|
 2/101 oldal 
|
Bejegyzések száma: 1008
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 21:21:22, péntek
|
| |
| |
Horváth Ágnes egyetlen szavával sem ért egyet Éger
2007. november 30., péntek 18:49 InfoRádió
A vizitdíj nem teljesítette a bevezetésétől várt eredményeket - mondta az InfoRádiónak a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Éger István hozzátette: praxisában nem változott az évi betegforgalom, és korábban nem voltak indokolatlan orvos-beteg találkozások.
A beszedett vizitdíj összege nem érte el a 20 milliárd forintot, holott bevezetésétől legalább 40 milliárdos bevételt várt az egészségügyi tárca - mondta az InfoRádiónak a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
Éger István úgy véli: Horváth Ágnes egészségügyi miniszter értékelő sajtótájékoztatóján utólag is azokat a némiképp demagóg állításokat próbálta igazolni, amelyekkel a vizitdíj bevezetése mellett érvelt.
Az egészségügyi tárca vezetője szerint a háziorvosok bevétele nőtt, csökkent az indokolatlan orvos-beteg találkozások száma, a vizitdíj és a kórházi napidíj miatt pedig kevesebb a hálapénzt.
Az orvosi kamara elnöke, aki gyakorló háziorvos, erre úgy reagált: a saját praxisában korábban sem voltak indokolatlan találkozók, és tapasztalatai szerint az éves betegforgalom sem változott.
A hálapénzről szólva Éger István elmondta: az átadott hálapénz összegét nem lehet megbecsülni, mert erről nem beszél se az, aki adja, se az, aki kapja.
A Magyar Orvosi Kamara elnöke közölte: lehetséges, hogy a háziorvosi praxisok bevétele havonta átlagosan 180 ezer forinttal nőtt, ugyanakkor februári demonstrációjukon a háziorvosok figyelmeztették az egészségügyi vezetést, hogy a jó működtetéshez a praxis bevételének megduplázására lenne szükség, vagyis körülbelül 480 ezer forintra havonta.
Éger István hozzátette: az egészségbiztosítási kassza megtakarítása olyan megszorítások eredménye, amelyeknek a betegek és az egészségügyi dolgozók látják kárát.
Ez csődhöz vezet, és az, hogy ezt ilyen hamis módon kommunikálják, megmutatja, hogy a tárca ma se veszi komolyan se a rá bízott betegeket, se a dolgozókat - jelentette ki a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
Hanganyag: Sigmond Árpád
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 21:16:37, péntek
|
| |
| |
12 család harca egy multival és az önkormányzattal. A szupermarket még nem tudott megnyitni.
A hős 12 család tartja a frontot: Csúszik egy teljesen elkészült áruház átadása Gödöllőn, mivel nem sikerült minden engedélyt megszereznie. A környéken lakók ugyanis a beruházáshoz kapcsolódó útépítésre kiadott ideiglenes használatbavételi engedélyeket sorban megtámadták. Ennek fő oka az, hogy az áruház parkolóját nem a főútra, hanem utcájukra nyitották rá.
A gödöllői Spar szupermarketet teljesen feltöltötték, az ott dolgozókat betanították, azonban megnyitni legfeljebb csak februárban, esetleg márciusban tudnak majd. Ez jelentős kiesést okoz az üzemeltetőnek. Ráadásul az épületben nemcsak az élelmiszerüzlet, hanem egy gyógyszertár, egy Rossman és egy Jysk áruház is helyet kapott.
A jogvita a járulékosan előírt útépítéssel kapcsolatban keletkezett. Az út ideiglenes használatba vételi engedélyét néhány lakos megtámadta. Ezért az utat áttervezték a lakók igényei szerint, melyre a hatóság ismét megadta az engedélyeket, a lakók azonban ezt is megtámadták. Nekik ugyanis nem tetszik, hogy az utcájukon keresztül lehet eljutni az áruház vevőparkolójába, valamint itt hajtanának be a raktárhoz az áruszállító teherautók és egy buszjárat is, miközben a főútra is nyílhatna a parkoló.
A lakóknak azonban más problémáik is vannak, így pédául az, hogy a beruházásról nem értesítették őket: egyszer csak megjelentek a munkások és elkezdték felhúzni az épületet. Arról sem kaptak tájékoztatást, hogy utcájukban az úttestet egy méterrel közelebb viszik a házfalakhoz. A járdákat is elbontották, s úgy építették vissza, hogy még ma is csak botladozva lehet járni. A lakók jelenleg két fellebbezésben várják a másodfokú döntést.
ÚDK: Most már be kell fagyasztani a bevásárló központok építését. Monopolhelyzetükkel kezdenek visszaélni. Zudítják ránk a külföldi élelmiszerszemetet, miközben a magyar gazdák mennek tönkre. Egy példa a budaőrsi Tescoban 580 Ft-ért adják a távol-keletről ideszállított mézet, amelynek beltartalma nem mérhető a világhírű magyar mézhez.
2007 Nov 30
http://www.udk.hu/index.php?subaction=showfull&id=1196449663&archive=& ;start_from=&ucat=48,62,63& |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 21:03:15, péntek
|
| |
| |
Cs. Szabó Béla: Mi van veled ,,szürkeállomány"? Dokumentum a háttérhatalomról.
'90-ben, amikor még tudatlanok voltunk, és naiv szende szüzek, (mármint politikai értelemben) akkor sugárzó arccal kellett felnéznünk a nagy tekintélyű SZDSZ-re, ahol az egy négyzetméterre vetített szürkeállomány száma ezer fő volt! Nem ritkán azért maradtam szomjas, mert ha kinyitottam a vízcsapot onnan is csak a leckéztetés, a kioktatás folyt(!).
Máskor meg az amúgy is megrendült önbizalmamat tovább rendítette, hogy folyton ösztökéltek, a tehénsz..r(!) eltávolítására a cipőm sarkáról (FKGP tag lévén)!
Aztán szép lassan megvilágosodtunk, és kezdtük észrevenni a svindliket, az Antall-i svindliket. Nem véletlen volt ez a nagy tolongás az anno '50-es években összerabolt vagyon körül.
A mai helyzetet látva viszont úgy tűnik, hogy elég alaposan ,,besz..rt"(!), a szürkeállomány, vagyis túl rabolták (privatizálták) magukat!
Ezért egyre többen és szélsebesen állnak tova az SZDSZ-es süllyedő hajóról!
Akinek meg tova kéne állni, az meg olyan bátor, mint az ominózus cigány lova! (ha ismerik az idevonatkozó viccet!!)
Van, aki SZDSZ-es létére már kerül minden médiumot, pedig annakidején mennyire szerettek odajárnia a haveri szerkesztőkhöz, de mára úgy tűnik elment a kedvük, mert ki hisz már nekik.
Kis János ma már nem ágál azért, hogy találjuk ki Magyarországot, pedig vélhetőleg ugyanazt a két dolgot utálja, mint azelőtt, vagyis a magyar szimbólumokat, és a magyarokat!
Nem jó alattvalók ezek a néprétegek, semmilyen áldozatra sem képesek, - gondolhatják a ,,szürkeállomány" tagjai! Folyton hőbörögnek, tüntetnek, és még az ,,elhivatott kiválasztott" szürkeállomány sem tetszik nekik.
A baj azonban az, hogy túl sokba került nekünk ez a nagyképű és (a példák által igazolt) szerény képességű szürkeállomány bázis, vagyis ez a ,,banda". Az adósságállományunk '90-óta megháromszorozódott, közben eltűnt az állami vagyon, de azért két kézzel szórják a pénz, többnyire a haveri cégeknek, és az adópréssel beszedett forintok folyton folynak a ,,lezsírozott" úton.
Hát ez lett volna az egyszerűbbnek tűnő magyarázat a mai helyzetünkre!
Azonban ez csak részben igaz, hiszen a világban széjjelnézve látni kell, hogy vannak példák előttünk máshonnan is ahol ugyan úgy jártak, mint mi!
Tehát a valós ,,szürkeállomány" (!?) műkődése!!!
Márkus Péter (A Világbank és Magyarország)
/A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD, közismert nevén Világbank) és Magyarország tizenöt éves kapcsolatának kétségtelenül létezik egy "titkos története", amiről a hazai lakosság alig tud valamit, azt is töredezett, hiányos, sokszor torz formában./......./Magyarország 1983 és 1997 áprilisa között 36 szerződést írt alá az IBRD-vel, az ebben foglalt közvetlen kölcsönök értéke 3,6 milliárd USA-dollár, de a megállapodáshoz kapcsolódó egyéb hitelek, hitelfeltételek és tovagyûrûző, járulékos hatásaik ennél a számszerû összegnél sokkal jelentősebbek. Az is nyilvánvaló, hogy a Világbank és a másik befolyásos nemzetközi pénzszervezet, a Valutaalap [IMF] összehangolt finanszírozási, befolyásolási politikát folytat./.....
/A kormány az ISAL-szerződéssel kapcsolatban többek közt a következőket vállalta:
4) A vasipar és szénbányászat átalakítása a Világbank elvárásainak megfelelően./
- miközben deklaráltan(!) nem avatkozik a belső gazdaságpolitikai kérdésekbe.
/Átfogó szerkezetkiigazítási kölcsön (3228-HU/1990)
1990. június 21-én írták alá a "Szerkezetátalakítási kölcsön" szerződést....
1) Kiválasztott állami vállalatok privatizációja a Világbankkal egyeztetett időrendben.
2) A Világbankkal egyeztetett középtávú privatizációs stratégia véglegesítése.
3) Legalább 10 fizetésképtelen nagy állami gazdaság és termelőszövetkezet, valamint a vállalati össztőke legalább 25%-át elérő, az MNB által kereskedelmi hitelre nem jogosított állami vállalat felszámolásának megkezdése. (Ez utóbbiba nem értendők bele a közszolgáltatások.)
4) A liberalizált import aránya az ipari termékekben az energia szektor kivételével érje el 1991-ben a 60%-ot.
5) A termelői, beruházási, fogyasztási és lakástámogatások együttes összege csökkenjen a GDP 9%-a alá. Külön említi a megállapodás a lakástámogatások csökkentését és a házépítő-ipar átalakítását.
6) A Világbankkal egyeztetett gazdasági reformok kezdeményezése és a szociális programok megerősítése, beleértve költségvetési alapok létesítését a munkanélküliség mérséklésére és a munkanélküli segély finanszírozására.
7) A nyugdíjjogosultság szûkítése a nyugdíjak reálértékének védelme mellett. Költségcsökkentő intézkedések az egészségügyben.
8) A Világbank által igényelt makrogazdasági és pénzügyi mutatórendszer kidolgozása./
/II. szerkezetátalakítási kölcsön (3347-HU/1991)/
/1) A Világbank által elfogadhatónak ítélt makrogazdasági mutatók teljesítése, beleértve a pénzügyi tervet és az állami költségvetést.
2) Az ipari termelésen belül a liberalizált import arányának legalább 80%-ra emelése.
3) A fogyasztási cikkek behozatali keretének legalább 750 millió dollárra való emelése, és a keretbe tartozó cikkek körének az 1988. évi ipari termelési érték 15%-áról 10% alá csökkentése.
4) Az 1991. évi állami költségvetésben a fogyasztási, termelési, beruházási és lakástámogatásnak legalább a GDP 2%-ával vagy legalább 20 milliárd forinttal való csökkentése. 1992-re további 2%-os csökkentést vállalt a kormány, valamint azt, hogy a háztartási energia támogatása maximum 3 milliárd forint lesz.
5) Intézkedési terv elfogadása a központi költségvetési intézmények juttatásainak reálértéken való csökkentésére, ezen belül az alkalmazott kutatások, a képzés, a kultúra és az oktatás egyes tevékenységeinek privatizálására. A kormány vállalta azt is, hogy az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokért szélesebb körben díjazást alkalmaz.
6) A kormány vállalta, hogy reálértékben csökkenti a költségvetésen kívüli alapok számára juttatott összegeket, valamint megszüntet, átszervez, privatizál ilyen alapokat.
7) Nyugdíjkorhatár emelése és egységesítése a férfiak és nők számára, valamint a teljes jogú nyugdíj eléréséhez szükséges idő felemelése, a későbbi nyugdíjba menetel ösztönzése.
8) A kormány vállalta továbbá a következő törvényjavaslatok beterjesztését az Országgyûléshez:
- néhány szolgáltatás kivételével a zéró ÁFA-kulcs megszüntetése,
- az ÁFA felső kulcsának csökkentése,
- a beruházási javaknál az ÁFA visszatérítés 100%-ra emelése,
- új állóalap-értékcsökkenési rendszer bevezetése,
- a vállalati nyereségadó preferenciáinak, kivételeinek csökkentése,
- az SZJA adóalapjának kiterjesztése, progresszivitásának csökkentése,
- az adókötelezettség kiterjesztése bizonyos bér jellegû jövedelmekre,
- munkaadók által fizetett első három heti táppénz.
9) A növényolaj-termékek belső és külső forgalmának teljes liberalizálása és a növényolajipar privatizálása.
10) A távfûtési ármegállapítás önkormányzati hatáskörbe adása.
11) A villamosenergia és a földgáz olyan - a Világbankkal egyeztetett - árszerkezetének és árképzési szabályainak bevezetése, amelyek folyamatosan fedezik ezeknek a termékeknek a - meghatározott profittartalommal kalkulált - gazdasági költségeit.
Stb., stb., ..... stb., !
A tájékoztatókat olvasva óhatatlanul felmerül a kérdés: mi az, hogy nemzeti, állami szuverenitás?
Akit bővebben érdekel a ,,szürkeállomány" sarlatánsága annak ajánljuk a következő linket!
http://eszmelet.freeweb.hu/39/markus39.html
Az ÚDK álláspontja: ezért kívánja szigorúan megtiltani a kormányoknak a hitelfelvételt, vagyis csak kétharmados törvénnyel lehessen végszükségben külföldi pénzhez nyúlni.
Cs. Szabó Béla / ÚDK |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 20:29:48, péntek
|
| |
| |
Szolgálati viszony - Rebiszes volt a pénzbehajtó?
2007-11-30 20:21 Belföld A hírTV információi szerint rebiszes volt az a rendőr, akit csütörtök éjszaka fogtak el a IX. kerületi kapitányság munkatársai, miközben három társával együtt fegyverrel pénzt követelt egy férfitól.
A rendőrök csak a rebiszest és a behajtók felbujtóját vette őrizetbe, ám az ügyészség - annak ellenére, hogy a hírTV információi szerint a rendőr beismerő vallomást tett - a kihallgatás után mindkettőjüket szabadlábra helyezte. A hírTV úgy tudja, hogy a rebiszes főtörzsőrmester szolgálati viszonyát azonnali hatállyal megszüntették, az ügyészség pedig önbíráskodás miatt indított ellene eljárást.
Forrás: hírTV
http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/5372
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 20:26:46, péntek
|
| |
| |
Che keze: él a budapesti szál
Népszabadság • O. L. Gy. • 2007. november 30.
Magyar részvétellel történt az 1967. október 9-én Bolíviában meggyilkolt Ernesto Che Guevara azonosítás céljából levágott kézfejének Kubába juttatása két évvel később, értelemszerűen a legnagyobb titoktartás mellett - állítja Dömény János nyugalmazott nagykövet a Rubicon folyóirat most megjelent 9. számában.
Állítását az utóbbi két évtized kutatómunkájával, így a budapesti külügyminisztérium és a La Paz-i, valamint havannai magyar külképviseletek közti egykori üzenetváltásokkal és követségi jelentésekkel bizonyítja. Che Guevara földi maradványainak története találgatásra ad okot napjainkban is a világsajtóban. (A kéz történetét, igaz, számos kérdőjellel, a Népszabadság 2004 októberében publikálta.) Dömény mostani írása hiteles, meggyőző az akkori bonyolult és kényes helyzet felvillantásával is. Egyedüli hiányossága - hiszen az egykori szereplők döntő többsége elhunyt -, hogy a felsorakoztatott érvek sem válaszolják meg egyértelműen a szállítás magyar és bolíviai változata közti ellentmondásokat. Ha csak nem arról volt szó, hogy mindkét kézfejet utaztatták, s azok külön útvonalon jutottak el La Pazból Budapestre.
http://www.nol.hu/cikk/473219/
****************************
Ez a Szent Jobb és a Szent Bal Párt- és időszerű változata?-:)))
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 20:18:32, péntek
|
| |
| |
December elseje előtt - erdélyi visszatekintés és helyzetelemzés az országrablás évfordulóján
2007-11-30. 16:39:42
Az ezeréves Magyarország (Erdély) területére beözönlő román királyi hadsereget — 1916-ban, 1918-ban — nem zavarta az a tény, hogy az általuk igényelt, a Tiszáig terjedő területeken a románság számaránya mindössze 43 százalék.
Céljuk nem a románság által lakott területek felszabadítása volt, hanem a területszerzés. Később sem okozott lelkiismeret-furdalást az, hogy a Trianonban (1920) megszerzett területeken a románok számaránya csupán 53,8 százalék. Még így sem merték vállalni a népszavazást. Jól tudták, hogy az akkori, elmaradott bojári Románia nem lehet vonzó a polgári demokrácián nevelkedett értelmesebb erdélyi román számára! A Román Kommunista Párt — egészen az 1930-as évek derekáig — az 1920 táján bekebelezett területeket imperialista hódításnak tartotta.
Ezekre bízták Tündérországot....
Amikor a bukaresti vezetés, élén a román királlyal, a kommunista miniszterek kinevezése árán — 1945. március 13-án — Sztálintól megszerezte a 37 százalékban románlakta Észak-Erdélyt, akkor sem jelentett gondot a nem románok véleménye. A Kolozsváron tartott nagygyűlésen, akárcsak 1918. december elsején, a román politikai vezetés megígérte a nem románok teljes egyenlőségét Romániában, hisz jól tudták, hogy a békeszerződésig (1947. február 10.) bármilyen engedményt megadhatnak, ígérhetnek bőven, mert azt később úgysem fogják betartani. Oly sikeresen végezték az erdélyi magyar vezető elit ámítását is, hogy a mai RMDSZ jogelődje, a Magyar Népi Szövetség vezetői, a Százak Tanácsa levélben fordult a párizsi béke kidolgozóihoz, melyben kijelentették: Észak-Erdély magyar népe Romániában akar élni! Ők a nyelvi engedmények, a magyar iskolák felállítása, a magyar egyetem beindítása, Petru Groza miniszterelnök demagógiája által elkápráztatva sétáltak abba a kelepcébe, melyből utólag már nem tudtak szabadulni! Miután Románia a nemzetközi békeszerződés révén is birtokosa lett Észak-Erdélynek, felszámolták a Magyar Népi Szövetséget, és vezetőit börtönbe zárták.
Persze népszavazásra, illetve az itt élők akaratának a figyelembevételére soha egyetlen újonnan szerzett területen sem került sor. 1878-ban, amikor az orosz cár Cahul, Izmail és Bolgrad megye bekebelezéséért felajánlotta a 80 százalékban nem románok lakta Dobrudzsát, akkor sem kérték ki a helyi lakosság véleményét. Itt főképp a muzulmán lakosságot sújtották, ők vallásuk miatt nem lehettek teljes jogú állampolgárok, akárcsak a zsidók. A mindössze 2 százalékban román három bolgár megye, a Cadrilater 1913-as megszerzése sem teremt zavart az ún. román egységért küzdők lelkivilágában.
Tény, hogy a román burzsoáziát, később pedig bármilyen színezetű politikai vezetést a legkevésbé sem foglalkoztatja az igazságosság, a méltányosság gondolata. Bármilyen területhez jutnak a ,,köpönyegforgatásos politika révén", azonnal kijelentik, hogy az illető terület ősi román föld, és a kitalált történeti jogra hivatkozva rögtön hozzálátnak a románokat ért ,,évezredes" sérelmek orvoslásához, az őslakosság felszámolásához. Eszközökben nem válogattak.
Gyásznap vagy ünnep?
Ugyanazok az emberek, akik nyíltan törnek a kisebbségi jogok csorbítására, elvárják, hogy a magyar települések lakói (is) zászlóparádéba bújtassák lakóhelyüket, és együtt ünnepeljék szülőföldjük, Erdély elvesztésének 89. évfordulóját. Egyszerűen agyrém még elgondolni is azt, hogy a magyarellenes törvénytervezetek benyújtói — mint például Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke — úgy képzelik el, hogy december elsején a székelymagyarság velük együtt fog parádézni. Ünnepelni azt, hogy szülőföldjén többségi létére kisebbségi létre kárhoztatott. A kollektív jogoktól, a belső önrendelkezés jogától megfosztott székelyektől elvárni azt, hogy másodrangú helyzetüket ünnepeljék, több, mint arcátlanság. A székelymagyar számára, akár bevallja valaki, akár nem, december elseje gyásznap. E napon csak arra gondolhat, hogy 1918. december elsején a Gyulafehérváron összegyűlt románság az 53,8 százalékarányú többségre, az önrendelkezés elvére hivatkozva dönthet arról, hogy Erdély elszakadjon Magyarországtól, és csatlakozzék Romániához. A székelymagyar gondolhat arra, hogy ő 2007-ben a 80 százalékban magyar többségű történelmi Székelyföldön még a Románián belüli önrendelkezésre, önkormányzatra, autonómiára sem jogosult. Érdekesnek tarthatja az önrendelkezés jogának értelmezését, amely egyesekre érvényes, másokra nem! Az első világháború végén meghirdetett önrendelkezés elvéről már 1932-ben azt írta egy brassói szász író, jeles közéleti személyiség, hogy azt a nagyhatalmak találták ki a zsákmányosztás igazolására.
A cinizmus netovábbja - elvárnák a közös ünneplést.
A székelység nyakára telepített nacionalista elit a parancsuralmi rendszerben megszokta, hogy a magyar ember december elsején vele együtt ünnepel. Talán meg sem fordul a fejükben, hogy amíg kollektív jogaitól megfosztva él, nincs miért ünnepelnie. Talán el sem tudják képzelni, hogy ami nekik ünnep, az másnak gyász. E sorok írója még jól emlékszik a nagyszabású ünnepekre, ahová parancsra kellett elmenni. Az egyik nagy ünnepségre, Erdély egyesülésének 65. évfordulójára 1983-ban Sepsiszentgyörgyön is a szokásnak megfelelően került sor. Ezen Kovászna megye magyar nemzetiségű történelem szakos tanárai pártutasításra vettek részt. A sepsiszentgyörgyi kultúrpalota nagytermében, a színpadon, hosszú, piros abrosszal leterített asztal mellett, óriási lozinkák közt foglalt helyet a megyei pártbizottság illusztris vezérkara, a harmadik sorban pedig a jól kihizlalt szekusok, és e szép társaság a mai kubai, illetve észak-koreai ünnepségekhez hasonlóan tombolt, üvöltve tapsolt. Mivel az akkori szervezés alapos volt, természetesen, név szerint kijelölték a résztvevők ülőhelyét is. A mellettem ülő kollégák magyar emberként megalázottan lógatták karjukat. Jellemző, hogy a levezényelt ünnepség után, amíg elhagytam a kultúrpalotát és környékét, legalább öt személy érdeklődött a taps elmaradásáról. A válasz nem elégítette ki őket, de formailag elfogadták azt a kibúvót, hogy nem szokásom tapsolni, illetve nem éreztem jól magam. Vajon ha megmondtam volna, hogy miért nem tapsoltam, mi történt volna?
Azonban most nem a diktatúrában, nem a parancsuralmi rendszerben élünk. Most már senkit nem lehet tapsolásra kényszeríteni. A véleményszabadság egyetemes emberi jog, épp ezért e sorok írója nem tudja elképzelni, hogy élhet olyan becsületes magyar ember, aki önként, dalolva, kényszer nélkül kitűzi házára a román zászlót. Erre csakis akkor kerülhet sor, ha a helyi őslakosságot elismerik Erdély társnemzetének, Székelyföld népének pedig biztosítják az önrendelkezés elfogadható formáját, a területi önkormányzatot, autonómiát. Amikor az erdélyi magyar egyenrangú lesz a románnal, amikor az ő szimbólumai is használhatók lesznek, amikor az ő zászlója is egyenlőképp loboghat a román mellett. Amíg ez nem valósul meg, addig tiszteletben tartjuk a román törvényeket, de nem fogjuk megünnepelni másodrangú helyzetünket!
Kádár Gyula, Háromszék
http://www.kuruc.info/r/1/18923/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 19:44:55, péntek
|
| |
| |
2007.11.30.
Elpusztult házakról és lelkekről
Táblát avatni jöttünk össze, a szerintem megtorlás évének nevezett ősz évfordulóján, Egy nappal az ötvenegy évvel korábbi szovjet hadsereg támadása előtt, amely leverte az 1956-os forradalmunkat és szabadságharcunkat. Nem csak a harcosokat, bajtársakat dicsőíteni gyűltünk egybe, de emlékezni egy világtörténelmileg is páratlan forradalomra és szabadságharcra, melynek gyújtópontja talán az ország több más helyszínén kívül, az itt álló mozi régi épülete körüli sok tízezer négyzetméteren belül zengett és lángolt. Ezen a környéken süvítettek, zúgtak talán legerőteljesebben a fővárosba vezényelt szovjet tankok ágyúinak lövegei, talán legismertebben itt küzdtenek a honért hős Árpád maradék népének nagy csoportjaiban fiai, leányai, férfijai és asszonyai. Itt sebesültek, haltak, és lettek halálraítéltek és börtönbe zártak a körülöttünk húzódó kicsiny városrészhez arányítva talán a legtöbben, tizenéves lányok és fiúk, meglett férfiak és anyányi asszonyok. Itt törték föl a szovjet lánctalpak az utcák kockaköveit, és itt építettek a felszedett utcakövekből barikádot ellenük. Itt ropogtak, peregtek a szovjet T 34-es tankok gépágyúi és nehézgéppuskái, itt hajigáltak talán először kanócuknál meggyújtott benzines üvegeket közvetlen közelről és néhány méter távolból a szovjet harckocsik lánctalpai elé és közé a halált még hírből is alig ismerő tizenévesek. Itt lőtték ki 76 és 85 mm-es ágyúikkal a szovjet páncélkocsikat, harckocsikat, gumikerekű szállítókat a magyar katonaviseltek és civilek, hogy az ellenünk küldött gyűlölet fáklyáikként lángoljanak, benne halva azok is, akik nem tudták mit vétkeznek. Itt ropogtak, kattogtak a dobtáras géppisztolyok, és hosszú csövű, ,,dióverőnek" becézett puskák a gyerek-emberek meg bátyjaik és apáik korosztályának kezében, itt kelepeltek magyar kézbe szelidítve halált osztó gólyaként a Maxim géppuskák golyói, a tányéros Degtyarev golyószórók tölténysorozatai, és robbantak a piros csíkos vécsei meg 43 mintájú nyeles kézigránátok.
A szürke utcai kőkockák repedéseibe itt kúszott a sebesültek és halottak vére, a magyarok vére, amelyről hónapra pontosan félévszázaddal ezelőtt írta a megtorlás évében Párizsban a francia Albert Camus író, hogy ,,a magáramaradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat." 1957 októberében íródtak Párizsban ezek a sorok pontosan fél évszázaddal ezelőtt és vajon akkor és ma Európa figyelmezett és figyel e mondatokra? Soha, sehol!
Jöhetett megtorlás, akasztás, halál, az 1848-as forradalom és szabadságharc kivégzettjeinél négyszer-ötször több magyar lélek számára, és jöhettek a húszezres nagyságrendű börtönbüntetések, jöhetett a rendszerfordulásnak is alig nevezhető átalakulás, a hatalom hétköznapi életünkben a megtorlók és testi-szellemi leszármazottaik kezében maradt. Sőt azóta őket ,,csereszabatosként" igazolták mindig és mindenhol a nyugati hatalmak politikusai, és a hozzájuk kötődő üzletelők haszonszerzési vágyai. Ha úgy tetszik, az elhalálozottaink gyilkosait igazolták, hiszen a mai magyar életnek gyakorlatban és szellemiségében ők, és lelki leszármazottaik az irányítói.
Tényszerű gyilkos bizonyíték, hogy évtizedeken át szándékosan hagyták pusztulni a forradalmas környéket, a FIK és KIK korrupciós bajnokai, városfejlesztési fő- és altanácsnokok, hagyták pusztulni a kertes, leanderes földszintes házakat, a rózsaszínű műmárvány lépcsős, gipszszobrokkal díszített két-három-, négyemeletes, nyolcvan-száz éves épületeket. Hogy aztán ezen a több tízezer négyzetméteren a halottak, kivégzettek, sebesültek, és börtönbezártak harcainak színhelyein, toronymagas markológépekkel döntsék le, szedjék szét, pusztítsák el, a földfelszínnel tegyék egyenlővé a környéket, eltakarítva az ötvenhatos puska és gépfegyver golyóktól, aknaszilánkoktól, gránátoktól lyuggatott falú, virág- és szőlőlevél mintájú vaskorlátokkal ékesített körfolyosós, lépcsőházas épületeket, a fahordókban terebélyesedő oleánderekkel, rózsaszín és halványlila mályvákkal díszített ecet-hárs- és akácfás udvarokat.
A házakkal együtt pedig eltüntették ennek a környéknek a kisiparos-munkás- tisztviselő lakóit is, egy városnegyed lelkületét. A semmibe tűnt házakkal együtt az emberek lelkülete is elszállt. Helyüket bevásárlóközpontok és idegen gondolkodásúak lakóparkjainak épületmonstrumai foglalják el.
A tavalyi 50. évfordulóra, hogy nyoma se maradjon a világtörténetileg is jegyzett magyar küzdelemnek, eltűntettek több tízezer négyzetméternyi életteret. Ezért gondoltuk idén, a megtorlás évének évfordulóján, hogy a már könyvben dokumentált harcok alapján emléktáblával őrizzük meg az elpusztított forradalmas, harcos helyszíneket, utcákat, félévszázad múltán is az őszi, borongós levegőégben felettünk lebegő forradalmi szellemiséget. Őrizze a múltat legalább egy tábla a jövőnek itt, ha már az emlékezésre szolgáló házakat elpusztították.
Emlékezni tudjon a felvilágosítatlan ifjúság, és azok is, akik ugyan nem ellenfeleink, kiváltképpen nem ellenségeink, csak előkelő idegenként élnek köztünk, olykor talán még velünk együtt éreznek és gondolkodnak is, de csatasorba soha nem állnak, ha a nemzet érdekeiért, és nem önmagukért kell cselekedni.
Legyen e tábla mindannyiunknak emlékeztető, mulandó, de nem felejthető földi küzdelmeinkre.
Győrffy László
Elhangzott 2007. november 3-án a Corvin-közi ünneplésen
Az emléktábla munkatársunk, Györffy László író ötlete és terve alapján készült, saját, ,,Őszi robbanás, Danse Macabre, 1956" című regénye alapján, mely a Corvin-köz és Práter utca környéki harcokról szól.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 19:41:24, péntek
|
| |
| |
2007.11.30.
Újra napirenden a vízlépcső
Szlovákia nyomást akar gyakorolni Magyarországra, hogy az 1977-es államközi szerződésnek megfelelően fejezze be a dunai vízlépcsőt, vagyis építse meg Nagymarosnál a duzzasztóművet. Az illetekések elkészültek a szlovák oldalon keletkezett károk feltérképezésével, amit a környezetvédelmi tárca számszerűsíteni fog. Ezt követően kétoldalú tárgyalást kezdeményeznek. ,,Nem vezetnek eredményre a szakértői szintű 10 éve tartó kormányközi egyeztetések" - állítja Gabriel Jenčík. A bősi vízlépcső kormánybiztosa szerint a problémák többsége a hágai nemzetközi törvényszék ítéletének eltérő értelmezésében gyökeredzik.
Magyarország úgy gondolja, a végzés mentesítette őt a nagymarosi vízlépcső megépítése alól és meg van győződve arról, hogy joga van bizonyos kiváltságokra, amiért szomszédja előzetes egyeztetések nélkül döntött az úgynevezett C variáns - a dunacsúnyi duzzasztó és a vízi erőmű egyoldalú megépítése mellett. A szlovák környezetvédelmi minisztérium szerint ez óriási tévedés. A károk ugyanis Szlovákiát érték, az 1977-es szerződés be nem tartása miatt és nem is akármilyenek. A szaktárca ezeket hamarosan papírra veti és kormány elé terjeszti. Dušan Muňko államtitkár szerint szégyen, hogy 8 évig szinte semmi sem történt, ami részben a magyar pártból származó ex-környezetvédelmi miniszter, Miklós László felelőssége.
Miklós elutasítja a kritikát, mert a bősi vízlépcső kormánybiztosa nem ő volt, hanem Kocinger, s ebből kifolyólag miniszterként csak azzal tudott foglalkozni, ami a környezetvédelemet illeti. Viszont minisztersége idején állandó kapcsolatban volt magyar kollégáival. Miklós szerint az egyik fő probléma volt az is, hogy miniszterkedésének ideje alatt öt magyarországi kollégáját váltottak le, s mire az új miniszter megismerkedett volna a problémakörrel, addigra már leváltották.
(Forrás: Pátria, felvidek.ma)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 19:40:51, péntek
|
| |
| |
2007.11.30.
Kóka listája
Aligha ismeretlen bárki számára is a terv, mely szerint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) újabb 38 vasútvonal megszűntetésén munkálkodik. Ez a hír önmagában már nem is hír, hiszen a korábbi két kétórás, illetve az éppen e héten megtartott hatórás figyelmeztető sztrájk éppen ennek kapcsán zajlott le. Hogy milyen eredménnyel, az még a jövő zenéje, ám akkor is örömmel állapítható meg, hogy - mint azt egy korábbi vasutas írásunkban is jeleztük - ébredeznek a vasúti dolgozók, és végre valahára megpróbálnak hatékonyan fellépni és saját kezükbe venni a sorsukat.
Amennyire sok cikk, interjú és riport foglalkozik a ,,szárnyvonalként" aposztrofált vasúti viszonylatok megszűntetésével, annál kevesebb elemző írás jelenik meg a témában. Pedig elsősorban ezek révén nyerhetnénk betekintést abba, milyen veszedelmes lépésre készül a GKM. Ezt a hiányt szeretnénk most pótolni.
Első lépésként érdemes alaposan megvizsgálni a ,,kipécézett" 38 vonal elhelyezkedését. Miután a halálra ítélt vonalak listáját a vasútállomások, pályaudvarok környékén maguk a vasutasok is osztogatják, illetve a GKM honlapján is hozzáférhető, így könnyű a dolgunk, hiszen teljes és hiteles felsorolásból dolgozhatunk. Látható, hogy összesen 1560(!) kilométernyi vonalhosszt érintene a döntés, és a 38 - jelenleg még működő - vonalból lényegében az egész ország területére jut legalább egy-kettő. Azaz a terv megvalósulása esetén valamennyi országrész érintetté válik, különbség legfeljebb csak abban van, hogy mely területek szenvednek majd nagyobb csapást!
Kiindulási alapnak vehetjük a Dunát, mint választóvonalat. A 38 vonalból 11 esik a Dunántúlra. A komárom-esztergom-megyei, duna-parti iparvidék fontos vasútvonala, az Esztergomot Almásfüzítővel összekötő vonal éppúgy Kóka miniszter halállistáján van, mint a Székesfehérvár-Komárom, a Körmend-Zalalövő, a Hegyeshalom-Csorna, a Pécs-Pécsvárad, a Balatonmáriafürdő-Somogyszob vagy a Villány-Mohács viszonylat. Előbbi - korántsem teljes - felsorolásból is látszik, amire fentebb már utaltunk: egyformán vesztes lesz majd megyeszékhely, kisváros, falu vagy épp idegenforgalmi központ! És akkor még nem ejtettünk szót arról, hogy a tervezet milyen hátrányosan érinti majd a már most is erősen ,,hendikepes" Mezőföldet (Börgönd-Sárbogárd és Mezőfalva-Paks vonalak), és Baranyát. Ez utóbbi megyében három szárnyvonal is listára került. Nem véletlen, hogy a Dél-Dunántúlon különösen nagy felháborodást váltott ki a tervezet, és már több önkormányzat - köztük Mohács - jelezte, hogy ha kell, inkább átvállalja a működtetést, de nem hagyja megszűnni a vonalat.
Ennél is lesújtóbb képet kapunk, ha képzeletben átkelünk a Dunán, és az Alföldre, valamint Észak-Magyarországra tekintünk. Országunk ezen felében 27 vonalra tervezik kimondani a halálos verdiktet. Böngészve a közel harminc Dunán inneni viszonylatot, nyomban szembe tűnik néhány rémisztő dolog. Egyrészt nincs olyan megye, amely kimaradna a ,,szórásból". Másrészt lesznek olyan települések, amelyek szinte teljesen vasút nélkül maradnak. A döntés megvalósulása esetén ugyanis arról a helyről, ahonnan eddig négy vagy akár hat irányba lehetett vonattal elindulni, most már csak egy vagy kétfelé lehet majd. Vagy egyfelé sem! Különösen sokat veszíthet a döntéssel Lakitelek, Kiskunfélegyháza, Jászárokszállás, Jászberény, Heves, Kunhegyes, Mezőhegyes, Szarvas, Szilvásvárad, Putnok vagy éppen Szentes. Harmadrészt a halállista megvalósulása esetén szinte teljesen megszűnik a fővonalak közötti haránt irányú összeköttetés. Jó példa erre a Budapest-Hatvan-Miskolc és a Budapest-Cegléd-Szolnok-Debrecen fővonal, melyet eddig több keresztvonal is összekapcsolt. Közülük most halálra ítélték a Kál-Kápolna-Kisújszállás és a Tiszafüred-Karcag viszonylatot, de ugyanígy ide sorolható a szintén felszámolásra szánt Vámosgyörk-Újszász mellékvonal is. És ami a legborzasztóbb, hogy éppen a leginkább sanyarú helyzetű térségek kapnak még egy mélyütést a kormányzattól. A tervek megvalósulása ugyanis hatalmas érvágást jelent majd Nógrádra, a Jászságra, Borsod-Abaúj-Zemplénre, Bács-Kiskunra, Békésre és Szabolcs-Szatmár-Beregre. Különösen ez utóbbi két megye helyzete lesz súlyos. Békés megyében hét, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig hat szárnyvonal került fel a Kóka-vezette GKM listájára. Mindkét megye amúgy is periférián van földrajzi és gazdasági értelemben egyaránt. Románia EU-csatlakozása sem segített érdemben ezen megyék súlyos gondjain. Ha ez a tizenhárom szárnyvonal megszűnik Szabolcsban és Békésben, tovább nő a két térség már most is szembetűnő leszakadása. Hasonló dolgok mondhatók el egyébként Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részéről is, ahol az Eger-Szilvásvárad, a Szilvásvárad-Putnok, és a Szerencs-Hidasnémeti viszonylatok bezárása okozhat jóvátehetetlen károkat. Észérvekkel nehezen indokolható, hogy az amúgy is hátrányos helyzetű, nagy mértékű munkanélküliségtől sújtott, sok helyütt sajnos már így is kilátástalan jövőképet kínáló országrészektől miért akarják a még meglévő infrastruktúrát is elvenni.
A mai napig táblák hirdetik és az iskolai tananyag része, hogy még a reformkorban, 1846-ban épült meg az első magyarországi vasútvonal a Budapest-Vác vonalon. Azóta, egészen a Gyurcsány-kormány színre lépéséig - ha lényegesen lassuló ütemben is, de - folyamatos volt a fejlődés. Százhatvan év alatt kiépült egy egészen elfogadható sűrűségű vonathálózat, a magyar vasút túlélte a trianoni országcsonkítás eredményeként bekövetkező vasúthálózat-csonkítást, és a megmaradt viszonylatokon mind több helyen sikerült kiépíteni a villamos-felsővezetékeket, melynek révén az elmúlt évtizedek során jelentősen visszaesett a vasút károsanyag-kibocsátása is. Minden adott lenne tehát ahhoz, hogy ne megszüntessük, visszafejlesszük, hanem ellenkezőleg: felújítsuk, korszerűsítsük és tovább építsük vonathálózatunkat! Érthetetlen, hogy a dolgok miért nem ebbe az irányba haladnak.
Egy terv mérlegelésénél figyelembe kell venni a várható pozitív és negatív hatásokat, és az alapján ildomos meghozni a döntést. Ha van olyan helyzet, ahol nincs és nem is lehet pozitív hozadékot találni, akkor az épp a vasútvonalak felszámolása. Még egy esetleges gazdasági szükségszerűség sem lehetne indok a vonal-felszámolásra, hiszen ott vannak az emberi tényezők, illetve az a jog, amely minden tisztességes, adófizető állampolgárt megillet: hogy tudniillik jogom van a lehető legkönnyebben és leggyorsabban eljutni egyik helyről a másikra. De nyereségről, hatalmas megtakarításokról szó sincs! Maga a GKM is elismeri, hogy az első szárnyvonal-megszüntetés - mely akkor 14 vonalat érintett - nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. Az utasforgalom-ellátás szemernyit sem javult a buszok révén, és megtakarítás is elenyészőnek mondható. Annál több viszont a hátrány, melyekről fentebb már szóltunk.
Az előbbiek tükrében hosszasan lehetne azon meditálni, hogy vajon mi állhat a Kóka-féle tervezet hátterében? Pusztán csak dillettantizmus-e, vagy valami egészen más? Nagy a gyanú, hogy az utóbbi. Alighanem tudatos vidéksorvasztásról van szó, melynek célja a magyar vidék ellehetetlenítése, a vidéken élő magyarság béklyóba szorítása, sőt, kivéreztetése. A vonatmegszűntetés ugyanis csak egy szelete ennek a mind nyilvánvalóbb folyamatnak. A magyarországi infrastruktúra szinte minden ágazata rombolást szenvedett és szenved el a szélsőségesen liberális kormányzat jóvoltából. Leépítik az iskolákat, melyek közül főleg a tanyasi és a falusi iskolák vannak végveszélyben, látható, mi történik az egészségügyben, és bezárásra ítélik a postákat is. Mi ez, ha nem tudatos tönkretétel?
Az pedig már az arcátlanság minden határán túlmegy, amikor a GKM, mintha kegyet gyakorolna, úgy közli: amennyiben az érintett önkormányzatok vállalják a költségeket, úgy a vonal megmaradhat. Két dolgot felejt el ilyenkor megemlíteni a minisztérium. Először is, az alapvető infrastruktúra biztosítása és működési feltételeinek megteremtése állami- és nem önkormányzati feladat. Másodszor pedig az önkormányzatok már így is éppen eléggé siralmas helyzetben vannak. Sok esetben az ő feladatkörükbe tartozó alapellátást sem képesek finanszírozni - köszönhetően a drasztikus állami forrásmegvonásoknak. Ilyen helyzetben rájuk lőcsölni a vasútvonal fenntartását több, mint képtelenség. Arra viszont nagyon jó, hogyha az illetékes önkormányzat mégsem lesz képes fenntartani a vasúti viszonylat költségeit, akkor a GKM úgymond igazolja önmagát, és azt a véleményét, miszerint az adott vonal nem gazdaságos. Aljas és egyben ördögien ügyes a liberális taktika...
Ezért kell megérteni, sőt, támogatni a vasutasok sztrájkját, mert itt most messze nem a MÁV-dolgozók fizetéséről vagy munkakörülményeiről van szó (bár az is megérne egy külön cikket...), és még véletlenül sem mi ellenünk, hanem pontosan a mi érdekünkben teszik, amit tesznek! Bíráló szavak, és szidalmazás helyett kalapemelés és köszönet jár a vasutasoknak. Az esetleges további sztrájkok miatt kétségkívül előforduló kellemetlenségek közepette erre is érdemes gondolni.
Kovács Attila
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2007/november/30/5.htm |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-30 19:32:31, péntek
|
| |
| |
Nixon aggódott az izraeli atomfegyver miatt
2007. november 29.
Richard Nixon volt amerikai elnök ellenezte az izraeli nukleáris programot, de nem tudta meggátolni, hogy a zsidó állam atombombát állítson elő - derült újonnan nyilvánosságra hozott dokumentumokból, amelyeket csütörtöki lapok idéztek.
Nixon meg akarta akadályozni a Közel-Kelet első atomfegyverprogramját, de tehetetlen volt - írta a Los Angeles Times a néhai elnök könyvtára által közzétett, korábban titkos nemzetbiztonsági iratok alapján.
Bush Izrael mellett állna iráni támadás esetén
Az Egyesült Államok Izrael mellett állna, ha Irán megtámadná - jelentette ki George Bush amerikai elnök a CNN-nek adott interjújában szerdán. Arra a felvetésre, hihető-e, hogy Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök valóban meg akarja semmisíteni Izraelt, Bush úgy felelt: "Ha izraeli volnék, komolyan venném a szavait".
Az interjúban a riporter az annapolisi konferencia kapcsán faggatta az elnököt. Bush elmondta, Iránt azért nem hívták meg, mert Teherán nem együttműködő, a nyilatkozatokból kiderült, hogy amúgy sem vettek volna részt a tanácskozáson. Bush azt mondta: az iráni elnök nem hisz a demokráciában, a szabadságban és a békében.
[ MTI ]
http://www.nethirlap.hu/cikk/nethirlap.27365.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/101 oldal
|
Bejegyzések száma: 1008
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1008 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3774
- e Hét: 14041
- e Hónap: 25152
- e Év: 178648
|
|
|
Offline
