|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 22:44:00, vasárnap
|
| |
| |
Orbán "unliberális" Viktor: " Az állam én vagyok, te meg csak dolgozz!"
2014.08.04. 16:54
Fidesz pribékek agyonképzett hada igyekszik még mindig tompítani a nemzet pocakos focihuszárának Bálványoson elhangzott mondatainak valóságát. Orbán Viktor azon a napon világosan megfogalmazta mit is jelent választási ígérete, miszerint folytatja az eddigi politikáját. Mindenki világosan megértette a mondanivalót, a fél világ fel is háborodott rajta, már amelyik az eszét használja, de a talpnyalók azért nagyon igyekeznek a szennyest kimosni. Végül is érthető a szorgoskodása a sok kis csicskának, Orbán Viktor nélkül már valószínűleg régen börtönben, az árokban, vagy egyéb számukra kellemetlen helyen élnek az életüket a tehetségük szerint.
Ha figyelmesen nézi a választópolgár a beszéd teljes terjedelmét, fel kell tűnjön neki, a kis szarházi stadionépítő milyen megvetéssel ejti ki a szabadság, és demokrácia szavakat. Gyorsan tovább is siklik az értelmezés felett, mint akinek ezek valóban nem is jelentenek semmit sem, hiszen csak gátolják a tervei megvalósításában. Annál jobban csillog a szeme számára olyan kedves kedves országok felsorolásánál, ahol még létezik a halálbüntetés szokása, le lehet lőni az ellenzéket, sok az olcsó munkaerő az állam számára, a haverok meg szépen tollasodnak. Attól azért okosabb, és hazugabb, nyíltan beismerje szeretné ezeket az értékeket meghonosítani turulmadár tündérországában, de az Európai Unióhoz való tartozás ebben azért egy kis akadályt jelent számára. Azt azért nem titkolja a beszéd során Orbán Viktor, számára nagyon is megfelelő az állam olyan berendezkedése, ahol egy ember gyakorolja a hatalmat, nála van a kincseskamra kulcsa, ő mondja meg, mi a helyes, és mi az, amit nem kell figyelembe venni az állampolgárnak az élete során. Teljes kontroll alatt szeretné tartani az állampolgár gondolatait, igyekszik számára kizárólag csak a hatalom számára kedvező információkat eljuttatni a médián keresztül, és nem tűri, ha valaki ennek az éppen az ellenkezőjét igyekszik bebizonyítani tények, és érvek alapján. Na most pont ezek lettek Orbán Viktor számára a külföldről fizetett ügynökök, civileknek álcázva, akik még a gábrieles turulmadarat sem hagyják felavatni neki fényes nappal a Horthy szoborral szemben, ugyanazon a téren.
De igazán akkor rándul görcsbe a gyomra, és szorul ökölbe a keze magyar honban az értelmét használó melósnak, amikor Orbán Viktor a munkaalapú társadalomról kezd el beszélni, és pedig egy másik országban. Számos hazai példa fut végig a szeme előtt, hogyan szeletelte fel a gazdaságot a magát kormányzónak tartó senkiházi a maga tetszése szerint, a haverok és támogatók érdekei szerint. Hogyan adott oda trafikokat az arra érdemteleneknek, miközben az addigi dohányforgalmazók, kisboltosok, benzinkutasok igaz nem haltak éhen, de elég sokat veszítettek kb ezer ember kedvéért. Hogyan osztogatta a földeket a hozzá hű embereknek, és persze saját magának, és tett műkörmösöket papíron gazdálkodóvá a föld alapú támogatások felvétele miatt. A földeken addig gazdálkodók pedig mehettek hozzájuk szolgának, vagy visszabérelhették az ilyenektől az addigi földjeiket. Hogyan adott oda hétmilliárdot vén szar filmproducernek az állam pénzéből, akinek előtte a kedvére szabta a szerencsejáték ipart. Ezért biztos komoly munkát végzett előtte a nemzeti filmipar szivarosa. Hogyan tett sok százezer embert közmunkássá, és szabta meg számára az élet minőségét a kecsketartás előnyeivel, meg a havi negyvenhétezres pofátlansággal. Hogyan vette el az általa megálmodott új munka törvénykönyvével a bérből és fizetésből élők jövedelmének egy részét, és emelte a minimálbér adóját a munkavállaló kárára. Ezek a példák, melyeknek felsorolása lassan külön könyvet érdemelne azért világosan kifejezik Orbán Viktor értékrendjét, és a munkához való viszonyát."Dolgozz nekem olcsón, akkor én és a haverok jól élünk, és még örülj is annak itt élhetsz. Ne gondolkozz, csak hidd el amit mondok neked, és nem lesz problémád az életben. Legyen elég gyereked, aki megtermeli majd a nyugdíjad, és akkor már az öreg korod is meg van oldva, az államnak nem kell rólad gondoskodnia. Én meg építek majd még magamnak fedett stadiont, ez az egy most beázik, utána beköltözök a várba, és király leszek."
Orbán Viktor szavainak az értelmét nem nehéz felfognia annak, akit nem az érzelmei vezérelnek, hanem megérti a mögötte levő sötét szándékot. A sok elme roggyant, aki az érzelmei alapján szavaz rá, annak teljesen mindegy miről is szólnak a mondatai, náluk nem fontos szempont a megértés. Orbán Viktor ezzel tisztában is van, ezért is nyugodt a hatalma megtartásában. Mondhat bármit, a készséges talpnyalók mindig készek elmagyarázni ezen szavazóknak, már megint támadják bálványukat, pedig az csak értük, és nekik dolgozik. Pedig ha a tetteit is figyelembe vennék az ilyen eszementek, meglátnák a valóságban mi is történik. A hazai gazdaság nagy része szép lassan a Fidesz, és Orbán Viktor érdekkörébe kerül, a magántulajdon addig marad szent, amíg nem bántja a vezér szemét, és érdekeit. A pofátlan hazudozást be lehet kajálni egy darabig az ilyen szavazóknak, és el lehet fordítani a tekintetet a gátlástalanul profi, és hatékony tolvaj hatalomról. A kérdés már csak az ilyenkor, meddig lehet az ilyen agymosást fenntartani az elmékben. Egyelőre úgy néz ki sokáig, a Fidesz gépezete jól működik, az ellenzék is inkább magával van elfoglalva, nem az országgal. Így azonban még elég sokáig lehet a közpénzen való megélést fenntartani, és hatalomban tartani Orbán Viktor tolvaj bandáját.
http://banditapolitika.blog.hu/2014/08/04/orban_unliberalis_viktor_az_allam_en_va gyok_te_meg_csak_dolgozz |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 22:41:29, vasárnap
|
| |
| |
2014.08.09. 09:17
Simicska vs Orbán vs RTL
Érdekes momentumokkal bővült a Nagy Médiaháború lehetséges indokainak köre. Először is azt mondja a Cink, hogy egy "rálátós" forrásuk szerint Viktornak nem ideológiai, hanem elszámolási vitája van Lajossal:
Orbán és Simicska háborúja mögött nem az van, hogy Orbán és Simicska összeveszett, hanem az, hogy Orbánnak nincs több pénze, az államháztartás nagyon kritikus állapotban van. Az IMF-től nem vehetünk fel hitelt, az oroszokhoz nem rohangálhatunk hetente, más illiberális államoktól meg nem kapunk, vagy nem annyit, amennyit kellene, és cserébe nem tudunk semmit sem kínálni. Nincs más olyan szektor, amelytől el lehetne pénzt venni, csak az, amelyik eddig Simicskáék miatt érinthetetlen volt: föld, média, építkezés. Ebből a szempontból is érdekessé válik a tusványosi beszéd például. Orbánnak politikailag is ez az érdeke, nyugodtan mondhatja, hogy lám-lám, a sajátjainktól is el tudunk venni, nemcsak a baloldalt szopatjuk halálba, hölgyeim és uraim.
A Nemzeti Kommunikációs Ügynökség terve ésszerű. De nem tudjuk, hogy mik lesznek a feladatai - csak kreatívmunkái lesznek-e, pr-rel, stratégiával, és a médiavásárlást másokra hagyja továbbra is, de legalább elég lesz egy kapcsolattartási pont, vagy azt is akarják. Megjegyzem, ezeket csak olyan projekteknél lehetne alkalmazni, amelyben nincs uniós pénz, abból meg azért többségében kevés van: miniszterelnökség, magyar turizmus, agrármarketing, MNB, Államadósság-kezelő Központ, NMHH, szerencsejáték, MVM, meg biztos még sok kicsi. kreatívval és médiával együtt ez nemhogy nincs 40 milliárd évente, hanem szerintem 15 milliárd sem. A médiavásárlás nem túl bonyolult biznisz, ezt a kócerájt három account el tudja vinni.
De még ha a médiavásárlást ki is veszik az IMG, a Bell & Partners, a Vivaki kezéből, akkor sincs semmi garancia arra, hogy Simicskáéknak stop lesz. És akkor hova költ az állam, ha oda nem? A Magyar Nemzet, a Hír Tv, a Lánchíd Rádió és a Heti Válasz oké, ott lehet érvelni, hogy egyszerűen nem hozzák azokat a piaci számokat, amelyek alapján érdemes lenne ott költeni. Ezzel szemben a Class FM, a Publimont és a Metropol megkerülhetetlen, és amúgy is innen veszik ki Lajosék a hatalmas pénzeket.
Emellett Orbánnak miért lenne érdeke, hogy a pártsajtó is nekimenjen? Orbán hatalma nagyban függ az őt támogató médiaportfoliótól, ez a nagyon szépen záró rendszer akadályozta meg eddig, hogy a kétharmadot kitevő emberek jelentős részéhez eljusson az, amit nagyjából csak a többé-kevésbé független online média tárhatott fel. Nem érdeke rést ütni ezen, sőt éppen ellenkezőleg, a kormány online médiás nyomulása pont arról szól, hogy még több felületen legyen befolyása, egyszerűen már demográfiai okok miatt is. Ha azt nem is tudják elérni, hogy mondjuk az Origo vagy a Vs.hu hardcore pártsajtó legyen, azt el tudják, hogy bizonyos témákkal ne foglalkozzanak, másokkal meg inkább igen.
Persze nem zárható ki, hogy Orbán és Simicska összeveszett, de nem azért, mert Orbán össze akart veszni, hanem azért, mert Simicska nehezen érti meg, hogy miért kell az ő pénzét baszogatni. Orbánnak elfogyott a pénzügyi mozgástere, az illiberális állam bejelentése pedig arról is szól, hogy egyre átláthatatlanabb és elszámoltathatatlanabb akar lenni. A trükközésre már korábban is volt példa, ilyen volt a államadósság-számláló eltüntetése (amit az Index aztán egy nap alatt leprogramozott), ilyen volt annak a bejelentése, hogy a foglalkoztatottság mérésére új módszertant dolgoznak ki (mert a nemzetközi sztenderdek sehogy sem mutatják ki a sikert!), és az NGO-kat is részben azért basztatják, mert túl sokat perelnek közérdekű adatokért. Orbán el akar bújni a számok elől, vagyis inkább azt szeretné, ha a számokat csak ő látná, és senki más.
Másodszor meg a HVG állítja, hogy az RTL azért került szopórollerre, mert nem kergette elég lelkesen a rezsidémont, és volt pofája 52% körül semleges módon beszámolni az eseményekről.
Tökjó, a nagy médiafigyelésben most aztán lehet nézegetni mennyire lelkes a Simicska csoport, és már csak azt várom, mikor válik Lajos sötétben bújkáló, szamizdat terjesztő ellenforradalmárrá. Muhaha.
http://varanus.blog.hu/2014/08/09/simicska_vs_orban_vs_rtl |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 22:30:22, vasárnap
|
| |
| |
Ősszel szavazatok kellenek - újra felpörgetik a közmunkaprogramot
2014.08.10 17:24
Az utóbbi héten ismét kétszázezer fölé emelkedett a közfoglalkoztatottak száma - augusztus 1-jétől újraindították a kistérségi startmunka mintaprogramok több elemét is. A téli közmunkaprogram áprilisi véget érésével egyik hónapról a másikra 100 ezer közmunkást küldtek el az önkormányzatok, mert a közmunka - többségében - profitot nem termel, vagyis egyetlen önkormányzatnak sem éri meg a közmunkaprogram fenntartása a választások lezárultával. Erre saját forrásból nincs lehetőség, állami források ilyen célra pedig akkor elérhetőek, amikor a közeljövőben néhány százezer szavazóra lesz szükség - mint például most, a közelgő önkormányzati választások miatt.
A kormány most újra fokozott anyagi támogatást biztosít a közmunkaprogramokra, hogy a közmunkások száma újra 200 ezer fölé emelkedjen. Az augusztus 1-től indított programok részeként a kistérségi startmunka mintaprogramok tagjai belvízelvezetéssel, illegális hulladéklerakó helyek felszámolásával, utak karbantartásával, valamit helyi sajátosságokra épülő programokkal foglalkoznak. Egyik se profittermelő tevékenység, vagyis mindössze addig lesz erre lehetőség, amíg az állam biztosítja az ehhez szükséges forrásokat. Mivel az államnak csak az október eleji választásokig áll érdekében a közmunkaprogram fenntartása, azt követően újra drasztikusan megfogyatkozhat a közmunkások száma. Onnantól, hogy a választások lezajlottak és kifutnak a most elindított programok, a közfoglalkoztatás a kormánynak csak egy fölösleges tétel a költségvetési egyenleg kiadási oldalán.
Bár a közmunkaprogramban foglalkoztatottak száma folyamatosan változik, érdemes megfigyelni, hogy az április országgyűlési választásokat megelőzően 150 ezerrel több közmunkás volt, mint egy évvel korábban. Több alkalommal a közmunkások száma meghaladta a 400 ezret. A választásokat követően ez a szám igencsak megcsappant, amit csak most, az önkormányzati választások előtt kezdenek újra fokozni. Augusztus és december között további 103 ezer közfoglalkoztatott alkalmazására van igény a Belügyminisztérium szerint. Azt követően 4 évig nem lesz szükség a szavazatokra, így a közmunkára várakozókat december felé kellemetlen meglepetések érhetik.
http://www.hidfo.net/2014/08/10/osszel-szavazatok-kellenek-ujra-felporgetik-kozmu nkaprogramot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 21:57:06, vasárnap
|
| |
| |
Hiú reménység
2014.08.04. 08:18 KARD blog
Vendégszerzőnk, Sneé Péter írása
Napok óta zajlik a találgatás, milyen következményekkel járhat az útépítő cégek megzsarolása. A különféle vélekedések közös jellemzője egy megalapozatlan feltételezés: hátha összezördül a Fidesz-közeli nagy cégkonglomerátum tulajdonosa a kormányfővel!
Hiú reménység.
A politikusnak azonnali pénzforrásra van szüksége, hogy előteremthesse a szabálytalan pályáztatás miatt kirótt tetemes bírságot, de nincs hová nyúlnia. A kötelező tartalék javát már elköltötte, az államadósság pedig veszélyesen emelkedik. Felettébb kockázatos és drága volna most újabb külföldi hitelekkel kísérleteznie. Várható hatásai miatt politikai szempontból sem érné meg az efféle próbálkozás, amivel különösebb erőfeszítés nélkül is kiaknázható esélyt kínálna ellenzékének.
A gazdasági potentát - akármennyire szívja fogát az előre kalkulálhatatlan sarc miatt - nem felejtett el számolni. Tudja, hogy jövendő profitja és üzleti létének biztosítéka az állami pénzcsapok nyitva tartásától függ. Konkurensei, akik ugrásra készen várják, hogy a helyébe tolakodjanak, egyébként hasonlóképpen megszenvedik az intézkedést, amitől tovább gyöngülnek majd. Felettébb kétes kimenetelű szembefordulásuk helyett kifizetődőbb, ha ,,lenyeli a békát", és az elszenvedett kárt is saját javára fordítja. Egy kis, ügyesen tálalt huzakodás még PR-fogásnak sem rossz, javíthat vele például megtépázott renoméján. Kényszerű adakozása pedig akár befektetés gyanánt is felfogadható, előbb-utóbb úgyis kompenzálják miatta.
Sok kivetnivalót egyébként sem találhat a szerencse átmeneti elpártolásában, mivel a szokásos eljárás az, hogy a választások előtt számottevő hitellel támogatja pártját - ami kudarc esetén jelentős üzleti veszteséget okoz -, a hatalomra jutott politikai érdekcsoport viszont közpénzből finanszírozza és nyilvánvalóan túlszámlázott megrendelésekkel honorálja előzékenységét. Noha cserébe elvárják tőle a jogi előírások miatt nehezen előteremthető párt-kiadások fedezését, illetve a szegény alulfizetett politikusok megsegítését, ám ekkora kiadás csupán aprópénz várható nyereségéhez képest. Pillanatnyi helyzete mindössze annyiban különbözik az ismerttől, amennyiben előrehozza a néhány év múltán esedékes hitelt. Vagyis közös érdekük a nyílt szembefordulás kerülése.
Sneé Péter
http://kard.blog.hu/2014/08/04/hiu_remenyseg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 21:34:34, vasárnap
|
| |
| |
A zsidók népirtásai az évezredek alatt
2014. augusztus 10. - 12:21
Az első jelentős emberirtást a zsidók Kr. u. 115-117-ben követték el, amikor 260 000 gójt öltek meg Egyiptomban, Északafrikában és Ciprus szigetén. 132-135-ig megpróbáltak minden gójt Izrael országában kiirtani és csak Róma bátorságán múlott, hogy ez a kísérlet nem volt sikeres. 1096-ban német zsidók a saját gyerekeik százait ölték meg, hogy ne tudjanak más vallásra térni, stb, stb. Számtalan más példa sorolható a történelemből. Legtöbbünk tudja, hogy ortodox keresztények tízmillióit ölték meg zsidók a Vörös Oroszországban, amelyről a zsidók azt állítják, hogy azt Sztálin tette egymaga, valószínűleg puszta kezével, egy korbáccsal és egy pisztollyal. De kevesebben ismerik keresztény nők és gyerekek tízezreinek meggyilkolását a 614-es évben egy zsidó szexuális rítus alkalmából. Az ötödik század elején a Bizánci Birodalomban nőtt a feszültség, miután a Szíriai Inmesztárban 'néhány részeg zsidó' egy keresztény gyereket feszített keresztre és az Alexandriai éjszakai vérengzés után, amikor zsidók keresztények nyakát elvágták és amely miatt Cyril érsek a zsidókat kiűzte a városból. De a zsidóknak határtalan lehetőségeik maradtak a gyilkolásra Jeruzsálemben , miután a perzsák azt 614-ben meghódították. "Végre eljött a diadal és a bosszú órája! És ők nem hagyták ki a lehetőséget. A szent várost keresztény vérrel öntözték. Azt mondták, hogy a perzsák nyomorúságos foglyokat adtak el a pénzükért. A zsidók bosszúvágya erősebb volt fukarságuknál. Nemcsak hogy nem volt gátlásuk arra, hogy feláldozzák kincseiket ezek megvételére, hanem mindet meg is ölték (közelítőleg 90 000-et)." A ferences Cassini da Perinaldo azt írta, hogy a zsidók azért vásároltak keresztény rabszolgákat: "természetesen nem azért, hogy azok a földet műveljék, nem azért hogy drágábban eladják őket, hanem csak azért, hogy önkezükkel lemészárolják őket." A zsidók könyörtelenül, tomboló gyűlölettel romboltak le és szentségtelenítettek meg minden keresztény szentséget. Minden templomot és kolostort leégettek, gyakran úgy, hogy előbb beterelték a sikoltozó papokat, szerzeteseket és apácákat. Szűz apácákat halálra erőszakoltak Krisztus Kriptájában, utána lemészárolták őket a falakat vérrel fröcskölve le. 26 000 'önkéntes' civil zsidó követte a perzsákat Galileából kifelé vezető útjukon: "A hívők kegyetlen lemészárlásának és templomaik többségének lerombolásának jutalmául tetőtől talpig véresek voltak. Néhány nap alatt 90 000 keresztény, mindkét nemből és minden korosztályból esett különbséget nem tevő gyűlöletüknek áldozatul " A filiszteus (palesztinai arab) Strategos szerzetes különös figyelmet szentelt annak a tömeggyilkosságnak, amelyet zsidók a mameli (mamilla) víztárolónál rendeztek, miután a győztes perzsák keresztények ezreit zárták oda be: "Mint ahogy régen az Urat vásárolták meg ezüstért, úgy vásárolták meg a keresztényeket a víztárolóból... Hány lelket öltek meg a mameli víztárolónál! Hányat hánytak kardélre! Hány fiatal lány, aki undorító meggyalázását visszautasította, halt ott meg!.. Hány szülő pusztult el miután saját gyermeke halálát látta! Hányat lemészároltak! Ki tudja kiszámolni, hogy mekkora tömeget mészároltak le Jeruzsálemben!" Strategos 66,509 keresztény áldozatról tesz jelentést, ebből 24,518 -at találtak Mamelnél, és ennél sokkal többet a város területén. későbbi keresztény krónikások, mint a görög Theophanes (818 körül) 90 000 keresztény halottról írt. Érdekes itt azt tanulmányozni, hogy maguk a zsidók hogyan gyakorolták a 'holokauszt tagadását' azokra a tömeggyilkosságokra. amelyeket maguk követtek el. A legjobb példa erre az a 100 millió áldozat, akiket zsidók öltek meg és a tettet egyedül Sztálinra tolják. 1992-ben Anita Shapira azt merte (képtelen módon, de a média legcsekélyebb kritikája nélkül) állítani országában, hogy: "A kényszerítés elleni ellenérzés a zsidók fő jellemvonása lett a nemzedékek során, és ez különbözteti őket elsősorban meg szomszédaiktól.. Ez a beállítottság nem tűnt el a zsidó nemzeti mozgalom megjelenésével. A zsidóknak az az alaptulajdonsága, hogy minden erőszakot mélyen megvetnek, túl mélyen volt a nemzet szellemébe gyökerezve, hogy azt könnyen el lehetne vetni." Jeruzsálem 1967-es újraegyesülése után az ilyen Clintoni irányzatokat még jobban hangsúlyozták a szakmabeli és műkedvelő izraeli történészek. Egy 19. századbeli zsidó történész szavait , aki azt írta, hogy a 614-es gyilkosságokat "a harc hevében vagy a hódítás szertartásaitól megrészegedve" követték el, csendben kiiktatták a történelem lapjairól miután észrevették, hogy a II. vh német 'atrocitásaitól' ugyanezt lehet mondani. Ma a tipikus viselkedés a valóság teljes tagadása, például "akkor üldözték a zsidókat Palesztínában, és így biztosan nem mertek volna ilyesmit csinálni." Michael Avi-Yonah 1946-os tanulmányával kezdjük a zsidók múltját tanulmányozni a római és bizánci uralom alatt. Jeruzsálem 614-es meghódítását illetően Avi-Yonah, akinek jelentése a nemrég újraszerkesztett homályos Sefer Zerubavel midrashon alapul, és amely az újraszerkesztés után a gójok megölését nem említi többet, csak nagyon röviden annyit mond, hogy "sok gyilkosság, rablás és pusztítás" történt Jeruzsálemben, de nem mondja, hogy ki követte ezeket el. Azt a látszatot kelti, hogy 'csak perzsák' (végül is régen meghaltak és ma már nem tudnak védekezni) vettek részt a keresztény szentségek elpusztításában. Avi-Yonah-nak a tagadás stratégiája jó szolgálatot tett más hasonló események tárgyalásakor, mint például az antiokiai zsidók kiűzésénél a hatodik században miután közülük néhányan Szűz Mária nyilvánosan kiállított képére vizeltek, és majdnem rögtön azután, hogy megbocsájtottak nekik és visszafogadták őket, a város zsidói megölték és megcsonkították II Anasztáz pátriarkát a 7. század első évtizedében. II Anasztáz pátriárkával , akli nyilvánvalóan különös gyűlöletük tárgya volt, gyalázatos módon bántak, 'a lehető legbrutálisabban', testét más vezető férfiak testével együtt húzták a városon keresztül, amíg darabok le nem váltak a testről (ismerősen hangzik?), mielőtt elégették. Theophanes szerint "Az antiokiai zsidók kibelezték Anasztázt, kényszerítették rá, hogy egye meg a saját beleit és nemiszerveit az arcába dobták." Sem a kiűzés, sem a nyilvánvaló gyűlölet-bűntény nem található meg Avi munkáinak későbbi kiadásában vagy azoknak fordításában. Graetz azt próbálja elhitetni, hogy a Jeruzsálemi gyilkosok egy 'megelőző holokauszt túlélői' (hol hallottuk ezt ezelőtt?), akikről 'elképzelhető', hogy mészárlásaik során 'lobbanékonyak' lesznek. "A hivatalnokok önkényessége és a papság fennhéjázása kibírhatatlan szenvedést okozott nekik." Graetz érthető módon homályos a hamis provokáció természetét illetően, de későbbi 'történészek', pl. Samuel Krauss azzal tölti ki ezt a nyilvánvaló űrt, hogy Phocas király (602-610) néhány évvel azelőtt egy rendeletet adott ki, amely szerint zsidóknak kötelezően meg kell keresztelkedniük. Ez az állítás egy kéziraton alapult, amely (hasonlóan a Cion Bölcseinek Protokolljaihoz) 1890-ben jelent meg először. Egy másik zsidó, Baron, a szociális és vallástörténetében egyszerűen elfelejti a keresztény áldozatok említését és csak annyit mond, hogy a perzsák később 37 000 keresztényt kitelepítettek. Perzsák és nem a zsidók voltak felelősek az öldöklésért, mert az, hogy a város hősi védőinek a testét nem temették el, ellentmondott a zsidó gyakorlatnak.(?). Az olvasó ezek után könnyen azt a képet kapja, hogy 614-ben egyetlen zsidó sem látott egy csepp keresztény vért sem. 1961-ben, abban az évben, amikor Hilberg először hozta az 'Európai zsidók elpusztítása' c. könyvét nyilvánosságra, jelent meg Poliakov: 'Az antiszemitizmus története' c. műve. Megjegyezte, hogy amikor 614-ben a perzsák megtámadták Jeruzsálemet, a helyi zsidók 'szövetségbe léptek velük', de nem említi ennek a szövetségnek a következményeit a helyi keresztény lakosságra. Mindazonáltal megjegyzi, hogy 'miután a bizánciak visszafoglalták a várost, a keresztények kegyetlenül bosszút álltak. Miért? A figyelmes olvasó csak csodálkozik. Poliakovnak mint Hilbergnek (de nem mint Shakespearenek) nehézségei voltak a zsidók és a kegyetlenségek azonosításával, kivéve, ha ők voltak az áldozatok. Colbi 1965-ös 'A kereszténység rövid története a Szentföldön' c. művében röviden megemlíti, hogy 614-ben, Jeruzsálem perzsa megszállása kapcsán 'a legtöbb keresztényt megölték és templomaikat leégették'. Colbi nem említi a zsidók szövetségét a hódító perzsákkal.. Megjegyezte viszont, hogy a monofizita keresztények állítólag mélyen gyűlölték az ortodox keresztényeket és ez az 'bosszúvágy' az előbbieket 'nyíltan a perzsák oldalára hajtotta'. Ebből az olvasó azt következtethetné, hogy a perzsák ölték meg az ortodox keresztény foglyokat más keresztények segítségével, mindkettő teljes hazugság. És így, a David Ben-Gurion szerkesztésében megjelent 'a zsidók és országuk'-ban Benzion Dinur, 1951-55-ig oktatásügyi miniszter magára vette a zsidók szerepének leírását Palesztína 614-es meghódításakor és további szerepüket Jeruzsálemben: " Úgy tűnik, hogy nagyban segítették a hódítást a perzsák oldalán speciális zászlóaljakban, amelyek Jeruzsálem ostromában résztvettek. Három évig Jeruzsálem teljesen a zsidók ellenőrzése alatt állt. Az ellenszegülő keresztényeket keményen sakkban tartották, sok papot bálványimádóként halálra ítéltek, és anyagot gyűjtöttek az új templom építéséhez. Elfelejti megemlíteni, hogy sok ezer keresztényt nyilvánvalóan lemészároltak és templomaikat is nyilvánvalóan lerombolták. Ehelyett, Yad Vashem volt igazgatója (ahol a hat millió 'holokauszt' áldozat néhány százezrének nevét őrzik) egyszerűen azt mondja olvasóinak, hogy ellenszegülő keresztényeket keményen sakkban tartották (valószínűleg ahogy Önt vagy engem fognak egy napon sakkban tartani). Jeruzsálem 1968. Az emberiség szent városa állítja, mint egy izraeli hadseregjelentés néhány arab terrorista megöléséről (asszonyok és gyerekek), hogy: "Jeruzsálem elfoglalása során sok keresztényt öltek meg és templomokat romboltak össze. Valaki ölt. Valaki rombolt." Colbi (most a vallási ügyek minisztériumában) 1969-ben kiadott egy kibővített de még mindig bűntelen változatát az 'A kereszténység a Szentföldön: múlt és jelen' c. műnek. Szintén 1969: 'Jeruzsálem:múlt és jelen', Naftali Arbel szerkesztésében (amelyben a pápa fényképe is benne van, ahogy a találkozás kövét megcsókolja), csak annyit mond: "Az ellenség bevette Jeruzsálemet és sok szép épületet összeromboltak". Egy szóval sem említi a zsidó gyújtogatást, sem a keresztény áldozatok tízezreit. A Héber egyetem háromkötetes A zsidó nép története csak annyit mond, hogy a zsidók folytatták a keresztények kiűzését és templomaik eltávolítását. Szó sincs a tízezrek legyilkolásáról és más zsidó kegyetlenségről. Hihetetlen, kivéve azoknak közülünk, akik tudják, kinek az ürülékét eszi ma a római katolikus egyház. Boudet jól illusztrált 'Jeruzsálem története', amelyet az egyház 'nihil obstat' jóváhagyásával adták ki azt állítja, hogy: "A katonák (akik perzsák voltak), gyilkoltak, fosztogattak és felgyújtották a templomokat és a kolostorokat". Így Baldi bevezető Jeruzsálem jegyzetei az új katolikus enciklopédiában, feltehetőleg a Vatikán szellemében, arról a 'félelmetes csapás'-ról írnak, amelyet a keresztények 614-ben Jeruzsálemben azoktól az ördögi perzsáktól szenvedtek el. A mostani hivatalos zsidó enciklopédiában azt lehet olvasni, hogy a perzsa csapatok 614-ben "zsidó szövetséggel" bevették Jeruzsálemet, de aztán rögtön a meghódítás után csodálatos módon eltűnnek a színtérről: "A város falát lerombolták, sok lakos meghalt, Zahariás patriárkát és a Szent Keresztet száműzték, így aztán senki sem fedte fel, hogy kik voltak a gyilkosok és kik az áldozatok." Aztán a zsidók csodálatos módon újra megjelennek a vérontás után, hogy átvegyék az uralmat a város fölött. Mamilla a zsidó enciklopédiában csak víztárolóként jelenik meg, mondván, hogy a Mamillai medencét először a bizánci időkben említették, részleteket nem említve. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy Auschwitz először 20. századbeli iratokban jelenik meg! Andrew Sharf egy 1971-ben a Littman Library of Jewish Civilization által kiadott-es könyvben azt hallucinálja, hogy a gyilkosságok a "kékek és zöldek művei, akik vitájukat Antiokiából ide hozták", de mint mindenütt, lehet hogy zsidók is voltak köztük. 1980-ban a honvédelmi minisztérium kiadtak a kétkötetes History of Erets-Yisrael-ben azt írják, hogy a perzsák vezették Jeruzsálemet keresztény lakosságának lemészárlását, és sok templomot felgyújtottak a Szent Sírral egyetemben. A hódítás után átadták a várost a zsidóknak, akik szigorú rendet léptettek életbe a hódítás utáni anarchia helyett. 1981-ben a zsidók azt állították, hogy 30 000 főnyi csapatuk volt akik a csata után Jeruzsálemben teljesítettek szolgálatot. 1982-ben Baras jelentette, hogy a perzsák 3 napig jelentős öldöklést hajtottak végre, amikor állítólag zsidók megvásároltak néhány keresztény foglyot és lehet, hogy valahol, valamikor néhányat meg is öltek közülük, de "ennek a részletes megvitatása eltérne könyvünk célkitűzésétől". Wagner 1988-as Jeruzsálemi illusztrált útikalauza (Teddy Kollek polgármester előszavával) a Mamillai medence bemutatásánál elmondja, hogy itt "614-ben sok keresztényt öltek meg a perzsák." 1989-ben az izraeli régészeti hatóságot felkérték, hogy vizsgálja meg csontvázak ezreit, amelyek Mamilla közelében vannak eltemetve, mivel rabbik egy építési terv leállítását követelték, ha ott akár egy zsidó körömdarab is található! Természetesen három év ásatásai után a kormány jelenthette, hogy nincs miért aggódni, mert ez egy bizánci temetőhely volt amelyet össze lehet a 614-es tömegsírral kapcsolni, amelyet keresztény iratok írnak le a perzsa invázió idejéről. A jelentés írója, Reich nem látta szükségesnek megemlíteni, hogy zsidók követték el ezt tömeggyilkosságot. Ben-Dov ' Jeruzsálem: Ember és kő', 1990, c. művében arról fantáziál, hogy Jeruzsálem meghódítása közben zsidó katonák tüzesen támadták a keresztény lakosságot és azok vezetőit, akiket a három évszázados keresztény uralom alatt elszenvedett igazságtalanságokért tartottak felelősnek . Hershel Shanks a 'Jeruzsálem: Egy építészeti életrajz', 1995 műve csak azt említi meg, hogy a perzsák a templomokat lerombolták, de nem szól a keresztények lemészárlásáról és a zsidók szerepéről. Az 1995-ös főiskolai szöveggyűjtemény Zot Yerushalayim azt magyarázza, hogy zsidó katonák keresztény ellenállókat (azaz terroristákat?) támadtak három napon át míg a perzsák a templomokat rombolták le és az apácákat erőszakolták meg. Végül is Naor 1996-ban írt 'A reménység városa: Jeruzsálem a bibliai időktől máig', amerikai és izraeli intézmények közös terméke, amelyet Jeruzsálem 3000-ik születésnapjára hoztak ki. "Amikor a perzsa hadsereg északról támadta meg Palesztínát, Galileában csatlakoztak a zsidók hozzájuk. A perzsák két hadosztállyal támadtak Jeruzsálem irányában. Perzsa katonák három napig tomboltak a városban, gyilkolva a lakosokat, felgyújtva a templomokat és raboltak. Különösen a keresztény papok voltak célpontjaik. A perzsák nem különböztették meg az ellenséges kormányt és az annak szolgáló papságot." A zsidók végül újra megjelennek az elbeszélésben a keresztények lemészárlása után, templomaik összerombolása, a pátriárka és a Szent Kereszt száműzése után. A zsidók, így tanuljuk, valahogy részt vettek a háborúban és később a közigazgatásban. Csak a gonosz perzsák tomboltak, raboltak és gyilkoltak ezalatt. Ebből a híres és ünnepélyes leírásból nem tudja meg senki, hogy 614-ben bármelyik zsidó látott-e egy csepp keresztény vért is. Mások, mint Schäfer az 1995-ben kiadott A zsidók története az ókorban c. könyvben azt magyarázza, hogy a zsidók történelmi kritizálása keresztény forrásokból származik amely természetesen a dolgokat tiszta keresztény szemüvegen át nézi és így megbízhatatlan, mint ahogy egy gázosítási szemtanú is megbízhatatlan lenne, akit jól megfizetnének történetéért. Hasonlóképpen, minden más zsidó kegyetlenség ilyen csodálatos módon a zsidó szemében megbízhatatlan források kritikátlan elfogadása, hibás feltételezés és antiszemita fantázia. Hé! Majdnem pont úgy, mint azok a gyűlölt 20-ik századbeli holokauszt revizionista fattyúk (de azok lényegesen ésszerűbben) teszik! Így ahogy a nemzetközi zsidóság holokauszt-zsarolási igényei nőttek, hogy pénzük legyen arra, hogy Izrael elnyomja az arabokat mindenütt, és a zsidó SA-t megvásárolja, hogy a zsidók támadóit mindenütt elnyomja, úgy tűnik, hogy a zsidó történészek, különösen azok, akik oktatási és kutatóintézetekben dolgoznak zsidó kurvákká lesznek. A modern ún. tudós kurvasága, akkor is, ha tekintélyes egyetemeknek és alapítványoknak dolgozik, ennek a legszomorúbb eredménye. A szegény gyanútlan olvasónak azt a képet adja, hogy a tudásanyag, amit nyújt, széles tudáson nyugszik és nemcsak zsidó ideológiai és pénzszerzési eszköz. Azt gyanítja az ember, hogy a múlt zsidó tömeggyilkosságainak elismerése elleni ellenállás azzal a kívánsággal függ össze, hogy magukat az általános különbségelismerőként mutassák be, akikhez az egész világon bárki bármilyen véleménykülönbséget vihet, és ők azt megoldják mindezt óránként és személyenként 300 dollárért, természetesen. És így ferdül minden igazság zsidó hazugsággá és minden másra fogott gyilkosság zsidók gyilkosságává!!!...
Az első jelentős emberirtást a zsidók Kr. u. 115-117-ben követték el, amikor 260 000 gójt öltek meg Egyiptomban, Északafrikában és Ciprus szigetén. 132-135-ig megpróbáltak minden gójt Izrael országában kiirtani és csak Róma bátorságán múlott, hogy ez a kísérlet nem volt sikeres. 1096-ban német zsidók a saját gyerekeik százait ölték meg, hogy ne tudjanak más vallásra térni, stb, stb. Számtalan más példa sorolható a történelemből.
Legtöbbünk tudja, hogy ortodox keresztények tízmillióit ölték meg zsidók a Vörös Oroszországban, amelyről a zsidók azt állítják, hogy azt Sztálin tette egymaga, valószínűleg puszta kezével, egy korbáccsal és egy pisztollyal. De kevesebben ismerik keresztény nők és gyerekek tízezreinek meggyilkolását a 614-es évben egy zsidó szexuális rítus alkalmából.
Az ötödik század elején a Bizánci Birodalomban nőtt a feszültség, miután a Szíriai Inmesztárban 'néhány részeg zsidó' egy keresztény gyereket feszített keresztre és az Alexandriai éjszakai vérengzés után, amikor zsidók keresztények nyakát elvágták és amely miatt Cyril érsek a zsidókat kiűzte a városból. De a zsidóknak határtalan lehetőségeik maradtak a gyilkolásra Jeruzsálemben , miután a perzsák azt 614-ben meghódították.
"Végre eljött a diadal és a bosszú órája! És ők nem hagyták ki a lehetőséget. A szent várost keresztény vérrel öntözték. Azt mondták, hogy a perzsák nyomorúságos foglyokat adtak el a pénzükért. A zsidók bosszúvágya erősebb volt fukarságuknál. Nemcsak hogy nem volt gátlásuk arra, hogy feláldozzák kincseiket ezek megvételére, hanem mindet meg is ölték (közelítőleg 90 000-et)."
A ferences Cassini da Perinaldo azt írta, hogy a zsidók azért vásároltak keresztény rabszolgákat: "természetesen nem azért, hogy azok a földet műveljék, nem azért hogy drágábban eladják őket, hanem csak azért, hogy önkezükkel lemészárolják őket."
A zsidók könyörtelenül, tomboló gyűlölettel romboltak le és szentségtelenítettek meg minden keresztény szentséget. Minden templomot és kolostort leégettek, gyakran úgy, hogy előbb beterelték a sikoltozó papokat, szerzeteseket és apácákat. Szűz apácákat halálra erőszakoltak Krisztus Kriptájában, utána lemészárolták őket a falakat vérrel fröcskölve le. 26 000 'önkéntes' civil zsidó követte a perzsákat Galileából kifelé vezető útjukon:
"A hívők kegyetlen lemészárlásának és templomaik többségének lerombolásának jutalmául tetőtől talpig véresek voltak. Néhány nap alatt 90 000 keresztény, mindkét nemből és minden korosztályból esett különbséget nem tevő gyűlöletüknek áldozatul "
A filiszteus (palesztinai arab) Strategos szerzetes különös figyelmet szentelt annak a tömeggyilkosságnak, amelyet zsidók a mameli (mamilla) víztárolónál rendeztek, miután a győztes perzsák keresztények ezreit zárták oda be:
"Mint ahogy régen az Urat vásárolták meg ezüstért, úgy vásárolták meg a keresztényeket a víztárolóból... Hány lelket öltek meg a mameli víztárolónál! Hányat hánytak kardélre! Hány fiatal lány, aki undorító meggyalázását visszautasította, halt ott meg!.. Hány szülő pusztult el miután saját gyermeke halálát látta! Hányat lemészároltak! Ki tudja kiszámolni, hogy mekkora tömeget mészároltak le Jeruzsálemben!"
Strategos 66,509 keresztény áldozatról tesz jelentést, ebből 24,518 -at találtak Mamelnél, és ennél sokkal többet a város területén. későbbi keresztény krónikások, mint a görög Theophanes (818 körül) 90 000 keresztény halottról írt.
Érdekes itt azt tanulmányozni, hogy maguk a zsidók hogyan gyakorolták a 'holokauszt tagadását' azokra a tömeggyilkosságokra. amelyeket maguk követtek el. A legjobb példa erre az a 100 millió áldozat, akiket zsidók öltek meg és a tettet egyedül Sztálinra tolják.
1992-ben Anita Shapira azt merte (képtelen módon, de a média legcsekélyebb kritikája nélkül) állítani országában, hogy: "A kényszerítés elleni ellenérzés a zsidók fő jellemvonása lett a nemzedékek során, és ez különbözteti őket elsősorban meg szomszédaiktól.. Ez a beállítottság nem tűnt el a zsidó nemzeti mozgalom megjelenésével. A zsidóknak az az alaptulajdonsága, hogy minden erőszakot mélyen megvetnek, túl mélyen volt a nemzet szellemébe gyökerezve, hogy azt könnyen el lehetne vetni."
Jeruzsálem 1967-es újraegyesülése után az ilyen Clintoni irányzatokat még jobban hangsúlyozták a szakmabeli és műkedvelő izraeli történészek. Egy 19. századbeli zsidó történész szavait , aki azt írta, hogy a 614-es gyilkosságokat "a harc hevében vagy a hódítás szertartásaitól megrészegedve" követték el, csendben kiiktatták a történelem lapjairól miután észrevették, hogy a II. vh német 'atrocitásaitól' ugyanezt lehet mondani.
Ma a tipikus viselkedés a valóság teljes tagadása, például "akkor üldözték a zsidókat Palesztínában, és így biztosan nem mertek volna ilyesmit csinálni." Michael Avi-Yonah 1946-os tanulmányával kezdjük a zsidók múltját tanulmányozni a római és bizánci uralom alatt. Jeruzsálem 614-es meghódítását illetően Avi-Yonah, akinek jelentése a nemrég újraszerkesztett homályos Sefer Zerubavel midrashon alapul, és amely az újraszerkesztés után a gójok megölését nem említi többet, csak nagyon röviden annyit mond, hogy "sok gyilkosság, rablás és pusztítás" történt Jeruzsálemben, de nem mondja, hogy ki követte ezeket el. Azt a látszatot kelti, hogy 'csak perzsák' (végül is régen meghaltak és ma már nem tudnak védekezni) vettek részt a keresztény szentségek elpusztításában.
Avi-Yonah-nak a tagadás stratégiája jó szolgálatot tett más hasonló események tárgyalásakor, mint például az antiokiai zsidók kiűzésénél a hatodik században miután közülük néhányan Szűz Mária nyilvánosan kiállított képére vizeltek, és majdnem rögtön azután, hogy megbocsájtottak nekik és visszafogadták őket, a város zsidói megölték és megcsonkították II Anasztáz pátriarkát a 7. század első évtizedében. II Anasztáz pátriárkával , akli nyilvánvalóan különös gyűlöletük tárgya volt, gyalázatos módon bántak, 'a lehető legbrutálisabban', testét más vezető férfiak testével együtt húzták a városon keresztül, amíg darabok le nem váltak a testről (ismerősen hangzik?), mielőtt elégették. Theophanes szerint "Az antiokiai zsidók kibelezték Anasztázt, kényszerítették rá, hogy egye meg a saját beleit és nemiszerveit az arcába dobták." Sem a kiűzés, sem a nyilvánvaló gyűlölet-bűntény nem található meg Avi munkáinak későbbi kiadásában vagy azoknak fordításában.
Graetz azt próbálja elhitetni, hogy a Jeruzsálemi gyilkosok egy 'megelőző holokauszt túlélői' (hol hallottuk ezt ezelőtt?), akikről 'elképzelhető', hogy mészárlásaik során 'lobbanékonyak' lesznek. "A hivatalnokok önkényessége és a papság fennhéjázása kibírhatatlan szenvedést okozott nekik." Graetz érthető módon homályos a hamis provokáció természetét illetően, de későbbi 'történészek', pl. Samuel Krauss azzal tölti ki ezt a nyilvánvaló űrt, hogy Phocas király (602-610) néhány évvel azelőtt egy rendeletet adott ki, amely szerint zsidóknak kötelezően meg kell keresztelkedniük. Ez az állítás egy kéziraton alapult, amely (hasonlóan a Cion Bölcseinek Protokolljaihoz) 1890-ben jelent meg először.
Egy másik zsidó, Baron, a szociális és vallástörténetében egyszerűen elfelejti a keresztény áldozatok említését és csak annyit mond, hogy a perzsák később 37 000 keresztényt kitelepítettek. Perzsák és nem a zsidók voltak felelősek az öldöklésért, mert az, hogy a város hősi védőinek a testét nem temették el, ellentmondott a zsidó gyakorlatnak.(?). Az olvasó ezek után könnyen azt a képet kapja, hogy 614-ben egyetlen zsidó sem látott egy csepp keresztény vért sem.
1961-ben, abban az évben, amikor Hilberg először hozta az 'Európai zsidók elpusztítása' c. könyvét nyilvánosságra, jelent meg Poliakov: 'Az antiszemitizmus története' c. műve. Megjegyezte, hogy amikor 614-ben a perzsák megtámadták Jeruzsálemet, a helyi zsidók 'szövetségbe léptek velük', de nem említi ennek a szövetségnek a következményeit a helyi keresztény lakosságra. Mindazonáltal megjegyzi, hogy 'miután a bizánciak visszafoglalták a várost, a keresztények kegyetlenül bosszút álltak. Miért? A figyelmes olvasó csak csodálkozik.
Poliakovnak mint Hilbergnek (de nem mint Shakespearenek) nehézségei voltak a zsidók és a kegyetlenségek azonosításával, kivéve, ha ők voltak az áldozatok.
Colbi 1965-ös 'A kereszténység rövid története a Szentföldön' c. művében röviden megemlíti, hogy 614-ben, Jeruzsálem perzsa megszállása kapcsán 'a legtöbb keresztényt megölték és templomaikat leégették'. Colbi nem említi a zsidók szövetségét a hódító perzsákkal.. Megjegyezte viszont, hogy a monofizita keresztények állítólag mélyen gyűlölték az ortodox keresztényeket és ez az 'bosszúvágy' az előbbieket 'nyíltan a perzsák oldalára hajtotta'.
Ebből az olvasó azt következtethetné, hogy a perzsák ölték meg az ortodox keresztény foglyokat más keresztények segítségével, mindkettő teljes hazugság.
És így, a David Ben-Gurion szerkesztésében megjelent 'a zsidók és országuk'-ban Benzion Dinur, 1951-55-ig oktatásügyi miniszter magára vette a zsidók szerepének leírását Palesztína 614-es meghódításakor és további szerepüket Jeruzsálemben: " Úgy tűnik, hogy nagyban segítették a hódítást a perzsák oldalán speciális zászlóaljakban, amelyek Jeruzsálem ostromában résztvettek. Három évig Jeruzsálem teljesen a zsidók ellenőrzése alatt állt. Az ellenszegülő keresztényeket keményen sakkban tartották, sok papot bálványimádóként halálra ítéltek, és anyagot gyűjtöttek az új templom építéséhez.
Elfelejti megemlíteni, hogy sok ezer keresztényt nyilvánvalóan lemészároltak és templomaikat is nyilvánvalóan lerombolták. Ehelyett, Yad Vashem volt igazgatója (ahol a hat millió 'holokauszt' áldozat néhány százezrének nevét őrzik) egyszerűen azt mondja olvasóinak, hogy ellenszegülő keresztényeket keményen sakkban tartották (valószínűleg ahogy Önt vagy engem fognak egy napon sakkban tartani).
Jeruzsálem 1968. Az emberiség szent városa állítja, mint egy izraeli hadseregjelentés néhány arab terrorista megöléséről (asszonyok és gyerekek), hogy: "Jeruzsálem elfoglalása során sok keresztényt öltek meg és templomokat romboltak össze. Valaki ölt. Valaki rombolt."
Colbi (most a vallási ügyek minisztériumában) 1969-ben kiadott egy kibővített de még mindig bűntelen változatát az 'A kereszténység a Szentföldön: múlt és jelen' c. műnek. Szintén 1969: 'Jeruzsálem:múlt és jelen', Naftali Arbel szerkesztésében (amelyben a pápa fényképe is benne van, ahogy a találkozás kövét megcsókolja), csak annyit mond: "Az ellenség bevette Jeruzsálemet és sok szép épületet összeromboltak". Egy szóval sem említi a zsidó gyújtogatást, sem a keresztény áldozatok tízezreit.
A Héber egyetem háromkötetes A zsidó nép története csak annyit mond, hogy a zsidók folytatták a keresztények kiűzését és templomaik eltávolítását. Szó sincs a tízezrek legyilkolásáról és más zsidó kegyetlenségről.
Hihetetlen, kivéve azoknak közülünk, akik tudják, kinek az ürülékét eszi ma a római katolikus egyház. Boudet jól illusztrált 'Jeruzsálem története', amelyet az egyház 'nihil obstat' jóváhagyásával adták ki azt állítja, hogy: "A katonák (akik perzsák voltak), gyilkoltak, fosztogattak és felgyújtották a templomokat és a kolostorokat". Így Baldi bevezető Jeruzsálem jegyzetei az új katolikus enciklopédiában, feltehetőleg a Vatikán szellemében, arról a 'félelmetes csapás'-ról írnak, amelyet a keresztények 614-ben Jeruzsálemben azoktól az ördögi perzsáktól szenvedtek el.
A mostani hivatalos zsidó enciklopédiában azt lehet olvasni, hogy a perzsa csapatok 614-ben "zsidó szövetséggel" bevették Jeruzsálemet, de aztán rögtön a meghódítás után csodálatos módon eltűnnek a színtérről: "A város falát lerombolták, sok lakos meghalt, Zahariás patriárkát és a Szent Keresztet száműzték, így aztán senki sem fedte fel, hogy kik voltak a gyilkosok és kik az áldozatok."
Aztán a zsidók csodálatos módon újra megjelennek a vérontás után, hogy átvegyék az uralmat a város fölött. Mamilla a zsidó enciklopédiában csak víztárolóként jelenik meg, mondván, hogy a Mamillai medencét először a bizánci időkben említették, részleteket nem említve. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy Auschwitz először 20. századbeli iratokban jelenik meg!
Andrew Sharf egy 1971-ben a Littman Library of Jewish Civilization által kiadott-es könyvben azt hallucinálja, hogy a gyilkosságok a "kékek és zöldek művei, akik vitájukat Antiokiából ide hozták", de mint mindenütt, lehet hogy zsidók is voltak köztük.
1980-ban a honvédelmi minisztérium kiadtak a kétkötetes History of Erets-Yisrael-ben azt írják, hogy a perzsák vezették Jeruzsálemet keresztény lakosságának lemészárlását, és sok templomot felgyújtottak a Szent Sírral egyetemben. A hódítás után átadták a várost a zsidóknak, akik szigorú rendet léptettek életbe a hódítás utáni anarchia helyett. 1981-ben a zsidók azt állították, hogy 30 000 főnyi csapatuk volt akik a csata után Jeruzsálemben teljesítettek szolgálatot.
1982-ben Baras jelentette, hogy a perzsák 3 napig jelentős öldöklést hajtottak végre, amikor állítólag zsidók megvásároltak néhány keresztény foglyot és lehet, hogy valahol, valamikor néhányat meg is öltek közülük, de "ennek a részletes megvitatása eltérne könyvünk célkitűzésétől".
Wagner 1988-as Jeruzsálemi illusztrált útikalauza (Teddy Kollek polgármester előszavával) a Mamillai medence bemutatásánál elmondja, hogy itt "614-ben sok keresztényt öltek meg a perzsák."
1989-ben az izraeli régészeti hatóságot felkérték, hogy vizsgálja meg csontvázak ezreit, amelyek Mamilla közelében vannak eltemetve, mivel rabbik egy építési terv leállítását követelték, ha ott akár egy zsidó körömdarab is található! Természetesen három év ásatásai után a kormány jelenthette, hogy nincs miért aggódni, mert ez egy bizánci temetőhely volt amelyet össze lehet a 614-es tömegsírral kapcsolni, amelyet keresztény iratok írnak le a perzsa invázió idejéről. A jelentés írója, Reich nem látta szükségesnek megemlíteni, hogy zsidók követték el ezt tömeggyilkosságot.
Ben-Dov ' Jeruzsálem: Ember és kő', 1990, c. művében arról fantáziál, hogy Jeruzsálem meghódítása közben zsidó katonák tüzesen támadták a keresztény lakosságot és azok vezetőit, akiket a három évszázados keresztény uralom alatt elszenvedett igazságtalanságokért tartottak felelősnek .
Hershel Shanks a 'Jeruzsálem: Egy építészeti életrajz', 1995 műve csak azt említi meg, hogy a perzsák a templomokat lerombolták, de nem szól a keresztények lemészárlásáról és a zsidók szerepéről. Az 1995-ös főiskolai szöveggyűjtemény Zot Yerushalayim azt magyarázza, hogy zsidó katonák keresztény ellenállókat (azaz terroristákat?) támadtak három napon át míg a perzsák a templomokat rombolták le és az apácákat erőszakolták meg.
Végül is Naor 1996-ban írt 'A reménység városa: Jeruzsálem a bibliai időktől máig', amerikai és izraeli intézmények közös terméke, amelyet Jeruzsálem 3000-ik születésnapjára hoztak ki. "Amikor a perzsa hadsereg északról támadta meg Palesztínát, Galileában csatlakoztak a zsidók hozzájuk. A perzsák két hadosztállyal támadtak Jeruzsálem irányában. Perzsa katonák három napig tomboltak a városban, gyilkolva a lakosokat, felgyújtva a templomokat és raboltak. Különösen a keresztény papok voltak célpontjaik. A perzsák nem különböztették meg az ellenséges kormányt és az annak szolgáló papságot."
A zsidók végül újra megjelennek az elbeszélésben a keresztények lemészárlása után, templomaik összerombolása, a pátriárka és a Szent Kereszt száműzése után. A zsidók, így tanuljuk, valahogy részt vettek a háborúban és később a közigazgatásban. Csak a gonosz perzsák tomboltak, raboltak és gyilkoltak ezalatt. Ebből a híres és ünnepélyes leírásból nem tudja meg senki, hogy 614-ben bármelyik zsidó látott-e egy csepp keresztény vért is.
Mások, mint Schäfer az 1995-ben kiadott A zsidók története az ókorban c. könyvben azt magyarázza, hogy a zsidók történelmi kritizálása keresztény forrásokból származik amely természetesen a dolgokat tiszta keresztény szemüvegen át nézi és így megbízhatatlan, mint ahogy egy gázosítási szemtanú is megbízhatatlan lenne, akit jól megfizetnének történetéért.
Hasonlóképpen, minden más zsidó kegyetlenség ilyen csodálatos módon a zsidó szemében megbízhatatlan források kritikátlan elfogadása, hibás feltételezés és antiszemita fantázia. Hé! Majdnem pont úgy, mint azok a gyűlölt 20-ik századbeli holokauszt revizionista fattyúk (de azok lényegesen ésszerűbben) teszik!
Így ahogy a nemzetközi zsidóság holokauszt-zsarolási igényei nőttek, hogy pénzük legyen arra, hogy Izrael elnyomja az arabokat mindenütt, és a zsidó SA-t megvásárolja, hogy a zsidók támadóit mindenütt elnyomja, úgy tűnik, hogy a zsidó történészek, különösen azok, akik oktatási és kutatóintézetekben dolgoznak zsidó kurvákká lesznek. A modern ún. tudós kurvasága, akkor is, ha tekintélyes egyetemeknek és alapítványoknak dolgozik, ennek a legszomorúbb eredménye. A szegény gyanútlan olvasónak azt a képet adja, hogy a tudásanyag, amit nyújt, széles tudáson nyugszik és nemcsak zsidó ideológiai és pénzszerzési eszköz.
Azt gyanítja az ember, hogy a múlt zsidó tömeggyilkosságainak elismerése elleni ellenállás azzal a kívánsággal függ össze, hogy magukat az általános különbségelismerőként mutassák be, akikhez az egész világon bárki bármilyen véleménykülönbséget vihet, és ők azt megoldják mindezt óránként és személyenként 300 dollárért, természetesen.
És így ferdül minden igazság zsidó hazugsággá és minden másra fogott gyilkosság zsidók gyilkosságává!!!..
Hírfigyelő Szolgálat - Jövőnk.info
http://www.jovonk.info/2014/08/10/zsidok-nepirtasai-evezredek-alatt |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 21:31:29, vasárnap
|
| |
| |
Voltak guruló márkák, most hulló forintok vannak
2014. augusztus 06. - 19:10
Két és féléves mélypontjára zuhant a forint tegnap.
Hol van hát ilyenkor a Magyar Nemzeti Bank, a pénzügyi stabilitás őrzője? - Teszik fel egyre többen a kérdést, azt remélve, hogy a jegybank majd beavatkozik. Csakhogy a kérdés egyáltalán nem ilyen egyszerű, ezért most körüljárjuk, hogy a jegybank milyen viszonyban is van az árfolyammal és milyen esetekben avatkozhat be annak szabad piaci alakulásába. Sokak számára nem teljesen világos, hogy a magyar jegybanknak pontosan milyen viszonya is van a forintárfolyammal, mennyire érdekli és mennyire avatkozhat be annak szabadon lebegésébe. A válasz első része igen egyszerű: a jegybanknak nincs árfolyamcélja, tehát annak árát a piac határozza meg, szabadon ingadozhat le vagy fel. A Magyar Nemzeti Bank inflációs célkövetést alkalmaz, ami azt jelenti, hogy a monetáris politikáját a középtávú 3 százalékos célnak rendeli alá, vagyis olyan kamatpályát választ, ami elsődlegesen ezt biztosítja.
- Akkor hát az árfolyam nem is érdekli?
- Ez már két okból sem igaz:
1) Az inflációra kihat a forint árfolyama, hiszen az importált termékek árát befolyásolja, amik részét képezik a fogyasztói kosárnak. Magyarországon viszont egyelőre se híre se hamva érdemi inflációs nyomásnak, amit részben az állam intézkedéseinek, részben pedig a külföldi dezinflációs környezetnek tudhatunk be. Ez a csatorna tehát jelenleg nem fontos szempont.
2) A devizában eladósodott szereplők egy része továbbra is komoly árfolyamkockázatot fut: a lakossági hiteleknek pont az 50 százaléka, míg a vállalatoknál 48 százaléka devizaalapú, ami végső soron elmaradó hiteltörlesztésekhez, vagyis nem teljesítő hitelekhez vezethet a forint erős gyengülése esetén (az árfolyamgátosok pusztán tompítva és halasztva érzik majd ezt). A hazai fizetőeszköz árfolyama emiatt erős befolyással van a pénzügyi stabilitásunkra, aminek a jegybank az őrzője. Ez a tényező tehát nagyon fontos szempont, és egyben jelentős teher a jegybank számára.
- Mi következik ebből, hol avatkozhat be a jegybank?
- Nincs konkrét szint.
Sokan szeretnek olyan leegyszerűsítésekkel élni, hogy a jegybank például 330-as árfolyam esetén már biztosan beavatkozna. Ilyen kijelentést ugyanakkor egyáltalán nem lehet megalapozottan tenni. Először is fontos megjegyezni, hogy a hirtelen gyengülések sokkal nagyobb károkat tudnak okozni, mint a folyamatos leértékelődés, tehát az biztosan valószínűbb, hogyha egyik napról a másikra érnénk el a 330-as szintet, akkor a jegybank inkább avatkozna be, mintha csak szépen odacsorognánk hónapok alatt. Nem lehet ugyanakkor pontosan meghúzni egy szintet, hogy na, itt még stabil a pénzügyi rendszerünk és minden rendben, itt viszont már nem.
A nem teljesítő hitelek aránya Magyarországon 19,2 százalék a lakosság esetében, míg a vállalatoknál 16,9. Ráadásul ennek a tendenciája egyértelműen növekvő, de ki mondaná meg, hogy hol borulhat a rendszer? Pár éve a politikai kijelentések, sőt az elemzők is úgy gondolták, hogy a 315-ös euróárfolyam - sőt, a 300-as! - elképzelhetetlenül gyenge és veszélyes. Ma ezt igencsak kevesen látják így, a gazdaság tűréshatárát tehát úgy tűnik, hogy eddig alábecsültük.
- De azért csak ellentart kicsit a gyengülésnek, nem?
- Nem valószínű.
EMLÉKEZZETEK: A '30-as években így járt a pengő Magyarországon
Sokan gondolják, hogy a jegybank ellentart a forint gyengülésének úgy, hogy titokban forintot vásárol a devizatartalékai terhére, amikor az kényes szintekhez ér. Nem elképzelhetetlen az ilyen gyakorlat, csak éppen nem volna sok értelme (a románok ettől függetlenül csináltak már ilyet). Egyrészt mert a piac sokkal erősebb, nem lehet huzamosabb ideig ellenállni a fundamentális nyomásának, a tartalékok pedig nagyon is végesek. Erre a gyakorlatra jelen esetben azt a hasonlatot húzhatnánk, mint amikor valaki egyszerre nyomja a kocsijában a gázt és a féket. A jegybank ugyanis az elmúlt két évben megállás nélkül vágta a kamatokat, ami tankönyvszerűen a forintgyengülés irányába hatott. Ha látott volna a maga számára egy különösen kényes határt a jegybank, akkor nyilván inkább megállt volna, mint hogy égesse a tartalékait. Ráadásul az elmúlt időszaki gyengülésben nem is volt olyan szint, amit ne tört volna át az árfolyam, tehát elmondhatjuk, hogy a jegybank nem valószínű, hogy ellentartott volna az eurónak. Ha mégis próbálta, akkor jól láthatóan nem sikerült neki, és csak az ablakon dobott ki egy rahedli pénzt. Mi ezt nem gondoljuk az MNB vezetésről. A jegybank 2012 augusztusában kezdte vágni a kamatokat, azóta a forint egyértelműen gyengülő trendre állt be.
- Pánikszerű gyengülésre azért csak reagálna, nem?
- Arra már igen.
Nagyon kényes arra választ adni, hogy mi a forint "fundamentális értéke", és mikor tér el attól az árfolyam. Hiába nézünk rá az árakkal igazított reálárfolyamra így meg úgy, nem tudjuk meghatározni, hogy a forint árazása mikor válik igazán abnormálissá. Ha pánik alakul ki, akkor könnyű azt gondolni, hogy igen, hiszen az ilyen folyamatok általában hisztérikusak és öngerjesztőek. Egy hasonló esetben a jegybanknak feltétlenül érdemes lehet csillapítania az elharapózó hangulatot (túlzott volatilitást) és ellentartania a gyengülést. Megjegyzendő, hogy ilyenkor sajnos a csődárazásunk is jelentősen meg szokott ugrani, míg a kötvénypiacunk az ilyesmitől megdöbbentően hamar be szokott fagyni. Ebből adódóan a pénzpiaci intervenció nem biztos, hogy már elegendő választ jelent, és elképzelhető, hogy csak jelentős kamatemeléssel lehet normalizálni a helyzetet.
Bár ma is idegesek a kötvénykereskedők, a jegybank egyelőre nem tesz mást, mint árgus szemekkel figyel.
Bíró Dalma összeállítása - Jövőnk.info
http://www.jovonk.info/2014/08/06/voltak-gurulo-markak-most-hullo-forintok-vannak |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 21:27:18, vasárnap
|
| |
| |
A lengyelek vesztesége az orosz szankciók miatt 500 millió euró.
A lengyel kamara szerint a termelők csődközeli állapotba kerültek. A kamara szerint a lengyel kormánynak sürgősen intézkednie kell független az EU kártérítéstől. A kamara a lengyel politikusokat vádolja a kialakult helyzetért. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 21:22:57, vasárnap
|
| |
| |
Akik már le tudják győzni Izraelt
Másfél hete tart az Anonymous cyberháborúja a zsidó állam ellen.
A hackerek egymás után sötétítik el az izraeli minisztériumok, a titkosszolgálatok és a hadsereg honlapját is, megtorlásul egy palesztin aktivista halála miatt. Hatalmas, már másfél hete tartó cyberháborút indított az Anonymous Izrael ellen a Protective Edge hadművelet miatt. A hackerek egymás után sötétítik el az izraeli minisztériumok, a titkosszolgálatok és a hadsereg (IDF) honlapját.
A Moszadé egy héten át nem volt elérhető. Most éppen az, de a korábbi túlterheléses (DDoS-) támadások alatt összeomlott többek között az igazságügyi minisztérium, a jegybank, a nemzeti archívum portálja is.
Az Anonymous hellyel-közzel már július eleje óta támadja Izraelt az interneten, de ezek a támadások csak másfél hete álltak össze valódi cyberháborúvá, nem sokkal azután, hogy izraeli biztonságiak egy Nablusz melletti tüntetésen lelőttek egy Guy Fawkes-maszkot viselő 22 éves palesztin hackert. Tajeb Abu Sedada halálakor tömegével kezdtek hozzáférhetetlenné válni az izraeli honlapok. Az Anonymous azt állítja, hogy összesen több ezret támadtak meg.
Egy norvég hacker - vagy az Anonymous norvég leányvállalata - eközben nyilvánosságra hozott rengeteg izraeli router-bejelentkezési nevet és -jelszót is.
A hackerek egyébként a kommandós szlengből ismert ,,Tango Down" kifejezéssel jelentik be a Twitteren, hogy éppen melyik kormányzati portált sikerült hozzáférhetetlenné tenniük Izraelben. A kommandósok egy-egy terrorista likvidálására utalnak vele. ,,Az Anonymous nem utálja Izraelt, de azt igen, hogy az izraeli kormány népirtást követ el és fegyver nélküli embereket mészárol le a Gázai övezetben, hogy több földet szerezzen a határ mentén" - indokolta a cyberháború elindítását az Anonymous egyik szóvivője.
Izrael négy hete indított hadműveletet a palesztinok rakétái ürügyén (amelyek általában egyáltalán nem érnek célba az ultramodern Vaskupola légelhárító rendszer miatt), július 17-én pedig Benjamin Netanjahu miniszterelnök zöld jelzést adott a szárazföldi offenzíva előtt is. Ennek a célja a Hamász Izraelbe is átnyúló föld alatti alagútrendszerének a felszámolása. Az alagutakat a palesztinok a blokád alatt álló gázai övezet ellátására használják, az izraeliek szerint viszont terroristák bujkálnak bennük.
(Origo nyomán)
http://harcunk.info/index.php/hirek/778-anonymus-akik-mar-le-tudjak-gyozni-izrael t |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 19:55:47, vasárnap
|
| |
| |
Hiányszakmákra készítenek fel az egyetemek ősztől
2014. augusztus 9., szombat
A juhászképzés mellett, nyomdász szedő, gyroskaparó, ketrecharcos és kerényiimre szakok is indulnak.
imre juhasz.jpg
Megújul a felsőoktatás, aminek csak az első lépése a felsőfokú juhászképzés elindítása a Debreceni Egyetemen. "Az illibeleralizus fenntarthatósága érdekében egyéb hiányszakmákat is előtérbe kell helyeznünk, hiszen elsőszámú prioritásunk a minél szélesebb körű foglalkoztatás" - mondta el az Emberi Erőforrások stb. Köznevelésért Felelős satöbbije. Ennek köszönheteően 400 fővel indítják el már most ősszel az ELTE-n a nyomdász szedő képzést, amivel a tanároknak és nevelőknek készülőknek próbálnak elfoglaltságot adni a jövőben.
"Elsőre csak apró ólombetűk tologatásának tűnhet, azonban ez egy nagyon bonyolult szakma, bonyolultságban csak a rakéta tervezéshez vagy a juhászathoz tudnám hasonlítani" - erősítette meg az információt az Emberi Erőforrások akármije. Megtudtuk azt is, hogy MA képzés keretében gyroskaparó diplomát is lehet majd szerezni a jövőben, de második szakként, orvosi vagy könyvtári diploma mellé kombinált "Ketrecharcos és bérszámfejtő" képzés is választható lesz.
Nagyon el vagyunk egyébként maradva a "tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott"-ak képzésével is. Jó, ha egy-kettő van belőlük, de inkább egy, de a JATE-n indítandó kurzusok után minden alkotmány asztala kompatibilis helyen dolgozhatnak majd szakképzett kerényiimrék.
http://hircsarda.blog.hu/2014/08/09/hianyszakmakra_keszitenek_fel_az_egyetemek_os ztol |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-08-10 19:44:42, vasárnap
|
| |
| |
Van még trükkje az oroszoknak a szankciók ellen
2014, augusztus 10 - 14:43
A nyugati élelmiszerekre kirótt behozatali tilalom után Oroszország árrögzítő megállapodásokkal venné elejét az élelmiszer hirtelen drágulásának.
A mezőgazdasági minisztérium szóvivője azt mondta vasárnap az Eho Moszkvi rádióban: ellensúlyozhatná az árak megugrását egy olyan esetleges megállapodás, amelyet a kormány kötne az élelmiszerágazat képviselőivel. Hozzátette, jelenleg egy munkacsoport készíti elő az erről szóló tárgyalásokat.
Moszkva csütörtökön közölte: az ellene bevezetett nyugati szankciókra válaszul egy éven át nem engedi be a területére az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Kanadából és Norvégiából származó marhahúst, sertéshúst, gyümölcs- és zöldségtermékeket, baromfit, halat, sajtot, tejet és tejtermékeket. Az embargó több százmillió euró kárt okozhat az európai uniós termelőknek, akik emiatt máris az Európai Unióhoz fordultak, kompenzációt kérve.
Ugyanakkor az érintett agrártermékekből kieső mennyiség, amelyet Oroszország eddig importált, hiányozhat az orosz piacról, felhajtva az árakat. A moszkvai vezetés ezért az ágazat képviselőivel kötendő megállapodásban rögzítené az egyes termékek maximális piaci árát.
MTI - alfahir.hu
http://alfahir.hu/van_meg_trukkje_az_oroszoknak_a_szankciok_ellen |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2014. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
457 db bejegyzés |
| e év: |
6200 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 14230
- e Hónap: 25341
- e Év: 178837
|
|
|
Offline
