|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:55:27, szerda
|
| |
| |
Bod Péter Ákos szerint az önkormányzatok ,,kiskirályságok"
2008. július 02. szerda
ImageA korrupció negatív következményei közül a versenytorzító hatást emelte ki Bod Péter Ákos, a Budapest Corvinus Egyetem tanára, az intézmény ,,Korrupciós kockázatok az üzleti szektorban" című tanulmányának szerdai bemutatóján, hozzátéve, hogy a pártok és az önkormányzatok jelentős korrupciós kockázatot jelentenek.
A gazdasági fejlettség és a korrupció között viszonylag szoros összefüggés áll fenn, nem véletlen, hogy a 10 fokozatú korrupciós skála alapján összeállított listán a legtisztább, tízhez közelítő pontszámmal Svédország, Finnország, Új-Zéland a legfejlettebbek közé tartozik - mondta Bod Péter Ákos. A professzor szerint Magyarország 2007-ben a lista 39. helyén elért 4,9-5,5 közötti pontszáma megfelel fejlettségünknek.
Bod Péter Ákos makrogazdasági szempontból a korrupció versenytorzító hatását emelte ki, de véleménye szerint a pártokhoz és az önkormányzatokhoz kapcsolódó ügyletek a korrupció által igen fertőzött területek.
Nem véletlen, hogy a pártoktól távol álló Állami Számvevőszék, illetve a Gazdasági Versenyhivatal, amelyeknek két-két elnöke volt 1990 óta, a legkevésbé korrupt intézmény, s a tanulmánykötetben az igen ritka korrupciós említések között szerepel az APEH és a PSZÁF is - jelezte a Corvinus tanára.
Magyarországon 3200 önkormányzat, valójában ,,kiskirályság" működik, ahol sok helyen az ügyintézés bizonytalansága és az ellenőrzés gyengesége miatt erős a csábítás a korrupcióra, ezen a területen csak az átláthatóság erősítésével lehet eredményt elérni - magyarázta a jegybank egykori elnöke.
A tanulmány szerint a korrupció negatív hatásai között szerepelnek az eltűnő pénzforrások, az árak emelkedése és a versenytorzítás, de a morális hatásokat sem szabad lebecsülni, így a fiatal generáció demoralizálása, az európai uniós integráció akadályozása - mondta Szántó Zoltán szerkesztő. Említett két pozitív hatást is: az eljárások menetének gyorsítását és korrupciós pénzek által gerjesztett többletfogyasztást.
Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) tavalyi felmérése szerint a korrupció az utóbbi két év során terjedt a kis- és közepes vállalkozások körében - közölte a tanulmány másik szerkesztője Tóth István János.
mno |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:45:16, szerda
|
| |
| |
Így kellene élni: fordítva
NEM ROSSZ ÖTLET!
Visszafelé leélni az életet: ha újra születnék, ezt szeretném.
Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból. Öregként felébredve nap
mint nap jobban érzem magam. Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az
öregek otthonából, majd évekig élek gondtalan nyugdíjasként és
bekaszálom a lejáró öregségi biztosításokat.
Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a
főnökömtől. Negyven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre
fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát.
Jönnek a gimnáziumi évek: pia, bulik, boldog promiszkuitás.
Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé. Jön az általános
iskola: végtelen játék, semmi felelősség!
Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy
mosolyogjak rájuk.
Az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű
helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line
szobaszervíz, stb.
Míg végül... befejezem egy jó orgazmusként.
NA?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:39:11, szerda
|
| |
| |
Igazi hungarikum a kábellopás
Dátum: 2008. július 01. kedd, 06:39
Belföldi hírek Az elmúlt hétvégén hat esetben próbáltak meg kábelt lopni a BKV-tól. A lopások miatt a közlekedési vállalat kára egy évben megközelíti a 200 millió forintot - mondta Kiricsi Karola szóvivő és Takács Péter műszaki vezérigazgató-helyettes.
Június 2-án lakossági bejelentés alapján két tettest fogott el a rendőrség, akik a Pozsonyi úton, a 12-es villamos vonalán akartak kábelt lopni. Ez volt az első eset, hogy a rendőrség kézre tudta keríteni a tolvajokat.
A BKV külföldi országok véleményét, tanácsát is kikérte, ám kiderült: tipikusan magyar jelenségről van szó. (megélhetési bűnözás? szerk)
Takács Péter műszaki vezérigazgató-helyettes beszámolt arról, hogyan próbálja a BKV elejét venni a vezetékek eltulajdonításának. Mint mondta, a 12-es villamos vonalán történt lopási kísérlet bejelentésért egy éjjeliőr 500 ezer forintos jutalmat kapott.
Elsősorban olyan helyekről lopnak, ahol több kábel is fut, így csak később, a vezetékek túlmelegedéséből derül ki a hiány. Azt is feltételezik, hogy egyszerre több ember, akár több csapat vesz részt az akciókban - mondta Kiricsi Karola szóvivő, aki emlékeztetett arra, hogy a lopások mértéke az elmúlt években megszaporodott, a károk összege 2005 óta évente 10-20 százalékkal emelkedik.
A hétvégén például hat esetben kíséreltek meg a lopást, nem ritkán fényes nappal próbálkoznak a tettesek. (talán kevés a segély? szerk)
Takács Péter elmondta: a társaság a közeljövőben nem tervezi a biztonságosabb, ám drágább földkábelek kiépítését a légkábelek helyett.
Forrás:InfoRádió |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:32:32, szerda
|
| |
| |
2008-07-01
Lázadó Szonda-négerek
Úgy látszik, bárki lehet kérdezőbiztos, aki hajlandó elvállalni ezt a munkát. A jelentkezőtől nem kérnek személyi okmányokat, nincs szükség erkölcsi bizonyítványra sem. Igazolványt sem adnak neki, legfeljebb valami könnyen hamisítható megbízólevelet. Bármi történik a kérdezőbiztossal, foglalkoztatói letagadják, hogy közük lenne hozzá. A kérdezők megbecsülésére jellemző, hogy a hátuk mögött saját cégeiknél is csak mint "négereket" szokták emlegetni őket.
Lehet-e korrekt kutatási eredményeket produkálni szakszerű kiképzés nélkül dolgozó, alulfizetett kérdezőbiztosokkal? (Fotó: Hegedűs Márta)
A múlt héten jelentkeztünk a Szonda Ipsos közvélemény-kutató cégnél kérdezőbiztosnak, majd leírtuk tapasztalatainkat a Fair play: zsebbe fizet a Szonda Ipsos című cikkünkben. Eszerint a francia-magyar társaság kérdezőit abban az esetben, ha nem tud az illető számlázni, a cég zsebből fizeti. Cikkünk után megkereste szerkesztőségünket a Szonda Ipsos PR-vezetője, Holub Katalin, és arról tájékoztatott, hogy a Szonda Ipsosnak a többi közvélemény-kutatóhoz hasonlóan a kilencvenes évek második fele óta nincs saját kérdezőbiztosi hálózata, külsős vállalkozókra bízza az adatfelvételt. Ezek szerint nyilván megtévesztett minket, hogy a kérdezőbiztosokat szervező külsős instruktor a Szonda székházában, a Szonda nevében, a Szonda belső szabályai szerint toboroz kérdezőbiztost a Szondának, úgy, hogy nem szól arról, ő valójában egy másik céget képvisel.
Szerkesztőségünket nevük elhallgatását kérő kérdezőbiztosok is megkeresték, szerintük írásunkkal darázsfészekbe nyúltunk. Milliárdos profitérdekek és a végletekig kizsákmányolt, megalázott "szellemi segédmunkások" világába csöppentünk. A működő negyven piackutató magántársaság ádáz versenyben van, ezért egymás alá kínálnak a cégek a pályázatokon. Mivel árbevételük alacsonyabb a kelleténél, a "sameszokon" próbálják behozni a profitot - mondták.
Magyarországon általános a 900-1700 forintos nettó összeg egy-egy kitöltött kérdőívért. Ugyanezért a munkáért a Lajtán túl húsz euró alapbért fizetnek, amihez nemcsak korrekt munkaszerződés, alkalmazotti státus, hanem a külön juttatások sora is (ruhapénz, napidíj, reális költségtérítés, hétvégi pótlék stb.) társul.
Hazánkban a piackutatóknál általános a munkaszerződés hiánya, így a "négernek" joga sincs semmihez. Aki erre a munkára adja a fejét, tipikusan kényszervállalkozó. Nincs fizetett szabadsága, betegszabadsága, és nem kap semmilyen juttatást. Nem reklamálhat, amikor három hónapos késéssel fizetik ki a munkáját, hiszen nincs róla szerződés. Ha az ellenőrzést végzők hibát keresnek a munkájában, hogy indokot találjanak a fizetség 20-50 százalékos megkurtítására, nem tehet semmit. Bár e munkához elvárt a megnyerő megjelenés, nem fizetnek ruhapénzt, és nem fizetik a helyi közlekedést sem, jóllehet gyakran kétszer-háromszor is vissza kell menni a megadott címre - panaszkodtak informátoraink. A távolsági közlekedést csak városhatártól városhatárig fizetik, sőt gyakorlat, hogy az üzemanyagot nem APEH-norma szerint számolják el. A kérdésekre adott válaszokat otthon a kérdezőnek kódtáblázatba kell írnia, de a kódolásért nem fizetnek külön.
Ilyen feltételek mellett nem meglepő, hogy a kérdezőbiztosi pályán jelentős a fluktuáció. A cégeknek nem éri meg egy rövid gyorstalpalónál kimerítőbben felkészíteni a kérdezőbiztost, mert a többség úgyis hamar felhagy ezzel a rosszul fizetett tevékenységgel. A kérdezőbiztosok korábban próbáltak kapcsolatot keresni politikusokkal, hogy kérjék a viszonyok normalizását, de azt a választ kapták, hogy "nem fűződik politikai érdek a helyzet megváltoztatásához". A megoldás a biztosok szerint az lenne, ha ezt a munkát is OKJ-s szakképzettséghez kötnék, az érdekvédelem céljából pedig megalakulna a kérdezőbiztosi kamara. Ez a cégeknek is érdekük lenne, mivel a szakképzetlen és alulmotivált kérdezőbiztosok jelentősen eltorzíthatják a kutatások eredményét.
Mindezekkel kapcsolatban a Szonda Ipsos kész szakszerű válaszokat adni - jelezte Holub Katalin PR-vezető. Cikksorozatunkat a közeljövőben folytatjuk.
Feljelentés az APEH-nál
Folyamatos munkajogi és adózási visszaélésekről számolt be a Hír Televíziónak a Szonda Ipsos egyik leányvállalatának néhány volt munkatársa. A telefonos közvélemény-kutatást végző Szondaphone Kft. operátorai szerint a cég az elvégzett heti 60-80 munkaórából csak tíz órát ismert el hivatalosan. Többen fel is jelentették a céget az adóhatóságnál a be nem fizetett hátralékok miatt.
Bertók László
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=149451 |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:30:13, szerda
|
| |
| |
Bosnyák Zoltán: Erdély 1938-ban
Húsz, végtelen bosszúnak látszó keserves esztendő után szétpattanóban vannak a trianoni bilincsek. Bomladoznak a szégyenhatárok. Az ezeréves birodalom vérrel áztatott szent rögei és testvéreink százezrei visszatérőben vannak az anyaországhoz. A lázas eseményekkel zsúfolt napokban minden figyelmünk észak felé fordult. Kétség és reménység, csüggedés és bizakodás között hánykolódtunk. Aggodalomtól, fájdalomtól eltelve gondoltunk véreinkre, akiknek még a felszabadulás előtti napokban is kegyetlen üldözésben, súlyos megpróbáltatásokban volt részük. De felvidéki véreink most mégis hazatérnek. Azonban az öröm és boldogság e mámoros pillanataiban ne feledkezzünk meg azokról a magyar milliókról sem, akiknek még mindig nem ütött a felszabadulás órája. Ezekben a boldog napokban titokban bizonyára ők is velünk ünnepelnek, de az ő ünneplésük csak könnyes és fájdalmas lehet.
Az idegen uralom alatt élő magyar népcsoportok közölt mint ismeretes - a legszámottevőbb az erdélyi, vagy tágabb értelemben véve az oláhországi magyarság. A régi Magyarország területéből oláh kézre juttatott 102.000 km²-en nem kevesebb, mint 1.664.000 magyar élt (1910-es népszámlálás). Még ha abból a számból le is vonjuk a zsidóságnak azt a töredékét, amely magyar anyanyelvűnek vallotta magát, akkor is ma már legalább 1.700.000 erdélyi - s e regátba már a háború előtt kivándorolt, Moldvában pedig őslakos magyarságot is számbavéve, mintegy 2 millió oláhországi magyart kell számon tartanunk. Ez a jelentékeny számú magyar népcsoport pedig jóval több, mint egy hatoda az egész világ magyarságának. Reánk nézve valóban egy pillanatig sem lehet közömbös, hogy ez a tekintélyes számú magyar néptömb miként éli napjait, hogyan védekezik a reá nehezedő roppant nyomás ellen, hogy igyekezik megóvni a maga faji és szellemi erőit, hogy törekszik helytállani a céltudatos és kíméletlen elnyomással szemben, egyszóval, hogy milyen a mai erdélyi magyarság sorsa? Az alábbiakban erre a kérdésre óhajtunk vázlatos feleletet adni.
Ha az erdélyi magyarság mai helyzetéről tiszta képet akarunk nyújtani, akkor előzőleg legalább néhány szóval ki kell térnünk a mai oláhországi általános belső viszonyokra. Mint ismeretes Oláhországban az utolsó esztendőben mélyreható változások mentek végbe. A múlt év telén tartott választásokon az uralmon levő liberális párt súlyos vereséget szenvedett. Ezúttal először történt meg, hogy az uralmon levő rendszer nem tudta megszerezni a szavazatok, illetve a mandátumok többségét. A választási vereség következtében a Tatarescu-kormánynak be kellett nyújtania lemondását. Károly király a közhangulat nyomásának engedve, a két előretört szélsőjobboldali párt - a vasgárda és a Goga-Cuza-féle nemzeti kereszténypárt - közül az utóbbit bízta meg a kormányalakítással. Gogáék uralomra jutása döntő fordulatot jelentett az oláh kül- és belpolitika vonalvezetésében. A szabadkőműves irányítás alatt álló liberális párt és a radikális, demokrata irányzatú parasztpárt után most egy kimondottan jobboldali, nacionalista és antiszemita világnézetű párt kezébe került az ország sorsának írónyitása. Külpolitikai téren az új rendszer az eddigi szovjet-francia-angol barátság helyett nyíltan a Róma-Berlin tengely felé keresett kapcsolatokat. Ismeretes, hogy a Goga-Cuza-kormány haladéktalanul hozzáfogott programjának megvalósításához. Feloszlatta a szabadkőműves páholyokat, betiltotta a nagy zsidó liberális lapokat, elrendelte a zsidók állampolgárságának sürgős és szigorú felülvizsgálását, megvonta a zsidóktól a korcsmaengedélyeket, megtiltotta zsidóknak keresztény háztartási alkalmazottak tartását és kizárta a zsidókat a közszállításokból. Egyszóval teljes erővel hozzáfogott a túlságosan elhatalmasodott zsidóság visszaszorításához. Azonban az ijedt meglepetés első napjainak kábulatából hamarosan magához térő zsidóság nyomban működésbe hozta a maga erőit. Az ország belső életében rövidesen zavarok jelentkeztek. Bojkott, szabotázs, a termelés csökkenése, a munkanélküliség növekedése, fennakadások a hitelételben és más hasonló jelenségek bizonyították, hogy a zsidóság nem hajlandó könnyen feladni hatalmi pozícióit. Egyidejűleg a nemzetközi nyílt és titkos szabadkőműves-zsidó erők és szervezetek is mozgásba léptek. A Goga-kormány tőle telhetőleg igyekezett meghiúsítani ezt a fokozódó erővel folytatódó külső-belső aknamunkát, Károly király azonban liberális tanácsadóira hallgatva s a szovjetangol-francia nyomásnak engedve, alig két hónapi kormányzás után az új választások előkészítésével foglalkozó Goga-kormányt egyik napról a másikra meglepetésszerűen felmentette. Ebben az elhatározásában nyilván az a meggondolás is vezethette Károlyt, hogy Gogáéknak nem sikerült a királlyal szemben ellenséges magatartást tanúsító vasgárda tömegeit elhódítani.
Goga bukása után a király akaratából Miron Cristea pátriárka elnökletével megalakult kormány vette át a hatalmat. Egy-két minisztercserét nem tekintve, ma is ez a kormány van uralmon. Közjogi helyzetét nagyon nehéz megbatározni. Hatalma kizárólag a király bizalmában és akaratában gyökerezik s a hadseregre, általában a fegyveres erőre támaszkodik. Az új kormány a parlamentarizmus intézményét, legalább is eddigi formájában, megszűntnek nyilvánította. Valamennyi politikai pártot feloszlatott. Minden politikai tevékenységet a legszigorúbban megtiltott. A közigazgatás irányítása jórészt katonai és rendőri hatóságok kezébe ment át. A falusi bírótól kezdve a prefektusokig minden számottevő közigazgatási pozíciót aktív, vagy nyugdíjas, a rendszer szempontjából megbízható katonatisztek töltenek be. A legszigorúbb sajtócenzúra lépett életbe. A lapok - a kisebbségiek is - nemcsak hogy nem írhatják meg azt, amit akarnak, hanem nap-nap után a propagandahivatal által rendelkezésükre bocsátott, a rendszert, annak áldásait és eredményeit ódai hangon dicsőítő hasábos, sőt oldalas cikkeket kell közölniök. A kritika hangja teljesen hiányzik. A kormány kizárólag a királynak tartozik felelősséggel és tevékenységéről is csak neki kell számot adnia. A királyi tanácsosokká kinevezett volt miniszterelnökök tanácsadó testületének nincs számottevő hatásköre. Végeredményben a királyi, illetve katonai diktatúrának és a tekintélyi kormányzásnak egy különleges, oláhországi válfajával állunk szemben. A rendszer, uralmának második, vagy harmadik hónapjában életbeléptetett új alkotmánnyal legalább a törvényesség látszatát igyekezett magának biztosítani. Az új alkotmányt a katonai és közigazgatási hatóságok nyomása alatt álló választók a nyíltan megtartott népszavazáson természetesen elfogadták, ami azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szavazók nagyobb része helyeselte is, vagy legalább megértette az új alkotmánytervezetet.
A pátriárka kormánya annakidején a belső rend, béke és nyugalom helyreállításának s a korrupció kiirtásának programjával jött. Az új rendszernek egyik nyíltan be nem vallott, mégis legfőbb célja a félelmetesen megerősödött vasgárda megsemmisítése volt. A vasgárda nem csinált belőle titkot, hogy a hatalomra tör és ennek birtokában az országban új szellemet, új erkölcsöt óhajt meghonosítani. Nem titkolta az udvari kamarilla iránti ellenszenvét sem s élesen elítélte az udvari körök zsidó-liberális barátságát. Az új kormány először ki akarta tapogatni a vasgárda erejét, harci készségét és tisztába akart jönni azzal, vajon feloszlatás esetén a párt milyen magatartást tanúsít. Először csak különféle korlátozó rendszabályokat léptettek életbe. Megtiltották közhivatalnokoknak a párttagságot, nem volt szabad esküt kivenni a légionáriusoktól. Mikor a vasgárda ezekkel az intézkedésekkel szemben passzív magatartást tanúsított, a fegyveres erő készenlétbe helyezésével sor került a párt és a légiók feloszlatására, vagyonuk lefoglalására. Egyidejűleg - azok kivételével, akik még idejében elmenekültek - a párt egész vezérkarát börtönbe vetették. Codreanu-t, az árulással, az állam és társadalom biztonsága elleni összeesküvéssel és zendüléssel vádolt pártvezért, - noha a felvonultatott tanúk között jóformán egy sem volt, aki terhelően vallott volna - tíz évi kényszermunkára ítélte a katonai törvényszék. Húsz más vasgárda-vezetőt államellenes tevékenység miatt ugyancsak a katonai törvényszék 1-9 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott. Több száz más vasgárdistát hosszabb, -rövidebb időre különböző fegyházakba, továbbá a regátban levő tismanni és dragomironi, valamint a csíkszeredai internáló táborokba zártak be. Ezekkel az ítéletekkel és rendszabályokkal a vasgárda, a legionárius mozgalom látszólag végleg és teljesen megsemmisült. A viszonyokat ismerők azonban jól tudják, hogy a fészkek más formákban és más keretek között működnek, az elzárt vezetők helyét pedig újak foglalták el.
A kormány azonban bölcsen tudja, hogy tiltó rendszabályok korántsem elegendők a légionárius mozgalom tömegeinek - a fiatalságnak - elhódításához. Tudta, hogyha .az ifjúságot meg akarja magának nyerni, akkor a vasgárdához hasonlóan foglalkoztatnia kell és szervezetekbe kell tömörítenie. Bevezették tehát a főiskolás ifjúság számára a kötelező munkaszolgálatot -(az orvosoknak diplomájuk elnyeréséhez egy évi falusi gyakorlatot kell folytatniok). Az iskolás és iskoláskívüli mindkét nembeli ifjúságot az óvodás kortól a katonaköteles korig, 6-tól 21 évig, katonai jellegű szervezetekbe kényszerítették bele (országőrök, katonai előképzősök.) Van ezekben a szervezetekben egyenruha, sok felvonulás, parádé, csak a légiók fanatizmusa és áldozatkészsége hiányzik belőlük.
Az utolsó években mindinkább elfajult belpolitikai harcokban az oláh társadalom bizonyos mértékig elfáradt. Ez egyik magyarázata annak, hogy a diktatórikus kormányzattal szemben eddig annyira közömbös magatartást tanúsított. Semmi esetre sem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a társadalomból kihaltak a politikai ösztönök és vágyak. Ellenkezőleg, az utóbbi időben mintha egyre szélesebb rétegek fokozódó érdeklődéssel fordulnának a közügyek felé. A cenzúra következtében érthető okokból az újságok hírszolgálatát senki sem tartja kielégítőnek. Nap mint nap az ország bel- és külpolitikai helyzetére vonatkozó ellenőrizhetetlen híresztelések kelnek szárnyra. Nyomasztó érzés nehezedik a lelkekre. Nyugtalanság, bizonytalanság vett erőt a tömegeken. Mindenki érzi, sőt tudja, hogy holnap talán már más lesz a helyzet, mint ma, de arra a kérdésre, hogy ez holnap milyen lesz, senki sem tud kielégítő feleletet adni.
A magyarság helyzetét vizsgálva mindjárt elöljáróban leszögezhetjük azt a tényt, hogy a nagy belpolitikai fordulatok alig jártak lényegesebb változással. Húsz esztendő véget érni nem akaró elnyomása, zaklatásai, szűnni nem akaró szenvedései után nem csoda, ha a magyarság minden belső változástól saját sorsa enyhülését is reméli, de reményei eddig még egyszer sem váltak valóra. Mindig csak új fájdalmak, új csalódások sorakoztak a régiek mellé. Goga Oktávián, mint miniszterelnök csak odáig juthatott, hogy egy-két újságnyilatkozatban a békülékenység és a megértés hangját ütötte meg a magyarság felé. A pátriárka kormányát pedig hosszú hónapokon át a belpolitikai átalakulás végrehajtása kötötte le, miért is nem foglalkozott a kisebbségek, mindenekelőtt a magyarság panaszaival és sérelmeivel. A politikai pártok feloszlatása különösképpen súlyosan érintette a magyarságot. Az erdélyi magyarságnak ugyanis egyetlen átfogó, nemcsak politikai, hanem társadalmi szerve is a Magyar Párt volt, amelynek most szintén be kellett szüntetnie működését. Minden belső szervezeti és szerkezeti hibái mellett is a Magyar Párt egybe tudta fogni az erdélyi magyarság túlnyomó többségét. A bomlasztó kísérletekkel szemben meg tudta őrizni a magyarság egységét. Ha kellett és ha lehetett, több-kevesebb eréllyel védelmezte a magyarság érdekeit s éppen a legutóbbi téli választásokon a magyar szavazóknak váratlanul nagy tömegeit tudta megmozgatni. A párt működésének betiltása után tulajdonképpen nincs is a magyarságnak olyan szerve, mely érdekeit a kormányzat felé képviselhetné. A gazdasági, főleg agrár irányzatú EGE (Erdélyi Gazdasági Egyesület) most van kibontakozóban, a kulturális törekvéseket és célokat szolgáló EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) most van romjaiból újjászületőben.
A katonai közigazgatás nehézkessége más vonatkozásban is nyomasztólag hat a magyarság életére. Az egyházközségek különféle társadalmi és kulturális alakulatainak működését csaknem teljesen megbénítja az a rendelkezés, hogy mindenféle mulatság, összejövetel, műkedvelő előadás, sőt még lakodalmak és keresztelők engedélyezését is a katonai hatóságoktól kell kérni. A közhivatalokban nem szűnt meg a magyarok bántó és megalázó kezelése. Magyarul még egymás között sem tanácsos beszélni, hacsak az ember nem akarja magát támadásoknak kitenni. Magyaroknak a korcsmában nem szabad magyarul énekelniök, mert ezzel veszélyeztetik a falvak ,,oláh jellegét". A hatóságok tétlenül nézik a törvénytelenségeket, ha azokat oláhok a magyarok rovására követik el. Jellemző erre vonatkozólag a tekerőpataki és gyergyószentmiklósi székely közbirtokosság a maga nemében páratlan esete a békási oláhokkal. A mócok minden törvényes ítélet, vagy rendelkezés nélkül egyszerűen elfoglalták és birtokukba vették a tekerőpatakiak 409 holdas, a gyergyószentmiklósiak 460 holdas közlegelőjét. A csendőrség, a közigazgatási hatóságok és a bíróságok nem voltak hajlandók a jogtalan és erőszakos foglalást hatálytalanítani.
Ha itt-ott néha hallatszik is emberségesebb szó oláh részről, ezeket a hangokat elnyomják a gyűlöletnek sokkal gyakoribb és sokkal erőteljesebb hangjai. Az Astra oláh közművelődési egyesület őszi közgyűlésén most is olyan kijelentések hangzottak el, hogy a Székelyföld lakosságának 2/3 része oláh eredetű, akiket éppen ezért vissza kell oláhosítani. Az új kormánylap, a ,,Románia" például arról cikkezett, hogy a mai Magyarországon mintegy 60.000 oláh él 40.000 km²-en, - tehát egész Magyarország fele a 60.000 oláh kezén van. Az erdélyi magyar egyházi javak elleni jogtalan és gyűlölködő írtóhadjáratról hírhedt Ghibu professzor egyebek közt ezeket írja : ,,A románságot, ezt a latin szigetet a hatalmas szláv óceán közepén, a Gondviselés arra szemelte ki, hogy a latin gondolat és kultúra védelmezője legyen a szláv és a turáni nihilizmussal szemben."
Augusztus elején a kisebbségi ügyek irányítására kormánybiztost neveztek ki. A kormánybiztos működését és hatáskörét külön királyi dekrétum szabályozta s röviddel később a kisebbségek közjogi helyzetét nemzetiségi alaptörvény körvonalazta. A való helyzetet nem ismerők szemében ezek az események azt a látszatót keltik, hogy a kisebbségek életében döntő fordulat, lényeges enyhülés állott be, azonban a kérdés megítélésénél nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az oláh kormányt elsősorban e külpolitikai viszonyokban beállott nagy változások késztették ezekre az inkább elvi, mint gyakorlati jelentőségű lépésekre. Hiszen mindazok a jogok, amelyeket a királyi dekrétum és a nemzetiségi alaptörvény felsorol, elvben, papíroson eddig is megvoltak a nemzetközi szerződésekben és az alkotmánytörvényben, de senki, egyetlen kormány sem tartotta fontosnak azoknak a gyakorlati életbe való átültetését. Vajon nem ez lesz-e a sorsuk az újra biztosított jogoknak? A jelek nem sok jóval bíztatnak. Egy-két magyar alpolgármester, magyar tagozat felállítása színmagyar vidékeken néhány állami elemi iskolában, nem elégítheti ki a húsz év óta agyonzaklatott, kisemmizett, megalázott magyarságot. Amíg az egész Székelyföldet és általában a színmagyar községeket valósággal megszállják, ellepik a magyarság iránt csak olthatatlan gyűlöletet érző, magyarul egyetlen szót sem tudó oláh tanítók, közigazgatási hivatalnokok és csendőrök, amíg a felekezeti iskolák bezárása, sőt törvénytelen elkobzása is nap-nap után megismétlődik, addig nem sok hitelt adhatunk a bukaresti ígéreteknek. Ha a nemzetiségi alaptörvény rendelkezéseit az alsófokú hatóságok hátsó gondolatok nélkül száz százalékig becsületesen végrehajtanák, bizonyára észrevehető könnyebbülés állna be a kisebbségek, tehát a magyarság életében is. De ki hiszi komolyan, hogy a magyarok zavartalanul állíthatnak fel kisebbségi, felekezeti iskolákat, hogy ezeket az állam anyagilag támogatja majd, hogy a községek a 14 %-os iskolai adó megfelelő hányadát csakugyan megadják a felekezeti iskoláknak, hogy a gyermekek nemzetisége felől a szülők minden befolyástól mentesen dönthetnek és gyermekeiket olyan iskolába írathatják, amilyenbe akarják, hogy a kisebbségi iskolák tanulói anyanyelvükön tehetik le vizsgáikat, hogy a népi származás nem lesz akadálya állami, vagy egyéb közhivatalba való bejutásnak, hogy a kissebségi községekben működő közalkalmazottak a lakossággal anyanyelvén érintkeznek majd, hogy a községi bírák a nem oláhfajú lakosság köréből kerülnek majd ki, ahol a nemzetiségek vannak többségben, hogy a kisebbségi bankok és szövetkezetek teljes szabadságban fejlődhetnek stb., pedig mindez benne van a nemzetiségi alaptörvényben! A központi kormány kiadhat jószándékú utasításokat a fenti rendelkezések végrehajtására, az alsóbbfokú hatóságok a beléjük idegződött magyar-gyűlöletnek engedve, kijátsszák, szabotálják ezeket az intézkedéseket.
* * *
Augusztus elején székelyföldi barangolásaink során elkerültünk az utolsó években nagyon felkapott fürdőhelyre, Szovátára is. Az úton egymást követték az elegáns, hatalmas luxusautók. A tóparti sétányokon a nyaralók sűrű tömege hullámzott fel és alá. Legtöbbjük oláh és zsidó. Gondtalanság, önelégültség, életvidámság az arcukon. Később bementünk a kis székely faluba. Elnézegettük az itt-ott még meglevő, művésziesen faragott székely kapukat. Majd éjjeli szállást keresve benyitottunk az egyik székely portára. Néhány szíves szó után beljebb kerülünk. Az alacsony, félhomályos szobában szívfájdító látvány fogad bennünket. A szoba sarkában tüdővésztől gyötört, fiatal székely legény vívja haláltusáját. Amikor a következőkben az erdélyi magyarság népi, biológiai erőállapotáról akarunk számot adni, nem tudunk ettől az emléktől szabadulni. Az igazság az, hogy a magyarság népereje hanyatlóban van. Születésszáma csökken, a tuberkulózis és más népbetegségek évről-évre sűrű rendet vágnak soraiból.
Kétségtelen, hogy a közegészségügyi viszonyok Európa valamennyi állama között Oláhországban a legrosszabbak. Álljon itt ennek igazolására az alábbi néhány adat, amelyet a nyári népegészségügyi propaganda-héttel kapcsolatban hivatalos helyről tettek közzé: minden 12.297 falusi lakosra esik egy orvos, 37.000 emberre jut egy kórházi ágy, 53.070 lakosra jut egy ápolónővér, évente 300.000 gyermek születik bába nélkül és százhúszezer 12 éven aluli gyermek hal meg kellő gondozás hiányában. 25.000 gyermek hal el évente csak vérbajban. A születések száma az európai országok között Oláhországban a legmagasabb, mert 1000 lakosra 35 jut évente, de a halálozások terén is Oláhország vezet, mert 1000 lakosra 19 esik évente. Jellemző még, hogy az átlagos életkor csak 36 év.
Az erdélyi magyarság születésszáma kedvezőbb, mint a szászoké; körülbelül egy szinten mozog az erdélyi oláhokéval, de messze elmarad a regáti oláhoké mögött. A városokba vándorlás is csökkenti a magyarság népi erejét. Egyrészt, mert a városlakóknál a születések száma közismerten igen alacsony, másrészt a magyar letelepülők nagyrésze, főleg Bukarestben és a többi regáti városban, egy elkerülhetetlen asszimilálódási folyamat áldozata lesz. A bukaresti, általában regáti magyarok igyekeznek minél hamarább jól megtanulni oláhul. Anyanyelvüket nem, vagy csak ritkán használják. Sokan szégyenlik, leplezik magyarságukat, még nevüket is oláhra változtatják. Ha látogatóba hazatérnek szülőfalujukba, oláh szokásokat hoznak magukkal, magyar beszédük hemzseg a sok oláh szótól, csaknem teljesen érthetetlen. Külön fájó fejezete a magyar népi erő hanyatlásának a szórvány magyarság kérdése. Azokról a kisebb-nagyobb magyar népcsoportokról van szó, amelyek oláh többségű községekben élnek. Beolvadásuk már a háború előtt veszedelmes méreteket öltött, az új impérium alatt pedig még inkább fokozódott.
Végül a legszomorúbb, a legfájóbb oka a magyar népi állomány pusztulásának az új hódítókkal való nagyarányú vérségi keveredés. Elsősorban az erdélyi városokban lehetünk ennek szemtanúi. A proletáriátustól kezdve a legfelsőbb osztályokig magyar társadalom egyetlen rétege sem kivétel. A legkisebb ellenálló erőt talán a középosztály még megmaradt roncsai tanúsítják. A faji önérzet, a népi öntudat, a nemzeti büszkeség teljes hiányával állunk szemben. A vérségi keveredés nagyságára ide iktatunk néhány adatot: az oláh statisztika szerint a 48 legnagyobb erdélyi városban 1930-ban a házasságot kötő magyar férfiaknak 17.7 %-a kötött idegen nemzetiségű nővel házasságot, mégpedig 9.7 % oláh, 6.2 % szász nővel. Ezzel szemben a magyar hajadonok 28.9 %-a idegen fajú férfihez ment feleségül és pedig 19 % oláh, 7.3 % szász férfihez. Másszóval, csaknem minden harmadik férjhez menő magyar leány idegen férfihez, minden ötödik magyar leány oláh férfihez ment nőül. 1930-ban nem kevesebb, mint 10.604 magyar hajadon ment feleségül oláh férfihez. Ugyanakkor 4.677 magyar férfi oláh nőt vett feleségül. A vegyes házasságokból származó utódok - kü1ónösen, ha a feleség magyar származású - oláh iskolába járnak, oláh szellemben nevelődnek és így egészen az oláh népközösségbe illeszkednek bele.
A magyarság fajbiológiai erejének alakulására nézve jellemzők a következő, Háromszék vármegyére vonatkozó adatok. 1937-ben 3.427 volt a születések száma, 23.8 ezer lélekre, a halálozások száma 2.161. megfelel 15.02 ezer lélekre, a természetes szaporodás 1.266. 1910-ben a születések száma 5.427 volt, a halálozásoké 3.248, szaporodás tehát 2.179 lélek, tehát közel kétszer akkora, mint 18 évvel később. A vármegyei tisztiorvos jelentésében utal arra, hogy a születések nagymérvű csökkenése az egyke terjedésében lelt magyarázatát.
Más magyar népszigeteket, így a kalotaszegieket is kikezdte az egyke. Ez az újabb kutatások szerint tatár eredetű, büszke, tehetséges és szorgalmas nép évek óta alig szaporodik. A református egyházközségek adatai szerint
Szucságon 1895-ben 633 lélekre 26 születés esett, 1935-ben 798 lélekre csak 13.
Kiskapuson 1895-ben 647 lélekre 20 születés esett, 1935-ben 500 lélekre 5.
Inaktelkén 1895-ben 571 lélekre 17 születés esett, 1935-ben 710 lélekre 8.
Magyarlonán 1895-ben 961 lélekre 52 születés esett, 1935-ben 1220 lélekre 30, és így tovább. Kalotaszeg csodaszép népi viseletéről és művészetéről ismert magyarsága tehát rohamosan sorvad. Van-e, lesz-e megállás ezen az úton ?
* * *
Az erdélyi magyarság lelki és szellemi életét a belső válság, a bizonytalanság jellemzi. A számra nézve mindjobban csökkenő szellemi vezetőrétegben akadnak, akik a régi liberális Magyarország gondolatkörében élnek, mások a 18-as Jászi-Károlyi-féle korszakot sóvárogják vissza és örökké a pacifizmusról és demokráciáról szavalnak. Csodálatosképpen az impériumváltozás után felnőtt fiatalság egy részében friss erővel ébredezik a nemzeti büszkeség és a faji hivatástudat. Ezek a fiatalok már idegen légkörben nőttek fel. Egy ellenséges világ közepette kellett helyt állaniok. Talán éppen a kisebbségi sors ezer nehézsége, akadálya, a kora gyermekkoruktól kezdődő nap-nap után megújuló megaláztatások és megszégyenítések váltották ki belőlük a magyar balsora vállaláságak büszke, dacos és kemény akarását.
Erdély szellemi életét a csonkaország magyarsága elsősorban a nagy hírnévre és népszerűségre szert tett új erdélyi magyar szépirodalom alapján ítéli meg. Valóban, az új irodalom húsz esztendeje alatt az erdélyi föld sok új, eredeti tehetséget termelt ki. Ezek az írók új színnel, új hanggal és új szellemmel gazdagították irodalmunkat, megismertettek bennünket az erdélyi magyarság különleges lelkiségével és gondolkodásmódjával, az erdélyi tájak különös varázsával. Alkotásaik az egyetemes magyar kultúra örökbecsű értékei maradnak. Odaát Erdélyben azonban ennek az irodalomnak korántsem volt oly nagy visszhangja, mint nálunk a maradék országban. Az irodalom iránti érdeklődés ott is inkább csak az egyre vékonyodó középrétegre szorítkozik. A nagy tömegek szellemi életére sokkal nagyobb jelentősége van a napi sajtónak. A magyarnyelvű sajtó nagyobb része azonban zsidó tőkeérdekeltségek kezében van. Külpolitikai, nemzetközi kérdésekben ezek az újságok a világzsidóság érdekeihez szabják állásfoglalásukat. A nagy zsidó világlapok és hírszolgálati ügynökségek hamis híreivel árasztják el szerencsétlen olvasóikat. Hasábokat, sőt oldalakat szentelnek a zsidóság ügyének védelmére. Nemzetközi zsidó emigráns központok által terjesztett rémmesékkel táplálják olvasóikat. A cseh válság idején ezek a lapok nem átallottak a sorok között, sőt nem egyszer nyíltan is a ,,csehszlovák" demokrata szörnyszülött mellé állani. Nem is leplezett remegő izgalommal és aggodalommal nézték a csehkérdés alakulását. Legszívesebben megszólaltatták volna a ,,nagy demokráciák" ágyúit. Az egyik nagy erdélyi magyarnyelvű napilap különben magyar származású főszerkesztője a magyarországi zsidótörvény parlamenti tárgyalásakor vezércikket írt és ebben pironkodik, restelkedik a zsidókat ért sérelem miatt. A hírhedt márciusi front jelszavait átvéve azt írja, hogy a zsidótörvény csak a földreform kijátszására való. A szellem, a keresztény erkölcs és igazság veresége felett kesereg, de egyetlen szava sincs a kisemmizett, a háttérbe szorított keresztény magyarság védelmére. Lehet, hogy az erdélyi zsidó-demokrata lapok publicistái csakugyan szenvedtek a magyarországi zsidótörvény - túlságosan lojális és engedékeny rendelkezései - miatt, de az erdélyi magyarságnak félre nem vezetett, ú. n. demokratikus jelszavaktól meg nem mételyezett része bizonyára helyesléssel és együttérzéssel vett tudomást azokról a törvényes intézkedésekről, amelyek megkísérelték a zsidóság mai tűrhetetlen gazdasági és szellemi befolyását illő keretek közé szorítani. Az erdélyi magyar ,,demokrata" újságírástól azt kérjük, hogy viseltessék legalább annyi megértéssel a magyarság bajai és gondjai iránt, mint amennyit a zsidókkal szemben tanúsít. Jellemző különben, hogy ugyanez a főszerkesztő a Goga-kormány ismeretes cselédrendeletének kiadásakor (zsidók nem tarthatnak keresztény háztartási alkalmazottat) külön vezércikkben igyekezett tisztára mosni a zsidóságot az élőhús, a leánykereskedelem nagyon is alapos vádja alól. Annyi bizonyos, hogy az erdélyi magyarság lelki megtisztulása, szellemi felébredése nem következhetik be addig, amíg a sajtóéletben gyökeres változások nem történnek.
A sajtó mellett az erdélyi magyarság kulturális életének másik, talán még fájóbb pontja az iskolakérdés. A magyar gyermekek óriása hányada nem járhat magyar tanítási nyelvű iskolába. Az oláh állami iskolákban az óvodától kezdve a felsőfokú iskolákig brutális, vad és kíméletlen elnemzetietlenítés folyik. Nem egy kétségbeesett szülő sírástól elcsukló hangon panaszolta nekünk, hogy gyermekeit az iskolákban az oktatók hazug mesékkel, történelmi ferdítésekkel és irgalmakkal saját fajtájuk és nemzetük, apjuk és anyjuk gyűlöletére nevelik.
A népoktatás terén fennálló helyzetet néhány, adat világítja meg legjobban. A hírhedt magyargyűlölő Ghibu Onisifor egyik iratában 1912-re vonatkozólag a következő adatokat találjuk: állami magyarnyelvű iskola 1469, községi magyar 311, községi oláh 165, görög katolikus 1119, görögkeleti 1536, római katolikus 474, luteránus 276, református 501, unitárius 29, zsidó 43, társulati 76. Az oláhok tehát 2820 iskolával rendelkeztek, ami még Ghibu szerint is azt jelentette, hogy az oláh tankötelesek 68 %-a oláh tannyelvű iskolába járt. Az uralomváltozás azzal a következménnyel járt, hogy a magyarság 3025 iskolájából 2070-et nyomban elvesztett. Az egyházak igyekeztek a hiányokat pótolni, de ez természetesen csak részben sikerülhetett. 1924-ben, amikor aránylag a legkedvezőbb volt a helyzet, a magyarság 1010 iskolával rendelkezett. A magyar tannyelvű iskolák száma azóta évről-évre csökken. Az állam csak 112 magyar tagozatot tart fenn, 378-at az erdélyi református egyházkerület, 187-et a gyulafehérvári római katolikus püspökség, 134-et a királyhágón túli református püspökség, 180-at a szatmári és temesvári katolikus püspökség, 37-et az unitárius egyház és hatot az evangélikus egyház. E 912 iskolán kívül legalább mégennyi kellene a tanköteles magyar gyermekek befogadására. A Magyar Kisebbség című folyóirat adatai szerint az 1934-35. tanévben 175.000 magyar gyermek nem anyanyelvén tanult (ebben nincsenek benne a bukovinai és moldvai magyar gyermekek). Az erdélyi református egyházkerület püspöki jelentése szerint is 1934-35-ben a 70.000 magyar református tanköteles közül csak 24.656 járt magyar iskolába. Az iskolakérdés iránt nincs akkora érdeklődés, még kevésbé áldozatkészség, mint pl. a szászoknál. Sokan még ott is oláh iskolába adják gyermekeiket, ahol van magyar tannyelvű felekezeti elemi iskola. A középosztály körében pedig az a divatos jelszó járja, hogy meg kell tanítani az államnyelvet, a gyermekeket tehát oláh középiskolába kell adni. A szülők sokszor még azzal sem törődnek, hogy oláh állami iskolába járó gyermekeik magyar nyelvű vallástani órára járjanak. Az egyik nagyváradi magyar napilap nyáron vezércikkben tette szóvá a koldus magyar iskolák ügyét. Arról a szomorú jelenségről számolt be, hogy sok helyen már a tanév befejezésekor kezdenek kilincselni és kapacitálni a papok és tanítók az iskola érdekében. Pedig a magyar szülőknek gyermekükkel és önmagukkal szemben erkölcsi és kulturális kötelességük a magyar iskolák támogatása és védelme. Az igazság kedvéért azonban azt is le kell szögeznünk, hogy nem egy helyen lelkész és népe hősies erőfeszítést fejt ki az iskola megtartásáért, vagy egy-egy új iskola felállításáért.
A szellemi vezetőréteg utánpótlása a főiskolai és egyetemi ifjúság soraiból kerül ki. A magyar fiatalság csak az akadályversenyek hosszú sora után juthat el a főiskolára. Már első elemista korában szembe kell néznie a nyelvi nehézségekkel. Ha oláh tannyelvű iskolába kerül, nyomban egy neki ismeretlen és idegen nyelven kell az elemi ismereteket elsajátítania. Ha a középiskolákban rendszeresített különféle vizsgákon átküzdötte magát, eljuthat az utolsó és legnagyobb akadály, a hírhedt erdélyi érettségi vizsgák elé. A középiskolai érettségi vizsgára jelentkező kisebbségi tanulóknak általában a fele, a legutóbbi tanévben is - amikor feltűnően kedvező volt az eredmény - átlagban egyharmada elbukik. Ha a magyar fiúnak mégis sikerült megszereznie az érettségi bizonyítványt, akkor ott áll előtte a nagy kérdés, a pályaválasztás. Közhivatalokba az egyetemet végzett magyar fiatalság egyáltalában nem juthat be, ha csak nevét nem oláhosítja el és nem tér át a görög keleti hitre, vagyis nem válik renegáttá. Bizony akad ilyen is, nem egy és nem kettő. Legtöbbjüket a nyomor, a nélkülözés elől való menekvés, másokat a könnyű érvényesülés vágya visz erre a gyászos útra. Maradnak a gyakorlati (ipari, kereskedelmi) életpályák. Itt viszont a zsidó szolidaritás és az oláh nacionalizálási törekvések zárnak el előtte minden utat. Marad még a bölcsészet, a tanári pálya. A néhány kisebbségi középiskola azonban csak nagyon korlátolt számban tud elhelyezési lehetőséget nyújtani. Évek során át különben is számottevő túltermelés volt tanárokban.
A magyar ifjúság túlnyomó része a kolozsvári egyetemre iratkozik s csak kevesen vannak, akik különböző okokból Bukarestben tanulnak. 1924-ben a kolozsvári egyetemnek csak 150 magyar hallgatója volt (sokan Magyarországra jöttek tanulni), ez a szám lassú emelkedéssel 1934-ben 1127-ig emelkedett (az összes hallgatók 25.39 %-a volt magyar). Az oláh kultúrpolitika akkor megelégelte a magyaroknak eddig nyújtott tanulási, művelődési lehetőségeket. Jöttek az érettségi barbárságok s 1935-36-ban már csak 609 volt a magyar hallgatók száma. Az 1937-38. tanévben a magyar hallgatók száma következőképp alakult: jogi kar 173, orvosi kar 105, bölcsészeti kar 203, egyéb főiskolák, zeneakadémia 20, Kereskedelmi Akadémia 50, Gazdasági Akadémia 23, almérnöki iskola 16, összesen 590. Ehhez még legfeljebb 100-150 hallgatót vehetünk hozzá, akik Bukarestben, vagy egyebütt tanulnak. Ijesztően kicsiny szám, ha meggondoljuk, hogy a közel két millió főnyi magyarság szellemi vezérkarának utánpótlásáról van szó!
Mikor nyáron egy verőfényes júniusi vasárnap reggelén több, mint félnapi utazás után megérkeztünk Brassóba, az ottaniak azzal a hírrel fogadtak bennünket, hogy a város magyarsága ma délelőtt tartja meg hagyományos felvonulását és népünnepélyét. Az oláhok már korábban megtartották, a szászok a következő vasárnapra tervezték. Többszöri elutasítás után végre a magyarok is engedélyt kaptak, de csak zenekar nélküli, néma felvonulásra. Szorongó szívvel álltunk be a járdákon felsorakozott, várakozó sűrű tömeg közé. A messziről hozzánk szűrődő morajlás jelezte, hogy közelednek a felvonuló csoportok. Jöttek is nemsokára. Először apró, aranyos pöttöm kis magyarok, fiúk, lányok, a kisebbségi felekezeti iskolák tanulói. Sokan csinos magyar ruhában, arcukon kedves mosollyal. Zúgó taps fogadta az örök magyar élet ifjú sarjadékait. Majd zárt sorokban, kemény, öntudatos léptekkel a középiskolák ifjúsága következeit. Azután sorban az egyházi szervezetek, iparos egyletek, a magyar dalárda, a sportalakulatok s különféle nőegyesületek követték egymást, végeláthatatlan hosszú sorokban. Sok a gondoktól barázdált arc. Bizony a kisebbségi életben ezerszer több az üröm, mint az öröm. Végül a takaros székely leányok és a hetyke kiállású, harisnyás székely legények csoportjára került a sor. Szemükben valami csodálatos, titokzatos tűz villogott. Az utolsó csoport is elvonult már. A járdán szorongó tömeg még néhány pillanatig mozdulatlanul, magába szállva egyhelyben marad. Majd mi körülállók egymásra nézünk, sokunknak könny csillog a szemében és valamennyien ugyanazt érezzük: élünk, élni akarunk és élni fogunk!
Sokan, az öregek, inkább csak régi, maholnap már a mesék világába tartozó emlékeikből élnek. Mint az az öreg tatrangi magyar, aki talán ötven évvel ezelőtt járt Budapesten, de ezt úgy emlegeti, mintha tegnap történt volna. Sajnálkozva mondja: mégis csak kár, hogy elcsatolták tőlünk azt a Budapestet. Művészi szőtteseiről ismert pürkereci nénike is arról mesél, hogy az ezredéves kiállításon tíz forintért kelt el az a szőttese, amelyre a magyar koronát és ezt a szöveget szőtte: Éljen I. Ferenc József.
Elutazásunk előtti napon, egy didergős, borongós augusztus végi hajnalon a Csukásra indultunk. A Barcaságról az ósánci szorosba tértünk. Kétoldalt fenyvesektől borított bércek, havasok és a Tatrang vizének ütemes, egyhangú moraja kísért bennünket. A Tészla bükkösén és borókás tetején áthaladva, nemsokára megpillantottuk a Csukás gerincén a kis kődombokat, ahová el akartunk jutni. A kis kődombok a régi Magyarország itt maradt határkövei. Felérve a gerincre, megálltunk az egyik előtt és halkan idéztük Reményik Sándor egyik kis versének utolsó sorait
Egy kicsi kőhalom,
Egy kicsi sírhalom,
Alatta mégis egy világ pihen,
Láttam, hogy valaki ráborult
És sírt keservesen.
És közben odafenn a szürke fellegek közül diadalmasan tört elő az őszi verőfény, megtöltve lelkünket egy jobb jövő reménységével és törhetetlen hitével.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=tgambot&pid=13489 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:28:22, szerda
|
| |
| |
2008-07-01
Mézesmadzag
Krónika
A Moonlite Bunny Ranch elnevezésű (bordély)ház menedzsmentje azt eszelte ki, hogy az amerikai kormány gazdaságélénkítő programja keretében kibocsátott úgynevezett stimulus - ösztönző, serkentő - csekkel érkező vendégek közül az első száz az igényelt szolgáltatás dupláját kapja ugyanazért a pénzért. Más: az Állami Autópályakezelő Zrt.-t és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által összeállított ingatlanportfóliót kívánja a kormány az Új tulajdonosi program keretében tőzsdére vinni 2008 végén, a jövő év elején, s a kisbefektetők - mai számítások alapján - 250 ezer forintig vehetnek majd igénybe kedvezményeket - mondta nemrég Veres János pénzügyminiszter.
Megjegyzés: ugyanaz a kupleráj.
(SCH)
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=149493 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:26:00, szerda
|
| |
| |
2008-07-01 21:18
Biztonságára milliárdokat költ a hatalom
Gazdag nép a magyar. Legalábbis a rendőrség fejlesztésére, a közjogi méltóságok és a politikusok védelmére költött összegekből erre lehet következtetni. Az elmúlt tíz hónapban több mint 1,2 milliárd, új járművekre költött forintra derült fény, ehhez hozzászámítandó, hogy a 2006-os események után 3,1 milliárd forintot áldoztak a hatalom biztonságára.
A 2006. szeptemberi eseményeket követően a kormány két ütemben céltámogatást juttatott a rendőrségnek. Szeptemberben, első körben, százhatvanmillió forintot - azzal az igénnyel, hogy a rendőrség a saját költségvetéséből ezt egészítse ki ugyanekkora összeggel - rendőrségi eszközök beszerzésére, pótlására, decemberben pedig hárommilliárdot csapatszállító, személyvédő, tömegoszlató, vezetéstechnikai és kommunikációs eszközök beszerzésére. A biztonsági deficitre hivatkozva, ezekre már akkor mentességet adtak - 2,2 milliárd forint értékben - a közbeszerzési törvény alól, azaz jótékony homály fedi, hogy pontosan mennyit is költenek darabonként a megvásárolt eszközökre, járművekre.
A kiadásoknak se végük se hosszuk, főleg, ha ide vesszük a 2005-ben elfogadott, három évre szóló, összességében háromezer darab (évenként ezer) közlekedésrendészeti, bűnügyi és ügyintézői gépjármű bérletére és flottakezelésére vonatkozó közbeszerzési eljárást, amely, a tájékoztatás szerint, beletartozik az említett hárommilliárdba, bár kérdés, hogy egy évvel korábban hogyan lehettek tisztában a 2006-os döntéssel...
2007 végén újabb beszerzésekre derült fény. A rendőrség eddigi, igencsak levitézlett vízágyúi mellé három vadonatúj vízágyút vásároltak, darabonként 104 millió 685 ezer forintért. Az összességében háromszáztizenhárom-millió forintos beszerzésben mindösszesen az volt a baki, hogy mindezt uniós pénzből fizették. Az EU-nak - amely megdöbbenéssel fogadta az ügyletet - ezt azzal indokolták, hogy a vízágyúkra a hazai menekülttáboroknál lehet szükség.
Ezután újabb botrányt kavart, hogy több mint ötszázmillió forintért vásárolt tömegoszlató járműveket a rendőrség, ismét uniós pénzből. A hatvanegy beszerzett gépkocsi fele úgynevezett felszólító közúti nehézterepjáró, tizenhat pedig járőrterepjáró volt. A Közbeszerzési Értesítő 2007. októberi számában megjelent tájékoztató szerint még tavaly, az őszödi beszéd miatti tüntetések előtt írták ki a pályázatot.
Legutóbb a Köztársasági Őrezred járműparkját frissítették. Ezt sem közbeszerzés alapján bonyolították le, hivatkozva az állam- vagy szolgálati titkot, illetőleg alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdeket érintő vagy különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályaira. A részletekről és a gépkocsik egyenkénti áráról így most sem adtak pontos tájékoztatást.
A Köztársasági Őrezred a védett vezetők, közjogi méltóságok, külföldi vendégek szállítására három Audi A8-as páncélozott gépjárművet vásárolt. Ezek mellé, utánfutó biztonsági gépkocsinak öt Audi Q7-es terepjárót, négy Volkswagen Passatot és két Mercedes Viano kisbuszt vettek. A tizennégy járművet összesen háromszázhetvenegy-millió forintért. Az már csak apró részlet, hogy az egyik páncélautót 4,5 millió forintért festették át fekete színűre. A Fidesz sokallta az összeget, a Köztársasági Őrezred viszont arra hivatkozott, hogy a márkaszerviz ezt az árajánlatot adta.
Lánczi Richárd
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:22:53, szerda
|
| |
| |
Gyilkos-e az uborkatermesztő nyugdíjas?
2008.07.02. 13:00
Galgagyörk után ismét felbolydult rendesen a közvélemény. A tegnapi halálos uborkalopás történetét itt el lehet olvasni, aki nem hallotta volna hogy mi történt ....
"A 68 éves kesznyéteni férfi - akit a rendőrök őrizetbe vettek - alumínium drótfonattal körbehúzta a kertjét, majd 220 voltot táplált a szerkezetbe. Úgy gondolta, ez törvényes, hiszen a magántulajdonát védi. Minden este 10 órakor bekapcsolta, reggel hat órakor pedig áramtalanította a rendszert."
Akár életfogytiglant is kaphat ....
Magyar György ügyvéd szerint (szerintem nem hagyta el Budapestet 1989 óta) az öregnek a következőket kellett volna tennie:
-táblákat kitenni (ne lopd az uborkákat!)
-vagy le kellett volna videózni a tolvajokat (éjszaka?)
-vagy be kellett volna riasztóznia (az uborkákat? a kertet? nyugdíjából?)
-vagy tetten kellett volna őket érnie (3 az 1 ellen, megnézém az ügyvéd urat hasonló helyeztben)
-vagy a rendőrséget kellett volna hívnia (éjszaka, hogy lopják/ellopták az uborkákat? biztos villámgyorsan szoktak kiérkezni a hasonló hívásokra)
A tények viszont a következők:
-A kertből már többször loptak terményt, de a rendőrség érdemi lépést nem tett.
-A 3 férfi italozás után, hajnalban indultak el uborkát lopni. Nem véletlenül botlottak bele az uborkába. Lopni indultak.
-A 3 férfi tudta, hogy áram van a kertben, mégis bemásztak.
-A hirtelen összecsődült rokonságot (30-40 fő) a rendőröknek kellett megfékeznie.
A kérdésem csak annyi: többszöri betörés és lopás után hogyan tudod megvédeni a magántulajdonodat? Egyáltalán, van-e jogod megvédeni? Milyen lehetőségeid vannak, ha azt veszed észre, hogy hajnalban 3 idegen lop tőled? Ha a nyugdíjas férfi átdöfi egy vasvillával az egyik tolvajt, az is emberölés kisérletének minősül? És ha megüti egy baseball-ütővel akkor meg testi sértésnek? Vagyis ezek szerint több joga van a tolvajnak, mint a tulajdonosnak?
Tegyük fel, van 1 jól kiképzett kutyád. A saját kertedben tartod, melyet normális kerítés vesz körül. Kiteszed a "Harapós kutya" táblát a kerítésre. Felkelsz reggel, kimész a kertbe és azt látod a kutyád széttépett egy, a kerítésen bemászott betörőt. A te hibád? Gyilkos vagy?
Ha jól értettem, nem is kerítésbe vezette az áramot, hanem a kerítésen belül, kis karókra kihúzott alumíniumba. Vagyis csak és kizárólag annak eshetett bántódása, aki betört hozzá... erre írják azt az Index fórumában ironikusan, hogy "ez tiszta öngyilkosság volt".
Ha az a tudat, hogy ha betörök valahová és megsérülhetek sem tart vissza embereket ettől, akkor az egyszerű átlagember mit tehet? 3 méter magas fal és szögesdrót? Ide jutottak vidéken az emberek 2008-ban? Félek, ez még csak a kezdet ... lesz ez még rosszabb is.
Így állt tegnap éjszaka a szavazás a Borsod Online-on:
"Ön megengedhetőnek tartja a magántulajdon bármi áron való megvédését?
Igen 98.23%
Nem 1.77%
Szavazók száma : 1866
A szavazásra reagált Szabó Miklós jogász, a Miskolci Egyetem jogi karának dékánja:
"Az emberek ezek szerint úgy gondolják, hogy nem bizhatják magukat a törvényekre. Manapság a politikusok, az önkormányzatok is azt a benyomást keltik, hogy a törvények akár félre is tehetők. Pedig a törvények épp azért jöttek létre, hogy az önkényt, az ököljogot, az önbíráskodást kiváltsák, a bíráskodást bízzák az államra. Hogy az állam indulattól, érdékellentéttől mentesen ítélkezzen.
Szabó Miklós szerint ha a társadalom tolerálná az ököljogot, akkor visszatérne az 5 ezer évvel ezelőtti időszakhoz elvetve mindent, ami a civilizáció terméke. A dékán szerint szomorú, ha ilyen irányba megyünk. Úgy látja, nem az a kérdés, hogy jó-e a törvény, hanem az, miért érzik az emberek, hogy a jog nem védi meg őket. Így a probléma nem jogi - hiszen egyértelmű, hogy tilos az önbíráskodás - inkább társadalmi."
Érdemes megnézni az ATV híradójában (erre), ahol nem is igazán tagadja vagy szégyelli: "Zöldséget, uborkát, ilyen dolgokat akartunk lopni".
Az egyikük édesanyja máshogy nyilatkozott:
Az édesanya állítása szerint a fia soha nem lopott és ezúttal sem akart, csupán meg akarták leckéztetni a tulajdonost, ezért arra készültek, hogy kihúzgálják a kertből a zöldségeket. Ezzel egy korábbi konfliktust akart megtorolni a fia, de az édesanya, állítása szerint, a konfliktust kiváltó okokról nem tudott semmit.
A M1 Híradójában pedig nyilatkozik a polgármester, előző nap volt a segélyosztás, több mint 5 millió forintot (!) osztottak ki segélyként. És pont utána este mentek "mulatozni". Biztos nincs összefüggés ...
(Firefox 3-ban ha nem látszik a videó, fel kell tenni a Windows Media Player Firefox plugint, innen letölthető, 300 kb csak.)
http://vastagbor.blog.hu/2008/07/02/gyilkos_e_az_uborkatermeszto_nyugdijas#more54 8908 |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:19:36, szerda
|
| |
| |
Felborult az NNYI Subaruja a Rákóczi úton
* Index - ugyelet@mail.index..hu
| 2008. 07. 01., 20:26 | Frissítve: 12 órája
Balesetet szenvedett a Nemzeti Nyomozó Iroda Subaruja a kedd délutáni csúcsforgalomban a Rákóczi úton. Az autóban ülő három ember könnyebben megsérült.
Nézze meg képeinket!
Felborult egy nagy sebességgel haladó Subaru kedden délután a Rákóczi úton az Uránia mozi és a Vas utca közötti szakaszon. Az autó letarolt egy ott parkoló motort, kidöntött egy fát, ami megrongált egy parkoló autót. Az autó mindössze húsz méterre állt meg egy forgalmas buszmegállótól, ahol éppen bent állt egy busz.
Egy szemtanú az Indexnek elmondta: a baleset után a Subaru csomagtartójából fegyvereket pakoltak át egy hirtelen odaparkoló másik autóba, a balesetet szenvedett autó rendszámát pedig a rendőrök kiérkezése előtt leszerelték. (A másik rendszám az ütközéstől leesett.)
A szemtanú szerint száz méteres féknyom maradt az autó után, vagyis a megengedett sebességnél jóval többel kellett haladniuk. Megkülönböztető jelzést az autó nem használt.
Miután kiszálltak az autóból trágárul zavarták el a kocsi közeléből az embereket. A kiérkező tűzoltókkal még egyszer átnéztették a totálkárosra tört autót, hogy nem maradtak-e fegyverek benne.
Nézze meg képeinket!
A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNYI) késő esti közleménye szerint munkatársaik szolgálat teljesítése közben szenvedtek balesetet, a gépkocsiban utazó három rendőr könnyebben megsérült, őket megfigyelésre a mentőszolgálat munkatársai kórházba szállították.
A kiérkező kollégáik vették át a sérültek fegyvereit, valamint, szól a közlemény, a járókelők között kerestek szemtanúkat. A baleset körülményeinek tisztázását a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztályának munkatársai megkezdték.
http://index.hu/politika/bulvar/sub080701/
**********************
szép az a 10 méteres féknyom... vajon mennyivel kell menni ahhoz ekkora nyomot hagyjunk magunk mögött?? (persze értem, hogy az ellenséget üldözték az elvtársak)...
Miután kiszálltak az autóból trágárul zavarták el a kocsi közeléből az embereket.
Nem 10, hanem 100 méteres az a féknyom! (Ha a Párt is úgy akarja.)
(De azért hagy még kivánnivalót maga után az Elhárytás működése, nem?)
Nekem gyanús ez a borulás ... szerintem a városban bújkáló terroristákat akarták így megfélelmíteni... most retteghetnek, hogy milyen kemény bűnüldözőink vannak ügyeletben!
Minden, ami körülöttünk történik, a Párt és az Elhárytás PR tevékenységét országimázsá akcióit "az MSZP benned van!", na szóval a sikeres agit. prop. ténykedést mutatja, és végső soron a dolgozó nép javát szolgálja!
****************************
Miután kiszálltak az autóból trágárul zavarták el a kocsi közeléből az embereket.
...... ........... ............
Az épeszűnek egyáltalán nem nevezhető szakiknak a figyelmébe ajánlok egy esetet, ami múlt évben történt Moszkvában.
Ott is balesetet szenvedett egy szakszolgálatosokkal megpakolt verda, egy utcai kávézó mellett.
Ott is a kipattano, civilruhás izomagyúak elkezdtek ,,intézkedni", de mivel nem mutatkoztak be - megkapták a jogos kérdést az egyik asztalnál békésen söröző társaságtól:
- Ki a fasz vagy és mitől olyan nagy a szád?
Az illető elkövette azt a hibát, hogy fegyvert rántot. A vége az volt, hogy a szakiknak futva kellett menekülniük, mivel az asztaltársaság azonnal tüzet nyitott rájuk.
Az eredmény - egy szaki halott, kettő megsebesült.
A pihenő társaság a katonai hírszerzés emberei voltak, akik éppen a kaukázusi kiküldetésből való szerencsés visszatérést ünnepelték.
(Az eset megtalálható a neten.)
Ez csak egy példa, hogy hová vezet a bazi nagy arc.
Ha szerényebbek lettek volna az ürgék, akkor valószínűleg a szemtanúk nem figyeltek volna sem a fegyverek átrakodására, sem a rendszámtábla leszerelésére. Baleset - hát baleset, oszt jól van.
Összegzés - szakmai alkalmasság - elégtelen.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-02 22:02:46, szerda
|
| |
| |
Jagow Dietrich: A Führer rohamosztaga
(SA des Führers.)
A Magyar-Német Társaság 1942. október 29-i ülésén tartott előadás.
Mélyen tisztelt Kegyelmes Uraim, Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy mindenekelőtt a Magyar-Német Társaság elnökének mondjak szívből jövő és mélyen átérzett köszönetet azokért a szavakért, amelyeket éppen most hozzám intézett. Magam, miután most már közel másfél éve lehetek itt Budapesten a Német Birodalom követe, életem mind nagyobb szerencséjének érzem a Führertől rám bízott feladatot: a nagy német birodalom és bátor, velünk szövetséges magyar nemzet közötti kapcsolatok ápolását. Ehhez hozzá szeretném fűzni köszönetem és örömöm kifejezését, hogy ma, itt először, a Magyar-Német Társaságban beszélhetek, amely abban a megtiszteltetésben részesített, hogy tiszteleti tagjává választott. Ezért szívből hálás vagyok és szeretném köszönetemet kifejezésre juttatni azzal, hogy beszámolok egy szervezetről, a rohamosztagról, amelyet a Führer teremtett, nem valamelyik ország rovására, hanem egyedül és kizárólag a maga segítségére, hogy Németországot azzá tehesse, ami az ma, és ezáltal egyidejűleg e rohamosztagnak célt állított, hogy az javára legyen az eljövendő új Európának is.
Ezzel tárgyamra térek:
Az utolsó német császár, II. Vilmos, midőn az első világháború kitört, a következő szavakat mondotta: ,,Nem ismerek többé pártokat, már csak németeket ismerek". E szó akkor az egész német nép lelkéből fakadt és azért meg is szívlelték. A pártok, felekezetek és osztályok örök viszálykodása Németországban elnémult. Az egész német nép a tűzvonalba sorakozott, hogy megharcolja a háborút és megvédje a hazát akkori szövetségesei oldalán. De azok, akik a marxista pártokat vezették és azokra hatással voltak, nemkülönben azok, akik a polgári-demokrata-liberális pártokat képviselték, köztük mindenek előtt a zsidóság, nem hallgattak a császárnak ezekre a szavaira, hanem arra használták a háború hosszú idejét, hogy a német népet ismét egyenetlenségbe sodorják és meghasonlást támasszanak. Ennek az eredménye volt azután Németország összeomlása az 1918-as úgynevezett novemberi forradalomban.
A szerencsétlen 1918. esztendő novemberének 10-ik napján a pomerániai Pasewalk kis segédkórházát felkereste az illetékes lelkész és könnybefúló hangon és egész testében remegve szólt arról, mi történt e napokban Németországgal. A császárság megbukott, kikiáltották a köztársaságot. Ebben a köztársaságban bolsevista mintára katona- és munkástanácsok törekedtek a hatalom átvételére. E kórházban feküdt valaki, csukott szemekkel. Nem tudta szemeit kinyitni, gázgránáttól időlegesen megvakítva szállították oda azokban a napokban: Hitler Adolf őrvezető volt ő. Hallotta e szavakat. Szégyen és düh volt szívében, de értelme dolgozott. És ha Önök azt a fejezetet olvassák, melyet ezekről a pillanatokról írt könyvében, a ,,Harcom"-ban, akkor az utolsó sor gyanánt a következő mondást találják: ,,Elhatároztam, hogy politikus leszek". E mondás, ez elhatározás lett az új Németország alapköve. Kellett jönnie valakinek, akit senki sem ismert, aki nem tartozott soha egy párthoz sem és nem lépett volt valamiképp előtérbe. Kellett lennie valakinek, akiről senki sem mondhatta, hogy valamilyen hatása lehetett, midőn a háború 1914-ben kitört. Kellett lennie valakinek, akiről senki se mondhatta azt sem, hogy valamilyen hatása lehetett volna, amikor kitört az 1918-i forradalom. Egy rovásnélküli férfiúnak kellett lennie. Ez volt Hitler Adolf! Őt nem ismerte senki a német közvéleményben. Egy eszmével jött, amely új volt. És újnak kellett jönnie, valami régiséggel nem lehetett a világtörténelem kerekeit helyrelendíteni. Ő új eszmével jött. Hirdette a nacionális szocializmust, a szociális nacionalizmust. Addig azt mondták, a szocializmus nemzetközi, minden népek közt az elnyomottakra, a proletáriusra épül. A Führer valami mást mondott: szocializmus és nacionalizmus egy nép legnemesebb fogalmai, már eleve átélve a tűzvonal bajtársiasságában; fanatikus nacionalizmus párosulva a tűzvonal bajtársiasságából keletkezett szocializmussal. Ez a nemzetiszocializmus. Ez volt az új eszme.
A Führer, mihelyt egészsége valamennyire helyreállott, Münchenbe ment és politikai tevékenységbe kezdett. Hat rokonérzelmű férfiúval együtt megkezdte új mozgalmának életre hívását, lendületbe hozását. Szónoki tehetsége hatalmával, szervezői talentumával és kimagasló propagandista képességeivel rövid idő alatt elérte, hogy a tömegek érdeklődjenek az új eszme iránt, úgyhogy már 1919 őszén naggyűléseket rendezhettek Münchenben 3-4000 résztvevővel. Azután jött 1920. február 24. E napon hirdette ki nagytömegű ülés előtt a nemzetiszocialista programot. Ettől kezdve pártja roppant mértékben duzzadt. Mit tettek ellenfelei? Először nem vettek tudomást erről az új mozgalomról. Elhallgatták. Sem újság, sem hetilap nem írt róla, sem a rádió nem említette. Azt hitték, ily módon elnyomhatják és ezáltal tönkretehetik a mozgalmat. De nem sikerült nekik. A Führer képességei és fiatal híveinek fanatizmusa az agyonhallgatásnak ezt az időszakát győzelmesen kiállta. A gyűlések mind nagyobbak lettek, az új eszméről a városban és országszerte mind többen beszéltek.
És ekkor tették meg az ellenfelek a második lépést. Rágalmazással és hazugságokkal halmozták el a Führert és mozgalmát. De az emberek mégis elmentek a gyűlésekre és átláttak a hazugságokon. Látták, hogy Hitler nem zsidóbérenc, hogy nincs megvásárolva a nagytőke által, hanem becsületes ember, aki semmiképp sem felelős azért, ami a nemzetet érte. Így a mozgalom hónapról-hónapra nagyobbra nőtt. Már 1920 nyárutóján megkezdődtek 6-7000 résztvevővel a Krone-cirkuszban tartott naggyűlések, amelyeket túlzsúfoltság miatt az ülés kezdete előtt már ¼ órával mindig le kellett zárni. Ekkor az ellenfelek terrorhoz folyamodtak, mint mindig, ha a szellemmel szemben tehetetlennek érezték magukat. Felizgatták és fellázították Münchenben és más városokban a munkástömegeket. A Führer megtette az ellenlépést: 1921 tavaszán pártján belül egy férfiszervezetet alapított és azt először ,,a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, Torna- és Sportosztályának" nevezte. Én magam abban a, megtiszteltetésben részesültem, hogy az 1921. évben Münchenben átmenetileg a Torna - és Sportosztályt vezethettem. 1931 nyárutóján és őszén a Krone-cirkuszban tartott nagygyűlések alkalmával magam voltam a Teremőrség vezetője. Ebből az osztályból keletkezett a rohamosztag. A Führer ennek nemcsak azt a megbízást adta, hogy a naggyűléseket védje és az ellenfeleket eltávolítsa, ha azok a teremben zavart és nyugtalanságot támasztottak, hanem eleitől kezdve egy egészen világos eszmei célt is tűzött eléje. Szeretném felolvasni Önöknek, mit írt erről a Führer könyvében, a ,,Harcom"-ban: ,,A rohamosztagnak különösképpen ifjú párttagjainkat kell egyesítenie és mint egy acél-szervezetnek erejét faltörő kos gyanánt az egész mozgalom rendelkezésére bocsátania. Ez van hivatva, hogy hordozója legyen egy szabad népben a véderő gondolatainak. Ez kell, hogy nevelje mindenek előtt híveink szívében a tettre való, korlátot nem ismerő akaratot, ennek kell belekovácsolnia, beleégetnie a szívekbe, hogy nem a történelem teremti a férfiakat, hanem férfiak a történelmet."
Ez volt a jelszó, melyet a csapat útravalóul kapott. 1921. november 4-én gyűlésre készültek, nem oly nagyarányúra, mint a többiek voltak. Münchenben a Hofbräuhausban tartották. A Führer, miután a Krone-cirkuszban hétről-hétre egyszer, néha kétszer is beszélt, kisebb gyűléseken egyes városrészekben akart hatást kifejteni. Némileg szerencsétlen nap volt annyiban, hogy pártunk ügyvezető-hivatala épp költözködött. A régi helyen a telefont már leszerelték, az új helyen pedig még nem volt felszerelve. Így a pártvezetőséghez a fenyegető hírek csak későn jutottak el és már nem lehetett a terem védelmére további századokat odavonni. Midőn a Führer este a gyűlésterem előhelyiségébe lépett, mindjárt hallotta, hogy odabenn zúgás és tombolás van. A teremben körülbelül 2000 ember gyűlt össze. Köztük 700-800 marxista munkás az ottani gyárakból, akik semmi kétséget sem hagytak afelől, hogy azért jöttek, hogy ez alkalommal végleg megakadályozzák a Führert a beszédben és szétszórják gyűlését. A Führer a belső teremhez vezető ajtókat bezáratta. Előtte állt egy 48 főnyi kis csapat arra hivatva, hogy este a terem védelmét ellássák. A Führer felhívta figyelmüket a helyzetre: ,,Ma törésre és szakadásra kerül sor. Minden egyestől legteljesebb odaadást követelek mindhalálig. Ha a gyűlés nem folyik le nyugodtan és ti a rendzavarókat nem tudjátok kidobni, a mozgalom olyan vereséget szenved, amelyet hosszú ideig nem fog kiheverni. Mindenkiről személyesen fogom letépni a karszalagot, aki e pillanatokban gyáván viselkedik." - A rendezők már akkor azokat a karszalagokat viselték, amelyeket mi még ma is hordunk.
A Führer beszélni kezdett és másfél óráig beszélt. Ekkor vették csak észre a boncok, hogyan kerültek saját munkásaik beszédje varázsa alá. Füttyök hangzottak el, a szabadság szót kezdték kiabálni. A teremben csata keletkezett, amilyent a párt ugyan még azután is sokszor átélt, de ritkán oly, kedvezőtlen arányban - 700 vagy 800-an 48 ellen. Húsz perc múlva egy rendzavaró sem volt a teremben, és Esser Hermann, aki a gyűlést vezette, kijelenthette: ,,A gyűlést folytatjuk, a szó a Führert illeti meg".
A gyűlés végeztével azután a Führer rendezőcsapatának minden sebesültjével beszélt, kifejezte háláját és elismerését és úgy döntött; mától kezdve a rendezőcsapat neve rohamosztag (Sturmabteilung). Rövidítve: SA.
Így jött létre az SA neve. Az SA a párt nagy férfiszervezete, amely katonai alapon épült fel; mégsem militarista, hanem egy politikai csapat. Ezután az SA szervezetét építették fel. Az élén állott a legfelső SA-vezetőség, miként minden nagyobb szervezet élén egy legfelső vezetőség áll. Az SA-t századokra (Hundertschaften) osztották. A század volt az az egység, amelybe a városnegyedekben és a falvakban az SA férfiait tömörítették. Öltözetük csukaszürke zubbony, csukaszürke sísapka és karszalag volt. A Führer adta nekik a nemzetiszocialista rohamzászlót: vörös alapon, amely számunkra a szociális akarást jelenti, fehér mező, amely népünk nemzeti tisztaságát és becsületét dokumentálja, beleiktatva a fekete horogkereszt; a fajilag öntudatos német ember harci jelvénye. Ez volt az a zászló, amelyet hordtunk, ezek azok a férfiak, akik a zászlóra felesküdtek.
De hadd beszéljenek a számok is: 1922 nyárutója volt, midőn Münchenben a Königsplatzon a hazafias szervezetek felvonulást rendeztek. Velük együtt elsőízben a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, élén az SA 8 századával. Néhány hónappal később, a koburgi napon, melynek 20 éves fordulóját épp most; néhány nappal ezelőtt ülték meg Németországban; a Führer minden marxista fenyegetés és terror ellenére bevonult Koburg városába és 2000 SA-férfival két nap alatt kényszerítette a vörös csőcseléket, hogy kiürítse az utcákat és átengedje - a nemzeti és valóban szociális gondolatnak. Egy évvel később, 1923-ban Nürnbergben tartották az összes nemzeti szervezetek nagy napját. Velük vonult fel az SA is. Akkor már 6000 főnyi erővel. És ezután következett 1923. november 9-ike, a Führer felvonulása a Feldherrenhallehoz, amely felvonulás 16 halottat szakított ki sorainkból.
Ezzel úgy látszott, hogy az SA fejlődése kifelé befejeződött és valójában mégsem szakadt meg. A Führer börtönbe került, és vele együtt legtöbb vezető embere, vagy pedig külföldre mentek. A pártot betiltották. Midőn azonban 1925-ben a Führer visszatért, azonnal kitűnt, hogy a mozgalom a párt tilalom dacára sem halt meg. Mindenütt voltak hívei, összetartva és vágyakozva várva a napot: ,,A Führer egy: napon ismét hívni fog bennünket". Az SA-t is újjá szervezték. Új egyenruhát kapott, a barna inget. Miért választotta a Führer a barna inget? Alapvető különbségtevést akart ezzel az összes szervezetek között, amelyek mint úgynevezett véderő-szervezete csukaszürkét hordtak, és saját politikai szervezete között. A barna ing azonban nevelő eszköz is volt az egyes SA-férfiú számúra. Mindenki látta az egyenruhában. Ott, ahol lakott, mindenki tudta, hogy ő SA-férfiú. Tudta az egész utca, az egész városrész, az egész falu. Nem rejtőzködhetett el és nem hihette azt, hogy neki nem kell színt vallania. Színt kellett vallania és ezt már pusztán az által megtette, hogy az SA barna tiszteleti ruháját hordta.
A szervezet megnövekedett. Az SA élére 1923. november 9-töl a Pour-le-Mérite-tulajdonos Göring Hermann, az előbbi háború Richthofen-rajának utolsó parancsnoka lépett. Ekkor az SA legfelső vezetősége további kiépítést nyert. Észak-, Dél-, Kelet- és Nyugat-, valamint Középső Németországba a legfőbb SA-vezetőnek helyetteseket állítottak. Németország rájuk bízott ötödében ők voltak egyedül felelősek az ottani SA kiépítéséiért, latba vetéséért és vezetéséért. Az SA-t kerületenként az úgynevezett kerületi rohamosztagokban (Gausturm) foglaltak össze. Abban az időben az az öröm jutott osztályrészemül, hogy magam a Württemberg-Hohenzollern kerületi rohamosztagot vezethettem. Minden kerületi rohamosztag zászlóaljakra (Standarte) volt felosztva. Nekem a württembergi kerületben eleinte három, később öt zászlóaljam volt. A zászlóalj most már többé nem századokra (Hundertschaft) oszlott, mint régebben. A század fogalmát elejtették, mert azt Németországban a rendőrség is alkalmazta. Neve SA-rohamcsapat (SA-Sturm) lett és kb. egy századhoz hasonló erőt lépviselt. Az SA-rohamcsapat megint rajokra (Trupp) tagolódott, a raj SA-őrsökre (SA-Schar). Ha pld. egy kisvárosban 60 SA-férfiú gyűlt össze, az egy rajt jelentett. A raj a környékbeli falvakban kint lévő őrsökkel együtt rohamcsapatot alkotott. Ha egy nagy varosban rohamcsapatot állítottak fel, a falvakban rajokat alapítottak, amelyek egy nagyobb területen ismét rohamcsapatot tettek ki. És így haladt előre mind nagyobb és szélesebb területen az SA szervezkedése. A feladat mindig ugyanaz maradt, mint előbb volt: a mozgalom védelméül és propagandacsoportjául szolgálni. Ennek a szervezetnek kiképzése politikailag és testileg mindenekelőtt a sport útján történt. Akkoriban a helyi csoportokban az esti megbeszélések intézményét rendszeresítettük. Minden helyi csoportban a párttagok hetenkint egyszer összegyűltek és megbeszélést folytattak a programról vagy valamely időszerű problémáról. Legtöbben még egy kívülállót is hoztak magukkal, aki a mozgalom iránt érdeklődött, vagy még hitetlen volt. Gyakran egy kommunistát, egy szociáldemokratát, egy centrumpártit, vagy német-nemzetit. Ez ott békében elbeszélgethetett velünk. E mellett az SA-férfiak is tanultak és képezték magukat. Rendkívüli politikai iskolázottságot, amely még mélyebbre hatott, értünk el a politikai latba vetéssel. Mert az - SA-férfiút mindig oda küldték, ahol másképp az eszme továbbterjesztése nem volt lehetséges. Ő szóba elegyedett az utcán mindenféle árnyalatú ellenfelével és így az üzemben, a vendéglőbon egyiket a másik után nyerte még a mozgalomnak. Azért növekedett a mozgalom és növekedett az SA. Az 1925-26. években a Führernek nem engedték meg. hogy nyilvánosan beszéljen. Csak Württembergben és Thüringiában tehette meg. Ekkor Heilbronba ment. A tömeg tombolt. Mégis sikerült a Führert háborítatlanul a terembe juttatni. Egy SA-férfiút azonban, akit a tömeg Hitlernek tartott, a Neckarba dobtak. Más alkalommal egy kis ipari városban kellett ülést tartani. Négy SA-rohamcsapatot vontunk össze. Az ottani ipari munkásságból egy óriási, rendkívül felizgatott néptömeg a mi SA-nkat egy helyiségbe szorította és két napon át ostromolta. Lövöldözés, kőzáporok, sebesültek és halottak volt az eredmény.
Így harcolt akkor az SA az utcán. És így haladt előre a nép felvilágosítása évről-évre. És évről évre mind világosabb lett, hogy megjött az új népmozgalom, erős a vezérben, erős a szellemében, erős a szervezetében, amelyet a Führer teremtett. Abban az időben vált ki az SA-ból az SS (azaz Schutzstaffel). Hogy ismét néhány számot említsek: 1926-ban volt Weimarban az első birodalmi pártnap. A párt és vele együtt az SA 20.000 főnyi férfiúval vonult fel. Egy évre rá Nürnberbgen, a második birodalmi pártnapon 35.000 SA-férfiú volt jelen. 1929-ben Nürnbergben 100.000 férfi. 1931-ben Braunschweigben 180.000 férfiú menetelt a Führer előtt. E nagy felvonulások mindegyike alkalmával a Führer zászlókat adományozott az ő SA-jának. Ez a tábori jelvény, melyet a szervezeten belül az ugyanazon nevű egység (Standarte) hordoz. A zászlóalj hordozza a tábori jelvényt (melynek neve ,,Standarte"), a rohamcsapat a rohamzászlót. Braunschweigben mondta a Führer jövőbe látó szavait: ,,ezek az utolsó tábori jelvények, amelyeket az én SA-mnak a hatalom kézbevétele előtt átadok".
Úgy is lett!
Hogy Önöknek fogalmat adjak egy akkori SA-férfiú küzdelmeiről, szeretném elbeszélni egy berlini SA-férfiú napjának lefolyását az 1930 és 1933 közötti időkből. Az SA-férfiú, ha reggel felkelt, talán már testvérével megkezdte a vitát, aki vele egy kamrában aludt és kommunista volt. Az a legnagyobb szemrehányásokat tette neki és megkérdezte, hogy mikor hagyja már végre ott a munkásság árulóját, Hitler Adolfot. az SA-férfiú így választolt neki: ,,Tévedsz. Ő nem árulója a munkásoknak. Mit tudsz te egyáltalában róla. Nem olvasol semmit sem tőle, nem hallgatod őt. Tudod-e, hogy ó maga is egyszer mint munkás Bécsben ott állt az építési állványon? Hogy négy és fél éven keresztül egyszerű katonaként ott volt legelöl a tűzvonalban? Hogy semmi vagyona nincs, munkanélküli is volt?" Ezt a másik nem tudta, de szidalmazni tudta. És ez az SA-férfiú azzal kezdte napját, hogy testvére lelkéért küszködött, hogy megnyerje őt Hitler Adolfnak. Azután lementek a keskeny lépesőn, a szülők lakásába értek. Azok szegénységbe süllyedt emberek voltak. Amit az atya mint kézműves szerezhetett, a pénzhigítás elvette tőlük. Az atya így. szólt hozzá: ,,Szeretném, ha te ebből a pártból és az SA-ból kilépnél". A fiú rekedt hangon kérdezte: ,,Miért?" - ,,Megmondom neked",- válaszolta az atya: ,,mert mindnyájan munkanélküliek lesznek, akik Hitlernél vannak; mindazokat ki fogják dobni. És akkor nem lesz mit enned és végül a zsebünket fogod terhelni". Ez volt a legkeserűbb, amit egy 18 éves SA-férfinak. mondhattak. Ő azonban így válaszolt: ,,Nem fogom a zsebeteket terhelni, de nem is fogok az SA-ból kilépni. De azt én is hiszem, hogy egy napon munkanélküli leszek. Az 1925. évben 2 millió munkanélküli volt nálunk. 1926-ban 3 millió, 1927-ben 4 millió, 1928-ban 5 millió. Ma 7 millió munkanélküli van és ez így fog továbbmenni évről-évre. Munkanélküli leszek úgy is. És sohasem fog ez a nyomorúság megszűnni. Csak ha egy ember hatalomhoz jut, Hitler Adolf. Ettől a naptól kezdve nem fog többé növekedni a munkanélküliek száma, hanem csökkenni fog!" De az anyjának is kérése volt hozzá: ,,Arra szeretnélek kérni, hogy lépj ki az SA-ból. Aggódom érted." ,,Ugyan miért aggódsz értem?" Hallottam éjjel, - már nem is tudok aludni hogy nyomodban voltak, kővel hajigáltak és utánad lőttek és te csak nehezen tudtad a házat elérni és az ajtót magad mögött bezárni. Gondold meg, tönkre megyek az érted való aggodalomban." Ekkor az ifjú így válaszolt: ,,Anyám, ez kemény próba neked. De lásd, künn a világháborúban 2 milliónyian estek el Németországért. Ha ma senki sem akarná többé életét latba vetni, mindez hiába volna." És az anya megértette ezt.
Ezután az SA-férfi kiment az utcára. Ott kiabálták a rikkancsok, ami lapjaikban állt: rágalmakat a Führerről, a mozgalomról, az SA-ról. Az SA tegnap ártatlan munkásokra támadt, leütötték és lemészárolták őket. Így érkezett be üzemébe, kartársaihoz. Azok azzal a kiáltással fogadták: ,,Itt jön a tegnapi munkásgyilkos!" Védenie kellett magát, megmondva, hogy ,,ahhoz igen jók vagyunk, hogy munkásokat megtámadjunk. Nem mi, de a ti vörös frontotok támadt ránk!" Ez volt abban az időben az SA-férfi politikai küzdelme. Az egyik napon azután sztrájkot kezdtek miatta és a gyárból elbocsátottak. Most már nem vitatkozhatott többet az esztergapad mellett társaival, hanem a munkahivatalban a lebélyegző helyen tette azt, ahol mindazok állottak, kiknek nem volt munkájuk és azt igazoltatniok kellett: ,,Itt voltam és igazoltam, hogy munka nélkül vagyok". Ekkor a politizáláshoz még több idejük volt, mint egyébként. Éltek is vele alaposan. Itt is, ott is lehetett hallani: valaminek jönnie kell, egy új forradalomnak kell jönnie, Sztalin és Lenin forradalmának. Nem kell segíteniök rajtunk. Le a polgárság bandájával! És közöttük állt valaki, aki egészen pontosan így szólt: ,,Itt nem Sztalin segít, itt csak Hitler Adolf segít!" Akkor csodálkozva nézték, nem tudták, hogy került ide és leütötték. Így ezen a héten mar nem vehette fel a munkanélküli segélyt. De a következő héten már megint ott volt, és ha arra került a sor, épp oly félelemnélkül mondta, mint először: ,,Itt csak Hitler Adolf segít!" Lassanként azután hozzászoktak, hogy ezt mondta. Sőt többen is jöttek, akik ugyanazt mondták, mint ő. Így hatott ő a bélyegző helyen is. Este ott állt Berlin valamelyik negyedében valamelyik gyűlésen mint teremvédő és védte öklével a gyűlés résztvevőit és hallgatta pártunk szónokait és azt, amit a kommunista mondott, amit az a vörös szakszervezetről mondott, és mindezzel fejlődött politikai iskolázottsága és képessége mások meggyőzésére. Azután a szónokot bajtársaival együtt az állomásra kísérte és nagyon boldog volt, ha az ismét beült a helyiérdekű vonatba és sértetlenül elutazott. De azután igyekeznie kellett, hogyan jusson ismét egyedül haza a forrongó vörösökön át.
Ez volt egy Berlini SA-férfiú napjának lefolyása a hatalom átvétele előtti időből. 400 halottba került a harc! Köztük Horst Wessel, berlini rohamcsapat vezető, ki megalkotta nemzeti dalunkat: ,,A zászló fenn, a soraink szilárdak, vonul az SA..." Öt lakásán támadták meg. Egy kommunista kitartott fickó, Höler Ali 1930 januárjában szájon lőtte. Tíz napig kellett szenvednie, míg meghalt a berlini SA hőse.
1933 január 30-án, a hatalom átvételének napján ez a berlini SA ott vonult a Brandenburgi Kapu alatt. Győzelmi ünnepe volt ennek a férfiszervezetnek, amely semmi mást nem akart és nem akar ma sem, mint szolgálni Németországot.
A Führer most már hatalmon volt. Ő lett a Német Birodalom vezére, a német haderő vezére, a nemzetiszocialista párt vezére és külön az SA vezére is. Az SA büszke arra, hogy a Führer maga az SA legfelsőbb vezérének nevezi magát. Helyetteseként mint rendelkezéseinek végrehajtója az SA vezérkari főnöke, Lutze Viktor tevékenykedik. Alája tartozik az SA-n belül a legnagyobb egység, az SA-csoport. A hatalom átvétele után Németországban 18 SA-csoportunk volt. Nekem magamnak az a megtiszteltetés és öröm jutott osztályrészemül, hogy egész mostanáig a Berlin-Brandenburg SA-csoportot vezethettem. Más területeknek visszatérése után, amelyek egykor németek voltak és visszatörekedtek Németországba, 22 SA-csoport keletkezett. Most, hogy ebben a háborúban EIzász-Lotharingia és a keleti tartományok visszatértek, 29 csoport van. Az SAcsoport (SA-Gruppe) után mint legközelebbi magasabb egység az SA-brigád (St1-Brigade) következik. A brigád több. SA-zászlóaljból (SA-Standarte) áll: A zászlóaljat 3 vagy 4 rohamkülönítmény (SA-Sturmbann) alkotja, az SA-rohamkülönítményt több SA-rohamcsapat (SA-Sturm), az SA-rohamcsapatot 3 vagy 4 SA-raj (SA-grupp), a rajt több SA-őrs (SA-Schar). Számszerűleg nézve, a helyzet körülbelül a következőképp ábrázolható: Az én csoportom körülbelül 80.000 férfiből állt, az egyes brigádok 15-20.000 férfiúból, a zászlóaljak 3-5000 férfiúból, a rohamkülönítmények 600-800 férfiúból, a rohamcsapatok 120-180 férfiúból.
A feladatok, amelyelvet egykor a Führer az SA-nak adott, továbbra is fennállanak. Hogy, az SA-férfiút és az egész SA-t erre a feladatra előkészítsék és megoldására képessé tegyék, a testi neveléshez intenzív politikai iskolázás járul, úgyszintén továbbra is politikai latbavetés, de többé nem az ököllel, hanem lélekkel és politikai tudással. Mert hiszen mindig úgy állott a dolog nálunk: mi nem akarjuk egy német testvérünket sem ököllel sújtani. Csak, ha a másik öklöt emelt ránk, vágtunk vissza. Mi akkor is az ököllel a másik öklét akartuk kinyitni, kezét megragadni és őt mint bajtársat sorainkba felvenni. Az SA-férfi testi kiképzése kemény SA-hadisport útján történik.
Az egész vezérséget pedig különösen hatékony kiképzésben részesítik az SA-vezériskolákban. A hatalomátvétel után az SA-nak az egész nemzettel szemben feladatot kellett vállalnia. Egy olyan népet kellett honvédelmi akarásra, honvédelmi képességre és egy mindent átfogó honvédelmi közösségre szellemileg és lelkileg ránevelnie, amely 20 éven át liberális-zsidó és pacifista szellemben nevelkedett és amelynek ifjúsása már nagy részben mindezen tévtanok áldozatául esett. Ezzel az SA ebben a szolgálatában többé már nem maradhatott egyedül. A Führer megteremtette az SA-véderőjelvényt. Ezt a jelvényt Németországban minden feddhetetlen, politikailag kifogástalan férfiú megszerezheti. Egy SA-rohamcsapatnál kell hosszabb ideig tartó kiképzés útján különleges politikai és testi képességeket szereznie és honvédelmi rátermettségéből és egyúttal politikai tudásából vizsgát tennie. Ezután megkapja az SA-véderö jelvényt, amelyet a rendőrség bejegyez és amelynek birtoka el véderőnek megmondja, hogy ez a férfiú egészen különös mértékben készséges katona, fegyverforgató és politikailag megbízható. Annak, aki a véderőjelvényt megszerezte, a sok gyakorlat egy részét minden évben ismételnie kell. Valamelyik SA-rohamcsapatnál újból és újból be kell bizonyítania, hogy a megszerzett ismereteket és tulajdonságokat megőrizte. Csak akkor tarthatja meg a jelvényt. 1939. januárjában, röviddel a mostani háború kitörése előtt, a Führer még tovább ment ezen az úton:
Megbízást adott az SA-nak, hogy az SA-rohamcsapatoknál SA-véderőalakulatokat (SA-Wehrmannschaften) állítson fel. Minden férfi, aki a német hadseregben szolgált, egy ilyen SA-véderőalakulatba sorolandó. A rohamcsapatvezető felelős azért, hogy ezen férfiakban ne támadjon helytelen érzület, hogy a latba vetés akarása eleven maradjon, hogy lehetőleg magas életkorig megőrizzék lendületüket. Ez a hadsereg támogatását jelenti oly átfogó mértékben, ahogy az népnél valóban csak ritkán volt meg. Az SA-nak kell törődnie mindazok hadseregenkívüli katonai nevelésével, akik a fegyverfogásra tekintetbe jönnek akár csak mint leendő katonák, akár mint elbocsátottak.
Jött a mostani háború. Az SA-ból vezérek és férfiak tömege került a tűzvonalba. Az SA-vezérek 90%-a ma is az ellenséggel küzd. Az SA-férfiak e többmilliós férfiszervezetének 70%-a ma szintén a csukaszürke ruhát viseli. Kimeríthetetlen tartalékforrást alkotnak, amelyből a tűzvonal tisztjei és altisztjei nevelődnek. Az SA áldozatkészségét ismét teljes egészében bebizonyította. Nem óhajtok és nem közölhetek számokat, egyet azonban nem akarok elhallgatni: az SA-főcsoportvezetők és csoportvezetők köréből eddig 17-en estek el az ellenség előtt. Nagyon nagy szám ez a legfelsőbb SA-vezetőknél, akik már mindannyian a 40-50 közötti életkorban állottak. De az SA-férfiak is halált megvető .bátorsággal harcolnak künn a tűzvonalban. Száztizenöt SA-férfiú hordja büszkén a vaskereszt lovagkeresztjét. E tűzharcosok mellett, állnak azok az SA-férfiak, akik otthon maradtak. Ezek idősebb férfiak. Vagy pedig olyanok, akiket a fegyverkezési ipar és más hadászatilag fontos üzem nem nélkülözhetett. Rájuk Németországban kemény munka vár, ők. azok, akik légitámadáskor gondoskodnak arról, hogy az erkölcsi ellenálló erő ne gyengüljön. Ők azok, akik vasárnapokon és ünnepnapokon a férfiak közül százakat összehívnak, hogy azokat a véderőalakulatokban kiképezzék. Így máris a háború alatt többmillió ember ment át otthon e maradék SA kezén úgy, hogy a kiképző tisztnek az újoncidő alatt a formai kiképzéssel egyáltalán nem kell többé foglalkoznia; ezenkívül pedig az önfeláldozás készsége mellett ismereteket is hoznak magukkal a térképismeret, a terep-megítélés, a célok felismerése, a terepen való tájékozódás, az iránytűhasználat stb. terén. Mindezt ma az otthoni SA körén belül végzik. De mindkét rész a tűzvonalban is és otthon is különös mértékben biztosítéka a német nemzet győzelmi akaratának.
Előadásom vége következik:
Szabad legyen még egyszer a Führer szavára emlékeztetnem, amelyet kezdetben felolvastam: ,,Nem a történelem teremt férfiakat, hanem férfiak teremtenek történelmet". Hiszem, hogy a mai idő mindegy más időnél jobban bizonyítja előttünk e szó igazságát. A birodalomban egy férfi áll a mi élünkön. Egy másik a napokban ünnepli Rómába menetelésének 20 éves ünnepét. Ismét egy másik férfiú, kit megtanultam a legmélyebben tisztelni, a magyar nemzet élén áll. Adjon az Úr-Isten e férfiaknak és mindazoknak, akik a szövetkezett nemzeteket vezetik, különösképp ez országban az önök Kormányzó Urának, még hosszú időn át erőt, hogy Önöket és mindannyiunkat együtt vezethessenek.
Egy pedig kétségtelen:
,,A győzelem számunkra biztos!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
2008. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
653 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1370
- e Hét: 11637
- e Hónap: 22748
- e Év: 176244
|
|
|
Offline
