|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:50:26, szombat
|
| |
| |
Ott vannak mindenhol
Lippai Roland jegyzete
2007.10.05 16:51
http://www.mno.hu/portal/521488
Sűrű lesz az idei ősz a szocialisták számára, mivel magasabb fokozatba kapcsolják egyébként is örökösen a fülünkbe duruzsoló propaganda-gépezetüket. Média-szócsöveik mellett a kormánypártiak személyes varázsukkal is szeretnék meggyőzni a hálás kutyaszemekkel figyelő adófizetőket arról, hogy miért is jó az, amiről az egyszerű ember azt hiszi, hogy nem jó.
A mindig is az igazság keresésében elöljáró kormányfő indította a Nagy Párbeszéd elnevezésű konzultáció-sorozatot. Gyurcsány azt írja blogjában, hogy a minap Kazincbarcikán - ahol talán regnálásuk alatt először tettek a szocialisták kísérletet arra, hogy harmonikus kapcsolatot alakítsanak ki a hatalom és az egyébként nem titkoltan lenézett nép között - régi ismerősök, és barátok fogadták. Ez igen jó érzéssel töltötte el Gyurcsányt, ám ezen ne is csodálkozzunk: neki, aki elmondása szerint nyolc éve van a politikában - és legalább négy éve nem szívesen látott vendég ebben a hazában, tehetnénk hozzá -, gyakran kellett a társadalmi felelősségre vonás elől a pártirodák hátsó ajtajain olajra lépni a hol durvább, hol szelídebb kérdések elől.
Gyurcsány lelkének úgy kell a hájjal való kenegetés, mint egy falat kenyér. Főleg most, mikor övéi egy lépéssel kihátráltak mögüle és a politikai magány hűvös lehelete borzongatja. A mostani országjárással a sok ezer ígéret közül teljesül végre az első, hiszen maga a milliárdos beszélt néhány hónappal korábban arról, hogy ,,teljes erővel és valamennyi rendelkezésre álló eszközzel beleállunk ebbe a munkába, olyan intenzíven, amilyet még nem láttak tőlünk. Ott leszünk mind a 3200 településen, személyesen és tételenként elmagyarázzuk intézkedéseink lényegét a választóknak". Tehát ott lesznek mindenhol - bár a csapból is ők folynak - ahol ez a fránya népség nem érti meg, miért jó, ha 150 kilométert kell utaznia egy szemműtét miatt. Sőt azt is meg kellene már értenünk, hogy ,,semmi sincs ingyen", emellett a mutyit is be kellene végre fejeznünk (nekünk, a népnek) mert az bizony nem helyes dolog: az a közerkölcsbe nem fér bele. A mutyik ideje lejárt - persze az egyenlőbbeknek, vagy akik a ,,politikai erkölcsöt" vallják az elavult közösségi morállal szemben, még szabad a pálya, hiszen van itt még mit markolni.
Feltehetőleg kellemes a hangulata egy ilyen lakossági fórumnak, és abban is biztosak lehetünk: a szónok - már ha olyan kivételesen szuggesztív személyiség mint Gyurcsány - és a lelkes hallgatóság eggyé válnak. Ilyenkor mindig kiderül: az Orbán a hibás mindenért és a már temetett magyar szolidaritás jegyében sorra állnak fel a már sokat látott és áldozott nyugdíjasok is, hogy járandóságukról lemondva még többet áldozzanak. Mert a Feri megmondta: most kicsit szűk a nadrág, de hamarosan majd ,,eresztenek rajta" picit. A Mester nyilván tudja, hogy az ország melyik tájékán járt. Most nem parolázott, nem prezentált lelkesen grafikonokat, meg felfelé mutató nyilakat, nem gyöngyözött homloka a lehetetlen magyarázásában. Most nem erre van szükség. Újra a szómágiának, a népi lelkiismeret feldúlásának van itt az ideje: az emberek mutyiznak, nem gondoskodnak magukról, élhetetlenek . ,,Okos lépések", konszenzus; meg persze rendesen kell adót fizetni, meg dolgozni is kell, ,,én is azt teszem" - ismertek Ferenc rigmusai.
Azt még nem tudni, hogy vajon mi módon érik majd el az embereknél, ők, akik elengedték a kormányrudat, hogy mondjuk Gyurcsány szavait higgyék a valóságnak, saját tapasztalataik ellenében. Mert ha a pénztárca hó végére üresen tátong, ha már felgyűlt a sok sárga csekk, az ezzel járó keserűséget csak két dologgal tudják enyhíteni: a Nagy Vezérben való feltétlen hittel és a vélt ellenfél mérhetetlen gyűlöletének szításával.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:44:13, szombat
|
| |
| |
Októbereink
Pilhál György
2007.10.06 00:02
Magyar Nemzet
Felemelő és szívszorító napra ébredtünk ma. Százötvennyolc évvel ezelőtt, 1849. október hatodikán tizenkét magyar tábornokot és egy ezredest végeztek ki Aradon. Négyet golyóval, kilencet kötéllel. A golyót azoknak adták kegyelemből, akik osztrák csapatok előtt tették le a fegyvert, illetve nem harcoló alakulat élén álltak. Az osztrákokat irritálta, hogy nem ők az egyedüli győztesek, oroszok segítettek nekik.
A nemzet köztudatában a vértanúkról csak haláluk ténye él, amelyet mindannyian méltósággal viseltek. Kevésbé követte nyomon a história, hogy honnan indultak, milyen úton-módon jutottak el Aradig.
Nem voltak egyforma képességű katonák, és egyformán sikeresek sem. Egyikük sem készült mártírnak. Igazi, életrevaló honvédek voltak, nem fanatikusok. Az ország akkori leggazdagabb embere, a milliomos földesúr (Kiss Ernő), a gazdag főúr (gróf Vécsey Károly) éppúgy ott volt, mint az elszegényedett német arisztokrata (gróf Leiningen-Westerburg Károly), a magyar érzelművé lett szerb gazdag paraszt (Damjanich János), a republikánus-demokrata (Nagysándor József), a vasúti főtisztviselő (Lázár Vilmos), a másfél évvel korábban osztrák nemességet kapott őrnagy (Schweidel József), a kitűnő mérnök (Török Ignác), a főnemes (Dessewffy Arisztid), az iparszervezésben zseni (Lahner György), az osztrák középnemes (Pöltenberg Ernő), a horvát határőr (Knézich Károly) és a pozsonyi fogadós gyermeke (Aulich Lajos).
Vécsey története megér egy külön bekezdést. Egész családja a császár híve, egyedül ő volt a renegát. Haynau borzasztóan haragudott rá, így aztán megtorlásul utolsónak akasztatta fel, végig kellett néznie tábornoktársai haláltusáját. Damjanichcsal nem volt jó viszonyban, még a tavaszi hadjárat során összevesztek, nem beszéltek egymással. Őt Vécsey előtt rakták a bitóra. A ,,haragos" Vécsey, mielőtt odament volna az akasztófához, megállt Damjanich előtt, letérdelt, és megcsókolta a már halott tábornok kezét... A halálos ítélet már szeptember huszonhatodikán megszületett, a végrehajtást azért tette éppen október hatodikára a féktelen briganti Julius Haynau, mert ezen a napon volt a második bécsi forradalom kitörésének napja.
A történelem fintora, hogy egy nappal korábban, 1849. október ötödikén rakta le a fegyvert az utolsó, még hadban álló magyar sereg, Klapka György Komáromban állomásozó csapata.
Esős október volt azon a napon. A kegyelemből golyó általi halálra ítélt négy tábornokot hajnali hat órakor végezték ki az aradi vár sáncánál. Az apró termetű Kiss Ernő nem engedte, hogy kendővel bekössék a szemét. Akarom látni a gyilkosaimat, mondta.
A többi tábornok bentről hallgatta a fegyverropogást. Ők nyolc óra környékén következtek, de ők már a bitón. A nagy termetű Damjanichot szekérrel vitték a vesztőhelyre - hónapokkal korábban egy lovas balesetben eltörött a lába, járni nem tudott.
Damjanich az előző estén levelet írt leendő mártírtársához, gróf Leiningen-Westerburg Károlyhoz: ,,Amit az Isten ad, kedves öregem, el kell viselnünk, mint oly sok háborús veszedelmet; keményen és félelem nélkül nézzünk szemébe a kaszásnak, és próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mértek."
Pöltenberg tábornok már a bitófák felé vonulva mondta tábornoktársainak: ,,Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje." Gyönyörűen fogalmaz Aulich Lajos, a kormány utolsó hadügyminisztere is a fegyverletétel előtti napokban: ,,Harczunk, mellyet Európa két elbízott hatalmassága ellen vezetünk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harcza az absolutizmus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak. Így van a nemzet s kormánya lelkesülve; így van különösen meggyőződve a nemzet hadügyét vezénylő végrehajtó hatalom."
Haynau rendelkezése értelmében a kivégzetteket másnapig ott kellett hagyni a bitófán, illetve a sánc előtt. Ennek a rosszindulatú intézkedésnek az elhibázott volta már délre kiderült: az aradi nép és a környező falvak lakossága zarándokmenetben vonult el a holttestek előtt, ezrek és ezrek hangosan imádkoztak; Arad valamennyi templomában megkondultak a harangok, a kétségbeesett osztrák várparancsnok, Howiger járőrei idegesen és eredménytelenül szaladgáltak egyik utcasaroktól a másikig, egyik templomtól a másikig, hasztalan próbálva hazaterelni a zarándokló tömeget, az még éjszaka is a kivégzés színhelyén szorongott.
Ugyanezen a napon, 1849. október hatodikán Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt azon a helyen, ahol ma az örökmécses lobog. (Eredetileg őt is bitóra vitték volna, de a megelőző éjszakán öngyilkosságot kísérelt meg, annyira összeszabdalta a nyakát, hogy akasztani nem lehetett...) Hogy neki mi volt a bűne, máig nem tudjuk. Pár hónapig volt csak a kormány élén, lojális a királyhoz, alkotmányos keretek között gondolkodott, fegyveres harcban nem vett részt. Igazi magyar ember volt, főnemes.
Haynau példát akart statuálni. Százvalahány kivégzettet hagyott maga után, ezreket vitetett Kufstein várbörtönébe. (Jó száz évvel később Kádár János überelte, ő több száz embert juttatott kötélre, tízezreket börtönbe, kétszázezren elmenekültek az országból.)
Akkor, 1849. október hatodikán a forradalomnak és a szabadságharcnak vége volt. Látszólag. A hamu alatt azonban ott pislákolt a parázs. Ahogyan az ötvenhat őszén eltaposott forradalom nyomában is.
Most, 2007 őszén elhamvadt-e már? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:39:31, szombat
|
| |
| |
Olvasó: még számolni sem tudnak az Oktatási Minisztériumban
2007-10-06. 17:59:58
Tisztelt Kuruc.info!
Pesten tanuló vidéki diákként a tandíj engem is érint, ezért a témában megjelenő cikkeket mindig elolvasom. Most az fn.hu-n megjelent cikk egyik mondata lepett meg, amelyben Manherz Károly, az oktatási tárca szakállamtitkára nyilatkozott a tandíj és a képzés költségének viszonyáról:
"A szakállamtitkár szerint egy hallgató éves képzése átlag minimum egymillió forint, de egyes egyetemeken - mint például az orvosin vagy a műszakin - felmegy kétmillió, sőt még a fölé is. Igazából nem tandíjról van szó, hanem képzési hozzájárulásról - jegyezte meg, majd az államtitkár azt hangsúlyozta, hogy végül is a 100 ezer forintos "tandíj" az egymillió forintnak csak egytizede, kétmillió esetében pedig már csak az ötödét jelenti."
Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék megállapítani:
- a 100 ezer Ft a kétmilliónak nem az ötöde, hanem a huszada; vajon a többi "reform" bevezetését is ilyen "pontos számításokra" alapozzák?
- ha a tandíj tényleg csak ilyen kis részét fedezi a költségeknek, nagy előnnyel nem jár az egyetemek számára, ebből sem lehet majd olyan fejlesztéseket megvalósítani, amelyeket eddig nem lehetett; másrészt a szegényebb tanulók jelentőst hátrányt szenvednek miatta, így végeredményben haszonnal nem jár, csak kárt okoz. Ezt a kormányzat ugyanígy nem gondolta végig egyetlen "reform" esetén sem?
Ennyit szerettem volna közölni a "reformokról", és "szakmai megalapozottságukról".
Tisztelettel:
Szaller Dávid |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:36:35, szombat
|
| |
| |
Nagyváradon koszorúzott Orbán Viktor
Orbán Viktor Nagyváradon járt a vértanúk napján. Október 6-án először Érmihályfalvára látogatott a Fidesz elnöke, ahol ünnepi istentiszteleten vett részt, majd megkoszorúzta Sass Kálmán emléktábláját.
Nagyváradon többezer ember jelenlétében mondott beszédett a volt miniszterelnök. Rámutatott: A határok csak azokat választják el, akik nem akarnak összetartozni.
Neve említése nélkül utalt Tőkés Lászlóra, amikor azt mondta: az Európai Parlamentben, olyan ember kellene képviselje az erdélyi magyarokat, aki hisz a nemzetben és a szabadságban; aki már bizonyított, mert nem lehetett őt megfélemlíteni.
Fábián Tibor
Erdély Ma
**
Markó: történelmi botlás, hogy Orbán nyíltan beavatkozik az erdélyi politikába
Akár történelmi botlásnak is nevezhető, hogy Orbán Viktor és pártja nyíltan beavatkozik az erdélyi magyar politikába, Tőkés László egyéni jelöltségét támogatva a romániai európai parlamenti választási kampányban - mondta szombaton Aradon az MTI-nek Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
A politikus Orbán Viktor nagyváradi sajtóértekezletén elhangzott megnyilatkozására válaszolt, amely szerint a Fidesz személyes részvétellel is segíti Tőkés Lászlót. Markó szerint Tőkés független jelöltként nem kerülhet be az Európai Parlamentbe, legfeljebb azt érheti el, hogy az RMDSZ sem fog tudni képviselőket küldeni.
MTI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:33:35, szombat
|
| |
| |
Egyházpolitika(?) az egyházak mellőzésével - dübörög az SZDSZ egyház-ellenessége
HeMK, szo, 2007/10/06 - 19:30
Egyház-finanszírozás.
A Szabad Degengeráltak görcsösen ragaszkodnak az egyház-ellenes politikájukhoz. Az amúgy sem egyházbarát MSZP beadja a derekát? A Magyar Hírlap összefoglalója.
Amit mindig elfelejtenek...
Az egyházak SZÍVESSÉGET tesznek az államnak azzal, hogy különböző intézmények (óvoda, iskola, zeneiskola, felsőoktatási intézmény, kórház, idősek otthona) működtetését átvállalják. Hiszen ezeket - ha nem lenne az egyház - az államnak kellene fenntartani és finanszírozni. Tehát, ha mindezt a kormány végezné, ugyan úgy finanszíroznia kellene anyagilag ezeket az intézményeket. Nem beszélve arról, hogy az egyházak sokszor saját anyagi tartalékukból egészítik ki az államtól kapott forrásokat. Nem beszélve az erkölcsi háttérről.
Az elmúlt évek kormánypolitikájára jellemző, hogy az egyházak ügyében hoz döntéseket, de előkészítésükbe nem vonja be a felekezetek vezetőit. Jelenleg az egyház-finanszírozás kérdése van napirenden, de úgy tűnik, hogy az MSZP enged koalíciós partnere akaratának. Az SZDSZ azt követeli, hogy az állam szüntesse meg az eddig járó különtámogatásokat, és a hívők finanszírozzák az egyházak működését.
Minisztersége alatt már másodszor tett látogatást a Vatikánban Hiller István, ám egyik alkalommal sem sikerült találkoznia XVI. Benedek pápával. A tárca közleménye szerint ilyen célja nem is volt az oktatási miniszternek, szeptember 28-i római útján - ahogy tervezték - csak Tarcisio Bertone bíboros államtitkárral és Zenon Grocholewski bíborossal, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció prefektusával folytatott szakmai megbeszélést. Sajtóinformációk szerint azonban az egyházügyekért is felelős Hiller már hónapokkal korábban próbálta megszerveztetni munkatársaival, hogy a szentatya is fogadja őt. Az elképzelés több okból meglepő. Egyrészt a Vatikán 2006 májusában bejelentette, hogy a szentszéki diplomácia szabályait megváltoztatták, így XVI. Benedek csak állam- és kormányfőket fogad magánkihallgatáson. Névtelenséget kérő informátorunk szerint a másik ok, hogy Hiller ismét a magyar egyház mellőzésével próbált egyeztetni a vatikáni szerződés módosításáról, s diplomáciai berkekből tudja, hogy a miniszter már tavaly nyáron a lehető legmagasabb szinten szeretett volna tárgyalni a dokumentumról. Akkor a hirtelen ötlet miatt kevés ideje volt munkatársainak a szervezésre, így a Vatikánban nem fogadta felsőbb vezető Hiller Istvánt.
A liberálisok kereszttüzében
Bár a vatikáni szerződés módosítása nem volt a szocialisták 2006-os kormányprogramjában, koalíciós partnerüknek régóta dédelgetett álma a kontraktus felülvizsgálata, a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja ugyanis az, hogy túl nagy előnyöket ad a katolikus egyháznak.
A szerződés megkötése 1997-ben Horn Gyula határozott célja volt. Az egyházakat ugyanis az állam támogatta, ám Hornék nem fordítottak erre akkora összeget, mint az Antall-kormány, így egyházellenességgel vádolták a szocialistákat. Horn a közelgő országgyűlési választások előtt a szerződés tető alá hozásával próbálta kivédeni a támadásokat. A dokumentum célja a római katolikus egyház független működésének biztosítása volt. Az Orbán-kormány a szerződés szellemében később kormányhatározatokban rendezte a többi egyház jogosultságait is. Az SZDSZ már 1997-ben jelezte koalíciós partnerének, hogy nem ért egyet a "gesztussal". A liberálisok szerint nem volt szükség nemzetközi szerződésre, mert már kidolgozták a jövedelemadó egyszázalékos felajánlásának lehetőségét, és hatályba lépett az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény. Az SZDSZ azóta is folyamatosan támadja a megállapodásokat, és újbóli hatalomra kerülése után számos javaslatot fogalmazott meg a kedvezmények megnyirbálása és a vatikáni szerződés felülvizsgálata érdekében. 2004-ben például Magyar Bálint oktatási miniszter kezdeményezte, hogy változtassanak az egyházi iskoláknak járó kiegészítő támogatásokon. Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszterként a vatikáni megállapodás módosítását kérte Gyurcsány Ferenctől annak érdekében, hogy kevesebb önkormányzati szociális intézmény alakuljon át magasabb normatívában részesülő egyházi fenntartásúvá. Fodor Gábor és Gusztos Péter pedig az egyszázalékos hozzájárulás állami kiegészítését törölte volna el.
Cél: a kedvezmények eltörlése
A helyzet a kormánypártok 2006-os hatalmon maradása után változott, ekkor már a liberálisok akarata érvényesült. Az MSZP és az SZDSZ vezetői ugyanis július 1-jén aláírtak egy a koalíciós megállapodást kiegészítő dokumentumot. Megegyeztek, hogy az oktatási, kulturális és szociális területhez hasonlóan az érintett tárcák vizsgálják meg az egyházak közfeladat-ellátásának jelenlegi finanszírozási képletét, és tekintsék át az egyszázalékos felajánlásokat kiegészítő kedvezményeket, ez után állapodjanak meg az egyházakkal. Négy nappal később Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy bizottságot hoznak létre a vatikáni szerződés tapasztalatainak értékelésére. A bizottság még abban a hónapban megalakult, igaz, az egyházak képviselői nem kaptak helyet benne. A bizottság azonnal közvélemény-kutatást indított az állam és az egyház kapcsolatáról. Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, bíboros akkor úgy nyilatkozott a kormánybizottságról, hogy a nemzetközi gyakorlatban nem szokás szociológiai kutatásokat szervezni egy érvényes nemzetközi szerződés esetleges megváltoztatására. Később a bizottság kevés eredményre jutott, de azt megállapította, hogy az egyházi intézmények normatíváinak meghatározásához valószínűleg új számítási módszerekre lesz szükség.
Ismét az SZDSZ diktál
Az állami támogatások csökkentéséért folytatott liberális harc minden valószínűséggel folytatódik. Hiller István látogatásai bizonyítják, hogy a szocialisták kényszerhelyzetben vannak, hiszen az egyházi területen hajthatatlanok a szabad demokraták. Információink szerint az SZDSZ határozottan koalíciós partnere tudomására hozta, hogy ugyanúgy ragaszkodik az egyháznak adott állami juttatások csökkentéséhez, mint a több-biztosítós modellhez. Így annak ellenére, hogy szocialista kézben van az oktatási tárca, mégis az SZDSZ egyházi programja valósul meg, ami az állami kedvezmények megszüntetését jelenti, azaz milliárdokkal csökken majd a közfeladatot átvállaló, egyházi fenntartású óvodák, iskolák, szociális otthonok támogatása, de az egyszázalékos adófelajánlások állami kiegészítése is megszűnhet.
Három százalék szabadon
A Szabad Demokraták Szövetsége a héten jelentette be, hogy át kell alakítani a személyi jövedelemadók egyszázalékos felajánlásának rendszerét. A liberálisok elképzelése szerint az adó három százalékának szabad felajánlása lenne a legjobb megoldás. Céljuk ezzel az, hogy az állam szálljon ki a civil élet, például az egyházak finanszírozásából. Az új rendszerbe bevonnák az inaktív adózókat is, a nyugdíjasok és a tanulók úgynevezett kötelezvénnyel ugyanúgy rendelkezhetnének bizonyos összegről, amelyet az előző évi átlag felajánlások alapján az állam biztosítana. Utóbbi javaslat nem új keletű, hiszen Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke hét éve már a parlament elé terjesztette. A KDNP mindemellett üdvözölte a liberálisok javaslatát, de hozzátette, hogy az állam sohasem az egyházakat, csupán az egyházi intézményeket finanszírozta.
(Magyar Hírlap nyomán Szent Korona Rádió)
http://szentkoronaradio.hu/node/15542 |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:25:31, szombat
|
| |
| |
Amikor Isten megteremtette a nemzeteket,minden népnek két-két tulajdonságot adott.
Sok lett a nép, elhúzódott a munka, a magyarokra késő este került sor.
Amikor a Mindenható megteremtett bennünket, így szólt:
- A magyaroknak az okosságot, meg a becsületet adom és azt, hogy a kommunistákra kell szavazniuk.
- Elnézést Uram! - szólt ekkor Gábriel arkangyal - Ha jól számolom, a magyaroknak három tulajdonságot adtál.
- Ejnye! - mondta az Úr - Ezt aztán jól elnéztem, de most már vissza nem vonhatom. Hát most mit csináljunk?
Rövid tanakodás után úgy döntött az Úr, hogy a magyaroknak adott három tulajdonság közül egy emberre csak kettő lehet igaz, a harmadik nem, s maguknak kell választaniuk az alábbiak szerint:
-Ha egy magyar okos, és a kommunistákra szavaz - mondá az Úr -, akkor nem lehet becsületes.
-Ha becsületes és a kommunistákra szavaz, akkor nem lehet okos.
-Ha pedig okos és becsületes, akkor nem szavazhat a kommunistákra |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:21:35, szombat
|
| |
| |
Mi a demokrácia?
A demokrácia olyan, mint a körhinta.A cigányok hajtják, a
zsidók szedik a pénzt, a nép meg szédül.
Megjegyzések:
1.A fenti viccért az 50's években 8 hónapi kényszermunkára itélték a
mesélőjét.
2.A körhintákon annak idején nem volt gépi meghajtás,
ezért a tetején cigányok, vagy nagyobb gyerekek jártak körbe ingyen menetért. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:12:47, szombat
|
| |
| |
Nemzeti gyásznap, avagy a magyar Golgota
2007.10.05.
Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!"
(lovag Poeltenberg Ernő tábornok szavai a társaihoz a kivégzésükre indulva)
Október 6. Nemzeti Gyásznap. 1849-ben ezen a napon báró Haynau táborszernagy vérbíróságának ítélete alapján kivégezték a szabadságharc 13 vezénylő tábornokát. Ugyanezen a napon hajtották végre a halálos ítéletet gróf Batthyány Lajoson, az első felelős magyar miniszterelnökön.
A furcsa dolog a történelem. Az aradi gyásznapról szinte mindenki tud. Számomra az a legelgondolkodtatóbb az a tény, hogy a nemzeti köztudatban a tábornokokról csak haláluk ténye él. Meg utca- és térnevek sokasága.
Valamennyiük nevét kapásból sok történelemtanár sem tudná felsorolni. Még kevésbé követte nyomon a kutatás azt, hogy honnan indultak, milyen úton érkeztek ahhoz az 1849. október 6-i naphoz. Amikor is olyan lenyűgöző, majdnem emberfelettinek tűnő bátorsággal viselték el a halált!
Nem voltak egyforma képességű katonák, egyformán sikeresek sem, ez nyilvánvaló. Azt valószínűleg bizonygatni sem kell, hogy egyikük se készült kora ifjúsága óta mártírnak. Életvidám katonák voltak, nem fanatikusok. Miként a fiatal Deák Ferenc se készült a haza bölcsének, vagy gróf Széchenyi István, a vitéz és kalandkedvelő huszárkapitány se a legnagyobb magyarnak.
Azon a napon a milliomos földesúr Kiss Ernő, a gazdag magyar főúr Vécsei Károly, egy német arisztokrata Leiningen-Westerburg Károly, egy szerb, de magyar érzelmű hivatásos katona Damjanich János, egy republikánus demokrata Nagysándor József, a vasúti főtisztviselő Lázár Vilmos, harmincévi hű szolgálatáért alig másfél évvel korábban osztrák nemességet kapott őrnagy Schweidel József, a kitűnő mérnök Török Ignác, a legelőkelőbb magyar nemesi család sarja Dessewffy Arisztid, egy iparszervezési tehetség Láhner György, egy az osztrák középosztálybéli Poeltenberg Ernő, egy horvát granicsár Knezic' Károly, és egy pozsonyi fogadós fia Aulich Lajos sorsa találkozott azon a napon. S nem véletlenül.
Mint látjuk, többen nem is voltak magyarok, de a magyar ügyért harcoltak, és Magyarország függetlenségéért áldozták életüket. Jó példa erre lovag Poeltenberg Ernő egy naplójegyzete:" Csak a nyelvem német, szívem magyar, mert a szabadságért dobog." Ez különösen nagy megtiszteltetés hazánknak, hiszen a hajdani osztrák őrnagy Magyarországot a szabadsággal azonosítja.
A másik jó példa, hogy hogyan azonosult a magyar üggyel egy német arisztokrata, gróf Leiningen-Westerburg Károly. 1849. február 24-én foglyul ejtették Cibakházán. A zászlóalja - amikor megtudta -, egy elsöprő erejű rohammal kiszabadította parancsnokát. Másnap rövid beszédben köszönte meg katonáinak, amit érte tettek. Igaz, előbb ceruzával leírta, majd tintával tisztázta. Így, ebben a formában maradt ránk.
"Czibakházán elhullott testvéreink hamvai felett emelkedő sírdomb vitézségtek legdicsőbb emlékoszlopa! Hazánk elismerése szavaimat igazolja! Közös hazánk örül olly gyermekein, mint tik! De mit szóljak én, kit kiragadtatok az Ellenség rabbilintsei közűl-nektek köszönök mindent, mert szabad vagyok. Harczoljunk, hallyunk szeretett hazánkért!"
A haza befogadta Graf Karl Leiningen-Westerburg zu Alt-Leiningent. Leiningen Károly őrnagy pedig magáénak fogadta hazánkat.
Már említettem, hogy a mártír tábornokok sem voltak szentek. Szerették az életet, uram bocsá' még a jó bort is. Egy szentnek könnyű tökéletesnek lenni. Az átlagos emberek nagysága abban rejlik, hogy életük egyik-másik szakaszában akár egy-két pillanatában túl tudnak lépni önmagukon. Ez valamennyi mártír főtisztre igaz volt.
Nagyságukat és emberségüket az is bizonyítja, ahogy utolsó óráikat töltötték. Például Aulich tábornok megírta búcsúlevelét Pál öccsének, aki a császár oldalán volt hadbíró. Ezután nagy nyugalommal Horatiust olvasott. Láhner, a zseniális szervező, utolsó éjszakáján elővette fuvoláját, és Donizetti Lammermoori Lucia című operájából Edgar búcsúáriáját játszotta kotta nélkül.
Schweidel tábornok "A három testőrt" olvasta. Dessewffy tábornok élete utolsó napján volt a felesége 25. születésnapja. Október 6-án kora reggel felkereste a pap. A tábornok rendkívül vallásos volt. Fel kellett ébreszteni, mert a gróf mélyen aludt. "Tiszta lelkiismeretem van, s ez aludni hagyott"- felelte az ámuló kérdésre.
Leiningen gróf búcsúlevelet írt bátyjának, szép és fiatal feleségének, sógorának. Ezt a levelet így fejezi be: "Éppen most szenvedtek ki négyen közölünk, még visszhangzanak a lövések a szívemben. Most ránk kerül a sor..." Török tábornok, a neves hadmérnök, Vauban francia marsall erődítéstan-könyvét olvasta.
A legnagyobb meglepetést azonban Damjanich okozta. A kortársak a herkulesi termete, valamint őszinte, néha szókimondó, nyers modora miatt "vadrácnak" titulálták. A tábornok egy nagyon szép imát írt feleségéhez:
"Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra.
Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg ó Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben -Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni -dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
Emíliámnak vigasztalásul."
Damjanich
A legkevesebb amit elmondhatunk, hogy ez mély, s megindító költészet. Tehát, mint ahogy írtam, aradi hőseink igazi hús-vér emberek voltak Számomra a katonák magatartását a legtökéletesebben Márai fogalmazta meg a Vidali módszerében: "igazi katonához, ahhoz a régi fajtához, akinek a komolyságán és férfiasságán átéreztem azt a riadt szemérmet, a belső magatartásnak azt a gyermeteg áhítatát, amellyel örökké tudja, hogy aki támad, az mindig véd is valamit.
«Szeretem a katonákat» - mondta bizalmasan - «szeretem fegyelmüket, életmódjukat és lovagiasságukat; az igazi katona tudja, hogy halálig harcol, nincs béke, csak békés átmenetek, a küzdelem nyers és kegyetlen, de be kell tartani közben, néha könyörtelenül be kell tartani a játékszabályokat, s a végső cél nem valamilyen olcsó diadal, harsonákkal, lobogó zászlókkal és hódoló parasztokkal, nem egy erőd megvívása, hanem maga a harc."
A vértanúk ebben a szellemben éltek, és harcoltak hazájukért. Sokan mondják, hogy jó a hazáért meghalni. Dehogy jó! De jó, hogy van haza, amelyért adott esetben meg lehet halni! S ők becsülettel éltek, és úgy is haltak.
Október 6-án egy pillanatra emlékezzünk meg szabadságharcunk valamennyi neves és névtelen hőséről. Hiszen Ők igaz ügyért, a szabadságért, hazájukért harcoltak.
Áldottak legyenek haló poraikban is!
Lőrincz Miklós nyá. ezredes
(A volt pécsi tüzérdandár utolsó parancsnoka)
Polgár Info
(Nemzeti Hírháló) |
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:11:08, szombat
|
| |
| |
Szanyi kimondta...
http://fusz.hu/node/6726
2007.10.05.
Hamarosan együtt kell mozdulnia minden magyarnak!
ElQrták, nem kicsit, nagyon! Sokadjára. Addig vezeti ElQró Ferenc pártját és kormányát, ameddig végleg teljesen le nem nullázza azt.
Az MSZP lázadni készül, illetve már lázadnak is: Szanyi Tibor gyakorlatilag kijelentette, hogy "Gyurcsányon kívül is van élet". Tehát ahogyan azt sok újságíró barátom is látni véli, hamarosan a d-209-es forgatókönyvet veszi elő újra az MSZP-SZDSZ maffiacsoportosulás! Figyelem! Gyurcsány-csere következik! Jön a következő haver: Bajnai vagy Kiss Péter, vagy Szili Katalin! A magyar nép nem tűrheti el némán, hogy pár év alatt 3 miniszterelnököt cseréljenek választás nélkül! Ideje most már nem tucatnyi, hanem száz és százezres utcai felvonulásokon megmutatni, hogy tisztességes, demokratikus új választásokat akarunk, csalás, becsapás, hazudozás, ámítás nélkül! Szamóca szavajárását alkalmazva kijelenthető: Ferenc testvérünk miniszterelnöki székben töltött napjai meg vannak számlálva. Közel a végső bukás.
Készülni kell! Hamarosan mozdulni kell! Együtt! És most már remélem mindannyian "úgy leszünk öltözve"....mert én úgy leszek.
Skodacsek András, Nemzeti Hírháló |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-10-06 22:05:03, szombat
|
| |
| |
Molnár Tamás: MAMMON HATALMA
2007.10.05.
Ki a leggazdagabb magyar?
A napokban ismét nyilvánosságra hozták a 100 leggazdagabb magyar vállalkozó ranglistáját. Az ajánlóban olvasható az utóbbi évek leghülyébb mondata, miszerint: -A listán olyan, javarészt közismert személyekről van szó, akiknek vagyona tiszta eredetű és transzparens. A ,,tiszta eredet" kapcsán máris felmerül az első kérdés, vagyis, hogyan lehet tisztességes munkából több százmilliárdos hasznot kikerekíteni néhány év leforgása alatt? A másik kérdés már sokkal konkrétabb: -Hogyan lehet tisztességes üzletmenet mellett Demján Sándornak -aki most az első helyen végzett a leggazdagabbak listáján-, a tavalyi 80 milliárdos vagyonából rövid idő alatt 260 milliárdot csinálni? (Hogyan lehet Gyurcsánynak egy év alatt 300 milliót keresni?) Az ilyen hatalmas és gyors magántőke növekedés szinte teljesen elképzelhetetlen a mai, hanyatló üzleti világban. Felfigyelt erre a tényre például a hazai kisvállalkozókat állandó rettegésben tartó APEH? Ha igen, vajon mennyi adót fizetnek be hatalmas nyereségeik után a sikeres /tiszta és transzparens/ vállalkozók? A 100 leggazdagabb ember adóbevallása és adóbefizetése például miért nem lehet nyilvános? Az államkasszát gyarapító befizetésekre és jótékonykodásokra talán még büszke is lehetne az ország, hiszen a gazdagság önmagában /különösen ilyen ,,maffia-jellegű" gazdasági környezetben/ még egyáltalán nem nagy dicsőség. A fentiekben említett hülye mondat második része is elgondolkoztató. Mi az, hogy ,,transzparens"? Netalán jól láthatót akartak írni a lista összeállítói? Ha ez így van, akkor nem érthető, hogy miért szerepel a listán Gyurcsány és Kóka, vagy miért nem Bajnai és a többi milliárdos/milliomos kormánytag teljes vagyona. A szerzők eszerint teljesen normálisnak tartják, és nem veszik észre, hogy a kormányon lévők valójában rejtegetik, eltüntetik saját összehordott vagyonukat? Ezek szerint teljesen rendben van, hogy a politika, mint szemérmes védőernyő, jóságosan ráterül a jelenleg hatalmon lévő, kiváltságokban részesülő milliárdos családi klánokra? A politikában hatalomra került, javarészt bűnöző gazdasági oligarchákról /Figyelem, itt nem arisztokratákról beszélünk!/, miért nem készül egy hozzávetőlegesen tárgyilagos felmérés és ranglista? Talán mert nem eléggé ,,transzparensek"?
Miközben egyre növekszik az eladósodás, a nyomorúság és ismét a hárommillió koldus országa lettünk, elhűlve olvassuk a híreket. A magyar dzsentriként viselkedő újgazdagok /Tisztelet a kivételnek, például Széles Gábornak, aki önerőből létrehozta a beteges kétpártrendszert meghaladó nemzeti médiabirodalmát, vagy a Béres és Lázár családnak!/ egyáltalán nem a nemzet nagyra becsült, modern arisztokratáiként viselkednek. Többségükben nem hoznak létre egyetemeket és kutatóintézeteket, nem támogatnak nagy nemzeti sorskérdéseket, egészségügyi vagy kulturális projekteket. Nem, itt ezen a kies provincián a gazdag csak még gazdagabb óhajt lenni, de mindenáron. Legtöbbjük nem saját népe szellemi és anyagi felemelkedésének ügyén fáradozik, csak saját feneketlen zsebét képviseli, akárcsak a parlamenti politikusok. Nekik kevés lenne Isten pénze is! A legszemléltetőbb példa a felső uralkodó kaszt pénzimádatára és összezártságára az a hír, hogy 1 milliárdos alaptőkével új, jól jövedelmező biztosítót -nyilván egészségügyi biztosítót!-, alapít Járai Zsigmond (volt MNB vezér) -aki egyébként látszólag megveti neoliberális kollégáit-, és Horváth Béla (volt AVIVA biztosítós, ex-elnök). Az alapítók a várható busás haszon reményében teljesen félretették /vagy soha nem is volt nekik!/ személyes politikai kötődésüket. Együtt űzi a további milliárdokat a FIDESZ-es, MSZP-s, SZDSZ-es, MDF-es társulat. Íme a társak: Bayer József (Axel Springer ügyvezető), Martonyi János (ex-külügyminiszter), Nobilis Kristóf (vállalkozó, Index), Mándoki Zoltán (MÁV vezér), Móricz Gábor (Kaptár Zrt), Preisinger Béla (S+H informatikai Zrt), Staub Elek (Magyar Telecom ex-vezér), Sapáry György (volt jegybankelnök), Korányi G. Tamás (Napi Gazdaság résztulajdonos és főszerkesztő), Kieselbach Tamás (galériatulajdonos). /Kieselbach milliárdjai egyébként jól mutatják, hogy milyen hatalmas rejtőzködő összegek forognak a megfoghatatlan műkincs kereskedelemben!/ Az egész vállalkozást természetesen egy izraeli érdekeltségű bank támogatja a háttérből. Hát, igen! Az igazat megvallva szép kis lista ez. Jól szemlélteti a pénz, nemzetek feletti egységesítő hatalmát és szerepét. Miközben ismét hatalmas, 150 millió eurós kölcsönt vettünk fel a párizsi székhelyű Európa Tanács Fejlesztési Banktól, a cirkusz és kenyér, az oszd meg és uralkodj gyurcsányi és orbáni színjátékát, jól kitalálták nekünk földönfutó szerencsétleneknek. Ha már nincs -és nem is lehet- nemzeti arisztokráciánk, szeressük legalább a sikeres ,,nemzetvezető" újgazdagokat! Bennünket, szegényeket csak egy vigasztalhat: -Mammon pénzhatalma szerencsére rendre véget ér. Úgysem lesz zseb, az utolsó úton vándorlók ingein.
Molnár Tamás
ÚDK
Utóirat: Orbán már megint hazudik! Azt mondja, ha majd hatalomra kerülnek, azonnal felszámolják a magánbiztosítók rendszerét. Miközben kézből eteti a népet, saját haverjai már gőzerővel gründolják az évszázad bizniszét jelentő magánbiztosítót. Gratulálunk!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2007. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
695 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1370
- e Hét: 11637
- e Hónap: 22748
- e Év: 176244
|
|
|
Offline
