|
2019-07-16 05:57:19, kedd
|
| |
| |
Tegnap este fél nyolcra értem haza.Vasárnap Puchbergig autóval mentem, majd az állomáson leparkoltam. Jú huszan gyűltünk össze, akig volt köztük néhány újonc hegymászó. A kettes Salamanderrel vonatoztunk fel a Schneebergre, Jobb idó volt, mint számítottam. Eleiente. Szép lassan elgyalogoltunk az első menedékházig. Itt a csomagokért Michael jött egy géppel, s szép lassan araszolgattunk felfelé. Az Istállókig nem volt gondom, aztán egyre nehezebb lett. S mikor elkezdett zuhoni az eső, már belül morgolódtam, s vánszorogtam a halálzónában. Nekem, ennyi ülés után, mozághiánnyal, nagyon nehéz volt. Bőrig ázva, fent már hófalak mellett azért azért leküzdöttem a nehézségeket.
Természetesen naplementéről szó sem volt, köd az rendesen.
Itt egy kis meglepetés nekem: Jánosi Zoli - a Magyar Napló főszerkesztője - köszöntött fel, s néhány versemet mondták el. Kedves volt, s meg is hatódtam. Jánosival, s társával sokat beszélgettünk az este folyamán. Irodalomról, ismerősökről. S arról a lehetőségről, hogy talán náluk kellene megjelennie az utolsó verseskötetemnek. (Na jó, következőnek.) Este 11 óráig váltottuk a világot, göcseji, kárpátaljai, s egyéb helyi származású pálinkákkal. Ehhez a szálláshoz kellett is, én a hodályban aludtam vagy huszadmagammal.
Reggeli után lecsorogtunk, ez már könnyebb volt. Aztán havasi gyopárt nézegettünk, tehenekkel barátkoztunk a hegyi levegőn, legelőn, s a negyed kettessel jöttünk le a hegyről.
Egy estebéddel zártuk a napot négy-öt óra tájékán.
Szép két nap volt, minden előzetes félelmem ellenére. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
