|
2019-03-07 20:08:23, csütörtök
|
| |
| |
Kondor Katalin : Zsákutcák..
Mi a baj azzal, ha megjelenítünk két embert, akikkel vitázni sosem lehetett? Akiktől észérveket nem, csak hagymázas elképzeléseket hallottunk olyasmikről, amiket ránk akarnak erőltetni
Kondor Katalin - 2019.03.07. 00:44
Olvasom, hogy a baden-württembergi zöld miniszterelnök azért mondta le a magyar külügyminiszterrel tervezett találkozóját, mert a magyar kormány Európa-ellenes plakátokat ragasztott ki. Zsákutcába futott, tisztelt Kretschmann úr!
Képeket kaptam a minapi bécsi Operabálról, ahol a férfinő vagy nőférfi Conchita Wurst vezető politikusok és a közszolgálati sajtó munkatársai társaságában díszeleg, immár kopaszra nyírt fejjel, szakállasan, meglehetősen merész női estélyiben. Annyira, de annyira európaiak voltak mindahányan, akik rajongással vették körül az énekes nőférfit, azaz férfinőt, hogy az már fájt nekem, s kitöröltem az e-mailt. Zsákutca, kedves bálozók, ahová betévedtek! Legalábbis innen, kétszáz kilométernyi távolságból nézve. Nagyobb baj az, hogy amerre a világ s benne az éllovas Európa halad, az - nézetem szerint - ugyancsak zsákutca. Ahonnan nehéz kijönni. Jól tudják ezt az autóvezetők, ám úgy tűnik, nem tudják a politikusok. Mi, a szocializmust, kommunizmust átélt európaiak megtapasztalhattuk, milyen hosszú civilizációs zsákutca volt az a rendszer. Vagy inkább valamiféle alagút, ahová betereltek bennünket, a végén aztán nekimentünk a falnak, és nagyot koppantunk.
És harminc év alatt még csak azt sem értük el, ha már utcákról van szó, hogy a régi, rendszerhű kommunista gyilkosokról elnevezett utcákat, tereket átkereszteljük! Valami rendes nevet adjunk nekik. Azt viszont elértük, hogy a régi rendszer hívei közül sokan villámgyorsan a globalizmus híveivé, büszke kapitalistává váltak. Ők sosem fogják tragédiaként emlegetni a kommunista rendszer millió bűnét, a gyilkosságokat, a kitelepítéseket, a vagyonelkobzásokat s az agymosás megannyi sikeres kísérletét. Ők mára már olyan, de olyan nagyon európaiak, hogy nem győzzük tőlük tanulni az európaiságot. (Műfetrengés a földön, keresztény jelképek gyújtogatása, arcátlan hazudozás, nemzeti ünnepek meggyalázása, soroljam még?)
A nyílt társadalomnak, valamint globalizációnak nevezett valami ugyancsak zsákutca. Ez utóbbiból se lesz könnyű kijönni, és nem lesz gyors folyamat sem. S ha sikerül, valószínűleg munkát ad majd az is, hogy a Sorosról, Junckerről és társaikról elnevezett utcákról gyorsan eltüntessék az utcanévtáblákat.
Komolyabbra fordítva a szót, ha a kommunizmust vérrel, verítékkel és könnyekkel hozták létre, ugyanezt mondhatjuk el a nyílt társadalom éppen folyamatban lévő létrehozásáról. Gondoljunk a tengerbe fulladt ,,hajótörött menekültekre", az európai emberek megkérdezése nélkül rájuk szabadított migránsáradatra, gondoljunk a gyarmataikból elképesztő sápot húzó nyugat-európai országok folytonos fölényeskedésére, az immár mindennapossá váló hazudozásokra, amelyekkel hátsó szándékaikat próbálják leplezni. Ne feledkezzünk el a gyilkossággal felérő abortusztörvények megalkotásáról, a fogalmak szándékos félremagyarázásáról, a magyar családjogi törvények dühödt támadásáról, amelynek kapcsán nekünk még azt is megmondják, kinek lehet gyereke s kinek nem. (Mára már kiderült, Orbán Magyarországán lehetőleg senkinek, kivált, ha ,,fehér", a bevándorlóknál mindenkinek, ha kicsit sötétebb a bőre.)
Ha ez nem zsákutca, akkor mi az? Sorolhatnám még a globalizáció kiötlőinek megdöbbentő terveit, amelyekkel mi, magyarok naponta szembesülünk a sajtó jóvoltából, ám kíváncsiskodnunk a tervmegvalósítási szándékok mikéntjéről nem szabad, meg persze hiábavaló is, mert úgysem válaszolnak. Pedig - elhagyva egy apró gondolat erejéig a káoszba fúló Európát - arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk Chile több ezer méteres magasságban lévő falvaiba miként jut el majd a globalizáció fantasztikus terve? A terv kiötlői vajon hogyan képzelik el az ottani közigazgatást? Kiket vezényelnek oda a chilei hegylakók meggyőzésére, miért is jobb nekik nyílt társadalomban élni?
No, de vissza írásom elejéhez! A baden-württembergi miniszterelnök ugyebár dühös. Neki szabad, nekünk nem. Mármint dühösnek lenni. Ő a mi - szerinte - Európa-ellenes plakátjainkat bírálja, és nem akarja észrevenni, hogy ő maga az Európa-ellenes. Azáltal például, hogy még csak találkozni sem óhajt a magyar külügyminiszterrel. Ez európai viselkedés? Mármint, hogy meg sem hallgatom a másik érveit. Kultúrember bizony így nem viselkedik, mert tudja, hogy ez a magatartás zsákutca. Ha nem tudunk egymással beszélgetni - és mennyi, de mennyi példa van rá, hogy nem tudunk -, akkor csak a szellemi sötétséget növeljük, ami már most is beborítja a világ nagy részét. Tisztelt miniszterelnök úr, ott, a messzi németországi tartományban! Mi a baj azzal, ha megjelenítünk két olyan embert - s nem a Charlie Hebdo ízléstelen rajzainak, karikatúráinak szellemében, hanem fényképvalóságukban -, akiktől kérdezni, akikkel vitázni sosem lehetett? Akiktől észérveket nem, csak hagymázas elképzeléseket hallottunk olyasmikről, amiket ránk akartak, akarnak erőltetni. Megkérdezni az embereket, észérvekkel vitázni velük sajnos már rég nem divat a ,,művelt" Nyugaton. Helyébe lépett az arrogancia. Ez lenne az új európai norma? Remélem, nem. Mert ez a mostani - zsákutca.
Conchita Wurst viszont - ellentétben a német tartományi miniszterelnökkel - nem dühös. Nincs is rá oka, hiszen igazi hírességnek járó rajongással vették körül őt a bécsi Operabálon. Vele nekem az égvilágon semmi bajom sincs. Mindenki úgy más, ahogy csak akar, de azt azért elvárnám, hogy a viselkedési normákat tartsa be. Az európaiakat. Ez esetben kedves Conchita, csak a báli ruháját kifogásoltam. Mert ilyen ruhában nem jelenünk meg egy patinás bálban. Nem illik. És teljesen mindegy, hogy ön milyen neműnek gondolja magát, attól még kellenek az illemszabályok. Amelyeket nem árt betartani. Ezek nélkül az élet végképp káoszba fulladna - tart is efelé, tagadhatatlan. Képzelje csak, milyen botrány lenne abból, ha valamelyik osztrák politikus felesége mondjuk bikiniben jelent volna meg, vagy akár csak olyan kivágott estélyiben, amilyenben ön a mostani mulatságon. Miért gondolja, hogy az egyik ember durván megszegheti a protokollt, a másik viszont nem? No, de még egyszer mondom, nincs nekem önnel semmi bajom. Az önt rajongással körülvevőkkel is csupán annyi, hogy ha valaki oly nagyon európainak tartja magát, mint az osztrákok, akkor mindenkivel természetesen viselkedik. A másság képviselőivel is, a hírességekkel is. Nem rajongja körül feltűnően, nem tolakszik mellé, hogy a kamerák őt is mutassák, mert úgy érzi, demonstrálnia kell, milyen korszerűen gondolkodik. Azaz nem fut viselkedési zsákutcába.
Mert ez az esemény nem futballmeccs, hanem egy nagy hagyománnyal bíró Európa-hírű bál. Volt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
