|
2010-08-26 05:30:16, csütörtök
|
| |
| |
Ide másolok egy verset, ami az októberi tűnődés árnyékában, - annak maradékából? - keletkezett.
Ezt nem tudom jobban megírni, pedig érzem, hogy kissé másolata korábbi dolgaimnak.
Káldi János, volt főiskolai tanárom írta egyszer, hogy egy kötetet egy-két tartópillér versnek kell összefognia. Ez nem azt jelenti, hogy a többi hulladék, de kell egy lüktető szív. Nálam ilyen az újak közül a Rendületlenül. Aztán - ezt bánom azóta is - öregkori, késői kötetét nem éppen szépen recenzáltam az akkori Műhelyben. Persze, a harsány versek mellett, meg az átpolitizáltak mellett az a fajta szelíd tájlíra, amely az övé volt, akkor nem tűnt hatalmas teljesítménynek. Pedig szép verseket írt. A Szigetköz című kézirata is nálam van.
Ne várjunk kíméletet.
Tegnap értekezletek az iskolában. Szokatlan volt egy helyben ülni. Ma pótvizsga, egy nebulóm van, Áginak három. Vagyis kettőnknek négy. Kis számok összeadása még megy.
Magyar október
Október jön erős színekkel,
Vörösökkel, rozsdával, feketével.
Rézsút fényekkel, Arad vastagon
felkent véres színével.
Pirossal, elfolyó sűrű pirossal,
forradalom sós-édes ízével.
Október jön, leválik a hús a
holtakra öntött oltatlan mészben.
Magyar október, más ez mint másutt,
nem sütkérezés a vatta fényben.
Felállás, gerinc egyenesítés, elég volt!
kimondása a megposhadt időben.
Október szép vagy, te vagy a remény,
érted még érdemes élni.
Nem múlt, nem csak jelen, de jövő.
Másként nem lehet a mát sem kibírni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
