|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:40:07, vasárnap
|
| |
| |
A kétpártrendszer merénylete a társadalom ellen,
avagy van-e kiút a parlamenti anarchiából?
Az MSZP-SZDSZ koalíció a több biztosítós egészségbiztosítás bevezetésével merényletkövetett el az elszegényedett magyar társadalom ellen. Stratégiai céljukat a magyar társadalom kettészakítását ezzel a döntéssel fizikai értelemben is megvalósították. A tudatosan gerjesztett politikai megosztottság célja a polgárháborús helyzet generálása, amivel elvonják a figyelmet a társadalom valódi problémáiról, a társadalmi és egyéni elszegényedésről. A mai helyzet szerint lesznek olyanok, akik anyagi lehetőségeik kihasználásával életben tudják tartani önmagukat és hozzátartozóikat, és lesznek, akik ennek hiányában nem. Magyarország jelenlegi vezetése botrányos módon megszabadult a modern államiság közfeladataitól, közte (legutóbb) a közegészségügytől. Bármit is állíthat a kormány, visszalépünk a történelemben. Az állampolgáraiért felelős, gondoskodó magyar állam vezetői bűnös hanyagsága, felelőtlensége miatt megszűnt, a magára hagyott társadalom elveszítette közhivatalait, közhivatalnokait. Sokadik társadalomellenes döntésével ez a politikai rendszer végérvényesen bebizonyította alkalmatlanságát, ezért bukásra van ítélve.
2006. október 23-a óta a társadalom értékrendjében jelentős fordulat történt. Immár nem a két nagy párt világnézeti szembenállását firtatja, hanem a hatalom és a nép szembenállását. Hatalom alatt a "politikai osztály" (marxista terminus technicussal az uralkodó osztály), nép alatt pedig a civil társadalmat érthetjük. Túl azon, hogy a kétpártrendszer tragikus mértékben és teljesen fölöslegesen megosztja a társadalmat, még a gazdasági és politikai stabilitás minimumát sem volt képes biztosítani. Bár fő feladata a közrend biztosítása lenne, erre nemhogy nem képes, de épp a kétpártrendszer fenyegeti leginkább a közrendet.
Mivel tehát a kétpártrendszer csődöt mondott, itt a történelmi lehetőség egy valódi rendszerváltásra, egy valóban plurális demokrácia megteremtésére. Nézzünk szembe kicsit a tényekkel! Ma csak a radikális nemzeti oldal foglal nyíltan állást közügyekben és csak a radikális nemzeti oldal áll fel politizáló "civil" közösségként. Ha csak ők követelik nyilvánosan a közrendet biztosítani képtelen parlament feloszlatását, a politikai osztály felelősségre vonását, a civil kontroll intézményesítését, új választásokat és valódi rendszerváltást, ha csak ők tiltakoznak nyilvánosan a rendőri erőszak ellen, ha csak ők tüntetnek mindaz ellen, amit a társadalom is felháborítónak tart, az szégyen mindazokra, akik nem teszik ezt saját nézeteik képviseletében. A napjainkra jellemző, hogy az elégedetlen többség saját rossz lelkiismeretét, passzivitását takargatja azzal, hogy: "mi azért nem megyünk az utcára, mert már ott van a szélsőjobb!". Ma a radikális nemzeti oldal, a civil társadalom utcai érdekképviselete, ha tetszik, ha nem. Más alternatíva hiányában szabad kezet kapott és folytat megalkuvás nélküli küzdelmet az általa illegitimnek tartott hatalom ellen. A változtatás véghezvitele azonban az idegen érdekek ellen küzdő hazafias érzelmű civil társadalom összességén múlik. Ez a valóság.
Röviden tekintsük át azt a folyamatot, amely 17 év alatt eddig a pontig vezetett.
1989-től megkezdődött a privatizáció. Az állami vagyon eladása arra lett volna hívatott, hogy rendezze az állam világbankkal szembeni adósságát, amely az adósságcsapda által abból az 1 milliárd dolláros hitelből generálódott, amelyet 1980-ban vett fel a posztsztálinista Kádár-rendszer. Az adósságállomány kamatos kamatokkal 1989-ben Németh Miklós akkori miniszterelnök bejelentése szerint 22 milliárd dollárra rúgott. Az Antall-kormány az első körben áron alul eladta a nyereséges, tehát a külföldi vetélytársaknak konkurenciát jelentő üzemeket, ezzel lefejezte a potenciálisan fejlődőképes magyar ipart. (pl.: jászberényi hűtőgépgyártás, szolnoki papírgyár, stb...) Következő körben kibocsátott egy állami értékpapírt, a kárpótlási jegyet, amelyet ismét csak a bankszféra vásárolt fel a tőzsdén, ezzel még olcsóbban jutott állami vagyonhoz és még az a látszat is megmaradt, mintha valamilyen kárpótlási folyamat zajlana. A politikai alkuk következtében immunissá vált kádári pártelit és holdudvara látva a kormány határozatlanságát, az ebből fakadó korlátlan lehetőségeket, minden olyan koncra rátette a kezét, amely nem volt elég nagy falat a nyugati nagytőkének. A megszerzett vagyonból felépítette a ma is regnáló pártokráciát és annak megjelenési formáját, a kétpártrendszert. Az így kialakult politikai hatalom az internacionalista-globalista csatlósszerepet felvállaló, önmagát magyar felső-középrétegként meghatározó társaság kezébe került. A maga kreálta szerepben tetszelegve, csírájában igyekezett elfojtani minden alulról jövő kezdeményezést, amely potenciális veszélyt jelenthetett rá, mind politikai, mind gazdasági tekintetben. Ez, a mohósága miatt homogénné váló, zárt vagyoni és a politikai kapcsolatrendszer alakította ki a mai tragikus társadalmi állapotokat. A 1980-as évek kisstílű tolvajmentalitását felváltotta a mindent elsöprő korrupció, amelynek mocsarából a hazai termelőipar maradványa, illetve a szolgáltató ipar csak akkor találhatott kiutat, ha kikerülték a hivatalos utakat, ha megvesztegettek, kenőpénzekkel, paraszolvenciákkal korrumpáltak. A törvények által lehetővé tett feketegazdaság dübörögni kezdett, miközben az állami szféra, a vállalati szféra és a magánszféra összadóssága, az eladott állami vagyon ellenére 1994-re elérte a 60 milliárd dollárt.
A népi ellenállás erősödni kezdett. Élvonalába azok a hazafiak léptek, akik felismerve a rendszerváltás elmaradását, figyelmeztették a társadalmat a feltámadó vadkapitalizmusra. Szavuk süket fülekre talált, mert az egyszerű állampolgár tele reményekkel nem fogta fel a veszély mértékét. A munkavállalók érdekeit képviselni hivatott szakszervezeti mozgalom kudarcot vallott. Pártállami múltja miatt képtelen volt megújulni, a vezetők kiválasztása továbbra is párthűség alapján történt. Sok érdekképviselet nem tudta követni a megváltozott körülményeket, nem ismerte fel időben a mindent bekebelező liberálglobalizmust, ezért nem is tudott szembefordulni vele. Ennek a folyamatnak az lett a következménye, hogy a hatalom által pénzelt anakronisztikus operettszervezetté vált, amely mára funkcionálisan halott. Napjaink egyik legfontosabb szükségszerűsége, hogy hazafias érzelmű, a globalizmussal szemben érdekérvényesítő szakmai képviseletek szerveződjenek, szemben a mai bábszakszervezetekkel.
A gazdaságilag és társadalmi értelemben kivéreztetett termelőipart újabb csapás érte 1992-ben, a bankkonszolidáció. Az egyszintű bankrendszerről való átállás nehézségeit kihasználva, gyakorlatilag korlátlanul áramlott az állami tőke a bankszférába. Mit is jelentett ez? Ellentétben Csehországgal vagy Lengyelországgal, a magyar állam nem a termelő szféra adósságát rendezte, nem az állam ipari érdekeltségeit vállalta át, hanem mindössze 12 vállalat adósságát, amelyeket amúgy később privatizált, csakúgy, mint a bankok 95%-át, valamint a stratégiai élelmiszeripart és energiaszektort is. A bankszféra az évek során összesen 1500 milliárd forint állami tőkét szippantott fel. Ezt követte a Postabank 150 milliárdos utólagos konszolidációja. Ezzel pénzzel a politikai elit stratégiailag nem a termelést, hanem a spekulációt támogatta. (Érthető módon, hiszen alkalmatlanok voltak egy nyugati értelembe vett jóléti állam felépítésére, annak vezetésére.) A gazdasági következmény: megsokszorozódott a viszonteladók száma, megjelent a körbetartozás és a piramis csúcsán lévő fővállalkozók pedig az esetek döntő többségében a korrupciós elit tagjai voltak. Az először lekötelezett, majd a tényleges hatalmat megszerző bankszféra, a számára jó döntést hozó csoportokat kezdte pénzelni.
A Bokros csomag keltette elégedetlenség gyorsabb beavatkozást kívánt a társadalmi folyamatokba, ennek közvetett hatására dollármilliókból kiépült az a máig is olajozottan működő médiabirodalom, amely feladataként az ultraliberális életforma elterjesztését, a társadalom atomizálását, az egyén közösség fölé helyezésének ideológiáját propagálja. Robbanásszerűen terjedt el az ún. kereskedelmi rádiózás ill. televíziózás. Csak az a csatorna lehetett életképes, amely a multinacionális cégek reklámba bújtatott támogatását élvezte. A magyar állam ekkora veszélyesen meggyengült, határozott szándék, politikai akarat hiányában nem tudta a közgondolkodásban erősíteni a patriotizmust és a lokálpatriotizmust. A civil mozgalmak, valamint az értelmiség kontroll alá helyezése is erre az időre tehető.
Kialakult a pályázati rendszer, amely lényegétől eltérően azokat támogatta és támogatja ma is, akik a megszabott stratégiába, gondolkodási mechanizmusba beleillenek. Nevezhetjük ezt a gyakorlatot pályázati cenzúrának. Ezzel a módszerrel tudta a hatalmi elit uniformizálni, függő helyzetbe hozni az anyagi létükben veszélyeztetett értelmiségieket és gondolkodókat, akik könnyen a partvonalra kerülhettek esetleges alternatív véleményükkel. Az egészségügyi rendszer, az oktatás, az egészségbiztosítás, a honvédelem, a rendőrség tekintélyes része volt a társadalomnak, egészen addig, amíg a politikai maffiának nem volt elég ereje szétverésükre.
Ezek az állami feladatok egyébként csak egy erős állam számára kívánatosak, a gyenge állam számára, mint költségvetési tétel terhet jelent. Az 1990-es évek közepén azonban beindult egy új iparág, amely az eltelt öt év tevékenységét megkoronázta, az extraprofittal kecsegtető olajszőkítés. Kihasználva a fűtőolaj és a gázolaj állami támogatása közötti jelentős különbséget, adalékokkal megváltoztatva a fűtőolaj színét, maffiacsoportok hatalmas haszonra tettek szert. Amíg Németországban 12 cég foglalkozott ilyen tevékenységgel, addig Magyarországon 700. Ezt a hatalom tudta nélkül lehetetlen lett volna végezni. Apró törvénymódosítással az egész tevékenységet meg lehetett volna szüntetni, de a mohóvá váló feketegazdaság mozgósítva pártkapcsolatait, rátette a kezét az üzletre. Hamis olajjal járt minden, ami mozgott. Az üzlet beindult, 1500 milliárd forint veszteséget szenvedett az állam. A rendőrség ekkor még lehetőségeihez mérten elég szervezetten működve, rövid időre felvette a harcot, ám megtört a mindent elsöprő korrupción.
Megkezdődött a rendvédelem szétverése, párhuzamosan a honvédelmi kötelezettség eltörlésével, majd minden olyan fegyveres szervezet leépítése, vagy átszervezése, amely struktúrájánál fogva veszélyforrás jelenthetett. Hamarosan megjelentek az állami megrendelésekkel megbízott magáncégek álarca mögött azok a zsoldoshadseregek, amelyek az állami szerződésekkel a biztonsági feladatok egy részét is átvették. Mára aktív összlétszámuk nagyobb, mint a rendőrség (6000 fő) bevethető ereje, költségvetésük annak többszöröse.
Az uniós csatlakozás a végletesen meggyengült kifosztott társadalomnak a kegyelemdöfést jelentette. Magyarország feladta gazdasági szuverenitását, cserébe puszta ígéreteket kapott. A felkészülési időszak 10 éve alatt 9000 milliárd forintot, azóta évenként 4000 milliárd forintot von el az unió, a vámok eltörlése miatt a magyar fogyasztókat ellepték a nyugatról hozott bizonytalan eredetű élelmiszerek. Az országban gombamód szaporodtak a bevásárlóközpontok, ezzel párhuzamosan tönkrementek a hazai kisbolthálózatok, amelyek fő beszállítói magyar termelők voltak. Ízlésesen csomagolt külföldi, néha felülcímkézett árudömping árasztotta el Magyarországot, mert a minőség-ellenőrzés és a fogyasztóvédelem összeomlása után az utolsó akadály is elhárult a globalizmus útjából. A jó minőségű magyar áru tönkrement a raktárakban, és ha a termelő kérdezett, érdekvédelem hiányában egy vállrándítással elintézték. A multik által megszabott 90 napos fizetési határidőket csak tőkeerős beszállítók képesek elviselni. A magyar termelőgazdaság tönkrement, jelenleg a nemzeti jövedelemnek a 4%-át jelenti.
2004. december 4-én a hatalom nyíltan szembeszegült a nemzettel, amikor az a magyar állampolgárság kérdésében megtartott népszavazás bojkottjára szólított fel. Ezzel a lépéssel nem csak a nemzettudat rombolása volt a célja, hanem az elszakított országrészek magyarságának szóló üzenet is: A történelmi magyarságtudat pártokrácia számára nem létezik többé. A határon túl élő, több mint öt millió magyar elveszítette az anyaország hatalmi elitjének érdeklődését, az elit hivatalosan is magára hagyta az általa képviselni hivatott nemzetet.
2006 elején szélesebb körben is nyilvánvalóvá vált hogy a rosszul vezetett ország a csőd felé tart. Miután átfogó reform semmiképpen nem születhetett a rendszer lényegéből fakadóan, ismét csak a nép aránytalan megadóztatása következett. (A magyar adófizető jövedelmének 72%-át vonja el az állam, ezzel világszinten az első helyen áll). Folytatódott a privatizáció is (MALÉV stb..).
Az 1989-ben 90%-ra rúgó állami vagyon nemzetközi viszonylatban példátlan szintre 10%-ra zuhant, az összes adósság elérte a 177 milliárd dollárt, a társadalmi feszültség a tetőfokára hágott.
2006 szeptemberében, októberében a sarokba szorult hatalom időnyerés céljából "hadgyakorlatot" tartott, felmérve, hogy milyen szinten áll az általa generált folyamat. A kérdés az volt: alkalmas-e a társadalom az ellenállásra, hogyan reagál a rendőrség vészhelyzetben, lojális-e a média, érdekli-e Magyarország sorsa a nemzetközi közvéleményt, meddig mehet el a kormány gátlástalanságban az utolsó roham előtt, mielőtt kiárusítja az utolsó morzsákat, a maradék 10%-át is az országnak? A szétvert, tekintélyében megingott rendőrség, részben zsarolás, részben a 3 milliárd forintos támogatás hatására alázatosan végrehajtotta a parancsokat, a nemzetközi közvélemény magyar belügyre hivatkozva nem tiltakozott, bízva jutalmában a még megkaparintható koncban. A média a TV ostrom utáni, megingás után fegyelmezetten beállt a sorba.
(Egyébként teljesen érthetetlen az is, miért retteg a médiában szinte mindenki a kormányváltástól, mint valami világvégétől, mintha azzal összeomlana az ország. Nincs abban semmi különös. Ha a kormány nem jól kormányoz, akkor válság lesz, és lemond, viselve egyértelmű politikai felelősségét. Mert ugyan ki más felelős bármilyen országos válságért, ha nem a kormány? Ilyenkor éppen azzal lehet megőrizni az alkotmányos rendet és a belé vetett közbizalmat, ha a kormány lemond és azzal rendül meg, ha nem, mert akkor a rendszer szükségképp diktatórikussá válik. Aki a kormány lemondásától félti a közrendet és "erős kormányt" akar, az valójában a demokráciától fél és valamilyen látszat demokratikus diktatúrára vágyik. Persze valószínűbb, hogy inkább az uralkodó politikai osztály érdeke, hogy médiája révén ilyen értelemben manipulálja a közvéleményt, mintha mindenki az ő erős, "stabil" és nem elszámoltatható kormányzásukat akarná. Nehogy valódi demokrácia legyen, mert akkor az ő stabil hatalmuknak vége. Aligha véletlen, hogy a Németh-kormány idején beígért, a majdani független parlament által megalkotandó választási törvénnyel máig adós maradt a rendszer. Csak a küszöböt vitték fel, hogy lehetőleg ne kelljen újabb pártokkal osztozni a hatalmon. Mindezen lehet és kell változtatnunk.)
Egyedül a társadalom mutatott határozott reakciót. Végre bebizonyította hogy képes az aktív ellenállásra, öntudatra ébredt és megtapasztalta erejét. Feltűnő és egyben sajnálatos volt azonban az értelmiség passzivitása. Lassan eszmélt, nem találta meg a hangot a társadalommal, túl hamar fújt visszavonulót. Egyetlen jelentősebb lépése az események után fél évvel óvatosan megfogalmazott márciusi charta. Észrevehetően megriadtak egy népi forradalom lehetőségétől. Pedig a képlet egyértelmű: 2006. október 23-án a társadalom fordított a sorsán, megingatta a kétpártrendszerre épülő pártokráciát. A valós problémákra adott válasz, a hatalom erőszakos fellépése ezt jelentette:
Ha egy jogállamban előre bejelentett békés tüntetés résztvevőit azonosító jelvény nélküli rendőrruhás alakok minden látható ok nélkül, szakszerűtlen módon és szabálytalanul lerohanják, akkor teljes joggal és minden rosszhiszeműség nélkül csak azt feltételezhetjük, hogy rendőrnek öltözött, milíciaként fellépő huligánok jól szervezett terrorakcióját látjuk. Egyet semmiképpen sem feltételezhet jóhiszeműen a jogkövető magyar állampolgár, hogy a köztársaság rendőrségének akcióját látja. Ilyen esetben nemhogy nem kötelessége engedelmeskedni, de alkotmányos kötelessége az illetékes rendőri, illetve terrorelhárító szerveket haladéktalanul értesíteni.
A milicisták valódi rendőri akciót imitáló hangos felszólításai sem változtatnak a lényegen, hiszen a békés tüntetőknek joguk van részt venni bejelentett demonstrációjukon, ahol minden jel szerint a rendőri beavatkozás volt illegális, azoknak nem volt ott keresnivalójuk. Tudjuk, hogy a szervezett bűnözés gyakran hajt végre álrendőrökkel különböző akciókat. Ez ugyan minden korábbinál szervezettebbnek tűnhetett, de mégis csupán látszatra (ruházatuk és járműveik feliratozása, külső megjelenése tekintetében) lehettek rendőrök, akik megjelentek, a köztársaság rendőrségének azonosítására alkalmas lényeges ismérveknek nem felelt meg fellépésük. Lényeges külső azonosítók is hiányoztak. Mint ismeretes, az álrendőröket többnyire pont arról lehet felismerni, hogy nincs azonosító jelvényük, ezeknek meg az arcukat is símaszk takarta, mint az igazi terroristákét. Következésképpen az illegális akcióban bántalmazott személyeket nemhogy felelősségre vonni nem lehet, hogy nem tettek eleget a hangos felszólításnak, de jelentős kártérítés illeti meg őket és helyettük a félfasiszta milíciaként fellépőket, illetve vezetőiket, főként pedig az akció értelmi szerzőjét kell a törvény teljes szigorával felelősségre vonni a történtekért.
Amennyiben például egy bíróság azt feltételezi, hogy ilyen egy rendőri akció a Magyar Köztársaságban és a jogkövető állampolgárnak minden ilyen esetben engedelmeskednie kell, azzal a bíróság saját függetlensége és legitimitása felett mond ítéletet. Az már vérbíróság. Mivel jogállamban ilyen rendőri intézkedés nem lehetséges, ezért ebben az esetben nem rendőrségről, hanem milíciáról kell beszélnünk. A közvéleményt szándékosan manipuláló félelemkeltés latin neve pedig terror. A kérdéses akció tehát terrorakció volt. Nem csupán "túlkapás". A rendőri brutalitás a nemzeti ünnepen nem tudta letörni az elégedetlenséget. Lehet bármekkora is a csend, ez a csend ezentúl nem a reménytelenséget, hanem a vihart jelzi. Még akkor is, ha ez elfogadhatatlan a hatalom számára.
Jogosan vetődtek fel a következő kérdések: Mit gondolhatunk arról a rendszerről, amelyikben országa egyedüli megmentőjének szerepében tetszelgő Vezért látunk, akit hívei vakon követnek, még akkor is, ha kiderül, hogy saját választóit is megtévesztve hazudott a hatalom megtartása érdekében? Egyáltalán mi különbözteti meg a két tábort, ha mindkettő vakon követi Vezérét, mint az ország egyetlen lehetséges megmentőjét? Mitől nem diktatórikus az ilyen baloldal? És mitől nem összeesküvés-elméletek a "szélsőjobb" előretörésével kapcsolatos konstrukciói, melyek nyilván saját diktatórikus törekvéseiről terelik el a közvélemény figyelmét? Mindkét fél politikája alapvetően és immár kizárólagosan a másikkal szembeni vak gyűlöletre, ellenségképük folyamatos megideologizálására és nyílt ellenségeskedésre épül, egyszóval a kétpártrendszer lényege, fő ideológiája és egyetlen gyakorlati következménye a polgárháború.
Mindent egybevetve azt látjuk tehát, hogy a kétpártrendszer immár valóságos, vérontást is eredményező polgárháborúba sodorja az országot. A válság közvetlen kirobbanását a nyakunkon van. A képviseleti rendszer formálissá válása és a közvélemény-kutatásokkal manipulált mediokrácia globális véleménydiktatúrája, a demokrácia halála a nyugati típusú rendszerekben. Pontosan emiatt veszti hitelét az emberek szemében. Különösen veszélyes gyakorlat a közvélemény-kutatásokat valamiféle választási eredményként felhasználni. Ma melyik oldal képviseli a nagytőke érdekeit? A válasz: a globalista szemléletű pártokrácia, immár nyílt rendőrterror alkalmazásával, a néppel és a nemzeti érdekekkel szemben is.
E tekintetben perdöntő mozzanat, hogy folyamatosan a konvergencia programot jóváhagyó Brüsszelre, illetve a globális pénzpiacokra hivatkoznak a népharaggal szemben és a "népszerűtlen" megszorítások igazolására, miközben mandátumukat nem globális instanciáktól kapták, hanem azoktól a választóktól, akiknek saját bevallásuk szerint is hazudtak a választások megnyerése érdekében. Kérdés: kinek nyerték meg akkor a választásokat és miért?
Van kiút
A tüntetés a demokrácia gyakorlásához tartozik, de eredményekhez mégis inkább a sztrájk és az önszerveződés vezethet. Ráadásul a tüntetések a mai hatalmi struktúrában legkevésbé fontos tényezőre gyakorolnak nyomást a közvéleményre, míg a sztrájkok az egyetlen igazán meghatározó hatalmi tényezőre, a gazdasági hatalomra gyakorolnak nyomást.
A nyugati demokráciákban politikának nevezett valóságshow, a valódi hatalom csatlósa, amit "gazdaság"-nak neveznek. Azonban történelmi helyzetekben az álarcok és maskarák lehullanak. Most is ezt láthatjuk, nem utolsósorban a böszme-beszéd nyilvánosságra kerülése következtében. Forradalmi helyzet állt elő, bár nem minden forradalom jelent polgárháborút, sőt: elképzelhető, hogy csak valódi rendszerváltást megvalósító forradalmi változással lehet elkerülni a polgárháborút.
Nincs az a rendőrkordon, ami ellenállhat a közakaratnak. Leginkább ebben, vagyis magunkban bízhatunk. Mindazonáltal jobb békés úton. Ennek fő eszköze a népszavazás, de nem a politikai osztály ellenzékbe szorult részének kezdeményezésére, hanem valóban alulról jövő, civil kezdeményezésre.
A rendszerváltó népszavazásról
Azt, hogy a Fidesz csak beszél valódi rendszerváltásról, de nem tesz érte, a legegyértelműbben népszavazási kezdeményezése mutatja. Pedig nem is olyan bonyolult egy rendszerváltó népszavazás kérdéseinek megfogalmazása a valódi többpártrendszer biztosítása érdekében. Például a következő viszonylag könnyen megérthető és eldönthető kérdésekkel:
- A történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának visszaállítása.
- Közvetlen választás, minden listás mandátum eltörlése (aki listán került be a parlamentbe, a következő általános választásokon ne indulhasson újra, mivel most olyanok vezetik a nagyobb pártokat, akikre közvetlenül soha senki nem szavazott, akit senki nem választott meg), bár éppen a kis pártok érdekében lehetne egy-két mandátumban maximálni a listás helyeket, hogy ők is bejuthassanak, de ezzel a közvetlen személyes választás elve sérül, ezért jobb lenne más rendszert bevezetni.
- Minden politikai reklám betiltása (mivel vagy közpénzből történik és azért törvénytelen, vagy magánpénzből és akkor korrupcióra utal) kizárólag a politikai kommunikációra kijelölt helyeken és módokon lehessen kampányolni (kis kép - nagy program, a mostani nagy kép - kis program helyett), ez önmagában a tömegpártok szétesését és a megélhetési politikusok evakuációját eredményezi.
- A népi kontroll intézményesítése a bírói, a végrehajtó és a médiahatalom folyamatos civil ellenőrzésére.
- Csak helyhatósági választásokkal lehessen bejutni a parlamentbe és választóinak fele + 1 bármikor visszahívhatja bármelyik képviselőt, így minden képviselőt saját választói tarthatnak folyamatos civil ellenőrzés alatt, körzetükben szem előtt vannak és közvetlenül ellenőrizhető, hogy milyen munkát végeznek (nem a média torz tükrében jelenik meg csupán).
- A kormány túlhatalmának kiegyensúlyozása a köztársasági elnök közvetlen választásával és azzal, hogy pártkatonák helyett pl. a Nemzeti Bank, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Legfelső Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt ő nevezné ki.
A jelenlegi alkotmány alapján kialakult kormányzati túlhatalom mindenképpen zsákutcának bizonyult, hiszen a mai rendszerben szinte semmilyen közjogi eszköz nincs a kormány hatalmával szemben, amíg formális többségét őrzi a parlamentben, illetve amivel szükség esetén lemondásra kényszeríthetnék a választók. Így a népszuverenitás csupán elvont elv és jámbor óhaj marad az alkotmányban. Egy polgárháborús helyzetben (mikor valóban műveleti területté válik a parlament környéke) ez ad absurdum odáig mehetne, hogy már csak a tankokkal körülvett parlamentben kormányozna a parlamenti többség és közjogilag mégis ők irányítanák az országot. Még akkor is, ha már a parlament területén kívül a valóságban már mindenhol a népszuverenitás közvetlen gyakorlása érvényesülne. Végső soron a megoldás és a demokrácia sorsa a civil társadalmon múlik.
Mindezeknek tükrében megállapíthatjuk: A kényszerpályára kényszerült hatalom utolsó rohamát a társadalombiztosítás és az oktatás szétverésére irányozza. Az aránytalan terheket okozó elégedetlenség mozgósítani fogja a legszegényebbeket, mivel ez az a pont, amely immár elviselhetetlen válsághelyzetbe kényszeríti a kispénzű állampolgárt. Várható egy, az eddigieknél jóval nagyobb elégedetlenségi hullám, amely szükségszerűen elsöpri a 17 év óta önmagát magyar közhatalomnak nevező elitista csoportot.
A magyar társadalom fizikai, szellemi létének veszélye összekovácsolja a társadalom kiszolgáltatott rétegeit. Az eddig hallgató magyar értelmiségnek történelmi felelőssége formálisan is eltávolodni attól a szűk elittől, amely a magyar államiságot ellehetetlenítette és annak a nemzeti mozgalomnak az élére állni, amely gyökeres fordulatot, egy hazafias közhatalmat követel.
Tatár József
Rendszerváltó Fórum
A civil ellenállás |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:38:44, vasárnap
|
| |
| |
Határidőre sincsenek magyar feliratok a kolozsvári egyetemen
2007-07-14. 19:31:38
A Bolyai Kezdeményező Bizottság elfogadhatatlannak tartja, hogy a Mihai Razvan Ungureanu volt román külügyminiszter által megjelölt 2007. július 1-i határidő elteltével sem mozdult elő a Babes-Bolyai Tudományegyetem többnyelvű feliratainak ügye. A Babes-Bolyai Tudományegyetem nacionalista vezetői nemcsak a többnyelvű feliratok kihelyezését tagadják meg, hanem újabb és újabb hűségnyilatkozatokat követelnek magyar oktatóktól.
Visszataszítónak tartjuk, hogy a magyar tagozat vezetése nem tiltakozik a sorozatos megaláztatások ellen, mi több, az európai fórumok előtt zajló tiltakozások beszüntetésére szólít fel. Mi több, Magyart Tivadar rektorhelyettes az egyetem honlapján egyenesen tagadja hogy a magyar karok létrehozására több részletes terv is született "eddig egységes és részletes terv tulajdonképpen nem alakult ki". Cinikus hazugságnak tartjuk azt a kijelentését is, hogy "az elmúlt években, különösen mióta az egyetem Chartája kimondja, hogy a magyar tagozaton a kommunikáció nyelve a magyar, részleges elmozdulás volt a többnyelvű környezet irányába", és minősíthetetlennek azt, hogy "az egyetem felépítésének jelenlegi koncepciójában nem fér el nyelvi-etnikai szerkezeti elkülönülés". A történteket szem előtt tartva kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes és társai nem az erdélyi magyarság érdekeit képviselik.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság követeli, hogy 2007. augusztus 31-ig kerüljenek ki a magyar feliratok a BBTE falaira. Ellenkező esetben a BKB önerőből fogja elhelyezni azokat.
A méltányosság és egyenlőség elvének betartására való tekintettel felkérjük az BBTE vezetőségét, hogy az egyetem központi épületének első emeleti folyosóján elhelyezett I. Ferdinánd román király és Mária királyné mellszobraihoz hasonlóan, a második emeleti folyosóra helyezze el Ferenc József osztrák császár, magyar király, illetve Erzsébet királyné mellszobrait.
A BKB elnöksége
2007. július 14. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:37:45, vasárnap
|
| |
| |
Kérés csonkaországi honfitársainkhoz!
A Magyar Önvédelmi Mozgalom kéréssel fordul azokhoz, akik tudnak segíteni. Mozgalmunk immár másodszor rendezi meg esztergomi táborát, ahová több mint 100 fiatalt hívott elszakított területről négy napra. A visszajelzések alapján Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről és Kárpátaljáról is érkeznek ifjú honfitársaink.
Mozgalmunk őket - kedvezményesen - fél áron látja vendégül, valamint vállaltuk, hogy ebédjükről is gondoskodunk.
A fideszes többségű esztergomi önkormányzat sajnos nem tud segíteni, mert rendkívül nehéz anyagi helyzetben van, erről tájékoztatták is mozgalmunkat. Ezt elfogadjuk és megértjük. Viszont várjuk azon emberek magánfelajánlásait, akik hozzá szeretnének járulni a határon túli testvéreink vendégül látásához, ahhoz, hogy egy hosszú hétvégére igazán jól érezhessék magukat, hihessék azt, hogy az anyaország mégsem mondott le róluk!
Megtisztelő felajánlásaikat a következő számlaszámra várjuk:
OTP Bank: 11773377-00483883
Tisztelettel:
Magyar Önvédelmi Mozgalom
A Tábor honlapja: http://www.magyaronvedelem.hu/momtabor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:34:30, vasárnap
|
| |
| |
Népszavazási kifogásdömping az Alkotmánybíróság előtt
2007. július 14., szombat 16:57 InfoRádió / MTI
Harminc kifogást nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz azok ellen a döntések ellen, amelyekkel az Országos Választási Bizottság hitelesítette a Fidesz és a KDNP három - a kórházi napidíjról, a vizitdíjról és a tandíjról szóló - népszavazási kezdeményezését.
Sereg András, az Alkotmánybíróság sajtófőnöke elmondta: a beadványokat augusztus végétől tárgyalják és várhatóan szeptemberben hozzák meg a határozatokat.
A testület hétfőtől augusztus 20-ig ítélkezési szünetet tart, de ez idő alatt is fogadják a különböző indítványokat. Az alkotmánybírák előtt jelenleg 1472 ügy van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:33:48, vasárnap
|
| |
| |
Járai: "Ez a legdurvább adósságcsapda"
2007. július 14. 17:08 fidesz.hu
"Az államadósság nagyjából 80 milliárd dollár. Ennek talán ha 25 százalékát használtuk akár fogyasztásra, akár beruházásra, a döntő többséget a folyamatosan halmozódó kamatteherre fizettük ki. Ez a legdurvább és legrosszabb adósságcsapda, amiből nagyon nehéz kikerülni."
Járai Zsigmond, az MNB volt elnöke könyvet ír, előadásokat tart, tanít. A Civil Akadémián tartott előadása után kereste meg a Magyar Rádió riportere
- 30 évet töltöttem a pénzügyekben, és arról született egy könyv, egy visszaemlékezés, hogy milyen volt a tőzsdealapítás, milyen volt a Pénzügyminisztériumban, a Nemzeti Bankban. Saját szakmai életemről is szól valamelyest. És dolgozgatok is - egy új pénzintézetet szeretnék létrehozni. Ha minden jól megy, az is majd talán jövőre elindulhat majd.
- Most, hogy már civil, megengedőbb egy kicsit a véleménye a gazdaságról, vagy épphogy kritikusabb, mint jegybank elnökként volt?
- Attól félek, hogy inkább a kritikusabb oldalra álltam át. Úgy látom, hogy rossz állapotban van a magyar gazdaság, és sajnos rossz irányba is halad. Folyamatosan csúszunk lefelé. El is mondtam a Civil Akadémián is, hogy ez a Medgyesi és Gyurcsány-kormány rossz gazdaságpolitikájának a következménye, hogy a magyar gazdaság ilyen helyzetbe került. Ebből nagyon nehéz lesz kijönnünk.
- Mi benne a rossz? Ezt azért is kérdezem, mert éppen a héten volt, hogy Almunia biztos is pozitív véleményt mondott a stabilizációs program eddigi eredményeiről.
- Én úgy látom, hogy nem kell bedőlni az Európai Unió véleményének. Ők egy szemszögből nézik, és ez kétségtelenül pozitívum a mostani úgynevezett konvergencia programban, hogy az államháztartás hiánya lényegesen lecsökkent. Ez az Európai Unió elvárása. Ez önmagában jó, csak nem biztos, hogy előreviszi a magyar gazdaságot. Nem a túlzott állami kiadások csökkentésével, hanem inkább az adók növelésével kerül jobb helyzetbe az államháztartás egyensúlya, és attól félek, hogy amikor majd 2009-ben vagy 2010-ben újra választások lesznek, akkor újra felpörgetik a költségvetés kiadásait. Tehát nem kinövekedünk a rossz helyzetből, hanem adóbevételek növelésével, a vállalkozások és az emberek sanyargatásával hozzuk valamelyest helyre, amit utána nem lehet majd fenntartani. A gazdaságpolitikai vízió vagy gazdaságpolitikai program teljes mértékben hiányzik Magyarországon. A Balti-országok, de még Szlovákia, Románia, Bulgária is egy teljesen más utat járnak be és sokkal modernebb gazdaságot építettek ki az elmúlt években, mint mi.
- Az Ön előadásának része volt az eladósodottság is. Általában nézve az eladósodottságot, az lehet pozitív is? Lehet egy jó gazdaságpolitika része is az eladósodottság?
- Ha engem kérdez, akkor nem. Úgy gondolom, hogy az államnak nem kell eladósodnia. A vállalkozások persze eladósodhatnak. Az államnak nincs vállalkozási funkciója, tehát pont az lenne a modern államnak a lényege, hogy az állam szociális és biztonsági, és az egész gazdaságot működtető jogszabályokat hozzon létre, ilyen funkciói vannak, míg a gazdaságot szabadon hagyja. Nagyon sokan mondják - nem csak Magyarországon, más országokban is -, hogy jó az, ha az állam felvesz hiteleket, majd jól befekteti őket. Nálunk is ez volt az ideológia a 70-es, 80-as években. A 70-es években elkezdtünk adósságot felvenni, amikor az olaj árrobbanás hatásait akartuk kivédeni. Miközben Európa, vagy Nyugat-Európa az egész gazdasági szerkezetét egy energiatakarékosabb szerkezetre állította át a magas olajárak miatt, addig mi hitelfelvétellel finanszíroztuk a magas olajárat, és a magyar gazdaság rossz szerkezete továbbra is fennmaradt. Akkor kerültünk bele először az adósságcsapdába, és a 2000-es években másodszor, hiszen 1990-ben, a rendszerváltáskor a bruttó hazai terméknek nagyjából 80 százaléka volt a teljes adósság, és azt 2000-re sikerült 52 százalékra csökkenteni. Ez az 52 százalék most újra 70 százalék közelében tart. Másodszor viszont a Medgyesi, Gyurcsány-kormány felelőtlen gazdaságpolitikája vitt bele bennünket.
Az adósság nagy része egyébként most már kamatteher. Magyarország tipikus adósságcsapdában van, amikor az adósságunk kamatait is adósságból fizetjük. A kamatok fizetéséhez is újabb hiteleket veszünk fel. Az államadósság nagyjából 80 milliárd dollár. Ennek, talán ha 25 százalékát felhasználtuk akár fogyasztásra, akár beruházásra, a döntő többség az a folyamatosan halmozódó kamatteher volt. Ez a legdurvább és legrosszabb adósságcsapda, amiből nagyon nehéz kikerülni. Az én számításaim szerint, a dolgozó, Magyarországon foglalkoztatott 4 millió embernek nagyjából 2-3 évig ingyen kellene dolgoznia ahhoz, hogy visszafizessük az adósságot. Tehát semmilyen fizetést nem kapnánk 2-3 évig, akkor tudnánk kijönni ebből az adósságcsapdából. Így, hogy közben még fizetést is kapunk, így azt gondolom, hogy 20-30, vagy akár 50 évet is igénybe vehet. Egy jó gazdaságpolitika esetén.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:26:21, vasárnap
|
| |
| |
olvasói levél
Azon tünodgettem, irnék ennek az új országos rendorfokapitánynak, meg a
belügyminiszternek (igaz, ilyen már nincs).
Mondandóm lényege: állampolgárként RETTEGEK.
Miért?
Az új gyurcsány(i) kormány felállása óta számtalanszor bejelentették nekem,
hogy jönnek a terroristák, aztán elborította Mo-t a rasszizmus, fasiszták
randaliroznak a Kossuth téren, ami miatt kisded-óvot kivánnak oda építeni;
minden egérlyukban tettrekész robbantgató-elokészülok (Tomcat) bújnak meg,
settenkedik befelé a fejekbe a fasizmus, még a Rendorpalotára is lövöldöznek
(nyomozás, tettes nincs) ..
Szóval, mint magyar állampolgár el vagyok bizonytalanodva, csak magamra
számíthatok ebben a fene nagy bünözésben.
A helyzet ugyanis az, hogy a mi rendorségünk valahogy olyan, hogy szinte
mindennap rátámad az agressziv állampolgár a békésen munkáját végzo
rendorökre, hol pedig megeroszakolja oket ... indok nélkül ütlegelik a
magyar rendort. És a békés magyar rendor azonosítószám nélkül, de állig
felfegyverkezve csak szemléli és elturi az eseményeket.
Zsanett eroszakol, a képviselo hátbarúgja magát, szétlövik a rendorpalotát,
felgyújtják a TV székházat ... és a békés, ámbár azonosító jel nélküli
rendor tehetetlen.
Megirom az országos rendorfokapitánynak, szerintem ebben a helyzetben neki
lenne némi feladata.
Legeloször is ellátni a rendoröket azonosítóval, hogy az agressziv,
robbantgató, fasiszta, rasszista és homofób állampolgár legalább be tudja
azonosítani, hogy milyen nevu rendort vert agyon.
Másodszor pedig el kellene tünodnie, miért ez a sok szerencsétlen, balga
rendor?
Miért fizetjük oket?
Mert bizony ha ilyen a békés a rendor és ilyen agressziv a robbantgató,
fasiszta, rasszista és homofób állampolgár, akkor a rendor egész egyszeruen
nem végzi a dolgát. Bámul azonosító jel nélkül és turi a felfordulást.
Mert valójában ez derült ki 2006. szeptemberében és 2006. október 23-án is,
igaz ott már kilottek néhány szemet, levertek néhány vesét ... de csak azért
tették, mert rájuk támadtak a magyar nagymamák.
Én, mint egyszeru magyar polgár, mit tegyek ilyen rendorséggel, ha betörnek
hozzám, vagy ha késo este jövök hazafelé és leütnek?
Ez az anyám-asszony katonája rendorség az adó százezer forintjaimból, bizony
nem fog megvédeni.
Szólok a kapitánynak tegyen mán valamit, mert félek ... úgy félek, mint az o
rendorei.
J.
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:24:33, vasárnap
|
| |
| |
A kormányfő viselkedése szakemberek szemével
2007. július 13. 0:02 Magyar Nemzet
Egy elmekórtani "távdiagnózis" felállítása sem az etikai, sem a szakmai
követelményeknek nem felel meg
- így nyilatkozott lapunknak mindkét szakember, akiket a Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök
elmeállapotát firtató ellenzéki felvetés kapcsán kérdeztünk meg.
Kardos Ilona pszichiáter azonban hozzátette azt is: a miniszterelnök
megnyilvánulásai, személyes,
közzétett vallomásai alapján az állapítható meg, az aggodalomra legalábbis
"jó okunk van".
Münnich Iván agressziókutató viszont azt hangsúlyozta: nem is az a
legfontosabb kérdés,
hogy esetében valóban betegségről van-e szó, hanem az, hogy szerepéből
kifolyólag viselkedésének komoly társadalmi, társadalomlélektani hatásai
vannak és voltak.
Kardos Ilona: 1976-ban szerzett diplomát a SOTE általános orvosi szakán
felnőttpszichiátriából,
neurológiából és gyermekpszichiátriából tett szakvizsgát.
Több mint harminc éve folytat klinikai gyakorlatot.
Kutatási területe a fejlődéspatológia, a korai fejlődési zavarok témájában
számos rangos folyóiratban
publikált jelentős, szakmai, szakmai-politikai vitát kiváltó tanulmányokat.
A gyermekvédelem terén tíz évig konzulensi munkát végzett.
Münnich Iván: 1967-ben szerzett klinikus pszichológus diplomát az ELTE-n.
Egyetemi évei alatt az Eötvös József Szakkollégium tagja volt.
A Országos Kriminológiai Intézet bűnözéskutatási osztályának kutatója,
disszertációját 1971-ben védte meg,
1984-ben úgynevezett klinikus szakpszichológusi diplomát és minősítést
kapott.
A PhD-fokozatot 1995-ben nyerte el. 1980-ban a cambridge-i Darwin College
örökös tagjának választotta.
A Magyar Tranzakcióanalitikus Egyesület elnöke, az európai jogi és
pszichológiai társaság elnökségi tagja,
a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkára, az Igazságügyi Pszichológiai
Bizottság tagja.
2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
Már az is beszédes, hogy a miniszterelnök mennyire szívesen szerepel a
médiában - véli Kardos Ilona.
Ahogy mondja, a nyilvánosságnak tán nincs is olyan szelete, ahol ne bukkanna
fel, tulajdonképpen
egy végtelenített kampány - azaz folyamatos hadiállapot - főszereplőjeként.
Holott győzött, de mintha ezt maga sem hinné el magának - egyfolytában
harcol.
Önálló írásokkal jelentkezik a napisajtóban, könyvet publikál, könyvet írnak
róla, blogol, a képernyőről vagy személyes országjárásai alkalmával "szól a
népéhez", jelen van a bulvársajtóban is.
Igyekszik minden szinten folyamatosan exponálni magát, így aki akarja,
nemcsak politikai elképzeléseiről,
de saját vallomásai, viselkedése alapján személyiségéről is képet alkothat,
éppen személyes közlései nyomán.
Az elszólások vagy éppen a kimondottan PR-szándékú, esetleg "álintim"
személyes megnyilvánulások
mozaikkockái, ha nem is teljesen pontos portrét adnak ki, de egy hozzáértő
az arcképvázlat
hiteles fő vonalait képes megrajzolni - véli a pszichiáter.
Mint feleleveníti: a még a Friderikusz Sándor vezette A szólás szabadságában
a miniszterelnök mosolyogva arról beszélt, hogy gyermekkorában logopédiára -
azaz a beszédzavarok kezelésével foglalkozó szakrendelésre
- utalták be, de édesanyja tévedésből az ortopédiára vitte el, ahol a
csontrendszer deformitását
- mint például a lúdtalp vagy a gerincferdülés - kezelik.
Ezután a logopédiát nem erőltették tovább:
Gyurcsány Ferenc tehát nem kapott segítséget nyilvánvalóan meglévő problémái
leküzdéséhez:
Közismert, hogy egy gyermeket főként a Kádár-rendszer alatt akkor utaltak
logopédushoz,
ha az iskolában komoly készségzavarokra utaló tüneteket észlelnek.
A vizsgálatok zöménél ma is több tanulási iskolai készségzavar együttes
jelenléte derül ki végül.
Leggyakrabban diszlexia, diszgráfia, a térbeli tájékozódás zavara, a
sorrendiség megállapításának
gyengesége, a beszédzavar és a szövegértés nehézsége kombinálódik.
Gyakran figyelhető meg a hiperaktív magatartászavar, figyelemzavar - mutat
rá Kardos Ilona.
A miniszterelnök maga is kijelentette: hiperaktív gyermek volt.
Ahogyan beszámolt arról is, hogy a középiskolában összeütközésbe került egy
tanárral, ezért eltanácsolták az intézményből.
A jelenlegi miniszterelnök vallomása szerint az összetűzés oka az volt, hogy
a tanára "igazságtalan" volt vele,
és ezt ő nem hagyta annyiban.
A pszichiáter felhívta a figyelmet arra: a részletek beható ismerete nélkül
is annyi mindenképpen elmondható,
a készségzavaros gyermekek a serdülés idején gyakran produkálnak
magatartászavarról tanúskodó tüneteket,
például olyan értelemben, hogy nem képesek koruknak megfelelő érettséggel
kezelni a társas helyzeteket.
Indulati labilitásuk, lobbanékonyságuk miatt könnyen kerülnek "oppozícióba"
környezetükkel,
a kereteket, a szabályokat nem képesek megbízhatóan tartani.
A korukban elvárható "megküzdési stratégia" nem vagy hiányosan működik.
Kardos Ilona szerint a miniszterelnök saját elmondása alapján erősen
vélelmezhető,
hogy a gyermekkori kezeletlen mentális problémák a felnőttkorba átnyúló
negatív hatással bírnak.
Annál is inkább, minthogy az ilyen típusú zavarok 6-8 éves korban még
"hozzáférhetők", fejlesztéssel javíthatók: később már egyre kevesebb erre az
esély.
Az viszont köztudott: a miniszterelnököt nem kezelték gyermekkorában.
A miniszterelnök öntudatos hazudozása, a dac, az önmagával szembeni súlyos
kritikátlanság
nem egy 45 éves férfi érett személyiségére vallanak, sokkal inkább egy
jelenleg is hiperaktív
maradványtünetekkel küszködő, lélekben még mindig a kamasz szintjén létező
férfi képét rajzolják fel
- mondja a pszichiáter.
Ahogy fogalmaz, a készségzavaros gyerekek éretlenségének oka, hogy
személyiségük fejlődése folyamatosan különféle mentális és érzelmi deficitek
mentén zajlik.
Az infantilizmus - ami az érzelmek koordinálatlanságát és túlsúlyát jelenti
az ész, azaz a ráció rovására - a miniszterelnök megnyilvánulásaiban is
nyomon követhető.
A fejlődési zavar hipotézisére utaló példaként sorolja Gyurcsány azon
megnyilvánulásait,
amelyek nyilvánvalóvá teszik, milyen gyenge a rezonabilitásra és a
reflexibilitásra való képessége.
Az előbbi az érzékenységet, az átélés, a szolidaritás iránti képességet
jelenti, míg az utóbbi ezzel szoros összefüggésben az alkalmazkodás, a másik
lényének egészére való odafigyelés, az adekvát érzelmi
válaszreakció képességét jelenti, beleértve a saját viselkedésre való
reflexiót is.
A szaúdi futballisták humorosnak szánt spontán "terroristázása", az őszödi
beszéd kezelése mind ezt támasztják alá.
Az elhíresült "öregecskedő feleségek" - akiket le kell cserélni - ráadásul
még a diszlexia vélelmét is megerősíti, számos más nyilvánosság előtt
történt szóképzési zavarral együtt - mondja a pszichiáter,
hozzátéve azt is: a miniszterelnök beszédstílusának egyébként is van
egyfajta mesterkéltsége,
amit a sajtó modorosságnak értékel, de ez valójában abból fakadhat, hogy
komoly nehézségeket okozhat
számára a szóbeli kommunikáció.
Ezért próbál kompenzálni az erőteljes metakommunikációval - azaz a
testbeszéddel.
Gyakran megfigyelhető, hogy mindkét kezével egyszerre gesztikulál,
majdhogynem hadonászik,
mimikája pedig a némafilmek világát idézi.
Az öröm, a bánat, a sértettség, a megdicsőülés mind-mind szinte
karikatúraszerű túlzásokkal jelenik meg az arcán.
- Mintha egy saját maga által kreált dráma főszereplője és egyben rendezője
is lenne.
Egyszerűen - mint egy éretlen gyerek - nem hajlandó tudomást venni arról,
hogy a tetteinek következményei vannak, amelyek esetleg nem az ő
forgatókönyve szerint történnek.
Hogy mások mást gondolnak, másként látják a világot.
Ezt nem érzékeli.
Az érett személyiség jellemzője, hogy képes reflektálni egy ilyen
szituációra.
A miniszterelnök azonban képtelen egy ilyen érzelmi és intellektuális
kihívással megbirkózni.
Inkább homokba dugja a fejét, nem vesz tudomást a számára ellenséges
külvilág reakcióiról,
a nyilvánvaló erőfölény pozíciójából bagatellizálja azt:
"Tüntetnek, majd hazamennek."
A gyeplőt viszont mi fogjuk... - tette nyilvánvalóvá párttársai számára
Balatonőszödön - mondja Kardos Ilona,
aki szerint már az is aggasztó, hogy egy felnőtt férfi, aki ráadásul egy
ország felelős vezetője,
nem volt képes belátni, egyáltalán felfogni, hogy milyen súlyos morális
kérdéseket vetett fel
a kiszivárogtatott beszéd - legalábbis erről tanúskodnak a nyilatkozatai.
- Mibe került volna néhány együtt érző mondat a valóban megrendítő őszi
események kapcsán?
Néhány higgadt, önkritikus szó, amely kifejezi: tisztában van a
felelősségével - teszi fel a kérdést.
Gyurcsány viszont - ahogy Kardos Ilona mondja - ehelyett rögtön hárított.
Semmiféle empátiát nem tanúsított, a nyomait sem lehetett látni annak, hogy
érdemben, a vele egyet nem értők szempontjait is figyelembe véve reflektált
volna arra, ami történt.
Sőt, a nyilatkozataiból az derült ki: úgy gondolta, az élet ugyanúgy megy
tovább, mintha mi sem történt volna...
A tragikus augusztus huszadikai események után felmerülő politikai
felelősség fogalmát pedig
egyszerűen nem is értette.
A gyermekkorból hozott készségzavar hatásainak gyanúját erősíti az is, hogy
még büszke is volt az őszödi beszédre, arra, amit tett ("hazudtunk reggel,
éjjel meg este"), ahogyan büszke volt a 45 éves férfi arra is,
hogy Angela Merkel, az unió soros elnöke "megdicsérte": a "néni" megdicsérte
a kisgyereket,
de - mint kiderült - ez is csak a saját fejében történt meg.
- A valóság és a képzelet elszakadására sajnos nem ez volt az egyetlen példa
Gyurcsány Ferenc
eddigi pályafutása alatt.
Ez szintén komoly aggodalomra ad okot, még akkor is, ha Gyurcsány tudatosan,
politikai érdekei miatt hazudott ezekben az esetekben, és közben teljes
mértékben tisztában volt vele, hogy a valóság és az általa
kívánatosnak tartott világ nem fedi egymást - mondja Kardos Ilona.
Persze a "higgadt elemzők" erre azt válaszolják: egy kis politikai
rafinéria, nem több.
Megesik ez jobb házaknál is.
Csakhogy - Kardos Ilona szavai szerint - nem szabad elfelejteni, hogy már
kormánya bemutatásakor azt mondta Lamperth Mónikának a médiumok nagy
nyilvánossága előtt:
"Legyen rafinált!"
- Ezt a maffiafőnök szokta mondani az új maffiatagnak, nem pedig egy
miniszterelnök a beiktatandó miniszterének. Ez és az ehhez hasonló
megnyilvánulások mutatják, hogy legalábbis értékzavaros személyiségre
valló tünetek állnak fenn.
Nem beszélve arról, hogy megnyilvánulásai alapján kimondható az is:
gondolkodásának korlátai miatt
csak fekete-fehérben képes látni a világot, éppen ezért folyamatosan
szüksége van a szilárd ellenségképre.
Az ebből fakadó lineáris, közhelyes gondolkodásmódja pedig nem teszi
lehetővé az érett személyiséget jellemző alkotó szintézist, hogy a dolgokat
a maguk valóságában átlássa, érdemben megítélje,
konstruktívan, az eltérő szempontokat is figyelembe véve feldolgozza.
Saját irracionális, eltúlzott emócióinak, sokszor tévképzeteinek foglya.
Olyan ez, mikor egy kisgyermek mondjuk lovagnak képzeli magát, akinek le
kell győznie a gonosz sárkányt.
Addig nincs baj, amíg tudja, hogy ez csak játék, és nem csúszik össze a
képzelet és a valóság
- fejtegeti a pszichiáter.
Hozzáteszi azt is: az önreflexióra való képtelenség, a labilitás, az érzelmi
aránytévesztés egyik
szembetűnő példája volt, mikor 2005. október 23-án reggel az Apró-villából
megérkezvén
az állami ünnepségen mély pátoszszal áthatva kérdést intézett a mártír Nagy
Imre miniszterelnök szobrához:
"Vajon, Imre, te mit tennél a helyemben?"
Majd este képtelen volt elmondani ünnepi beszédét az Operaházban, sértetten
kirohant a színpadról.
Kardos Ilona rámutatott:
Gyurcsány sokszor giccsbe forduló, esetenként hisztérikus érzelmessége
együtt a máskor
mindenen és mindenkin átgázoló haszonelvű pragmatizmusával - lásd barátja,
Medgyessy Péter megpuccsolását - a gátlástalanságra utalhat.
Szerinte a miniszterelnök önvallomásai és nyilatkozatai legalábbis arra
mutatnak:
az érzelmi világa nincs harmóniában, a felmerülő konfliktusos helyzeteket
nemigen tudja a helyén kezelni.
Az empátia és az érzelmi viszontreakciók terén működési zavarra utaló jelek
mutatkoznak.
Ezen képességek jó működése viszont alapvető ahhoz, hogy valaki
felelősséggel irányíthasson
egy közösséget, egy országot.
Münnich Iván agressziókutató arra hívja fel a figyelmet: a mindenkori
miniszterelnök viselkedése minta,
főképp egy ilyen mediatizált világban.
A társadalom levonja saját tapasztalatai alapján a következtetéseket a
jelenségekről,
és ezek a kollektív tapasztalatok - akár közmondások formájában is -
rögzülnek, lecsapódnak.
Függetlenül attól, hogy ezek igazságtartalma valójában mennyi, az emberek
ezek alapján tájékozódnak.
Az őszödi beszéd éppen azért romboló hatású, mivel a miniszterelnök -
a társadalmi hierarchia csúcsán álló személy - mondta el, hogy az
iránytűként működő kollektív erkölcsi rend áthágható, ráadásul büntetlenül.
Ez mindenképpen fellazítja a normákat - nyomatékosítja az agressziókutató.
- Szabad hazudni: az ördögi az az egészben, hogy mivel sokan érintettek
ebben a normaszegésben,
együtt éreznek Gyurcsány Ferenccel, mentegetésével magukat mentegetik, a
miniszterelnök
megnyilvánulása erkölcsi felmentést ad számukra is.
Ezt PR-szempontból meg is lovagolták más, a médiában, a kultúrában, a
politikában tekintélyes
személyiségek segítségével.
Tudatos, alattomos és társadalmilag igen romboló hatású játszma volt -
szögezi le Münnich Iván.
A negatív mintaadás erejét érzékeltetve elmesélte személyes tapasztalatát,
szavai szerint a hóvirágeffektus
működését.
A Déli pályaudvarnál a szigorúan védett hóvirágot áruló idős asszony azzal
vágott vissza neki:
ha mások nyugodtan hazudozhatnak sok pénzért "ott fönn", akkor ő is
leszedheti és árulhatja a védett virágot,
hogy ne haljon éhen.
És erre nem tudott mit felelni...
Elszabadultak a lovak: ma a nyilvánosság, az elit teljes hitelvesztésének
küszöbén állunk,
elég itt csak a közelmúlt rendőrségi, állami botrányaira utalni - mondja.
Mint fejtegeti: az úgynevezett elit meghatározó része - és erről tanúskodik
az őszödi beszéd fogadtatása
- nemhogy magasabb lelki és erkölcsi nívóra igyekezne emelni a társadalmat,
hanem a normák fellazításában érdekelt. Szavaiból az is kiderül: mindaz, ami
történik velünk a politika világában, a szakemberek számára triviális
pszichológiai törvényszerűségek mentén működik.
Az emberek többsége, akik egyszer letették a voksukat egy párt mellett, és
később kiderül,
hogy rosszul választottak, lehetőleg kerülik a szembenézést hibájukkal.
A rossz érzések viszont ott vannak, ezért keríteni kell egy alanyt, akire a
destruktív,
agresszív indulatokat ki lehet vetíteni, önmagunkról a felelősséget át lehet
hárítani,
és az indulatokat le is lehet vezetni.
Erre a törvényszerűségre akár egy kampányt is lehet építeni - teszi hozzá,
rámutatva:
erre volt is példa hazánkban.
Abszurdnak hangzik, de ha célszerűen alkalmazzák a manipulációt, előáll az a
helyzet:
minél rosszabbul teljesít egy kormány, annál jobban gyűlölik a rájuk
szavazók az ellenzékieket.
Az, hogy milyen mintákra építik fel a kampányt, hogy milyen mintát nyújt a
miniszterelnök,
ezzel társadalmi erőket aktivizál.
Mind a pozitív, mind a negatív minták leszivárognak a társadalom
mélyrétegeibe.
Így kimondható, hogy egy ország általános pszichológiai állapota leképezi,
valamilyen szinten tükrözi vezető rétegének pszichológiai állapotát.
"Az erőszakot csak hazugsággal lehet eltitkolni, a hazugságot csak
erőszakkal lehet fenntartani"
- írta Szolzsenyicin,
és ennek a mondatnak az igazságát is megtapasztalhattuk nem is olyan régen -
mutatott rá az agressziókutató a hazugság és az erőszak összefüggésére.
Szarka Ágota
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:09:06, vasárnap
|
| |
| |
Félsziget
Az elmúlt négy évben sokan, sokat írtak, áradoztak a Félsziget
rendezvényérol. És közben eleddig soha, senki sem gondolt még arra, hogy
közelebbrol is szemrevételezze az ügyet, vagyis, hogy a maga teljességében,
azaz minden apró részletre kiterjedoen vizsgálva a jelenséget, igyekezzék
felfedni annak furcsább részleteit. Az eddigi, legmesszemenobb
elragadtatásuknak hangot adó sajtótudósítások, nagyjából mind arról szóltak,
hogy: szenzációs hangulatú, rettenetes bulik, nagy ivászatok, kilyukadt
kotonok, vagyis arról, hogy: semmivel sem kell törodni, csak �érezz ük
nagyon, de nagyon jól� magunk. Senki még csak fel sem tette a kérdést, hogy
miért éri meg a magyarországi rendezoknek ezt a helyi szemmel nézve, nagyon
is túlméretezett, többszázezer eurót felemészto óriás-fesztivált összehozni.
Hogy hányan tudják megengedni maguknak azt, hogy kifizessék az itteni
körülmények között nagyon is borsos jegyárakat. Vagy hogy például honnan az
a hatalmas tömeg, amely ilyenkor mindig elárasztja a Maros partját. Úgy,
ahogyan azt sem kérdezi senki, hogy Gyurcsány 2004-es választási gyozelmének
másnapján, miért éppen csak Gerendai Károlyt, illetve a �Kispál és a Borz�
timet fogadta. És akkor kezdjük az elején: az elso Félsziget rendezvény
csúfos bukás volt, a felszerelt, napokig üresen tátongó vendégváró sátrakat,
a szervezok végül egy-egy törülközovel kényszerültek letakarni, így
próbálván elrejteni azt a nyilvánvaló valóságot, az arra vetodo pár szál
egyszeru halandó elol, hogy a rendezvényt nagyfokú érdektelenség övezi. Az
akkori tévés híradások, amolyan infúziós elterelo hadmuveletbe illo módon, a
szomszédos víkend-teleprol kölcsönözték, a képi hatásokhoz szükséges,
tömegeket is megjeleníto képsorokat. A második rendezvényt ráadásul az eso
is csúnyán elverte. Ekkor azt hittük, hogy a már zsebben is kitapintható,
nyilvánvaló súlyos veszteségek láttán, a szervezok végleg feladják. De nem
ez történt, a következo évben a szervezok megújult lendülettel és államilag
kiutalt újabb nagy összegu pénzkerettel újra kezdték a fesztiválszervezést.
Harmadszorra, már szemmel láthatólag jóval többen voltak, mint az elso két
évben. Ezen el is csodálkoztunk egy sort egynéhányan, mert hiszen az itteni
magyarság a fináncügyi szempontból is, valahol a béka feneke alatt volna. A
szervezoknél megejtett kérdezosködésünkre, egy annyit sikerült volt
megtudnunk, hogy a rendezvényt látogatók túlnyomó része anyaországi. Illetve
meg még azt, hogy rajtuk kívül, még vannak erdélyi, azon belül pedig
székelyföld minden lehetséges jelentosebb zugából érkezo, viselkedni tudó
RMDSZ meghívottak is Tény és való, hogy a románok meg nem szívesen ártják
magukat bele magyar rendezvényekbe. Benne van már a neveltetésükben vagy, ha
úgy tetszik: a vérükben pezseg az irántunk való mérhetetlen gyulölet. Egyes
számú alapszabály: a megszállók nem szívesen szívnak egy levegot a velük
együtt élo oshonos magyar másodrangú polgárokkal. És itt most gondoljuk el,
mi lenne, ha a különbözo helyi hivatalokban nekünk napjában parancsolgató,
minket utasító, azaz inkább nagyobbrészt elutasítgató, legtöbb esetben
semmihez sem érto, fél-analfabéta, civilizálatlan, tökbunkó oláhok, csak úgy
hirtelenjében, egyszerre, elkezdenének közösködni velünk. Ok sem lesznek
hülyék, leleplezni maguk, ezáltal elveszteni rájuk ruházott elojogaikat.
Tehát az itteni oláh-magyar kapcsolat, lebontható, a helyi hivatalokat
teljes mértékben uraló megszállók, illetve a rabságban sínylodo beosztott
másodrangú állampolgárok viszonyára. Nálunk, ugyanez az elutasító érzés,
amolyan ellenreakció formájában van jelen, tehát az utálat kölcsönös. Ennyit
röviden az itteni interetnikus kapcsolatokról. És ez mentalitás rávetül az
elojogokat élvezo oláhok zenei befogadó képességére, valamint a kultúra
iránti igényeikre. És ahol nincsen kultúra, ott külön igények sem nagyon
jelentkeznek. Egy ilyen közös rendezvényfélén ok megnézik azt az egy-két,
nekik tetszo, komolyabb súllyal rendelkezo román együttest, amely zenei
társulat az övék, és csakis az övék, és hagyjuk is meg nekik ezt a
dicsoséget, hogy boldoguljanak a saját semmitmondó giccsmuzsikájukkal
magukban. És aztán annyi, annyiba sem vesznek, mint más a kapcáját, hát
ilyenek ezek a bocskorosok. Visszahajókázva a vezértémához: aztán a
legutóbbi félsziget-találkozón végül is kibukott a szög a zsákból, azaz
pontos számadatot is sikerült kapni a rendezvényen jelenlévo résztvevok
számát illetoen. A rendezvényzáró party-n magát elszóló Gerendai Károly
jóvoltából, volt szerencsénk megtudni azt is, hogy a rendezvényt
össze-vissza úgy 3000 körüli személyt magába foglaló technikai stáb kíséri.
Többek között közülük kerülnek ki, a Félsziget idején muködtetett különbözo
étel és italbárok gazdái is, ami egy ugyancsak nagyon érdekes jelenség,
mivel magyarországi cégnek magyar számlát vagy kaszabónt Romániában
törvényesen nem áll jogában kiállítani, ugyanazon okból sem pedig a
fogyasztás összegét forintban elfogadni; holott a valójában ez történik:
mindenki úgy fizet, ahogyan akar: ki lejbej, ki pedig forintban. Tehát a
Félsziget rendezvény idején leplezetlen feketézés folyik, amely fölött az
oláh hatóságok, azon belül az itteni magyarvállalkozók által oly rettegett
oláh fináncok mégis szemet hunynak. Elnézést, de ez már több mint furcsa.
Hogy miért van ez így? Sokáig a drogokra gyanakodtunk, de ez a feltételezés,
most utólag elvetheto, ugyanis, mint arra rájöttünk, itt sokkal többrol van
szó, és pediglen arról, hogy maga a Sziget, illetve annak a Félsziget nevu
unokahúga, nem több, sem kevesebb, egy modernkori nagy trójai falófélénél,
ahol a hatalom jelenlegi urai a hozzájuk hu, könnyen terelheto szolgáikat
gyujtik össze. Pártkatonákat verbuválnak, hogy majd az elkövetkezo
választásokon, kamatoztassák az eddigi pénzbefektetéseket. Különben, ez
történt 2006-ben is, amikor az anyaországi lefizetett lakájbandán kívül,
erdélyi és székelyföldi egész osztagnyi nagyságú bandák segítettek
Gyurcsányéknak a választások gyozelemre vitelében. Egyebek mellett a
tömegjelenetek összehozásában is ok muködtek közre. Ha még emlékezünk rá,
Demszky, az erdélyiek által a választásokkor végzett nagyszeru munka iránti
hálából, elso felindulásában az erdélyieknek letelepedést ígért. És itt
máris elérkeztünk Csurkához, jobban mondva a 2002-es választások
meglopásához. Csurkának akkoriban nagyon is igaza volt abban, hogy az egész
választás egy óriási átverés volt. Ugyanez volt az ábra 2006-ban, egy annyi
különbséggel, hogy Csurka közben teljesen kiöregedett a politikából és így
nem volt, aki figyelmeztessen az újabb csalásokra. Magyarán: az egész magyar
jobboldali újságírás vonalon elbukott a 2006. évi választásokon, sot, azt
lehet mondani, a jobboldali sajtó vezeto újságírói idovel a napi
valóságoktól teljesen elszakadt, tévés szereplésekbe bonyolódó
sztárújságírók lettek. Egyébként is, ez az új módi, mármint az újságírók
állandó tévés szerepeltetése, a globalista gyarmatosító banda egyik legjobb
elterelo hadmuvelete, amellyel sikerült teljes mértékben a saját szájízük
szerint átpofozni a jobboldali vezeto médiákat. És itt ne feledjük azt se,
hogy a tévé addig lehet kommunikációs nagyhatalom, míg az igazi írott sajtó
teljesen ki van iktatva a terjesztoi rendszerbol. És azzal, hogy az
illetékesek a Tesco-kban, Spar-okban és más hypermarketekben számuzték a
napilapok árusítását, ezzel sikerült elérniük azt, hogy a napilapok
nagyobbrészt mind eladatlanok maradnak. Egyes számú általános érvényu
axióma: a szabad sajtót, csakis csak szabad körülmények között, azaz a
szabad utcai standokról szabad forgalmazni, a vásárló csak ott hajlandó az
illeto lapokat megvásárolni, ez így muködik és kész. Míg vannak szabad utcai
lapelárusítók, rikkancsok, addig demokrácia is létezik, amikor azokat
felszámolják, jöhet Demszkik máig tartó országlása. Nem hiába van az, hogy
Bécsben az arab újságárusok a mai napig a földrol árusítják a különbözo
napilapokat. De hagyjuk a további szövegelést, hiszen mondhatunk itt mi már
bármit, meg aztán már itt is van, jön az újabb nagy buli! És az LGT,
Tankcsapda, Charlie meg Ganxsta Zolee is ott lesz. Ojjé!!! Feri tudja, mit
tesz. Mi csak szórakozgassunk tovább, a legújabb szívás, úgy is csak
2010-ben lesz esedékes.
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:06:15, vasárnap
|
| |
| |
Halmozódó magyar adósság
Kedves barátaim!
Sírhatnékom van, amikor azt hallom mekkora a magyar állam adóssága. Járai megállapítása szerint ma már 80 miliárd euró. Az adósság zöme a fizetetlen kamatok fejében felvett újabbnál újabb kölcsönök kamatja teszi ki. Járai szerint is a kormány egyenesen a csapdába vezette az országot. Ennek a vége így is, úgy is immár az állami csőd fog lenni. A kérdés az, hogy mikor. A véleményem szerint minnél előbb, annál kevesebb kínzás. Amiben megbukott Mo. azt mielőbb be kell ismerni. Az is jobb, mint tovább színlelni a menekülést. A menekülés valójában a csőd bejelentése jelenthetné. Tudom azt, hogy a kormányok mindegyike, húzza halasztja a bevallását az állami pénzügyi csődnek. Húzza, halasztja azt az miatt, mert miatta azonnal mennie kell minden mai politikusnak a politika színteréről. Csak kizárólag olyanok kerülhetnek a szakértő kormányba akik hozzáértők és alapjában abból indulnak ki, hogy a nép sorsán enyhítsen. Így ha nehéz is lesz két-három évig, de kiutat találhat a magyar társadalom. Véges kiutat. Hiszen a kedvezőtlen szerződéseket halomozottan írták alá a politikai vezetésú kormányok, akik aligha értettek ahhoz mit tesznek. Vagyis nagyon is jól tudták mit tesznek a saját javukra. Az állam sorsa, a nép sorsa egyiket sem érdekelte, sem érdekli. A saját hatalmukat ha kell (ezt be is bizonyították) fegyverrel és a rendőrséggel is megtudják védeni. Melyik kormányzópárt, vagy ellenzéki párt tud jövőképet alkotni Mo. további sorságról. A piacgazdálkodás ha számtalan ismeretlent tartalmaz magában, de azért tudni kell azt, hogy hol a kiút Mo. számára. Valószinüleg már eleve tudták, hogy ezt az országot csődbe akarják juttatni, ezért nincs is jövőképük. A szerencsétlen szavazók pedig hagyják, hogy a politikai vezetők egymásnak ugrasztjanak bal és jobb felosztásban minden szavazót. Bár mindegyik egy és ugyanazt produkálja.
Akinek van egy kicsit nagyobb szakmai tudása a pénzügyekben, az adósság felvételében, a futamidő túl rövidségéből már előrevetítve tudják, hogy annak a folytatása nem más mint csőd. Hiszen a legdrágább kölcsönök éppen a rövidlejáratú kölcsönök halmazából áll. A kezdet kezdetétől ennek az uzsorapolitikának a szenvedő alanya ez az ország. A politikusok meggazdagodása árán szándékosan csapdába vezeti a politikai vezetés az egész országot, annak egész nemzeti vagyonát. Ha hamarosan nem hoznak olyan döntést, hogy a politikai vezetők vagyona egy garasig elkoboztatik akkor, ha az ország csődbe kerül, akkor valóban ezt az országot képesek lesznek szétdarabolva kiárúsítani.
Csak egy módja van annak, hogy mindent visszarendezzenek. Ha visszamenőleg hatályon kívül helyeznek minden olyan törvényt amely a valós magyar alkotmánnyal szemben áll. Ugyanis a magyar alkotmány jogfolytonosságának a szándékos elmulasztása adja meg a nemzetközi jog alapján azt, hogy mineden eddig hozott törvényt amely ellentétesen intézi az ország ügyeinek rendezését, egyszerűen semmissé kell nyilvánítani. A törvények semmissé nyilvánításával, semmissé válnak mindazok üzleti és más hasonló szerződések, amelyek a nemzetivagyon kárára köttettek arra jogtalan kormányok. Azért jogtalan kormányok, mert mindegyike jogtalanul gyakorolta a hatalmat az olyan alkotmány alapján amelyik hatálya megszűnt Magyarország valódi felszabadulásával, az oroszok kivonulása után.
Nem vitás, hogy a mai pénzügyi rendszerben Mo. bizony kamatot fizet a saját pénzére is. Ugyanis, a pénzkibocsátásban az EU rákényszerítette Mo.-ot arra, hogy a forint fedezete az euró legyen. Tehát a pénztömeg amely forgalomban van Mo.-on valójában euró fedezettel bocsássák ki. Tehát az ország a saját pénzének forgalmáért euróban felvett kölcsönökkel óriási kamatokat fizet. A pénztömegnek immár 70% körül van felesleges eurófedezetben. Ekkora pénzre a magyar költéségvetés kénytelen kamatokat fizetni. Ugyanakkor ezt a pénztömeget le lehetnek csökkenteni úgy, ha a pénz helyett bevezetnék a kötelező váltó (adóslevél) alkalmazását. Ez két oknál fogva jobb. Egyik, hogy nincs deviza kamat külföld felé, a másik pedig, hogy a pénzügyi fegyelem gyorsan rendezhető. Hiszen a mai állapotokban már a pénzügyi fegyelmezetlenség egyenesen rablópolitikát tükröz.
Nem tudom, már hanyadszor említem meg ezt az óriási lehetőséget, de senki sem figyel oda. Pedig nem vagyok naív a szakmában, tudom mit bizonyítok, tudom miként lehet órisi pénzeket megtakarítani az ország számára. Csak annyit kell tenni, hogy az adósságot váltóval kell fizetni és nem forinttal (amelynek devizafedezete kötelesség), mert a váltóval való fizetésnek nincs szüksége devizafedezetre. A váltók értékpapírok és nem pénz jelentenek.
Nem, kell más, csak egy törvényt meghozni amellyel kötelezővé tennék az adósságnak váltóval való fedezésével.
Ez legalább olyan téma, mint a trianoni diktátummal elszakított országrészek lecsatolásáról tartandó népszavazás kérdéséről. Senki sem hajlandó nemcsak elgondolkodni rajta, hanem nem hajlandó még meghallgatni sem. Ennyire egyoldalú a magyar politika. Ennyire egyre megy. Uzsorapolitika és kész.
Ezt az országot, szándékosan juttatták csődbe. Az első lépést már a kádári rendszerben megtette az a Medgyessy, aki a franciáktól kitüntetést kapott a franci KE-től Jan Sirac-tól. A tét az a kezdő egymiliárd dollár adósság amelyet akkortájt a guruló dollárok korában Mo. vett fel. Aztán a kedvezőtlen futamidő miatt az esedékes hitelket újabb és újabb hitelekkel fedték, mert még a kamatokat sem tudták fizetni. Aztán belekerült az uzsorakamatpolitikába, ahol mégrövidebb határidőre kaptak kölcsönöket, de hatalmas kamatlábbal. Ez annak felelt meg, hogy az egymilliárdos hitelállományt a kamatokkal hamarosan a "rendszerváltás" évekig már 20 miliárd dollárra hizlaltatták a hatalom emberei. Újabbnál újabb kölcsönök felvétele azóta is megy, gyűrűzve felfelé. Az adósság hatalmas tömege a kamatokat teszi ki. Ezért nevezem én ezt az egész globalizmust uzsoracivilizációnak vagy még népisebben " nekemizmusnak". Sajnos, Antall elfogadta azt a tényt, hogy a pénzügyi szakértői megvezettették úgy, hogy "szomjasan átvezették a Dunán". Elhitették vele azt, hogy az ország óriási hiányban van. Közben az igazság az volt, hogy az akkori 20 miliárd dollár alig tette ki a nemzeti vagyon 1 (egy százalékát). Ekkor még igen egyszerűen megoldhatták volna a hitelkérdését. Igenám, csak a külföldi befolyásoló uzsorások élükön a Világbankkal és a Nemzetközi Pénzügyi Alappal azon fáradoztak, hogy a csőd szélén tartják az országot. Ugyanis, ha tudjuk azt, hogy a csőd azt jelenti, hogy megfelelő pillanatban az ország fizetőképtelenné válik,akkor valójában azt cselekedik, hogy ezt az országot azért, hogy teljesen tönkretegyék, állandóan a fizetőképesség szélén tartogatják, mert a politikai vezetés a legkedvezőtlenebb hitelfeltételekkel is újabb adósságokat "kénytelen" felvenni akkor is, ha ezekkel az újabb és újabb kölcsönökkel nem oldódik az adósság, sőt! Az adósság a hatalmas kamatterhek miatt, nem csökken, ezt jól kieszelik a nyugati kölcsönzők. Ez a nyugati tőkének így felel meg, mert az egész ország vagyonát igy "falják fel" a legolcsóbb módon a kamatos kamatokkal. Minnél jobban eladósodik az ország, annál jobban szigorodnak az újabbnál újabb kölcsönök felvételeinek feltátelei. Ez olyan szabály, mint amikor a legyek megtámadják a teljesen legyengült élőlényt amely már nem képes megakadályozni a beköpéstől. A növekvő adósság olyan mint a legyek beköpése a pusztulás előtt lévő álatnál, már kukacos és idő kérdése az, hogy a kukacosodással végezzenek a jószággal ami már nem tud védekezni mert annyira legyengült.
A mai kormányzat most még egy olyan próbálkozást tesz, hogy a népet is legyengíteni igyekszik, nemcsak a nemzet gazdaságát. Mert a felfalt gazdaságnak már nem kell a népesség. Hogy a népesség fel ne tudjon ébredni, ezért kell tovább gyengíteni egészségügyileg, politikai megosztottsággal és mindenféle szélsőséges megosztottsággal, a katonaság megszüntetésével és minden más módszerrel amely arra
irányul, hogy lerombolja az ország védelmi rendszerét. A kiszolgáltatott ország immár könnyű préda minden idegennek. Tény az, hogy Mo. geográfiai fekvése miatt nagyon fontos stratégiai célpont a globalizmus leple alatt dolgozó világuralomra törő csoportnak.
Mo. különben egy másik veszélyt tartogat magában. Ez a veszély egyedi a mai globalizmus által megszállt állomokhoz képest. Ugyanis Mo.-nak van egy alkotmánya (amelyet jogtalanul nem helyeznek vissza az őt megillető helyre), amely alkotmány világviszonylatban olyan megoldásokat tartogat magában amelyek felette állnak a fasizmus, kommunizmus és cionizmus totalitáris rendszereknek. Egy totalitáris rendszer sem jó, mert egy kisebbségi csoport diktatórikus hatalmát szolgálja. A Szent Korona tanon alapuló magyar alkotmány ezért egyedi, mert általa nem tudják csoportok megkaparintani a hatalmat. Nagyasszonyunk országa ezért kiváltságos szereppel rendelkezik és igenis a Szűzanya védelmében van. Ez még akkor is úgy van és úgy is marad, ha mindenféle erőszakkal ezt megtörni igyekeznék.
A legnagyobb baj az, hogy a magyarok nincsenek tudatában annak, hogy milyen hatalmas kinccsel rendelkeznek. Hiszen, ha ismernék legalább a Szent Korona tan alapjait, akkor rádöbbennének arra, hogy ez a tan olyan feltételeket kínál és nyújt amely egyedül nemcsak tud, de egyenesen csak az tud megváltást adni nemcsak Mo.-nak, de az egész világon kialakult igazságtalanságnak. Valójában a Szent Korona tan feltámadása egy olyan igazság mint amilyen Jézus feltámadása. A hasonlatosság nem véletlen. Nem véletlen a közbenjáró Szűzanya által. Csak Jézust a Szűzanya hagyta az Atya terveinek érvényesülése végett nemcsak megfeszítve kínok között meghalni, de országát amelynek koronája az Övé, már nem hagyja akkor, ha ennek az országnak népe feléje fordul és kéri a megmentését. Ez a megmentés valóban az imádkozó nemzeten kereszól történhet. Ezt világította előre Mindszenty bíboros atyánk, ezt jelzik Szűzanyánk megjelenéseinek üzenetei is. Szűzanya közbenjárása csak attól függ, mennyien ragaszkodnak ahhoz, hogy oltalmát kérjék. Világméretekben ez van kialakulóban és ebben a magyaroknak kellene vezetni. Sajnos lemaradtunk. Pedig ott a példa Csiksomlyó utal rá. Tud ez a nemzet eggyé válni, tud ez a nemzet a szeretet kapcsán összekapcsolódni még akkor is ha földi határokkal szétszabdalták. Mert Mária országát nem lehet szétszabdalni, ezt tudja minden itt élő nép akinek hite van. Ezt tudja a horvát, a tót, az oláh, a rutén, a német és minden itt élő nemzet aki hisz Istenben, vallja Jézus tanításait és tiszteli Égi Anyánkat.
Az erőszak rendszerei ezért igyekeznek mindenáron betörni ezt az országot, mert tudják, hogy annak szakrális jellege van a Szűzanya által.
Ahogy Csiksomlyó szakrális volta egybe tud kovácsolni minden magyart legyen az, keresztény, keresztyén. Ha nem is ismeri a Szent Korona tan szakrális jellegét, de ráérez arra, hogy az hozza meg a valós egységet abban amely ellenáll annak a veszélyenk amelybe sodorják azok akik tagadják nemcsak a Szent Koronát, hanem Istent és általa Jézust és Mária Szűzanyánkat is, aki valójába Istennek Szent anyja. Mária népe aki fohászokkal kéri Őt megvédi palástjával és Isten oltalmával - ha erre kérik. Ezért fontos az imádkozás, főleg a rózsafűzér imádkozása bármennyire is sok embernek ez úgy tűnik, hogy jelentéktelen. Alapjában az összegyűlés Csiksomlyón is jelentéktelen lehetne és mégsem az. De ott több ima hangzik el, mint bárhol a magyar hon területén akkortájt. Az egyként imádkozó nemzet hatalmas erőt rejteget, csak azt kell elérni, hogy az emberek felfogják és elfogadják ezt a tényt. A többit már Égi Anyánk hatalma teszi meg. A központi kérdés csak az, hogy tud-e és főleg akar-e ez az ország népe, Szűzanyánk népe kérni segítséget.
Polyák Endre |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-15 22:05:29, vasárnap
|
| |
| |
A nyugdíjról
Írta: www.arpadvonal.hu
2007. július 13. péntek 19:31
A jelen nyugdíj-számítási gyakorlat ugyan látszólag sokkal igazságosabb, mint a régi volt, ám a finanszírozás terhe máris újabb reform gondolatát vetette fel a tárcában.
Mivel a szocialista foglalkoztatás-politika - a természeténél fogva - esélyt nem ad rá, hogy az aktív dolgozók - ismert - befizetéseiből lehessen fedezni - ismeretlen -elsikkasztott pénzeket, parlamenti felszólalásokban egyre sűrűbben emlegetik a magyar nyugdíjasok szomorú helyzetét.
Azt mindig elfelejtik megemlíteni, hogy a kilencvenes évek első, teljes két-harmadában nyugdíjba távozók elszámolása milyen arcátlanul igazságtalan volt.
A termelő-, és ipari szövetkezetetekben, valamint a kereskedelemben szolgálókat rendkívüli módon fenyegette munkahelyük rendszer-váltásból adódó esetleges megszűnése, ennél fogva, a vállalatok által nevükre könyvelt összegek és a ténylegesen kézhez kapott bérük sem állt összhangban a nyugdíjalapjukat képező járulékbefizetéssel, hanem e célból kitalált "sportállások" és egyéb munkanélkül történő pénzfelvételi jogcímek, - vagyis "a nagy felsőbb járulék-élvezők" -, szolgálati-idő-alapját hízlalta, robotolásban megőszült magyar emberek nyugdíjalapját csökkentve. Fenti módszer kevésbé tipikus az ipari nyugdíjjal rendelkező képzett szolgák esetére, kivéve talán a megszűnt bányák dolgozóit, akiknek Antall rabbi jogi módosítása folytán veszett el a Csermanek rabbi által beigért kor-kedvezményük, majd az új korhatárig letöltendő, ( néhány év extra-,) nyomorbéres viszony értelmében kaphatnak ma 10-20 ezerrel kevesebbet, mint eredetileg kaptak volna. Na, ezek érthetően visszasírják a Kádárt.
A régi rendszer különösen sújtja még a tsz-nyugdíjasokat, akik a munkaegység szerinti "kifizetett" bérük után kapják a nyugdíjat, a természetbeni juttatás (amit bér helyett, megélhetésre kaptak) viszont nem kimutatható jövedelemként, így a házastársuk munkája például egészen elveszett.. jogcím, jövedelem nélkül maradtak.
A fentiekben felsoroltak jelenleg, a 30-50 ezer forintos nyugdíjasok körébe tartoznak. Az igazságos az lenne, ha soron kívüli korrekcióval kompenzálnák a jövedelmüket, mert ha ez nem történik meg, az idős, túlnyomórészt vidéken, kisfalvakban élő magyarok az eladósodás olyan fokára jutnak, hogy a "tartozásuk fejében" a bank fogja utcára tenni őket.
A magyar egészségügyi "reform" sem szól másról, mint, hogy a fél-el-privatizált TB, kényük-kedvük szerinti sáfárkodásait, ami a Társadalombiztosítás pénzügyi keretével gazdálkodó zsidók számára könnyű pálya, uniós szabályokba már nem lehetne (büntetlenül) beilleszteni.
Az egészségügyi intézmények annyira ellehetetlenedtek az elmúlt 15 évben, hogy törvényi kényszerekből adódóan csak tisztességtelen gazdálkodással tudnak működni.
A fenti működés társadalmi, és szakmai szempontból egyaránt katasztrofális gyakorlatából adódó követeléseket, most az aktív dolgozó réteggel, további kínálataikat pedig a korukból adódóan fokozottan rászoruló nemzsidókkal, valamint krónikus betegségtől kiszolgáltatott egyéb félholtakkal akarják rentábilissá tenni.
malacka |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2007. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
574 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 14230
- e Hónap: 25341
- e Év: 178837
|
|
|
Offline
