Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
Gabriella az erdélyi autonómia
  2008-07-13 20:47:58, vasárnap
 
  Gabriella az erdélyi autonómia mellett - akárcsak barátja, Szekus Béla
2008-07-13. 10:49

A liberális nemzetfogalom befogadó, a liberálisok felelősséget éreznek mindazok iránt, akik a határon túl magyarnak vallják magukat, ott mind az egyén, mind a közösség számára az autonómia jelenti a legjobb megoldást - hazudozott szombaton Marosvásárhelyen az MTI kérdésére válaszolva Fodor Gábor, és nem hasadt meg a föld alatta.

A magyarellenes SZDSZ elnöke Szent-Iványi István európai parlamenti képviselővel, Eörsi Mátyás ügyvivővel és Léderer Andrással, az SZDSZ Új Genyók elnökével együtt utazott az erdélyi városba, ahol megbeszéléseket folytatott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével.

A megbeszélések utáni sajtóértekezleten Markó bevallotta: a két szervezetnek kezdettől fogva közeli, jó viszonya volt egymással, miközben újból és újból felmerültek olyan kérdések, amelyeket adott esetben eltérő módon láttak. Ennek ellenére ez a viszony mindvégig az együttműködésre, nem pedig a konfrontációra épült - állapította meg Markó. Ezt az együttműködést folytatni kívánják olyan konkrét területeken, mint például az infrastrukturális kérdések és az oktatáspolitika (elvégre a cionista szadeszesek nagyon értenek ahhoz, hogy kell a nemzeti öntudat írmagját is kiirtani a gyermekből a megfelelő tanterv segítségével).

Fodor hangsúlyozta: az SZDSZ új elnökeként a "határon túli magyarság" előtt is szeretné más hangsúlyokkal megjeleníteni a párt politikáját. Mint fogalmazott, ennek az újfajta politikának a jegyében utazott Erdélybe - amit ugye külföldnek tart pártja. Leszögezte, hogy ez a látogatás egyben üzenet is. "Ahogy Magyarországon is elkezdtük a párbeszéd programját az SZDSZ részéről, úgy a határon túli magyarság irányában is ezt a párbeszédet és felelősséget akarjuk demonstrálni" - hablatyolt a pártja népszerűbbé tételéért mindenre hajlandó Gabriella.

"A legutóbbi romániai helyhatósági választásokon elért eredményével az RMDSZ bebizonyította, hogy erős képviseletét adja a romániai magyarságnak" - nyalt be Bélának, figyelmen kívül hagyva, hogy még a nem megfelelő elnökkel és egy rakás volt RMDSZ-essel nekiszaladó MPP is olyan településeken szerzett polgármesteri tisztséget, mint Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós vagy Tusnádfürdő. A megbeszéléseken továbbá kifejezte pártjának azt a szándékát, hogy támogassa "az RMDSZ konstruktív politikáját, amelyet megalakulása óta képvisel a romániai politikai életben." Efelől nekünk sincs kétségünk.

(MTI nyomán)

http://kuruc.info/r/1/26959/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Figyelem! Ma 9-től a Vasárnapi
  2008-07-13 20:46:15, vasárnap
 
  Figyelem! Ma 9-től a Vasárnapi Újság ismétlése


A Pozsgai interjú is nagyon érdekes volt, de aki teheti hallgassa meg az ismétlést, mert egy magyar közgazdász, aki a Cambridge-ben tanít, pár keresetlen szór szólt "az állam rossz tulajdonos" kérdéskörhöz, ami Magyarország egyik szégyenének, Kuncénak volt a kedvenc vesszőparipája (és még egy pár derék hozzá hasonlónak). Reggel hallottam, sokkoló volt.
Itt egy pár sor előzetes róla:
Cambridge-ben nem úgy tudják, hogy az állam rossz gazda volna
2008-07-13. 12:10


Bár Budapesten már 18 éve kimondták egyes politikusok, hogy az állam rossz tulajdonos, Cambridge-ben még mindig nem tudnak erről. Az angliai város egyetemén oktató magyar közgazdász szerint az ottani gazdaságtudományi tanszéken semmit nem hallottak a budapesti felfedezésről. A 46 éves kutató a közelmúltban kitüntetést kapott Nagy-Britanniában, angol szakmabeliek ismerték el Lentner László tudományos tevékenységét. Egy budapesti fórumon tartott előadása után a Vasárnapi újságnak nyilatkozott.

Se Szlovákia, se Szlovénia, se Csehország, se Lengyelország nem értékesítette olyan nagy mértékben és olyan gyorsan az állami vagyont, mint Magyarország - állította a Cambridge-i egyetem magyar közgazdász tanára. Szerinte az Európai Unió nem avatkozik be közvetlenül egy-egy tagország privatizációs politikájába, így hazánk is kezelhetné másként ezt a kérdést - ha a politika úgy akarná. Lentner László elemzését idehaza egy fórumon mondta el.

Tudjuk, amit tudunk és hisszük, amit hiszünk. A baj csak az, hogy mások nem tudják, amit mi tudunk, és nem hiszik, amit mi hiszünk. Az állam rossz gazda-elvet a Cambridge-i közgazdászok nem ismerik. Az Uniós követelmények sajátos magyar fordításban kissé másként festenek.

(MR)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Miniszterelnök-helyettes: sok
  2008-07-13 20:44:36, vasárnap
 
  Miniszterelnök-helyettes: sok roma alkalmazkodásképtelen
2008-07-13. 19:32


Nem, ne örüljön a Kedves Olvasó. Nem a magyarországi miniszterelök-helyettesnek jött meg az esze és látta meg a probléma lényegét, hanem a szlovák igazolta (megint), hogy egyedül Magyarországon hordozzák a tenyerükön ezt a túlnyomó többségében deviáns, bűnöző, ingyenélő kisebbséget és minden más, cigányfertőzött országban nyíltan mernek beszélni a munkakerülő, bűnöző “kultúrájukból" egyenesen következő problémákról.

Szlovákia sem kivétel - az a Szlovákia, ahol a cigányok 2004-es kőkemény befenyítése, a segílykemegvonás, a betörők lepuffantásának engedélyezése és az ennek következtében hihetetlenül megjavuló közbiztonság óta elképzelhetetlen mértékben fejlődésnek indult, és ma már régen lehagyott bennünket. Nem csak életszínvonal, hanem a jövőbeli kilátások (10% GDP-növekedés, euro-bevezetés jövőre, jó közbiztonság) szempontjából is. Persze a balzsidó médiumok (mint pl. a Népszabadság) próbálják oltani a tüzet, és kebelbarátaik, a Sanda Ipse a Magyar Hírlap pár héttel ezelőtti, leleplező cikksorozatából ismert “megbízhatóságú" “felméréseivel" próbálják semmissé tenni azt a hihetetlen különbséget, ami már most (hát még a jövőben!) a két ország között van.

Igen, az egyiket Izrael érdekeit kiszolgáló, a magyarokat tudatosan tönkretevő, elüldöző, a cigányokat szaporító, őket bűnözésre uszító (lásd pl. a választásokon az MSZP támogatásával, az SZDSZ színeiben indult Hell István közismert cigányfajvédőt) cionisták irányítják, a másikat szlovák, a népük érdekeit szem előtt tartó hazafiak. Az eredmény, a két ország jövőbeli kilátásainak különbsége magáért beszél.

"ÈAPLOVIÈ: ,,A ROMÁK EGY RÉSZE NEM TUD ALKALMAZKODNI“ 2008. 07. 13.

A romatelepek lakosságának jelentős hányada valószínűleg soha nem kap jobb lakhatást, az életüket vízvezeték és angolvécé nélkül élik le, mondta Du¹an Èaploviè, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. Szerinte ez olyan emberekre érvényes, akik nem tudnak változtatni viselkedésükön, és nem tudnak alkalmazkodni az új életkörülményekhez.

,,Néha olyan környezetbe akarjuk őket erőszakolni, ahol ők nem képesek élni. Vannak romák, akik nagyon gyorsan leélnek egy lakást vagy egy házat“ - mondta Èaploviè. Néhány ember nem tud, vagy nem akar felelősséget vállalni a saját életéért, és külső segítségre vár, jelezte a kormány alelnöke. ,,Hagyni kell őket megélni“ - tette hozzá a romatelepek azon lakosairól, akik nem tudnak alkalmazkodni a többségi társadalom viszonyaihoz.

Èaploviè szerint Szlovákiában sok pozitív példa is van. Sok esetet ismerünk, mikor az önkormányzatok jól együtt tudnak működni a telepek lakosaival, és jobb lakhatást tudnak nekik biztosítani. A romatelepekről az utóbbi időben átköltözöttek hozzáállásával jó tapasztalatai vannak a Milan ©imeèka Alapítvány munkatársainak is, akik a romáknak épülő lakásokról született tanulmány szerzői. Szerintük ezek a romák tudtak törődni a lakásokkal, nem élték le a berendezést. A múltban a többségi társadalom részéről több olyan kritika érte az etnikumot, hogy tönkreteszik a nekik ítélt lakásokat.

Hogy a romatelepek összes lakosa lakásokhoz jusson, a becslések szerint 11 milliárd koronára (365 millió euró) lenne szükség. Hogy erre mennyit akar elkülöníteni a jelenlegi kormány, Èaploviè nem részletezte. A kormány az előző időszakban a romáknak épült lakásokra 2005-ben adta a legnagyobb támogatást, 217 millió koronát (7,2 millió euró).

A romák helyzetén Szlovákiában az EU is segít majd. Pénzalapjaiból az állam 2013-ig Èaploviè szerint 6,5 milliárd koronát (216 millió euró) tud majd szerezni a roma kisebbség megsegítésére tervezett projektekre. Hogy ebből mennyi fordítható lakásépítésre, nem ismeretes.

Szakértők szerint a magas költségek ellenére az államnak megéri a lakásépítés a romatelepek lakosainak. A nem megfelelő életkörülmények súlyosan bonyolítják például a gyerekek iskoláztatását, ami nélkül felnőtt korukban, kvalifikáció nélkül nem tudnak elhelyezkedni. Ezzel Szlovákia gazdasági fejlődését akadályozzák, hiszen az állami támogatásuk közpénzekből fedeződik. Ráadásul nem segítenek azon a fellépő problémán sem, amit a kvalifikált munkavállalók hiánya is jelent."

(bumm.sk)

Kuruc.info: várjuk, mikor váltják le a miniszterelök-helyettest. Van egy tippünk: soha. Miért tennék ezt? Szlovákiában, Csehországban, Olaszországban teljesen természetes, hogy közismert cigánygyűlölők magas állami-, kormányzati és pártfunckiókat tölthetnek be. (Lásd a cseh példa kapcsán EZT, az olasz kapcsán EZT a cikkünket.) Emiatt egy esetleges jövőbeli Jobbik-kormánynak sem kell besz*rnia, amikor radikális retorikát (és, remélhetőleg, radikális lépéseket) alkalmaz a putriscigányok megrendszabályozására.

Kapcsolódó, ajánlott cikkek: Szlovákiában bezzeg összetartanak a gádzsók: kisöpörték a cigánycsaládot a tömbházból
Erősödik a cigányellenesség Csehországban (is) + olasz orkinfók
Rossz hírek a fajvédőknek: Nem sért törvényt, megmarad a cseh Nemzeti Gárda
(tessék követni a cikkekben levő linkeket - nagyon jó, tényszerű(!) muníciót adnak a cigányfajvédők elleni érveléshez!)



http://kuruc.info/r/1/26977/

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Emberarcú kommunizmus
  2008-07-13 20:27:21, vasárnap
 
  "Ön aknára lépett. Felrobbant!"

2008. július 13. 15:02 | Forrás: STOP




Felrobbant!

Rossz emlékeket ébresztett, amikor a nemrég befejeződött foci-EB megkezdése előtt néhány héttel, az osztrák belügyi szervek bejelentették: a bajnokság ideje alatt ideiglenesen visszaállítják a határon az utasok ellenőrzését. Ugyan, ez már csak operett-határ - mondták az idősebbek, akik még jól emlékeznek a közelmúlt valóságára, a rettegett vasfüggönyre.



Az elrettentő szigor egyik vaskapuja Felsőcsatár volt. Területe a legjobban vigyázott határsávhoz tartozott. Az elzártság hozzá tartozott a falu életéhez. A környéken mindenki ismert mindenkit, önkéntes faluőrség működött folyamatos szolgálattal. Idegeneknek lehetetlen volt "csak úgy kolbászolni" a környéken, egy szokatlan arc láttán a határ ügyeleti irodájában azonnal csengett a telefon...

Ezen a szakaszon dolgozott hosszú éveken át Goják Sándor, aki határőrként élesben élte végig az ottani eseményeket. Hivatalból tudott mindenről, a határt pedig úgy ismerte, mint a tenyerét.

Vasfüggöny-emlékhelyet, amolyan "drótmúzeumot" nyitott a volt határszakasz egy részén, hogy az 1948-1989 közötti időszakra vonatkozóan bemutassa az egykori vasfüggöny kicsinyített másolatát. Most az eredeti építményekből származó drótokkal, oszlopokkal és a néhai határsávból származó relikviákkal állít emléket a múltnak. Kertjében alkalmi borozót is nyitott, ahol a turisták néhány pohárka után komoly "politikai szellemidézést" tartanak. A szeánszokon már nem a szomorúság, inkább az anekdotázás a jellemző.




Mindent megőrzött

A látogatókat Goján úr mindig széles mosollyal fogadja, aztán a "múzeum" relikviái előtt röviden elmagyarázza a kiállított tárgyak szerepét. Néhány érdekes történettel fűszerezi a látottakat, aztán kiengedi a szellemet a palackból. Nem politizál, mindig a tényekről, és a már avitt technikáról mesél a kíváncsiskodóknak. Állítja, neki nem feladata a történelmet megmagyarázni.

"Minden rendszer védi magát, az is ült a saját igazán. Ma már tudjuk, hogy mi lett a következménye. A vasfüggöny pedig a legrosszabb emléke annak a korszaknak" - mondja a STOPnak meggyőződéssel.




Egy miniatűr határsáv

A szabadtéri múzeum egy rekonstruált határdarab. Lépődróttal, elektromos kerítéssel, taposóaknával és egyéb, akkoriban működő rettegett eszközzel, élethűen felszerelve. Ezek azonban már nem használati tárgyak, hiszen nagyot változott a világ. A süvegfára szerelt süvegdrót, a lézeres aknamező, az elektromos szögesdrótok, mára csak szörnyülködésre alkalmas bemutató eszközökké szelídültek. 1989-ig a határ valóságos képéhez tartozó "életveszélyes szolgálati tárgyak" voltak, most csak fogatlan oroszlánok. Az őrtoronyból géppisztollyal pásztázó katona sziluettje pedig már a rémálmokban sem jön elő.

Akkoriban számtalan történet keringett a faluban a fifikás határsértőkről. Rózsa Sándorok, Sobri Jóskák voltak ők, akiket ugyan senki nem ismert személyesen, de disszidálásuk suttogva terjesztett híre, felvillanyozta a környéket. Alagútásás, rúdugrás, csimpaszkodás, függeszkedés, kézenállás, vagy egy fordítottan felvett cipő - mind szerepelt a sikeres dobbantáshoz szükséges eszközök és technikák között. Sokan és sokszor a fizika törvényeit meghazudtoló módon hagyták el az országot. Köztudott, hogy ez gyakran csak legenda volt, de tartotta a reményt az emberekben. Sokan elhitték, hogy a bátrabbaknak sikerülhet kitörni, még akkor is, ha ez majdnem lehetetlen. A sikeres "dobbantásokról" hivatalosan senki nem beszélt, de amikor elfogtak valakit, azt a határőrök nyomatékosan tudatták a faluval. Egy-két helybéli ilyenkor még kitüntetést is kapott, éber magatartásáért a tanácselnöktől...

Sikeres szökések és rettenetes tragédiák - lapozzon!



http://www.stop.hu/articles/article.php?id=351261
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gyurcsány és a munkaérték-el
  2008-07-13 20:16:12, vasárnap
 
  Czike László



Gyurcsány és a munkaérték-elmélet



Marx Károly eredeti munkaérték-elmélete szerint hasznos értéket csak az emberi munka hoz létre. Ez az alaptétel összhangban volt Engels Frigyes ,,geneziselméletével" is, miszerint az embert a munka, a célszerű emberi tevékenység tette emberré. Ámbár ez utóbbi ,,nem egészen" igaz, hiszen célszerű (tervszerű) tevékenységet egyes állatok is (lásd: eszközhasználat) végeznek; másfelől az embert Isten eleve embernek teremtette, amikor isteni lelket lehelt belé. Az embert az állattól tehát nem a tudatos munkavégző képessége, hanem a lelke különbözteti meg, s ez az isteni lélek eredezteti például az erkölcsiséget, a lelkiismeretet is, amellyel az állatok - lélek híján - természetszerűleg szintén nem rendelkeznek.

A fentiekből következik, hogy:

- A tőke használati értéket nem hoz létre.

- Nem a tőke tette az embert emberré.

Tekintve, hogy a hasznos értékek termelésétől elkülönült (kereskedelmi, banki, spekulatív és derivatív [származtatott - a szerk.]) tőke megszületésétől kezdve a tőke és a munka szemben (érdekellentétben) állnak egymással, mi több, esetünkre alkalmazva a formális logika szabályait:

- A tőke csak elveszi, elsajátítja és sajátos céljainak megvalósításáért elfogyasztja a munka által termelt javakat.

- A tőke illegitim ,,működése" által embertelen viszonyok jönnek létre, a tőke elemberteleníti az emberi társadalmat.

Nos, ez az igazság.

Tézis, antitézis - szintézis: Hegel után szabadon.

Attól, hogy a tévesen vagy szándékos megtévesztés céljából kommunizmusnak elkeresztelt első világállammodell oly látványosan megbukott, Marx munkaérték-elmélete nem vált visszamenőleg érvénytelenné, tévedéssé vagy hazugsággá. Mi több: abból, hogy a világ ostoba urai-uralkodói, a derivált spekulatív finánctőke jól fizetett apologetái a kommunizmussal, mint fürdővízzel, kiöntötték a ,,gyermeket", Marx munkaérték-elméletét is; még nem következik, hogy a kapitalizmus, s az általa ,,generált" liberális polgári demokrácia lenne a társadalmi fejlődés csúcsa. Noha Francis Fukuyama - ,,az amerikai álom" történelemtudósnak álcázott prókátora - azt állítja, hogy a liberális demokrácia globális térhódításával véget ért a történelem, mi tudjuk, ez csak hazugság, a császár parancsára.

Nem ért véget, és ezt hamarosan Fukuyama is konstatálni fogja.

A könnyen szerzett piszkos pénz megrészegít egyes embereket. A pénz sűrített politika (Lenin - ő csak tudta!), sűrített hatalom. A mások élete feletti korlátlan rendelkezés joga. Akinek a kádkő-kaszakő vállalata 10 milliókat hoz havi jövedelemként, könynyen utalja át a miniszterelnöki-állami járandóságát alapítványoknak.

Még hogy: ,,mi az, hogy nagyon is!"?

Ez a tenyérbe mászóan hetyke mondat a pogány lélek - aki egyébként sűrűn előadott hamis fogadkozásaiban mégis gyakran hívja segítségül (mintha bármi köze is lenne hozzá) Istent - nyilvánvaló bizonyítéka. Az évi 100 milliós osztalék, a pro forma jótékonykodás, az ebül szerzett vagyon mámora, a kérészéletű evilági ,,siker" gátlástalan és mértéktelen habzsolása, a pávaként tetszelgő seggriszáló csípőmozgás, a vérfagyasztóan hamiskás cinkos mosoly, a negédesen elővezetett olcsó blöffök és az égbekiáltó hazugságok, a ,,köztársaság" üres eszménye stb. mind-mind az istentagadó lélek csalhatatlan jelei. Fletó sosem fogja a vagyonát szétosztani holmi szegények között! Még gondolatban sem. Az életeszményei éppen ellentétesek a miénkkel. Fletó ,,szentháromsága": pénz, párt, köztársaság - a miénk: Isten, haza, család. Fletó csak ,,ebben az (általa elkúrt) országban" él - élhetne bármelyikben, ahol az álszocialista párté a hatalom -, minékünk pedig Magyarország az édes hazánk. Áthidalhatatlan különbség. A ,,köztársaság" sűrűn emlegetése pedig felér egy grandorientalista bálványimádással, azzal a kiegészítéssel, hogy akik a ,,szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszavát egykor - mily' valószínűtlenül régen! - harcuk zászlajára tűzték, azok még erősen hittek a magyar nemzetben, a magyar nemzet felemelkedésében, egyszerűbben szólva hazafiak voltak, akiknek nem Bush, Putyin és Rasmussen voltak a példaképei.

Mit jelent a jelszó, hogy köztársaság? Mert amikor ez valódi jelszó volt, akkor valami ellen - ti. a Monarchia ellen - kellett mellette lándzsát törni, de most mennyiben aktuális jelszó a köztársaság?! Amikor bármely mondandója végén, ex cathedra kijelenti: ,,a köztársaságért!" - az ember hátán feláll a szőr, majd a hideg futkározik: netán attól kell félnünk, hogy valaki, valami kitalált szaúdi ,,futballtenorista" egy Kossuth téri merénylettel visszaállítaná az alkotmányos monarchiát, netán visszatér Habsburg Ottó? A hamis jelszavak, anakronisztikus ideák nemhogy gyanúsak, egyértelmű jelzések. A vidám, fontoskodó csípőrázás, angolul hippy-hippy shake (The Swinging Blue Jeans) vagy korszerűen hips don't lie (Shakira - belly, a fémcsörgőkkel) csak bodylanguage, ami arról árulkodik, hogy a gazdájuk amúgy egy komolytalan szerzet, aki a pénz, a hatalom és a könnyed élvezetek híve s rabja is.

Előfordulási helye a Kossuth tér helyett a Köztársaság tér...

Pedig Fletó barátunk alaposan téved.

A vagyonát nem a jó munkájával szerezte - hogy mi a munka, azt jószerivel csak ugatja. Nincs olyan ,,munka", ami néhány év leforgása alatt milliárdok felhalmozásához vezethetne. Különösképpen nem olyan árulkodó általános körülmények közepette, amikor a nép milliói önhibájukon kívül elvesztették mindenüket - vagyonkájukat, megtakarításaikat, még munkahelyeiket és otthonaikat is. A nemzeti vagyon, a működő tőke százmilliárdjai multináci karvalyok és héják, hazaáruló ügynökök és bankárszélhámosok tulajdona lett, melyből az MSZP nómenklatúrája azért komprádor-kollaboráns vamzer-jutalékként csak leszakított 10-15%-ot: legyen mit a tejbe-vajba aprítania, ha már ,,ebben az országban" is kivirágzik a terrorellenes koalíció rossz gyümölcsöt termő tudásfája. Fletó és élelmes társai bespájzoltak ,,rendesen": pont annyi a lenyúlt portfoliók osztaléka, amennyivel kevesebb lett a nép jövedelme, mert pénz nem vész el, csak átalakul. A magyar életszínvonal ma is alulról döngeti az 1989-es szintet, csakhogy ezért most egyrészt háromszor annyit kell dolgozni, másrészt ez csak egy átlag. Annak az átlaga, hogy amíg Magyarország mára már 5-6 millió koldus országa lett, addig Fletó és a szőrűek - néhány százezren - ebben az országban is atlanti színvonalon élnek, mert jó időben jó helyen, például a KISZ-ben vagy a DEMISZ (+ Roussos = vörös demisz)-ben lopták a napot. Meggazdagodtak, míg a nép koldusbotra jutott. Annak idején Kádár elvtárs is megmondta: ,,Elosztani, csak azt lehet, amit megtermeltünk." Micsoda máig aktuális igazság! A dolgozók megtermelik munkájukkal - vö. munkaérték-elmélet - a kádkövet, a kaszakövet; Fletó meg elosztja magának az osztalékot. Kinek-kinek érdemei szerint. Mivel ő a jó munkájával hatalmas termelőtőkét halmozott fel, evidens, hogy a jól megérdemelt osztalékból él, miközben a munkavállalók a kaszakövet rágják, csak azért, mert rossz időben, rossz helyen voltak. Nos hát az 1989-es jövedelemátlag úgy jön ki, hogy a rendszerváltással megváltozott a leosztás és az elosztás. Azelőtt - aki dolgozott, annak - teljes létbiztonság(a) volt; ezért nagyjából mindenki egyformán, a munkája értékének kb. a 10%-át kapta munkabérként, ami az atlanti átlag egyötöde volt. (A különbözetet elgurították például Moszkvába, meg egyéb, melegebb éghajlatra, esetleg a Caiman Islands bankjaiba, netán off-shore cégekbe, ezek voltak a ,,guruló dollárok".) Ma 5-6 milliónyian egyik napról a másikra nyomorognak, és emellett van még egy 3-4 milliós úgynevezett középosztály, mely ugyan reménytelenül nyakig ül az adósságában, de egy darabig még képes kifizetni az otthona és az autója hitelrészleteit. A mi kis elitünk viszont atlanti színvonalon dőzsöl, pár tízezren csak a szelvényeiket vagdossák. Íme az a híres átlag...

Hogy valaki jó időben jó helyen volt - egyáltalán nem érdem.

Még kevésbé teljesítmény, hiába tette fel a szőke a világhálóra.

Senki nem kéri számon Fletón a keresztény neveltetés, a keresztény jó erkölcs - miért is nem kerül vissza a vagyon eredeti, jogos tulajdonosához, a néphez - hiányát, hiszen nem születhet mindenki jó időben jó helyre. Nem nagy baj! Vegyük akkor követendő példának a munkaérték-elméletet, amelyet egyáltalán nem keresztény emberek alkottak meg. Mert hinni azért kell valamiben...

Pozitív teljesítmény, magyarán érdem - egyedül az alkotó munka.

Az a munka, amit ,,az átkosban" nagyjából mindenki végezhetett, manapság meg csak egyre kevesebben. Most elsősorban nem arról akarok beszélni, hogy Magyarországon úgy egyébként is kezd megszűnni az eredeti értelemben vett kreatív tevékenység, hiszen amióta bedolgozó gyarmat lettünk, azóta minden irányító munkát is a birodalom ,,boldogabb", centrális területeire vontak össze, miáltal a perifériáról száműzni remélték az alkotó gondolatokat. A multi vállalkozások leányvállalatai idehaza nem igénylik a kreatív magyar agyvelőt, az állam alkalmazásában pedig hovatovább csak az uralkodó klikk debiljei dolgozhatnak, ami még a Kádár-éra személyzeti állapotainál is aggasztóbb színvonalat, összképet mutat. Hanem arról, hogy kreatív emberi munkának, célszerű emberi tevékenységnek azt tekintjük, amely hasznos értékeket állít elő. E meghatározás alapján tehát nem alkotó munka, ha valaki - bármekkora furfangról tegyen is tanúbizonyságot - történetesen a magyar vállalkozások tönkretételére, az állampolgárok élethez való jogainak megkurtítására, Magyarország eladósítására és felszámolására, a társadalmi élet ellehetetlenítésére ,,alkot" törvényeket. Az sem alkotó munka, ha valaki, esküjével ellentétben nem a nép érdekeit képviseli, csak a szupranacionális gyarmatosítást, a kozmopolita globalizációt szolgálja, vagy a hazai politikai lobbik önző profitcéljainak megvalósítását egyengeti - tegye ezt akár Brüsszelből, akár Budapesten. Nyilvánvalóan szintén nem nevezhető ,,hasznos értelmiségi munkának" a népnyúzó kormányzás apológiája, a médiumok hablatyolása sem, nevezzék azt akár tömegtájékoztatásnak, akár politológiának.

Hasznos értéket csak az értelmes alkotó munka hoz létre, olyan értékekről beszélek, amelyek az emberek széles tömegeinek javát, hasznát, hasznos fogyasztását szolgálják. A szemét, a bóvli, a méreg, a bármilyen fizikai, egészségi vagy szellemi (lelki) károsodást okozó termék, szolgáltatás előállítására vagy nyújtására irányuló erőfeszítés rombolás, és annak minden költsége az ablakon kidobott pénz. Hadd hozzak most egy példát. Havas Henrik sztárriporter egy reggeli műsorában előadta, neki, mint újságíró vállalkozónak ,,hasznos ráfordítása", ha kurvákkal beszélget, hogy könyvet írjon tartalmas életükről, s ezért az ,,igénybevett" időt a szokásos tarifával zsebből kifizeti nekik, ám - bizonylat híján - ezt a költséget szabályosan mégsem tudná elszámolni, ezért jó, hogy ,,evás" lehet. Keresztény vagy munkaértékrend szerint a Havas szerkesztő úr bemutatott ,,írói" munkássága nem ,,hasznos", inkább lelki, mentális károkozásnak minősül.

Ilyenformán az sem célszerű emberi tevékenység, amikor Fletó cifra hazugságokból felépített fantazmagóriáit, egyre újabb beteges vízióit vetíti elénk, épeszű magyarok elé egy élhetőbb Magyarországról, mert ennek mindig az a folytatása, a vége, hogy minden évben egyre rosszabbul élünk. Pedig az emberi(bb) élethez való jog minden más jognál erősebb. Magyarország - az 1982 óta tartó folyamatos lejtmenet következményeként - ma már olyan súlyos állapotban van, hogy ,,élhetőbb életről" álmodozni, hazudozni kifejezetten politikusi provokáció a magyar néppel szemben. Nem egyszerűen arról van szó, hogy minden fokozódó erőfeszítésünk ellenére abszolút értelemben is nagyon rosszul élünk, hanem arról, hogy a Fletó-kormány által számunkra kijelölt út a biztos pusztulásba visz, mind egyéni, mind kollektív síkon. Ha tehát az úgynevezett ,,Konvergencia Program" valamilyen negatív (ördögi) ,,csoda" folytán netán megvalósul, az Magyarország felszámolásával ér fel. Millióknak az élete válik effektív pokollá, vegetálássá, a megváltó halált váró kálváriává, bármilyen jövőkép hiányában céltalanná s reménytelenné. Vagyon és jövedelem híján az eladósodás, a végrehajtás és az éhhalál, meleg otthon hiányában a fagyhalál, egészségbiztosítás hiányában a kivédhetetlen és kezeletlen betegségek miatti korai halál fenyeget perspektivikusan 3-4 millió embert.

Ez most nem épp az MVM-részvényvásárlás szezonja...

Mivel az élet, az élethez való jog a legfontosabb emberi jogunk, ám ez a kormány most épp ezt a jogunkat annullálja, semmisíti meg - aljas intézkedéseivel szemben elvi síkon az aktív ellenállás minden módja legitim és megengedett. A kormány a tb-kártyák megvonásával, a képtelen (teljesíthetetlen) adó-és járulékterhek bevezetésével elsőszámú közellenséggé nyilvánította a vállalkozókat, és saját munkanélküli, állástalan és hajléktalan állampolgárait, gyakorlatilag mindenkit, aki nem képes a vörös cégér kötelező kamatainak kitermelésére és megfizetésére.

Minderre természetesen megfelelő válasz szokott következni.

A korgó gyomrok forradalma, vagyis az éhséglázadás; a zsarnokot pedig elkergetik, mint a hazug embert vagy a sánta kutyát.

Néhány évtized múltán népfelkelésnek fogják elnevezni.


http://members.chello.hu/kapu/tarca_nelkul/czike.htm
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A rendszerváltás gyorskarrier
  2008-07-13 20:14:43, vasárnap
 
  A rendszerváltás gyorskarrierje

- - Magyar Sors Online - -
2008. július 12. szombat

ImageA közgazdaság alapja a tételek struktúráinak oly mértékű % arányos meghatározása, hogy a munkaerő újratermelődés során a % arányok a haladás szolgálatában működőképesek maradjanak.


A létező fizika, kémia és természettudomány működését meghatározó rendszerelméletek alapján, bármely struktúra hatásmechanizmusa mindaddig kifogástalan, míg a rendszert működtető arányok % eltérést nem mutatnak. A % arányok megváltoztatása a struktúrák átrendeződéséhez, más hatás és végtermék létrejöttéhez vezetnek.

A figyelemben venni kívánt társadalom rendszerelméleti hatásmechanizmusa mindaddig kifogástalanul működik, míg a humánerőforrás hasznosítása, regenerálódása a társadalom viszonyelméletében a tolerancia % arányában strukturális átrendeződéshez nem vezet. Amennyiben a tolerancia küszöb képtelen % arány-kiegyenlítődést generálni a munkabér, munkaidő és munkaerő összetevők közé, akkor a társadalmi rendszer működőképessége felbomlik. Az így előállt arány-kiegyenlítődést valamilyen formában pótolja a rendszer. A szocializmus rendszerműködésén érthetővé tehető: Minden létező terméknek egy arányösszetevőn alapuló ára volt; így egy fél liter pálinkáért beszerezhető volt mintegy egynapi munkaerő ráfordítással előállított termék; vagy egy feldolgozott sertésért sok esetben iskolai bizonyítvány, jogosítvány stb. beszerezhető volt (azért reméljük ma már nem ilyen alapon, fut be valaki gyorskarriert!?), de a párttagsági egy élet-egzisztencia biztos végterméke volt, azaz % arány törvények illuzórikus alapokon nyugodtak. A társadalmi vezetés (kádári kacsintás) feljogosította a társadalom munkaerejét arra, hogy munkabérétől és munkaidejétől függetlenül termelje újra önmagát. A működőképesség látszata fenn állt, ám a % arány-kiegyenlítődést generáló értéklopás működésképtelenné tette a rendszert.

A viselkedés formálódása nem függ a társadalmi berendezkedéstől, ellenben az etikus valószínűség szerint a döntéshozók viselkedés-mintái egyértelműen meghatározzák a társadalom lélektani mechanizmusát. Így a társadalmat vezető torz viselkedés-minták, úgymint az adózási morál, csalás-okirathamisítás, korrupció stb., mind felhatalmazást indukálnak a gazdasági rendszer % arány-kiegyenlítődés bármilyen módon való helyreállítására. A jelen társadalmát irányító gazdasági elit életvezetési morálja a torz érték viselkedési-mintán szocializálódott, ezért döntéselméletében nem számol a lehetséges következményekkel. Az életképtelenné váló struktúrák, a munkaerő % arány-kiegyenlítődés során felboruló újratermelődés téves következtetéseken alapszik, képtelen az érdek konfliktusok kezelésére. Elmondhatjuk, hogy az etikátlanul kialakult gazdasági berendezkedés önmaga elpusztításának startköve.

A bűnöző viselkedési-minták bűnöző viselkedési döntéselméleteket preferálnak. A végtermék kialakításához a döntéshozatal során meg kell találni a társadalom szereplőinek esélyegyensúlyt teremtő lélektani mechanizmusát, ez a mai társadalomban mindezidáig nem jött létre, azaz a jelen működőképességi % arány-kiegyenlítődések a rendszer összeomlásához vezetnek.

Nem lehet kiiktatni a társadalomból a lélektani hatást. A fennálló hatalom egy morálisan megbukott struktúra működéselméleti és annak képviseletében kialakult hierarchikus rendszer alapján kíván struktúra átrendeződést végrehajtani, de mivel ez logikai % arány torzulása a működéselméletnek, így életképtelen.

Gavallér János

2008.07.11.

http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2766&I temid=90
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az új osztályharc és a Nibiru
  2008-07-13 20:12:34, vasárnap
 
  Az új osztályharc és a Nibiru

- - Magyar Sors Online - -
2008. július 13. vasárnap

ImageTalán furcsa a megközelítés, de szerintem igaz. Az Európai Unióba - amely nem más, mint a gyenge kis államok új gyarmati sorba kényszerítése - beterelt nemzetek egész sorának mai helyzete és politikája, valamint a nép e politikához való viszonya nem más, mint egy új osztályharc, amely fordított előjellel ismétli meg a történelmet.

Mert mi is volt a kommunista társadalmak kialakulásának indítéka? Az elnyomó kapitalista rend elleni harc. (Igaz persze, hogy ezt primitív és értékellenes sztálinista emberek harcolták, de az előkészítést a nemzetközi cionista és zsidó szervezetek végezték.

Korunkban viszont másképpen csapódik le a kizsákmányoló prolik - azaz az elnyomó kapitalisták - elleni harc. Ugyanazok a hazaáruló kommunisták lettek a kizsákmányoló hazaáruló kapitalisták, akik az előző hatvan évben annak az ellenkezőjét hirdették, mint amit ma tesznek. Értendő ez a fiatalabb generációra is, hiszen Gyurcsány is, mint a KISZ és a magyarországi spicli-hálózat tagja a kapitalizmus elleni munkáshatalom harcának egyik fő támogatója volt számos más mai vezetővel együtt. Ma már ezt a korszakát igyekszik felejteni és feledtetni, hiszen maffia-uralma lehetőséget is ad arra, hogy saját skizofréniáját kivetítse az egész országra. De maradjunk a tárgynál!

image

Ma tehát a cionista világhatalmat előkészítő hazaárulók nem a prolik, az egyszerű munkából élő emberek, hanem az a milliárdos bűnöző söpredék. Akik pedig ez ellen az ,,osztály" ellen harcolnak, az a többség, azaz a nép. Illetve a nép nagyobbik része, amely nem csupán a mindennapi kenyérért vívja a nehéz küzdelmet, hanem nemzetének megmaradásáért, hagyományai megőrzésének lehetőségéért, létéért saját szülőföldjén. Trianon ahhoz képest, mai ma Magyarországon a magyarsággal történik, csupán egy apró tévedés lehetett. Ugyanis ma Magyarországon körülbelül azonos eljárás folyik a magyarok ellen, mint Ceausescu Romániájában. A mai Romániai helyzet viszont sokkal rózsásabb a magyarságot illetően, mint a mai magyarországi magyar polgároké. Nos, ez vezet ahhoz az osztályharchoz, amely forradalomhoz, vérengzéshez és pusztításhoz vezet(ne). De nem vezet! Ugyanis, bár Magyarországon Orbán Viktor (szekér)tábora immár jóval nagyobb mint a kommunistáké és a cionistáké együttvéve, mégis hallgat a többség. Az osztályharcot néhány radikális szervezet és személy vívja, mert a többségi jobboldalnak, avagy a jobboldaliak többségének óriási vesztenivalója van még ma is. Nem megy az utcára, mert a Rózsadombi házában a HÍRTV-n kényelmesebb nézni a radikálisok utcai számháborúját. Ma is él az a hamis önigazolás, miszerint ,,nem vehetek részt, mert az állásommal játszom". Álszent jobboldali lapírók harsogják nézeteiket az elmúlt időszakról, de csak addig a határig, ameddig a párt, vagyis a Fidesz engedi a gyeplőt. Ha valaki tovább megy és esetleg a nyugati sajtó magyarellenes cikkeinek idézeteit hozza lapjában, mint főszerkesztő, azt úgy rúgja ki a ,,jobboldali" milliárdos laptulajdonos, hogy a lába se érje a földet. Így járt Kocsis L. Misi barátom is, akinek a helyét máris egy olyan jobboldali főszerkesztő vette át, aki 1956-ról régebben másképpen vélekedett mint ma, hiszen az MSZMP-ben aligha volt módja kiállni azokért a hősökért, akik ma kinevezése miatt világszerte felháborodtak.

A politikában ma nincs nemzeti elkötelezettség, nincs komoly program a népességfogyás leállítására, és nincsen elképzelés a nép, a társadalom erkölcsi megújulásának elősegítésére sem a jobboldalon, sem az egyházak berkeiben. Hiszen amikor a debreceni református püspök Krisztus Urunk szenvedése és a zsidó holocaust között egyenlőséget tesz, az több mint arcátlanság és hitetlenség. Amikor Erdő Péter érsek egy ÁVH-s, pufajkás zsidó vezetőtől vesz át kitüntetést, nos az sem igazán azt jelzi, hogy nem ugyanazt a szekeret tolja, mint maga a zsidó vezető. És nem akarnám bántani Románia egyik magyar anyanyelvű EU-képviselőjét, aki a cigányok elleni előítéletek miatt emelte föl szavát. Egyházi ember, így neki elnézhető, hogy számára minden ember Isten teremtményeként egyforma... csakhogy: - amit ma ez a kisebbség Magyarországon, Csíkországban vagy a taljánoknál véghez visz, az nem elhessegeti az előítéletet, hanem a cigány terror elleni fellépésre buzdít minden normálisan gondolkodó polgárt bárhol a világon. Erőszak, lincselés, fémlopás még a műemlékekről is, gyilkosság, rablás, betörés és minden, amit a Büntető Törvénykönyv egyáltalán megemlít, mint büntethető dolgot. A büntetés kérdése már más, mert a cionisták ma éppen úgy revolvereznek a cigányokkal és a fasisztázással, mint korábban a Habsburgok és a kumenisták tették. Ide sorolandó még a buzerancia is. A meleg társadalom, azaz a beteg, genetikai sérüléssel születettek egyenrangúsítása. Budapest jó példa volt erre, de jó példája ez a mai parlamenti politikai erők erkölcsi normáinak is. Egyetlen parlamenti párt sem a szennyet, a fajtalankodó ócska, hivalkodó, és tömegeket megbotránkoztató buzeránsokat ítélte el, hanem az ellenük fellépő - kissé felbőszült - fiatalokat. A zsidók és a cigányok is a buzik pártján állnak, persze maga Sólyom Lala bácsi is egyetértett a tojással dobálózó bűnös, a férfi-nő kapcsolatot normálisnak tartó terroristák elleni szigorúbb fellépéssel. Orbán is elítélte a nem buzikat, pedig neki négy óhéber nevő porontya van (akik rágnák a küszöböt - ha nem ezt tenné a ,,keresztény Magyarországot akartam" ágyútalpas Józsi követője). A jólétből ugyanis egy keresztény nemzet érdekében sem képes kiszállni sem Orbán, sem Dávid Ibi, aki szintén nem a buzik önmutogatását és a pedofilia elismerésének és tiszteletének előkészítését ítélte el, hanem az egészséges és erkölcsi értékeket védő ellentüntetőket.

Érdekes osztályharc ez... igazi felkelés tehát, de csak szűk keretek között, és úgy, ahogyan azt a hatalom elfütyüli. Hiszen a zsidók magyarellenes megnyilvánulásait nem büntetik, amiért joggal reagál egy kis hazafias csapat - és joggal hőbörök otthon, TV-t nézve a fotelforradalmár jobboldali. A cigányok bűncselekményeit a hatóság nem bünteti, mert a megélhetési bűnözés kifejezés meghonosodott a bíróságokon, hiszen maga Daróci Dávid (nomen est omen!) kormányszóvivő rokonságát és Veres János pénzügyminiszter egykori kollégáit - a színesfém kereskedőket - ugyan ki merné felelősségre vonni? A buzikat pedig volt államtitkári és SZDSZ-es politikai erők védik, bár mostanában - nagyon helyesen - szokott pofont is kapni az ügyvivő a buzi-felvonulás alkalmából...

Bezzeg a Magyar (és a többi nemzeti) Gárda, a Jobbik és még néhány szervezet úgy szúrja a hatalom és a cionista karmesterek szemét, mint a sósav gőze. Mindenki fasiszta, aki nem kedveli, ha a közvécében megsimogatják a fenekét pisilés közben, vagy éppen a nagymamája füléből fényes nappal kitépik a fülbevalót, netán elviszik a lélekharangot a templomból. És van aki azt sem kedveli, ha nemzeti nagyjainkat a pufajkás kis zsidó köpködi a köztévében, vagy hittestvére a turul-szobrot takargatja az UV-B sugárzástól védendő a budai Böszörményi úton. Peresze aki ezeket az apróságokat emlegeti, az is szemét fasiszta, akit az Árpád-sávos zászlajára kellene felkötni.

Ha pedig Ságvári Endrét a mai hatalom hős vértanúként emlegeti, annak ellenére, hogy lelőtt egy szolgáltban lévő rendőrt - és ezért ő is golyót kapott annak kollégájától -, akkor a mai osztályharcban is jogos a rendőrség elleni fellépés. Mert ma a rendőrség a buzikat, a választási csalással hatalomra került pártot, a cigányokat és a magyargyűlölő cionistákat védi a magyarsággal szemben. A kör bezárult, és a mai osztályharc alapjának és mintájának tekinthetjük a régi kommunista sejtek terrorcselekményeit, tevékenységét. Illetve csak tekinthetnénk... ugyanis a mai magyar társadalom a fentiek ellenére sem mozdul, eltűri a sorozatos megaláztatást a nemzeti és vallási minoritásoktól, mert amit korábban lopott az veszélybe kerülhet, ha nemtetszését a Parlament előtt fejezi ki. Marad az osztályharc tevőleges része a kis utcai csoportokra, a mély felháborodás pedig a fotelforradalmárokra, akik bár helytelenítik mindazt, amit leírtam, mégis hallgatnak, és csak egy-egy sör mellett, baráti társaságban mondják el véleményüket.

A mai Magyarország tehát megszűnt létezni, s ismét azt mondom: - Trianon szerencsés megoldás volt a maga nyomorával együtt a magyarság elcsatolt részeire nézve. Ugyanis a román vagy a tót nacionalizmus megvédi a vele együtt élő magyarságot is a cionista megsemmisítéstől és megszállástól, amelynek ma szemtanúi vagyunk az egykor volt anyaországban.

image

Akkor mi a megoldás? - kérdezhetnéd Kedves Olvasó. Nos van, aki Csaba királyfit várja, mások Somlyó hegyére mennek imádkozni, megint mások pedig a Szentkorona megváltó erejében bíznak... precízen vigyázva arra, hogy ne kelljen semmit tenni a reménykedésen kívül. Pedig a megoldás közelít hozzánk és az edllen tényleg nem tehetünk semmit. A Nibiru. 2009 májusától már fényesen látható lesz az égen, s még lesz két évünk gondolkodni, hogy mit kellett volna tennünk egyenként és nemzetként. Aki pedig 2011 után megmarad közülünk, az talán néhány évszázadra utódainknak leírhatja, hogy milyen világot éltünk a háromezer évente megjelenő és pusztító (rendcsináló) bolygó eljövete előtt. Azt is meg kell írnia majd a jövő generációi számára, hogy e második osztályharc helyett illett volna inkább gondolkodni, hinni, magzatainkat megtartani, és a hazát nem elárulni, hanem megvédeni. Végül: abban csak reménykedhetnek a Nibiru után megmaradottak, hogy az osztályharccal együtt a cionizmust is magával viszi a Földnél tízszer nagyobb ,,megoldás-bolygó"... amelyről sumér eleink írtak nekünk. Csak mi nem olvastuk el!



Stoffán György

Megjelenés előtt - Európai Idő
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyílt levél Félix Péter szobor
  2008-07-13 20:10:50, vasárnap
 
  Nyílt levél Félix Péter szobortakargatónak

- - Magyar Sors Online - -
2008. július 13. vasárnap


Kedves ráérő zsidó barátom! Örvendetes hírre lettem figyelmes minap. Állítólag te vagy az az önkéntes, aki letakarja azokat a szobrokat, amik - szerinted - nem állják ki vagy az ízlés, vagy a célszerűség próbáját.


A Turul-szobor letakarásával melléfogtál, de mindenki hibázhat, aki dolgozik, az ugyanis jelkép, a többség történelmének egyik legfontosabb szimbóluma, és véletlenül egészen elfogadhatóan néz ki, de legalább fel lehet ismerni, mit is ábrázol.

De van javaslatom arra az esetre ha te lennél a "nagy szobortakargató":

Takard le például az IDŐKEREKET.
Tudod! Ez az az időkerék, ami 350 millióba került 267 ezret ér most, és már olyan vállalkozó sincs, aki önköltségen elbontaná, elszállítaná!

Idézek a történetéből (forrás: Wikipedia), hogy megerősítsem szándékodat:

"Az időkerék ötlete Herner Jánostól származik, aki 1985-ben kereste meg vele Köpeczi Béla kulturális minisztert. Az ötlet 1995-ben merült fel ismét, ekkor javasolták a Felvonulási teret helyszínnek, és ekkor csatlakozott az elképzeléshez Janáky István építész. A kerék az eredeti tervek szerint nem csak a tengelye körül forgott volna, hanem acélsíneken gördült volna végig a téren 64 év alatt.
Bár a kerék megvalósítására több időpont is felmerült, végül 2004-ig kellett várni, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök jelenlétében leleplezzék az Időkereket. A projekt 350 millió forintba került, ebből 220 milliót állami támogatásból, a többit magánbefektetők hozzájárulásából fedezték.
Az időkereket az eredeti elképzelések szerint minden szilveszterkor megfordították volna, azonban ez már 2005 decemberében elmaradt. 2006 márciusában a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megpróbálta átadni az óra üzemeltetését a fővárosnak, majd a sikertelen próbálkozás után pályázaton próbálta értékesíteni, eredmény nélkül."

Igen, ez az az időkerék, amit felépítette(te)k, majd elromlott, aztán megjavították, és ismét elromlott. Aztán nem működött, és nem műxik most sem. A túristák csodájára járnak a mementóként meredező emlékműnek, aminek azt a nevet is adhatnánk: "Megállt az idő"

Reméljük, ebben azért tévedtek!


Üdvözlettel: Gombócz Artúr

(Kerepesi PolgárInfo)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bernstein rabbi történeti hazu
  2008-07-13 20:08:42, vasárnap
 
  Bernstein rabbi történeti hazugságai

- - Magyar Sors Online - -

2008. július 13. vasárnap

ImageA legnagyobb s legnevetségesebb ,,lári-fári" ama zsidó perfidia, ámítás és hazugság, mely szerint ők - ők - a nagy hősök az 1848/9-iki magyar forradalomban (vulgó ,,Szabadságharc"-ban) jelentékeny részt vettek! Ezt a nevetséges ,,lári-fárit" alaposan cáfolja a ,,Magyar Szemle" 1899. 27. és 28. száma.

A zsidók az 1848-49-es szabadságharcban


Valami Bernstein rabbi egy könyvben ugyancsak kicifrázza a zsidók honvédeskedését 1848/49-ben, s hősöket farag belőlük, kik mesébe való vitézséggel ejtették bámulatba a világot.

Bernstein rabbi történeti tévedéseit, melyekkel a zsidókat heroizálja, értékére szállítja le Kaciány Géza, az imént említett Magyar Szemle című kitűnő keresztény szépirodalmi és kritikai lapban.

Megdönthetetlen cáfolatát itt adjuk:

,,A forradalom és a zsidók". Vázlat az 1848/49-iki szabadságharc történetéből. Minden forradalmi mozgalomban eddig a zsidók tevékeny részt vettek, különösen mint agitátorok, agent provokátorok, részben mint vezérek addig, a míg véres összeütközésekre nem került a dolog. Ekkor legnagyobb részük ott hagyta a szabadságharc ügyét s igen csekély százalék szokta közülök életét kockára tenni. Hogy eddigelé a szabadsági mozgalmakhoz oly lelkesen csatlakoztak, annak meg volt a maga oka: 1848 előtt a zsidó sehol egyenjogúsítva nem volt, minden mozgalomtól tehát első sorban azt várta, hogy a politikai jogokat megnyeri, felekezete bevett vallássá lesz, ő maga kiszabadul a ghettókból és megszabadul a türelmi adóktól és más, őtet nyomasztó tehertől. Ezért látjuk az agitátorok között első vonalban a zsidókat, a fenálló rendszer ellen is, holott vallásuk törvényei épp az ellenkezőt parancsolják nekik s békés foglalkozásuk távol áll a zavargásért való rajongástól.

A felsőség iránt való engedelmesség és minden, még oly esztelen parancsnak hódolni, ha az az uralkodótól vagy annak hatóságaitól származik, vallásos parancsa a zsidó fajnak. Az ó-testamentumban különösen a Salamonnak tulajdonított Példabeszédek tükrözik vissza e világnézetet legerősebben. ,,Féljed az Urat, fiam és a királyt (Péld. XXIV. 21.), az ő bosszankodása a halál követe, a király arcának vidámsága, élet; és az ő kegyelmessége, mint az üdítő eső. (XVI. 14. 15.) Ne lépj föl dicsvággyal a király előtt és ne állj a főemberek helyén" (XXV. 6.) Igen gyakran kifejezi az ó-testamentum azon nézetet, hogy a királyok ugyan csapást képeznek e földön, de ezt Isten adja ránk. (XXVIII. 2.) Istent se tartja igazságosnak, hát még a királyt, de alázatosan tűri, a mit rámért. E részben Jób tesz bizonyságot faja filozófiájáról, midőn így szól az őt csapásokkal sújtó Istenhez: ,,Te hatalmas vagy, én pedig igazságos."

A világtörténelem bizonysága szerint, a hol a zsidó mint rabszolga élt, mindig leghatalmasabb támasza volt a zsarnokságnak. Elég itt József példájára hivatkoznunk, kinek eszméje volt a képzelhető legfeketébb rabszolgaság, mit a világtörténelem eddig felmutatott. Épp ezért minden szabadságharc kezdetén kétirányú működést látunk ott, a hol a zsidóság számban tekintélyesen van képviselve: a köznép zsidóüldözésekkel kezdi a szabadságot, míg az értelmiség ugyanakkor a zsidóság egyenjogúsítását sürgeti. Amaz bennük a közvetlenül elnyomókat, ez az elnyomottakat látja. Viszont a zsidók minden szabadságmozgalomban legelőbb saját sorsuk javítását akarják keresztül vinni s e föltétellel csatlakoznak az új ügyhöz. Igaz, hogy ekkor is szórványosan; a tömeg marad a régi kényelmes mederben, évezredes tapasztalata bizonyítván be, hogy minden még oly sikerült szabadságharc után nagyobb elnyomatás következik.

Európában legalább ez a mai napig még mindig így volt.

A tömeg tehát sohase vett részt a nagy mozgalmakban. Az 1848. márciusi forradalomban a zsidóság elenyésző csekély szerepet játszott. Bécsben alig mondhatunk több nevet, mint dr. Fischofét, ki a márciusi napokban vezér lett volna, Budapesten pedig Bernstein Béla rabbi hivatkozott könyvében, március 15-éről nem tud több hőst kimutatni, mint Horn E. Antal tizenhárom éves zsidófiút, ki szintén részt vett Táncsics kiszabadításában. Dr. Jókai Mór, ki az előszóban azon meglepő vallomást teszi, hogy a Bernstein könyvében előforduló adatok valódiak, ezentúl bizonyára odaveszi márciusi legendái közé Petőfi, Irinyi, Vasvári és a többi elhunyt és elhullt mellé a kis Horn-gyereket is, ki ,,odaözönlött a Trattner-féle nyomda elé, hallotta Petőfitől a Talpra magyar szavalását, Vasvári, Irányi (?) stb. szónoklatát. Ő is részt vett a Táncsicsot kiszabadító menetben a budai várban, hol a szabadítás műve oly fényesen sikerült." Bizonyára csak azért sikerült oly fényesen, mert a tizenhárom éves kis Horn-gyerek is ott volt. Hej, ha ott nem lett volna, Táncsics tán még ma is raboskodnék.

Ellentétben Jókai szolgálatkész tanúbizonyságával, hogy a Brenstein könyvében foglalt ,,nagyszámú adatok" mind valódiak, leszek bátor alább kimutatni, hogy az ily hirtelen való bizonyságtétel nagy könnyelműségre vall. Mert egyrészt az adatok teljességgel nem valódiak, másrészt a szerző kissé járatlan oly dolgokban, melyeket a forradalomról író embernek okvetlenül tudnia kellene. Így pl. fentebb már láttuk, hogy ő Irányit szerepelteti a múzeum előtt Irinyi helyett, a mely kis baklövés azonban elnézhető. Hasonló az a furcsa szokása is, hogy minden rabbit vagy ex-bochert doktor-címmel illet, kik pedig soha semmiféle tudomány-egyetem előtt tudori szigorlatot nem tettek.

De nem valódiak Bernstein úr adatai abban az értelemben sem, hogy jórészük megbízhatatlan magánértesülés, oly egyénektől származván, kiknek állításához sok szó fér. Más részük idegen munkákból kritika nélkül átvett adat, azon alapelvből indulva ki, hogy nyomtatva van, tehát igaz. Az u. n. magánértesüléseknek ékes példáját látjuk a 156. lapon, ahol egy aradi ,,nyug. Főhadnagy" ad értesítést három vitéz hitsorsosáról, a kik ekkor meg ekkor vitézkedtek és ,,arany éremmel lettek kitüntetve." Azonban ez a ,,nyug. főhadnagy úr", ki bizonyságot tesz társairól, sohase volt se ,,nyug.", se ,,főhadnagy", a mint azt 1887-ben, aradi lapszerkesztő koromban Cs. M. százados-hadbíró barátommal a magát volt honvéd-főhadnagynak mondott ügynöknek szemére is lobbantottuk. Tényleg hiába is keresnők kineveztetését a hivatalos Közlönyben, ily név ott nem fordul elő.

Általában kevés szerencséje van szerzőnek a zsidó vallású honvédtisztek kimutatásával. Nem mintha nem lett volna a honvédtisztek között zsidó vallású is, de azért, mert igen kevés oly egyén neve fordul elő okmányilag a kinevezések között, kiket ő volt honvédtiszteknek állit. Mert az, hogy az illető úr magát volt honvédtisztnek mondja, ez nem elég az üdvösségre. A ,,marsalai ezer"-ségre is 25.000-en jelentkeztek Olaszországban, pedig ennek az 1063 egyénnek neve a hivatalos lajstrom alapján pontosan meg van állapítva s többek között a Türr-féle XIV. hadosztály történetéről szóló munkában is meg van. Honvédtiszt is hovatovább mind több lesz, dacára annak, hogy mindennap meghal egy-kettő. Bizonyára még a jövő század közepén is lesznek, ,,névtelen félistenek", kik végig harcolták a 49-et. Tehát ha akár keresztény, akár zsidó magát ma volt honvédnek adja ki, sőt ha az 1867/8-ban megalakult honvédegyletek igazolványt adnak is neki, vagy Mikár Zsigmond úr fel is vette őket utólag a volt honvédek közé, abból még mindig nem következik, hogy az tényleg honvéd volt. Még a honvéd-menházban is vannak oly egyének, kik 1848/9-ben alig voltak 6 — 8 éves gyerekek s ma mindössze hatvan évesek és mégis ott tartatják magukat e címen.

Sajátságos véletlen az, hogy a szerző által fölemlített volt honvédtiszteknek alig 10 százaléka fordul elő a Közlönyben a kinevezések között. Némelyik — szerző és megbízható magánértesülései szerint — őrnagyságra is felviszi és se mint hadnagy, se mint főhadnagy, se mint al- vagy fő-százados, sem mint őrnagy nem fordul elő a Közlönyben. Igaz, hogy a Közlönyben hiányosan fordulnak elő a kinevezések, rendetlenség is volt akkor, de hogy éppen csak a zsidókat érje az a szerencse vagy szerencsétlenség, hogy nevük egyetlenegyszer se kerüljön a Közlönybe, kissé különös. Így Aranyi-Goldner Károly, Csemegi-Nascher Károly, Grosz Henrik, Hollaender Leó, Neumann József, Reinfeld Dénes Dániel és Tausz M. volt honvédőrnagyok neve nincs meg a Közlönyben. E rangú összesen az egyetlen Dallos (Singer) Elek, kinek neve bejutott a Közlönybe. Pedig sajátságos, hogy Csemegi Ignác századosé ott van, de Károlyé nincs. Ennek a magyarázata az, hogy Csemegi Károly sohase volt honvéd-őrnagy, hanem nemzetőr s nem tartozott a kombattans elemhez. Aradon minden éltesebb ember emlékszik rá, hogy a kis ,,Csemegráj" az ő nagy kardjával milyen furcsa figura volt és mennyi gúny tárgya; viszont azonban hálásan ismeri el mindenki róla, hogy az aradi foglyokhoz pénzt, ételneműt, ruházatot oly ügyesen bejuttatni senki sem tudott, mint épen a kis ,,Csemegáj", a hogy őt városszerte nevezték. Hogy is volna képzelhető, hogy Csemegit, mint volt honvédőrnagyot, Haynau Aradon szabadon járni-kelni hagyta volna s eltűri, hogy ez a könyöradományokat becsempéssze a várba a hadi foglyokhoz. A nemzetőröket azonban se Haynau, se más osztrák katona nem tekintette katonáknak s a hadügyminiszter is csak olyan helyi rendőrfélének nézte őket, mit az is bizonyít, hogy a Közlönyben elégszer fordul elő kinevezés, hogy egy nemzetőrszázados honvédhadnaggyá kineveztetik.

A többi ,,őrnagyot" illetőleg van a Közlönyben Neumann Samu és Mór, de nincs József; van Hollaender Gyula és József, de nincs Leó; van mindenféle Grosz, csak éppen Henrik nincs; van Dénes Lajos, de nincs Dániel; van Reinhard, Reinhold, Reinde, sőt Reinchard Jakab is, de nincs Reinfeld Dániel; van Tausz Imre, de nincs Tausz ,,M", kinek nevét se tudja a szerző, de őrnaggyá kinevezi.

A könyv 174—178. lapjain előforduló zsidó honvédtiszti lajstromnak tehát ez eléggé kritikája lehet: nyolc ,,őrnagy" közül egyetlenegy igazolható a hivatalos lappal. A többi közül lehet, hogy valamivé ki volt nevezve egyik másik, de kineveztetésük a hivatalos lapba nem került bele, pedig négyszer-ötször lett volna alkalmuk erre. Hogy pedig a hivatalos lap, minden gyarlósága mellett is, mégis csak eléggé rendben ment a kinevezések közzétételét illetőleg, bizonyítja az, hogy némely feltűnőbb név után kutatva, azok közül megtaláltam pl. Csemegi Ignácot, Bettelheim Gajári Antalt (a Gajári Ödön s Géza apját), Ballagi Károlyt, a fennebbi Groszokat, Neumannokat, Hollaendereket, stb. — Mért éppen csak az ,,őrnagyok" maradtak ki?

Még furcsább dolgok azok a ,,magánértesülések" és kritika nélkül átvett adatok, melyek mellett Jókai tanúbizonyságoskodik. Pedig ezeket így ,,per Bausch und Bogen" igazaknak jelenteni ki igen lelkiismeretlen dolog s csak azzal menthető, hogy Jókai nem olvasta a könyvet kéziratban, hanem szívességből vagy más szempontból odaadta nevét e nagy valótlanságra. Ő, ki az események közvetlen szemlélője volt, bizonyítja a zsidók forradalmi vitézségét. Már most e legújabb mondása hogy vág össze 1875-ben kiadott ,,Forradalom alatt írt művei" másik állításával, mely a 210. lapon olvasható eképpen:

,,A történelmi igazsághoz való ragaszkodásból megjegyzem, hogy én bizony az egész harc alatt puskával semmiféle hőstettet nem követtem el. Boldogult jó apám is inszurgens hadnagy volt a napóleoni hadjárat alatt; volt egy kedvenc fringiája, a miről egyszer azt kérdezem tőle: ,,Édesapám, vágott-e le azzal sok franciát?" Mire az én lelkem-apám azt felelte: ,,Fiam, ha odajött volna hozzám, bizony levágtam volna." Ez volt az én harci devisem is."

Jókai még atyjánál is nagyobb hős volt, mert ő hozzá eljött Budapestre Windischgrätz, le is vághatta volna, ha bevárja, de ő hősileg eltakarodott Debrecenbe, hogy ne kelljen a császárt megfosztani az ő kedves Windischgrätzétől.

Azt mondhatnám, hogy nincs hozzá semmi közöm, ki mint gondolkozik saját bőre becses voltáért, mikor ,,hí a haza" (habár annak, a ki március 15-én a nemzetet a forradalomba belevinni segített, a folytatásnál is ott lenni erkölcsi kötelessége lett volna, a mint Petőfi, Vasváry és mások el is hullottak a csatatéren), de ha egyszer valaki az apai fringiát jól eldugva, szoknyák mögé menekül, ne tegyen mások haditényei mellett tanúbizonyságot, mert akkor hamisan esküszik. Már pedig Bernstein könyvében olyan adatok is vannak, hogy ez és ez a zsidó honvéd vitézségéért ,,nagy aranyérmet kapott", holott köztudomású, hogy sem a magyar kormány, sem egyes hadvezérek más kitüntetést nem osztogattak, mint a piros szalagra tűzött kis koszorút, a Il-od és Ill-ad osztályú ,,katonai érdemrendet." Ezenkívül adtak pár húszast, néha körmöci aranyat, azaz pénzt, de aranyérmet soha és senkinek. Pedig Bernstein rabbi könyve szerint még parancsnokok is (mint egy Weisz Ágoston nevű) kaptak volna aranyérmet, a fönnebb említett ,,nyug. főhadnagy úr" közlése szerint pedig egy aradi zsidó honvédhadnagy és tüzér. Sajátságos véletlen újra, hogy a számos Weisz között a Közlönyben megint csak Weisz Ágostont nem találom, pedig van ott Ferenc, Jakab, József, Sándor, stb. Hasonlag egész forradalmi irodalmunkban nyoma sincs az aranyérem osztogatásának másutt, mint az érdemes rabbi úr könyvében sohasem katonáskodott ,,nyug. főhadnagy urak" adatai nyomán.

Nevezetes tünemény Bernstein úr könyvében, hogy minden névtelen tettet zsidók hajtottak végre a forradalomban. Így Bátori Schulz Bódog dandárnok emlékirataiban (54. lap) írja, hogy őt a Tápió patakból két fő- és egy altiszt a 19. szepesi zászlóaljból húzták ki. Kéri, hogy jelentkezzenek ezek, ha még élnek. Ez 1870. történt. Bátori rég meghalt már, midőn egy Hoffmann Adolf nevű nyíregyházi izraelita előáll 1884-ben, hogy ő húzta ki a tábornokot a folyóból. Az 1849. februáriusi aradi utcaharc alatt elesik a rácok vezére, Jovanovics; Bernstein könyve rögtön tudja, hogy azt egy zsidó pincér lőtte agyon. Az ilyen élelmességet már rossz néven se lehet venni tőlük. Hiszen a március 13-iki bécsi utcai harcban elesett Spitzer Henriket is rögtön megtették a ,,szabadság első áldozatának", holott, mint b. Helfert osztrák történész és a többi összes keresztény forrásmű egyértelműleg elismeri, a véletlenül odakerült fiatal Spitzer később esett el, igazán véletlenül arra tévedt golyó által találtatva; az első áldozat azonban a hetvenkét éves ősz Fürst ecetgyáros volt, kinek mellét fúrta át az első golyó s kit a hidászok aztán puskatusával vertek agyon. Igen érthető, hogy a közvélemény is szívesebben fogadott el első áldozatul egy tizennyolc éves diákot, mint egy vén ecetgyárost, az igazság azonban az, hogy Spitzer később hullott el, mint Fürst s mindkettőt csak a kíváncsiság és nem a hősi elhatározás vitte a katonaság elé. A mi a magyar forradalom kezdetén szerepelt zsidóságot illeti, erre nézve a források megegyeznek, hogy március 15-én, midőn még rizikóval járt az ügy, a kis Horn-gyereken kívül egyetlen izraelita sem ,,özönlött oda", a hol esetleg baj lehetett volna. Később azonban, midőn a nemzet leghiggadtabbjai is beállottak nemzetőröknek, a pesti zsidóság is előállott és Fekete Antal két külön századot képezett belőlük. E zsidó-századok szereplését csak Degré ,,Visszaemlékezései" II. kötetében találom meg egyetlenegyszer, midőn éjjeli szolgálatot teljesítenek és szörnyen fáznak. Úgy látszik, hogy e századok aztán teljesen elolvadtak, mert nyomuk vész a forradalom történetében. Kimutatható ott minden különleges csapat, pl. a ,,bécsi légió", a ,,pesti csatár"-zászlóalj, a különböző önkéntes zászlóaljaknak mind van nyoma, csak a két zsidó-század válik kámforrá, midőn Jellacsics közeledik Pest felé. Úgy látszik, java része belépett a honvédségbe, a többi pedig békésebb foglalkozásra tért. E hősi csapat tehát kevés dicsőséget hozott a budapesti zsidóságra s maga a lelkes apologéta Bernstein rabbi se képes további hőstetteiket kimutatni.

A zsidó honvédek haditetteit általában elfelejté följegyezni a krónika, pedig nem mondhatni, hogy irántuk ellenséges hangulat uralkodott volna. Ellenkezőleg. A kor irányát a testvériség és vallási egyenlőség eszméi szabták meg; az általános szabadság kivívása épp úgy lelkesíthette a zsidókat, mint a többi honpolgárt. Nem állítom, hogy minden lapot átnézhettem volna a magyar Makkabeusok hőstetteinek kifürkészésére; de Bernstein könyvének ,,idevágó részletei is csupa, magánértesülések", vagy utólagos szóbeli mende-mondák és a kilencvenes évek hírlapirodalmának költeményei. Bizonyos, hogy a zsidó honvédeknek nagyrésze épp úgy megtette kötelességét mint a többi, de hogy kiváló haditényt hajtottak volna végre, azt egyikre se lehet ráfogni. S hogy a ,,magánértesülések" menynyire megbízhatatlanok, azt fennebb is kimutattam, de ezenkívül a forrást sem adván a szerző, szóba se jöhetnek a történelmi kritika előtt.

Hogy szerző az egykorú irodalmat nem használta fel lelkiismeretesen, erre igen sok példát mondhatnék. Ferdítések feles számban fordulnak elő művében, hogy azokból hitsorsosaira dicsőséget magyarázzon ki. Így Ballagi Károly volt főhadnagyot mindig zsidónak mondja, holott ha a Közlönyt szorgalmasan átnézi, láthatja annak 1848-iki 38. számából (júl. 17.), hogy mint református tanárjelöltet ösztöndíjjal küldi ki a közoktatási miniszter külföldre. E kiküldésből ugyan semmi se lett, de talán bizonyít annyit, hogy a református tanárjelölt nem volt zsidó. Mogyoródy ezredes is ugyan nagyot nézne, ha Kaiser Adolf neve miatt Bernstein által zsidónak lefoglaltatván, nevével e könyvben találkozik. S mennyire illetéktelenül osztogatja szerző a tiszti rangokat hitsorsosainak, bizonyítja az is, hogy Helfi Ignácot is, mint volt honvédhadnagyot szerepelteti, holott a jeles ,,palatínus" sohase volt honvédtiszt. (Mennyire tudja Jókai a forradalmi korral kapcsolatos eseményeket, melyek mellett oly fennen tesz tanúbizonyságot, bizonyítja a ,,Nemzet"-ben nemrég megjelent két Kossuth-levélhez tett megjegyzése, midőn Kossuth Gyermekei nevelőjének Helfi Ignácot teszi meg - Karády Ignác helyett. - A Szerk.)

Hasonlag igen érdekesek a megdöbbentő tudatlanságról tanúskodó megjegyzések, melyeken a hozzáértő különben igen jól mulathat. Ilyenek pl.318.lap: ,,Fraynd lengyel zsidó... Áttérve a mohamedán vallásra... 1850-ben Boszniában működött és mint pasa, alezredesig fölvitte." Pasa — tábornok; tehát mint tábornok alezredesig fölvitte! Gyönyörű fogalmak! Reményi Ede mint Görgey segédtisztje szerepel Bernstein könyvében; Róth Mátyás nevű doktor volt szerinte ,,a szabadságharcban a tábori orvosi kar főigazgatója", holott ha ilyen egyáltalában lett volna, ez vagy dr. Obonyai János, vagy dr. Flór Ferenc lenne; Jellacsics és Móga közötti fegyverszüneti tárgyalásoknál ,,magyar részről egy abonyi zsidó, Fispán Ignác is szerepelt mint parlamentair" (141. l.); a lovasságnál volt főszázadost (erster Rittmeister) őrnagynak hiszi, stb., stb.

Fejezeteket tölt be szerző annak bebizonyításával, milyen jó hazafiak voltak a 48-as zsidók, minő nagy hasznot tettek a nemzeti ügynek hírhordással, tudósításokkal, kémkedéssel, stb. Idéz több nagynevű embert, kik elismerőleg szólanak zsidó vallású honfitársaink ebbéli működéséről, viszont Haynau és Windischgrätz s az osztrák vezérek bírságpénzeit és egyéb zsarcolásait is erre viszi vissza.

Tagadhatatlan, hogy a zsidóknak az ily fajta működésre kiváló tehetségük van s az bizonyos, hogy mindkét félnek igen jó szolgálatot tettek a magyarországi zsidók, a szerint, a mint az jobban kifizette magát. Hagyjuk itt egészen ki a játékból a hazafiságot, mert ez tiszta üzleti kérdés volt. Annak a félnek voltak jó kémei, a melyik jól fizetett s e kémek legnagyobb része zsidó volt. Azok a Jókai képzeletében élő Salamonok és Sipulusz-Beöthy-féle ,,Krausz bácsik", kik az egész forradalmat csinálták, ezek mesébe való dolgok, miknek magát történeti műnek mondó könyvben helyet foglalniok nem szabad.

Mit mond e dologról a Bernstein által dicsért egyik zsidó író, Max Schlesinger az ő ,,Aus Ungarn" c. jeles kis művében? Lássuk csak a 99-ik lapot:

,,Wohl hat Windischgrätz seine Spione nur mit fünf Gulden belohnt, wenn sich welche im Hauptquartier einfanden..." stb. (Bizony csak öt forintjával fizette Windischgrátz a kémeit, ha ilyenek kerültek a főhadiszállásra), a miért bizony nem szívesen teszi kockára életét a kém. Egy oldalon a biztos akasztófa, más oldalon öt forintnyi mesés díjazás, aligha csábit kémkedésre. S ugyanazon lapon jegyzetben elmondja Schlesinger egy kém esetét, kit a kápolnai csata után hetekig tartó kémszolgálatai után száz frttal díjazott Windischgrätz; a kémnek azonban beigazolt százhúsz frt készkiadása volt s csak hosszas utánjárással kapta meg húsz frtnyi kiadása megtérítését.

S ennek dacára is sok zsidó kém szolgálta az osztrák ügyet a magyarság ellen. A budai ostromról szóló félhivatalos osztrák munka 30. l. ott találjuk azt az ismert zsidó kémtípust, a ki mindkét résznek szolgál jó pénzért, míg végre a magyarok agyonlövik árulásáért. (,,Ez intézkedésből is kiviláglik Hentzi tábornok úrnak szilárd meggyőződése, hogy a vár biztos felmentése kilátásban van, mely hitben őt egy zsidó kém is, ki mindkét félnek szolgált s később a felkelők golyói által érte végét, megerősíté." [Die Vertheidigung der Festung Ofen..." etc. Wien, 1893. 30. l.] - A Szerk.) De még nagyobb bizonyságot tesz a zsidó kémek számáról az a lajstrom, melyet az osztrákok hivatalosan állítottak össze a magyarok által igaztalanul kivégezett egyénekről, hogy ezzel saját eljárásukat mentegessék. Ha itt a zsidók a magyarok kémei lettek volna, bizonyára nem a magyarok lövik őket agyon, hanem az osztrákok s e nevekkel nem dicsekszenek el éppen ők. E ritka kis füzetnek címe magyarul ez: ,,Jegyzéke a magyarországi felkelő kormányzat alatt hadi vagy rögtönítélő bíróságok által kivégeztetett, vagy ítélet nélkül lemészárolt egyéneknek" s 1850-ben jelent meg Bécsben, a cs. kir. államnyomda által nyomatva. Ebből azon egyéneket, kiket a jegyzék maga is zsidóknak nevez, kiemeljük:

,,»29. sz. Bálint nevű kuvaszinci, aradmegyei zsidó, ugyanott 1848. okt. 26-án fegyveres ellenállás miatt golyó által végeztetett ki.

»105. Lengyel Bernát, izr. Marcalon (Somogyi-megye) a népfölkelők által megöletett.

»109. Brayer Jakab, izr. Komárom-megyei Zerdahely községből 1849. áprilisában néhány Hunyadi-huszár által kihallgatás nélkül megöletett, mert Szilasról rögtön Ekecsre futott, a mint a huszárokat megpillantotta s ezért gyanús volt előttük.

»126. Egy bizonyos Khon kivégeztetett, mert két lopással gyanúsították.

»121. Haszlinger Lipót, pesti izr., a haditörvényszék által halálra ítéltetett, mert a magyar sereg által kémül kiküldetvén, oda nemcsak vissza nem tért jelentéssel, de az osztrák seregnek megjelentette, hogy Linnert pékmesternél a magyar kormány 800 frtot hagyott, melyet aztán a császári sereg el is kobozott." Mennyi bűn e pár sorban!

Ezeken kívül sok oly név van a jegyzékben, melynél a ,,zsidó" jelző nincs kitéve, de zsidó-voltuk igen valószínű. Ilyen a 76. sz. ,,D. (Dávid?) Fuchs, a 71. sz. ,,Ignác Groszmann, liptói születésű" 72. ,,N. Moisch," a 101. számú ,,Wilhelm Mayer, budapesti zálogházi szolga", egy csomó Jákob, Izsák, Jefta, kiknek vallása nincs jelezve, de kiket kémkedésért vagy fegyveres ellenállásért lakoltattak a magyar csapatok. Ezeken kívül több zsidó kémről van magántudomásom: egyiket Forró Elek ezredes akasztatta fel, a másik Ivánka Imre kiszabadításáért felvett 10.000 frtért, melyet kicsalt a kormánytól, kapta meg érdemelt jutalmát, a bitófát. S az én ,,magánértesülésem" kissé más forrású, mint Bernsteiné, mert a Forró által eszközölt kivégeztetés történetét Antos Jánostól tudom, kinél Forró élete három évtizedét tölté el haláláig, a másikat pedig Ivánka Zsigmondtól, kit az osztrák kormányzat e 10.000 írtért felelősségre is vont. Ez összeg egyébként az állami számadások között több ízben szerepelt; Duschek államtitkár fizette ki ezt Ivánka Zsigmond előtt annak a Khonnak, ki ezzel a hazát a legszorultabb napjaiban (1849. januárisban) csalta meg.

A mi a ,,haza oltárára tett áldozatokat" illeti, itt Bernstein rabbi azt iparkodik kimutatni, hogy a zsidók vetekedtek e részben a keresztény hazafiakkal. Egyik hitközség ennyi pénzt, a másik ennyi lat ezüstöt adott. Persze az ilyen ezüstadomány együttvéve sem ér föl két-három magyar mágnáscsaládnak 6—7 mázsányi ezüstjével, melyet azok hivalkodás nélkül tettek le a ,,haza oltárára," de az is tagadhatatlan, hogy a zsidók fontos jogokat követelvén a törvényhozástól, ennek fejében jó hazafiságot tettleg bizonyítaniuk is kellett. Hogy aztán az egyesek igen megerőltették volna magukat, azt már szerző sem igen állíthatja, habár e részben is, a hol lehet, korrigál egy kicsit a hivatalos adatokon. Ilyen pl. ama kis tollhibája, hogy ,,Hercberg Simon pesti nagykereskedő 1849. május 28-án a magyar alkotmányra felesküdt 33 fogolynak fejenként húsz forintot adott" holott a hivatkozott Közlöny számában csak tíz forint van, s azon tévedése, hogy máj. 21-ét ő ,,a harc vége felé"-nek tartja, holott május 21., Budavár bevétele, a magyar ügy legmagasabb hulláma, tehát Hercberg úr szentül lehetett ama hitben, hogy most már győzhetetlen a magyar.

A részletes adakozások igen érdekelvén, elővettem Győr város adakozásának hivatalos kimutatását s kerestem benne a zsidók adományait a haza javára. Az első lapon 74 adakozó között nevéről ítélve csak két zsidó van: Schiffer Ignác, ki 40 krt és Stern Samu, ki 2 frtot adakozott; a másodikon 76 adakozó között Stern Márkus szerepel 2 frttal; a harmadikon Schönberg Adolf 5 frttal s Gindlstrasser Lipót 12 krral (ez utóbbi azonban aligha zsidó; a negyediken Mendl Ignác 20 krral és így tovább. Az összes győri zsidók adakozásai nem rúgnak fel 50 frtra a 13.803 frtnyi adományból. Ellenben, midőn arról van szó, hogy a természetben adományozott tárgyakat ki vegye meg olcsón, ott már a zsidók szerepelnek. Az 1848. június 15-én tartott árverésen az 1 — 3. számú három pár új cipőt Löwy Dávid veszi meg, párját 26, 32 és 37 krajcárjával, vesz ugyanő ezüstkupakú tajtékpipákat á 1 frt 13 kr. Vásárol ott Blum Náthán aranyos mentőkötőt 3 frt és 13 krért, aranyos övet, ezüstös kardokat, vesz Wolf Izsák 12 drb. cinedényt 15 font súlyut 5 frtért, Neufeld Lipót pipát és búzát, stb., stb. E jeles üzletemberek neveit hiába keressük az adakozók között, hol pedig elvétve akad magyar név, csupa német polgár az ottani lakos: Smikli, Bugli, Hektliné, Tinogli, Stadli, Stanfli, Smigl, Hoffinger, Krenwalt, stb., stb., igazi Kraxelhuber-nevek, de mindegyik megnyitja erszényét az adakozásra.

Érdemes volna Bernstein könyvének egyéb részleteire is kiterjeszkednem, de akkor egész könyvet kellene írnom róla. De azt hiszem, felesleges munkát végeznék ezzel; az elfogulatlan olvasó így is látja, hogy e történeti művel legfeljebb befűteni lehet, egyéb haszna nincs. Mert a hol minden téren csak a ferdítések, a félrevezetések, szépítgetések találhatók, az igazság pedig sehol sem, ott ne beszéljünk történetírásról.

A zsidók 1848. március elején nem vettek részt a magyar szabadságharci mozgalomban, mert még nem tudták, hova dől az. Mikor látták, hogy a többség, a nádor, sőt az uralkodó is ez oldalon van, csatlakoztak a többséghez. Midőn a harc kitör, megoszlanak: nagyobb részük a császárhoz szít, a kisebb híven megmarad a nemzeti ügy mellett. Némelyik mind a kettőt szolgálja, míg fel nem akasztják. Az osztrákok győzedelmével nagyobb részük újra hü alattvaló lesz (érdekes példa erre a pozsonyi hitközség vérlázító átokformulája, melyet a magyarok ellen kibocsát), a jobban kompromittált rész pedig kibujdosik. Egyszóval a zsidóság hű marad önmagához e válságos időben és faji jellemét, a megalkuvást, a többséggel tartást és az erre vonatkozó vallásos tantételeket ekkor se tagadja meg. Ez az igazság, melyet elcsavarni semmiféle pártiratnak nem sikerült.

Dr. Kaciány Géza

(betiltva.com)

http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2775&I temid=90
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Magyar tanulság! De vicc-e?
  2008-07-13 20:07:34, vasárnap
 
  Magyar tanulság! De vicc-e?

2008-07-08 10:22

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos cigány legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra.

Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.

Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is.

No, Le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő.
El is kapták a betörőket ízibe.

Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...

(Forrás: Köszönet az email küldőjének!)

Módszernek nem is rossz!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2008.06 2008. Július 2008.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 653 db bejegyzés
e év: 10632 db bejegyzés
Összes: 64001 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1735
  • e Hét: 33472
  • e Hónap: 88148
  • e Év: 2625185
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.