|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 22:01:37, kedd
|
| |
| |
Szemfényvesztés (!), avagy két hír margójára
Publicisztikák
2007.06.05.
John Smith írása©
A metro június elsejei száma két rövid, de egymással szorosan összefüggő hírt közölt: Az egyik arról szólt, hogy ,,Uniós milliárdokat kaphat a főváros is", a másik pedig arról tudósít, hogy a magyar családok 40 százaléka a létminimum alatt él. Sok hasonló, az uniós milliárdokat dicsérő tanulmány, cikk jelent meg az utóbbi években, amelyek azonban rendre elfelejtették megemlíteni azt a tényt, hogy az EU bizony bajban van (lásd.: OECD jelentés: Irány a növekedés, 2006). Ha egy állam, vagy államszövetség bajban van, mint jelen esetben, gazdaságilag lemaradt az USA-tól, Indiától, és Kínától is, akkor logikus, hogy segítőket keres, akiket fel tud használni a nagy világgazdasági versenyben. Erre a legalkalmasabbak a volt keleti blokk államai, akik gazdasági felzárkózásuk érdekében mindent megtesznek, hogy elérjék a hőn áhított nyugati színvonalat.
Szükségszerű kérdésként merül fel, hogy elnyomorított kis- és középvállalkozói iparral (amely a példaértékű USA-ban rendkívül erős), és folytatólagos, pazarló, felelőtlen gazdálkodással, valamint unióba való többlet befizetéseinkkel hogyan lehet felzárkózni, a negyven - ha ugyan nem több - évnyi előnnyel rendelkező nyugat-európai gazdasághoz??
Az uniós tagságot magasztaló politikusainknak és újságíróinknak ideje lenne végre az igazi tényeket is közölni a ,,szegény magyarokkal", ti. azt, hogy szegénységünk oka maga az EU, amelyről még Orbán Viktor is bevallotta a csatlakozáskor, hogy ,,nettó befizetők" leszünk, azaz jóval többet kell befizetnünk, mint amennyit kapni fogunk. A pontos összegek:
Az EU- elvonások 1989-2006: (az átváltási kulcs 260 Ft, a rövidítés: ml., milliót, az md. milliárdot jelent!)
Kiadás:
Bruttó vámbevétel kiesése: 29 md euró 7540 md forint
Úthasználati díj kiesése: 3,5 md euró 910 md forint
Embargó betartása: 3 md euró 780 md forint
Összesen: 35,5 md euró = 9230 md forint
Bevétel: (PHARE, ISPA stb.) 1991 és 2003 között maximum 1,4 md euró 364 md ft
Egyenleg: - 34,1 md euró = - 8866 md ft.
Évente:
Felhasználható EU "támogatás"* 1000 ml euró 260 md ft
Kiadás: 6562,63 ml euró 1706 md ft
Egyenleg: - 5,562 md euró = - 1446 md ft (vagyis évente ennyi mínuszban vagyunk!)
* A magyar költségvetésből adott "társtámogatás" nélkül az előirányzott kifizetés (1342.1 millió euró) 75 %-a
A kiadás részletezése:
- tagdíj (a GDP 1,12 %-a) 646 ml euró 168 md ft
- Európai Beruházási Bank 54 ml euró 14 md ft
- Európai Fejlesztési Alap (2005) 85 ml euró 22 md ft
- Szén- és Acélkutatási Alap (2006-) 9,93 ml euró 2,6 md ft
- vám árbevétel ÁFÁ-val (2004-es kieső) 5614,9 ml euró 1460 md ft
- kieső bevételek 65 ml euró 17 md ft
- többlet költség 87,8 ml euró 23 md ft
Összesen: 6562,63 ml euró 1706 md ft
Kieső bevételek részletezése:
- Szgk. ÁFA kiesés 154 ml euró 40 md ft
- Egyéb ÁFA kiesés 192 ml euró 50 md ft
- ÁFA kamat 67 ml euró 17,5 md ft
- Szgk fogyasztói adó + ÁFA 23 ml euró 6 md ft
- Egyéb fogyasztói adó + ÁFA 39 ml euró 10 md ft
- ÁFA eltűnés 58 ml euró 15 md ft
- osztalékadó 154 ml euró 40 md ft
Kieső bevételek összesen: 687 ml euró 178,5 md ft
Többlet költség részletezése:
- EU támogatás hitelezése 73 ml euró 19 md ft
- Adminisztrációs teher 7,7 ml euró 2 md ft
- A kötelező rész költsége 31 ml euró 8 md ft
- EU jogrend 769 ml euró 200 md ft
Többlet költség összesen: 880,7 ml euró 229 md ft
Források:
1. 1994. évi I. törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről.
2. Az 1994. évi I. törvény Magyar Köztársaság és az EU között, a magyar vám leépítésének ütemére
3. KÜM anyag* "EU-csatlakozás 2004" (kiadvány, 160 oldal, Kiadó: a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Készítette: KÜM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság, Felelős kiadó: dr. Balázs Péter, (Előszót írta: Kovács László) Kézirat lezárva: 2003. február 20.
4. Gyorsjelentés az államháztartásról - 2006. június
A számokon el lehet gondolkozni, azonban a lényeget nemrég fogalmazták meg:
,,A mai, magát legfejlettebbnek tartó nyugati világ, a kölcsönök által rettenetes igát rak a mai magyarok nyakába. Méghozzá úgy, hogy a magyarok saját pénzét adják kölcsön a magyaroknak, jó magas uzsorakamatra. Ez az ország így soha sem fog felemelkedni, szerepe csupán a fogyasztás marad. A népességnek pusztulnia kell e miatt."
Polyák Endre, a Magyar Nemzeti Bank volt főellenőre, 2007.
http://www.fusz.hu/node/5287 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 21:54:33, kedd
|
| |
| |
Stumpf: Zuhanórepülésben a kormánypártok
Gyurcsányt csak Gyurcsány tudja megbuktatni?
2007. június 5. 11:14
Bomlik a Gyurcsány Ferenc kormányfő mögött kialakult kényszerszolidaritás - állítja a Századvég Alapítvány elnöke. Stumpf István szerint a zuhanórepülésben a szabad demokraták is osztoznak a szocialistákkal. Az inforadio.hu írása.
Az Orbán-kormány egykori kancelláriaminisztere szerint Gyurcsány Ferenc ügyes taktikai manőverrel alakított ki maga körül egy kényszerszolidaritást, amelyhez az őszödi beszédet is felhasználta.
Stumpf István szerint egyfajta morális zsarolással azt mondta el, hogy ha nem állnak mögé és a reformok mögé, akkor minden összeomlik.
Sőt, az alapítvány elnöke szerint amit a kormányfő sugallt a híveinek, az azt is jelentette, hogy "én nyertem meg nektek a választásokat, nincs is más lehetőség".
Váltottak már ciklus közben...
Ez a fajta szolidaritás azonban az ellenzéki politikus szerint most repedezik. Emlékeztetett arra, hogy Gyurcsány Ferencet már Őszödön is figyelmeztették: a szocialisták váltottak már miniszterelnököt a ciklus közben is.
Stump István arról is beszélt, hogy az SZDSZ is osztja a szocialisták zuhanórepülését azzal, hogy a koalíció tagja maradt. A kormányfő pedig azzal, hogy mindkét koalíciós partnertől kikérte a bizalmi szavazást, azzal megosztotta a felelősséget.
Stumpf István egyetért azokkal az alkotmányjogi szakértői véleményekkel, hogy senki más nem tudja a kormányt megbuktatni csak saját maga, mivel a legitimációja a bizalmi szavazás óta kifogástalan.
Úgy látja: három alternatíva van. Vagy leváltják Gyurcsány Ferencet a szocialisták, vagy a kormányfő tesz még egy utolsó kísérletet az elvesztett bizalom visszaállítására, vagy rendkívüli választásokat kell kiírni.
inforadio.hu
fidesz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 21:48:24, kedd
|
| |
| |
Nyiri János
Visszafordítható-e Trianon?
Több-kevesebb, jobb-rosszabb ünnepséggel emlékezett a lakosság töredéke a trianoni békediktátum 87. évfordulójára. Az elsöprő többséget hidegen hagyta múltunk eme fekete pillanata.
Következményeit természetes adottságnak tekinti, az utódállamokban élő magyarokat pedig inkább idegennek, mint rokonnak.
Legalább tudjuk, milyen tudati gyökérzete van a mai kormánypártok szavazóbázisának.
Most azonban gyakoroljunk önkritikát, vegyük számba a revansisták érveit, mennyire alaposak.
Feltétlenül illendő a Trianon ellen harcolók visszahelyezése a nemzeti becsület legmagasabb polcaira.
A székely hadosztálynak, a Sopron környékét megőrző (mondhatjuk
visszafoglaló) tiszti különítményeseknek, a diplomaták becsületes küzdelmének főhajtással adózunk.
Ideje megfelelően értékelni a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének honvédő harcait is, és végre helyre tenni a köztudatban, hogy éppen az ő sikereik miatt mondtak le a hazaáruló Kun Béla-félék.
Azért hagyták cserben ‘19. augusztusban Magyarországot, mert rádöbbentek, hogy valós erőt csak a Vörös Hadsereg tudhat maga mögött, és nem kívánták, hogy a magyarok érdemben fel tudjanak lépni a saját érdekeikért.
Nekik csak addig volt fontos az ország, amíg a szovjet világforradalom számára hasznosnak ígérkezett.
Most az ő utódaik országolnak, csak nem a világforradalom, hanem a világgazdaság az istenük.
Másfelől a magyarok Trianon-értékelése sok sebből vérzik.
A legkártékonyabb a ‘mindent vissza!' siránkozás, amely semmiféle realitással nem számol.
Jó üzlet az irredentizmus, el lehet adni CD-n, pólón, kulcstartón meg matricán, de ez éppen azt akadályozza, ami nélkül nem léphetünk előre: a tisztánlátást.
A legfontosabb tudnivaló: Trianon visszafordíthatatlanságát az garantálja, hogy az utódállamok első lépései között volt a nagybirtokreform.
A magyar nagybirtokosok földjeit szétosztották a nincstelen, illetve nagyon szegény román, tót, szerb népek között. Ezzel 1920-ban új honfoglalás játszódott le az elcsatolt országrészekben- és maradt el a maradék Magyarországon.
A magyarországi ‘földreform' az 1920-as években nem hozta meg a várt eredményt.
Életképtelen, nyomorgó parasztgazdaságok jöttek létre - mert a ‘reformerek', pontosabban a reformot kisiklató nagybirtokrendszer így akarta.
Egyébként az 1945-ös földosztás hasonlóan eredménytelen volt, mert azt meg nem valamiért, hanem valami ellen csinálták: annak célja pusztán a nagybirtokrendszer megszüntetése volt, de a kutya sem törődött az életképes magyar parasztgazdaság és paraszti társadalom kérdésével.
A ‘45-ös földosztás megágyazott a téeszesítésnek, nem is volt más célja a földosztást diktáló Szovjetuniónak.
A magyar politika rosszul mérte föl a revans esélyeit és módjait a két háború közti ‘húszéves fegyverszünetben', aztán rosszul helyezkedett a háborús években is.
Túl sokáig tartott ki a kényszerű német szövetségben, rosszul értelmezett erkölcsi kategóriákat, elsősorban a hűség fogalmát.
A realitásérzék teljes csődjét legtömörebben az mutatja, hogy a háború előtt és alatt abban foglalták össze Magyarország ‘célját', hogy a háborúból lehető legtovább kimaradni, miközben a lehető legnagyobb politikai hasznot bezsebelni (azaz: ‘Mindent vissza!' - és lehetőleg véráldozat nélkül).
A magyar vezetés igyekezett mindenkivel jóban lenni, kivéve a győztest, amely ebben a térségben a Szovjetunió volt.
Ne feledjük: a háború kimenetele napnál világosabb volt minden tiszta fejű ember előtt, már a kirobbanása napján is.
A magyarok kezelték rosszul a Trianon-kérdést annak bekövetkezte előtt és után is, egészen napjainkig.
A nemzetiségekkel való szóértés hiánya, a Párizs környéki tárgyalásokon folytatott rossz taktika, aztán a két háború közti rossz politika, utána a magyar nemzeti tudatot megtagadó, pusztító Rákosi- meg Kádár-korszak, betetőzve a 2004. december 5-ei gyalázattal - mindezt nem kell a román, szlovák meg szerb gonoszság számlájára írnunk. ‘Önfia vágta sebét.'
Mi lehet a kiút?
Teljesen fölösleges ‘Trianon-komplexusban' szenvednünk.
Először is meg kell békülni nyilvánvaló igazságokkal.
Mindenekelőtt azzal, hogy csak élő embereknek, nagy létszámú népeknek van esélyük bármire.
A hatmillió meg nem született magyarnak nem lehet rezerválni egy országot a bolygón.
Másodszor tudomásul kell enni, hogy a nagy kérdések fejben dőlnek el.
Amíg a magyarok két táborra szakadva gyűlölik egymást, addig nincsen emelkedés, addig csúszás és zuhanás van - mint most is.
Tudomásul kell vennünk azt is, hogy amíg a nemzeti összetartozás tudata nem lesz egy vallási parancs súlyával egyenértékű, addig nem lesz nemzeti haladás.
‘Legszentebb vallás a haza.' - írta a költő, de látnunk kell a tényt is:
A Kárpát-medencében egy közönséges vasárnapon a román meg a szerb nemzeti egyház templomai tele vannak.
A szlovák templomok tele vannak, a kárpátaljai nemzetiségek mind a saját templomaikban vannak.
Az osztrák falvakban, kisvárosokban a nagy többség szintén eltalál a misére.
A horvát templomok dugig, ők szintén katolikusok.
Eközben a magyar templomok kongnak az ürességtől.
Történelmileg szánalmas önáltatás, amikor az istentelen, Istentől elfordult magyarok ajkán felhangzik az ének:
‘Isten, áldd meg a magyart.' -
Ugyan kit?
És Miért?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 21:43:05, kedd
|
| |
| |
Trianon
Sok magyar, aki megjárta Párizst, hazatérve baráti társaságban elmeséli, hogy bizony elment a Kis-Trianon kastélyba, és köpött egyet. Köpni egyet a Kis-Trianon-kastély kertjében, titokban, szinte félve- a kétségbeesettség, a tehetetlenség gesztusa. Mi, magyarok pedig a gesztusok népe vagyunk. Mi, magyarok, nem koccintunk sörrel, mert Aradon kivégezték a 13 tábornokot. Nem koccintani sörrel: a dac, a büszkeség, az önbecsülés gesztusa. De miért hát e különbség?
Egyszerű...
Mert 1848-49 fájdalmát kibeszélhettük. Trianon fájdalmát pedig soha. Tudják, mint a gyerek... Akit megver, megaláz az apja, s utána azzal fenyegeti, hogy ha szólni merészel bárkinek, még jobban megveri. Befelé forduló lesz az ilyen gyerek, szótlan, szorongó, beteg. S aztán lehet belőle gyilkos is, és lélekbúvárok tárják majd fel az okot imigyen: ezt a gyereket verte az apja, és nem mondhatta el senkinek...
Nem lettünk gyilkosok.
De beteg a lelkünk.
S a legbetegebb azoké, akik úgy próbálják meg gyógyítani magukat, hogy nem vesznek tudomást Trianonról. Akik úgy tesznek, mintha Trianon nem is lett volna, vagy elmondják egyszer, mint a katatón őrült, hogy felejtsük már el. S akad olyan is, aki rettentő lelki bajában egyenesen kiröhögi Trianon fájdalmát. A tudomást nem vevők, a kényszeres felejtők és röhögők: mind-mind kamaszok. Ostobák, éretlenek, önmagukat elveszítők. Miképpen kamasz volt az egész század, amelyben Trianon egyáltalán megtörténhetett, csak egy kamasz században volt lehetséges ezt tenni egy nemzettel. Tudjuk, a kamasz képzeli magát mindig a legokosabbnak. Mindenek felett állónak. Ilyennek képzelték magukat a nagyhatalmak, Trianon vétkesei, bűnösei s az utódnemzetek, Trianon hullarablói.
S Eduard Benesnek szobra lett Prágában- pedig amúgy a cseheket nehéz nem kedvelni. Áll Benes Prágában, a külügyminisztérium előtt, és azt mondja, azt üzeni, hogy Trianont nem lehet elfelejteni. Azt üzeni az a néma szobor, hogy vannak megátalkodottak a bűnben.
S vannak gyávák, még saját fájdalmukban is. Mi vagyunk a gyávák. Mi, nyolc és fél évtizede hallgatásra ítélt magyarok. Akik némán tűrjük, és nem beszélünk róla, nehogy véletlenül megsértsünk valakit. Talán elég lesz ebből is egyszer. Ebből a némaságból. S abból is, hogy még mi szégyelljük magunkat, mi, az áldozatok. Talán elég lesz egyszer a köpködésből ott, a Kis-Trianon-kastély kertjében. Nem köpködni kell, hanem elmondani. Megtanulni végre a zsidó néptől az örök parancsot: "Mondd el fiaidnak!" Ideje van. Mert amit elszenvedtünk, az a mártíromságunk. Ám ahogy hallgatunk és meghunyászkodunk, az csak a gyávaságunk. És csak az egészen ostoba képzeli, hogy a gyáva meghunyászkodásban rejlik valami haszon. Nem. Nincs abban haszon, csak az önbecsülés maradék elveszítése. Apránként fogy, napról napra. Tavaly december 5-én éppen egy nagyobb darab veszett oda. Aláírtuk a magunk belső Trianonját. Mi magunk írtuk alá, sok pici kereszttel. Magyartól félt a magyar, mert ömlött a kormány aljas hazugságáradata mindenfelől. Amikkel és amilyen eszközökkel akkor riogattak, azért egy politikai erő Európában szalonképtelenné válik. Itthon nem. Itthon még ők vannak megsértődve. Ők. A szemforgatva kirekesztők, a sajnálkozva uszítók, az ájtatosan gyűlölködők.
Trianon egy és Trianon kettő. Nemcsak siratják, ünneplik is őket. Az elsőt az utódállamok. A másodikat a jelenlegi koalíció politikusai és értelmiségi holdudvara. Van, aki egyszerre ünnepli mindekettőt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, akinek ma, június 4.én van a születésnapja.
Gratulálunk.
Magyar Nemzet, 2005. június 4.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 20:54:02, kedd
|
| |
| |
Megint "rendbe kell tenni."
Balogh T. Gyöngyvér 2007. június 4. 13:26
Gondola
Négy évig is eltarthat, amíg stabilizáljuk a gazdaságot - nyilatkozta a
szocialista miniszterelnök
Budapesten a Newsweek című hírmagazinnak.
A dologban elgondolkoztató, hogy mindez 1988 decemberében történt,
a kormányfőt pedig Németh Miklósnak hívták.
Azóta nem négy, hanem több mint 18 év telt el, és a stabilizáció a
következőképp sikeredett.
Akkor körülbelül 17-18 milliárd dollár volt a nettó adóssága az országnak.
Ma állami eladósodottságunk hivatalosan több mint negyvenmilliárd euró
(dollárban jóval több).
Akkor a közvagyon csaknem teljes egészében nemzeti tulajdonban volt; a
Tungsramot adta
el a Németh-kormány nagy feszültségek közepette.
Ma a volt közvagyon 95 százaléka mások kezében van, és zajlik a maradék
elárusítása is.
Akkor tíz- és fél millió körüli volt a haza lakossága, ma - noha százezres
nagyságrendű utánpótlás
érkezett az elcsatolt tartományokból - valamivel tízmillió fölötti a
népesség.
Azért mondjunk valami jót is: az öngyilkosságok aránya kisebb az akkorinál.
Akkoriban üptre vette fel a kormány a hiteleket az iparszerkezet
átalakítására,
később a részben átalakított ipart eladta az állam, s a vevők nagy része
csak a piacot vásárolta meg,
a gyárakat bezárta.
Az akkoriban éppen csak megjelenő munkanélküliség mára 8 százalék körülire
hízott - hivatalosan.
Valójában a 6 milliós munkaképes korú lakosságnak mintegy a fele dolgozik.
Nem hivatalos adatok szerint gazdaságunk évi 1200 milliárd forint
kamatterhet nyög -
ezt teljes egészében hitelből teszi, azaz a csillagászati adósság
legkevesebb ennyivel évről évre nő.
Higgadtan legalább annyit meg kell állapítanunk:
a Németh Miklós által ígért négyéves konszolidáció nem sikerült.
Most éppen konvergencia program van érvényben, és a 2002-ben még 2006-ra
remélt,
euróövezethez való csatlakozásunk a mai kilátások szerint leghamarabb
2014-ben következhet be,
addig gazdaságunk ki lesz téve a pénzügyi manipulációknak.
Sok minden megváltozott tehát.
Egy valami azonban azonos:
szocialista miniszterelnök dolgozik a gazdaság stabilizálásán.
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu
J-ZONA: http://hirportal.uw.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 20:51:57, kedd
|
| |
| |
Nem emléknap?
Ludwig Emil
Magyar Nemzet 2007. június 5. 0:01
A bácsikám 1945 után alkalmi műszaki rajzolásból, művészi festésből élt.
Csodálva bámultam remek rajzeszközeit, finom ecsetjeit.
Ceruzáira, akvarellpapírjaira, de a rajzszeges dobozára is rá volt írva,
nyomtatva: "Vesszen Trianon!"
Gyárilag, minden pillanatra szóló emlékeztetőül, minden magyar számára.
Az így megjelölt használati tárgyak csak a csonka Magyarországon belül
forogtak,
az utódállamokban büntetés járt az ilyen eszközök, könyvek, térképek
birtoklásáért, rejtegetéséért.
1945 után tovább tiltották már idehaza is, az öreg kellő óvatossággal vette
elő e szomorú relikviáit.
Babits Mihály verseinek 1961. évi gyűjteményes kiadásában megcsonkították a
Dal az esztergomi bazilikáról
és a Hazám című verseket, az Erdély, az Áldás a magyarra és a
Csonka-Magyarország című költeményeit
pedig egyszerűen kihagyták a kötetből, mert
"irredenta hangjukkal sérthetnék szomszéd népeink nemzeti érzését".
Ennyit a múltról, ugorjunk a mába!
Tegnap volt a trianoni békeszerződés 87. évfordulója.
A hét végén kisebb-nagyobb magyar közösségek: civil szervezetek, egyes
települések és településrészek önkormányzatai, kulturális egyesületek,
határon inneni és túli politikusok, egyházi és baráti körök méltóan
megemlékeztek történelmünk e gyászos napjáról.
Az Országgyűlés ellenzéki képviselői közül többen részt vettek emlékező
gyűléseken, s kemény szavakkal figyelmeztettek a három emberöltővel ezelőtti
nemzetgyilkosság máig ható következményeire.
A Fidesz és a KNDP az évforduló alkalmából törvényjavaslatot terjesztett be,
amely szerint június 4-ét, a diktátum aláírásának napját a magyar
összetartozás napjává kellene nyilvánítani.
A hétfőn megjelent kormánypárti újságok tüntető közönnyel számoltak be
minderről.
A Népszabadság egy érdektelen fotóval, képaláírással tudósított az
országszerte megtartott rendezvényekről,
a vezető publicisztika az időszerűtlen "trianonozást" kárhoztatta;
a Népszava az MTI híreit idézte és egy olyan publicisztikát közölt, amelynek
szerzője összetolta
a két világháború közti revánspolitikát és a "szlovák suhanc által Nyitrán
megvert magyar lány" példáját.
Csakhogy éppen Malina Hedvig nagyon is aktuális esete mutat rá, hogyan él
tovább Trianon gonosz szelleme,
hiszen a minden jel szerint a magyar kisebbséghez való tartozása miatt
bántalmazott szlovákiai lány
ellen már egy egész hatalmi-politikai gépezet vonul fel visszájára ferdíteni
a történteket.
Ugyanilyen erőszakos esetekről hallhattunk Szerbia (még) magyarok lakta
vidékeiről, és csöppet
sem előny ma magyarnak lenni Romániában, Ukrajnában.
Az európai csatlakozás ténye mit sem oldott meg az évtizedes szomszédsági
konfliktusainkból:
a szigetközi Duna-vízlopás ügyében - a hágai döntőbíráskodás dacára - nem
léptünk előre,
az erdélyi és kárpátaljai vízgyűjtő területekről bármikor a mi Tiszánkba
folyhat az ipari méreg,
a megtörtént károkozásokban remény sincs jogorvoslatra, sőt a hírhedt
osztrák bőrgyár is egykori
magyar településről ereszti a mocskát a Rábába.
A legocsmányabb megnyilvánulás egy liberális politikus részéről hangzott el
tegnap.
A debreceni évfordulós megemlékezés kapcsán az SZDSZ Hajdú-Bihar megyei
elnöke,
bizonyos Gadus István közölte, hogy a "liberálisok mélységesen elítélik a
Trianon-szindrómát".
Kijelentette, hogy "június 4-e nem nemzeti ünnep, nem is emléknap", ezért
magyarázatot követel,
miért vesz részt rajta a város vezetése.
Ennyi jut tehát az eszébe a gyászos évfordulóról egy mai magyar szabadelvű
politikusnak.
No comment.
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu
J-ZONA: http://hirportal.uw.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 20:14:00, kedd
|
| |
| |
Ágoston Balázs: Jobboldali önépítés
2007-06-01 16:37 Barikád.hu
Jobbra tarts!: Adott az irány
Az utóbbi időben sajnálatos módon egyre többször hangzik el értelmiségiek
szájából az a vélekedés,
hogy a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár idejétmúlt, értelmét vesztett
felosztás.
E divatos állítás rendkívüli veszélyeket rejt magában, mert egyrészt a
relativizmuson alapul,
másrészt a legteljesebb mértékben tévesen értelmezi e két fogalmat.
Ennek szomorú bizonyítéka például az a kijelentés, mely szerint a Magyar
Szocialista Párt gazdaságpolitikája jobboldali.
Ez merő ostobaság, a materializmus ugyanis vegytiszta baloldaliság, s így
minden ebből következő
életellenes magatartás is az.
A "gazdasági jobb" és a "gazdasági" bal kifejezéseknek nincs értelmük.
Jobboldaliság és baloldaliság ellenben nagyon is létezik, éspedig öröktől
fogva, bár az elnevezés
csak a gyalázatos 1789-es franciaországi felfordulás idején vált
általánossá.
Mint köztudott, az akkori párizsi parlament jobboldalán ültek a hagyományos
rend hívei,
a baloldal pedig a zavarkeltők, felforgatók lelőhelye volt.
A jobboldaliság és a baloldaliság fogalma azonban nem csupán földrajzi
helyzetet jelöl.
A jobboldaliság nagyon tömören definiálva nem más, mint a tradicionális,
hierarchikus, szerves társadalmak elfogadása és igenlése, a szakralitás és a
transzcendencia iránti nyitottság, a természetellenes egalitarianizmus, a
materializmus és minden ebből fakadó dogma és cselekvéssorozat elvetése.
Ebből logikusan következik, hogy a valódi jobboldal nem lehet demokrata.
Mielőtt bárki megrettenne ezen állítástól, nyomatékosan leszögezzük, hogy az
antidemokratizmus
kifejezetten pozitív attitűd, ugyanakkor nem jelent, nem is jelenthet
totalitarizmust, vagyis dogmatikus,
parancsuralmi diktatúrát.
A hagyományos, önmagából következően antidemokratikus jobboldali szemlélet
pusztán világnézeti
leképeződése annak a ténynek, hogy ezen a világon eredendően nincs
egyenlőség, s az egalitarianista
dogmatikát kizárólag terrorisztikus úton lehet ráerőltetni a társadalomra,
gúzsba kötve és megbénítva azt.
Ha úgy tetszik, ez egy nagyon is racionális, empirikus megállapítás.
A jobboldaliság, mivel állandó és öröktől fogva létező értékeken nyugszik,
stabil és statikus világszemlélet,
míg a baloldaliság a "haladást" isteníti.
A baloldaliak nyughatatlanul izegnek-mozognak, soha sehol nem érzik jól
magukat, számukra nyűg minden hagyomány, rend, kötöttség.
Nem az azonosságot és a harmóniát, hanem a másságot, a diszharmóniát, a
feszültséget keresik és gerjesztik.
A baloldaliak megszállottan tevékenykednek, anélkül azonban, hogy ebből
valódi tett kerekedne ki.
Julius Evola, a jeles olasz jobboldali bölcselő így ír erről a jelenségről:
"Csak azoknak az élete keresi valójában a 'mást', akik nem elégszenek meg
önmagukkal, és akik eltávolodtak önmaguktól: nekik van szükségük a
társadalomra mint kölcsönös támaszra, mint kollektív törvényre;
és ők törekszenek - mert nincsenek; mert csak keresőkként,
elégedetlenekként, a jövőtől függve léteznek:
mert ők a létesülés.
Borzadnak attól, ami az ember természetes élettere: a hallgatástól, a
magánytól, a kitöltetlen időtől,
az örökkévalótól; és ezért tevékenykednek, izgulnak, szüntelenül ide-oda
forgolódnak,
mindennel foglalkoznak - kivéve önmagukat.
Tevékenykednek, hogy érezzék magukat, hogy létüket igazolják.
És mivel a tevékenységtől és mindentől, amit csinálnak, saját igazolásukat
várják, egyáltalán
nem ők tevékenykednek - ők csupán a tevékenykedés megszállottjai.
Ez a mai ember aktivizmusának értelme.
Ez nem tett, hanem lázas tevékenykedés.
Ez azoknak az őrjöngő rohanása, akiket a kerék tengelye kirepít, és akiknek
a rohanása annál őrületesebb,
minél messzebb vannak a középponttól.
Amilyen ez a rohanás, ez a 'tempó', végzetszerűen ugyanolyan a gazdasági, az
ipari, a kulturális,
a tudományos területen a társadalmi törvény zsarnoksága: mindenütt és
mindenben,
a dolgok általános rendjében, amely létrejött."
Míg a jobboldaliak az egyensúlyt és a harmóniát képviselik, addig a
baloldaliak folyamatosan
meg akarják váltani a világot.
"A Föld fog sarkából kidőlni", hirdeti egyik eszenciális indulójuk, az
Internacionálé.
Amelynek címe mindjárt eszmei állásfoglalás is, a szerves és tradicionális
nemzeti közösség megrögzött tagadása.
A nemzetköziség evidensen szemben áll a nacionalizmussal, amely a
hiedelemmel ellentétben
nem a XVIII. század polgári-liberális ideológiájának terméke, hanem azóta
létező szellemiség és cselekvés,
amióta csak emberi közösségek léteznek a világon.
A tévesen felvilágosodásnak nevezett elsötétedés korszakában legfeljebb csak
átalakult, egyszerre kiterjesztő és kirekesztő izmussá, szinte
dogmarendszerré változott ez a nemes és természetes érzés.
S persze meglovagolták azok a sátáni háttérerők, amelyek abban a korban
elérkezettnek látták az időt,
hogy totális, frontális támadást indítsanak a szellem fensőbbsége és az
ebből fakadó természetes,
hierarchikus rend ellen.
Így vált akkoriban a nacionalizmus az azonos fajtájú emberek szerves,
szolidáris közösségét
egybekötő érzésből a vezető rétegek és az alávetettek között az utóbbiak
felhergelésével
mesterségesen fölszított, beteges irigység és gyűlölet dogmájává.
Az eredeti értelemben vett, tagolt és hierarchikus nacionalizmus azonban
ettől függetlenül érvényben
volt és maradt mindmáig.
Szép és hősies példája ennek a Vendée-fölkelés, melynek során az
északkelet-franciaországi
régióban együtt szálltak harcba a jakobinus terror ellen a Bourbonok
zászlaja alatt a nincstelen parasztok,
a papok és az arisztokraták.
Íme, a felforgatással szembeszegülő, egyenlősdi nélküli nacionalista egység!
Büszkén mondhatjuk el, hogy Magyarországon is volt erre példa, hiszen
1918-19-ben parasztok, polgárok, iparosok, katonák és arisztokraták egy
emberként vették fel a harcot a hazaáruló vörösterrorral.
Később belőlük alakult ki a Rongyos Gárda, amely eredményes harcokat vívott
a trianoni békediktátumnak érvényt szerezni akaró megszálló államok ellen.
A nacionalizmus tehát egészséges és pozitív attitűd, akkor is, ha az
elsötétedés évszázadában bemocskolták.
A nacionalizmus szerves része a jobboldaliságnak, de önmagában nem azonos
vele.
S természetesen nem keverendő össze a sovinizmussal, amely félelemből,
szorongásból, irigységből,
frusztrációból, bosszúvágyból fakad.
A nacionalizmus büszkeség, egészséges tartás, a saját nemzet szeretete,
olyan felhajtóerő,
amely képessé teszi az embert más nemzetek nacionalizmusának tiszteletére.
A nacionalizmus nem bezárkózás, hanem - mert a nemzeti lét öröktől való és
értékes adottság - nyitottság,
más nemzetek, más kultúrák bátor és félelem nélküli megismerésére való
képesség, anélkül azonban,
hogy a nyilvánvaló különbségeket elmosná, és zagyva, életellenes
multikulturalista dogmatizmussá fajulna.
A jobboldaliak a rend, a törvény, a tekintély, az ebből fakadó uralom, a
tagolt, hierarchikus társadalom hívei,
a baloldali ellenben a szabadság-egyenlőség-testvériség hamis és
ellentmondásos jelszavából indulnak ki,
elvetik a tekintélyt, az uralmat, nivellálni akarnak.
Ez annyit jelent, hogy az egyenlősítés "szükségességéből" (vagyis a
valóságtól elrugaszkodott dogmának
való megfelelés kényszeréből) fakadóan, miután a hitványabbat nem lehet
egyenlővé tenni
a kiválóbbal a kiválóbb szintjén, a minőségileg magasabb rendűt kényszerítik
le a hitványabb nívójára,
nem törődve azzal, hogy ily módon a szabadság mint gyakorlati megvalósulás
semmivé lesz,
hiszen ez a felfogás gúzsba köti a kiválóbbat.
Pedig "...természetes rangkülönbség van az emberek között; az uralkodásra,
vagy szolgaságra születettek
között; az élet vezérei és vezetettjei között.
Ez magától értetődő, és egészséges időkben és népeknél mindenki által önként
elismert tény,
noha a hanyatlás évszázadai odakényszerülnek, hogy ezt ne lássák, vagy
tagadják" - írta erről Oswald Spengler,
a jeles német gondolkodó Ember és gép című munkájában.
Persze tudjuk, hogy "a csorda halálos ellensége a rangsornak: ösztönösen az
egyenlősítőt kedvelik:
az erős egyénekkel szemben a csorda ellenséges, méltánytalan, mértéktelen,
szerénytelen,
pimasz, kíméletlen, gyáva, hazug, hamis, irgalmatlan, alattomos, irigy,
bosszúvágyó."
(Friedrich Nietzsche.)
A jobboldaliak a szellemi szférára, a teljesítményre, a minőségre, a
differenciáltságra helyezik a hangsúlyt, a baloldaliak ellenben
relativizálnak, deheroizálnak, összemosnak, s végső soron az emberi
társadalmak
felépítését oda redukálják, hogy mindenki születésétől fogva egyenlő.
A baloldaliak ezért az emberijogizmus lelkes hívei.
Dr. Padányi Viktor, az 1945 után ausztráliai emigrációba kényszerült nagy
magyar történész
A nagy tragédia című munkájában úgy vélte, "jogrendszereink csúcspontja az
ember fensége és az emberi élet szentsége, hangyavilágunk modern
bölcseletében az ember az egykor csak a királyoknak kijáró személyi fenség
és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát, s hovatovább oda
jutottunk, hogy egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen
ahhoz, hogy határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra és szinte már
ijesztően
nevetséges önértéktudatra ne érezné feljogosítva önmagát.
Ma már nincs szerénység, meghajlás, alázat és jelentéktelenség-tudat (s ha
van, azt Freud óta betegségnek tekintik), emberi lények, akiknek szellemi
világuk egy-két ezer szó használatán alig terjed túl, akikben a vegetatív
léten túlterjedő 'szellemi' színvonalat csupán olcsó divatcikkek viselése és
primitív szórakozások hajszolása jelenti,
akik a világnak alig érnek többet azoknak a fizikai munkaóráknak effektív
összértékénél,
ami vegetatív szükségleteik kielégítésén felül az emberiség számára
pluszként fennmarad,
feljogosítva érzik magukat primitív jelentéktelenségük és a semminél alig
több fontosságuk számára
ugyanazt követelni, ami egykor csak a legnagyobb, legértékesebb és
legfontosabb erőfeszítéseknek járt ki.
Az utcalány demokratikusan egyenlőnek, emberi méltóságában azonosnak tekinti
magát a tisztes és életét
másokért elégető családanyával, a tolvaj és szélhámos szemtelenül emberi
jogaira hivatkozik
az életének mocskát likvidáló hatósági közegekkel szemben, s az izmait áruba
bocsátani nem képes
fölösleg nem emberséget és szívet kér és köszön meg, ha kap, hanem követel,
mintha Istenen
kívül bárki is jogszerűen felelős volna életéért és haláláért.
Az emberi irgalom, belátás és együttérzés intézményeiből 'panem et circenses'
lett, amit mint kijáró jogot
követelnek egyre többen, s mindezt annak a tulajdonképpen semmitmondó
ténynek az alapján,
hogy ők 'emberek'." Padányi hozzáteszi:
"A tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint ő maga.
S a 'vezető', az 'elit' egyik sem a kettő közül.
A vezető nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a
tömeg rendszerint
hiába keresi a számára ismerős és így megnyugtató vonásokat."
Mindez persze természetes és mindig létezett tulajdonsága a sokaságnak,
korunkban -
a paradigmaváltásnak tekintendő tömegmédia manipulációinak következtében -
pusztán a végsőkig fokozódott mindez.
Ha a hagyományos uralkodó rétegek gyakorolnák hatalmukat a természetes
struktúrák keretén belül,
s nem a sátáni háttérerők száguldanának világunkkal a halál felé, a probléma
megfelelően kezelhető volna,
mint ahogy az is volt nagyjából 1945-ig.
Csakhogy azóta minden korlátot ledöntött a tömegdemokrácia, amelyben
mindenkinek szavazati joga van,
függetlenül valós értékétől.
Ez azt jelenti, hogy két Győzike-rajongó többet számít ebben a
konstellációban, mint mondjuk egy akadémikus.
Pedig "valójában a többséget, amely mentes bármiféle megszorítástól és
minőségi kikötéstől,
csak az alacsonyabb társadalmi rétegek alkothatják; és ahhoz, hogy valaki
megkaparintsa
e rétegeket és szavazataik révén hatalomra kerüljön, mindig azt az egyetlen
nyelvet kell beszélnie,
amelyet ezek megértenek.
Azt kell előtérbe helyeznie, ami leginkább érdekli őket, vagyis a
legdurvább, leganyagibb és legilluzóriusabb érdekeket. Mindig ígérnie kell,
és sohasem szabad követelményeket állítania.
Ezért minden demokrácia elvileg az immoralitás iskolája: támadás az igazi
politikai osztály méltósága
és belső tartása ellen."
(Julius Evola.)
Ez cáfolhatatlanul életellenes.
S ezt ki is használják a legalacsonyabbrendű rétegeket manipuláló
háttérerők.
Weöres Sándor pontos diagnózisa szerint "a jelenkor legveszélyesebb
ördög-násza:
Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése.
Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a
tömeg érzelgősségéből
kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van."
S lőn: a Gyurcsány Ferenc nevű személy "megtalálja" az "elveszett kislányt",
"hősiesen" szembeszáll a betegséggel, s párás okuláréval nosztalgiázik a
pápai fészerről,
amelyben állítólag felnőtt.
A tömeg pedig tapsol, éljenez, meghatódik, szemét törölgeti, s széles
mosolyra tátja fogatlan száját
a városligeti proli-show-k alkalmával, miközben Korda György énekli a
mammammariát.
Ez a baloldaliság eszenciája.
Ki kell térni az úgynevezett szociális érzékenységre, amelyet a baloldal
szemtelenül önnön jellemzőjének
hazudik, sajnálatos módon a magát jobboldalinak nevező, valójában azonban
ideológiailag
zavarosan kóválygó polgári politikai oldal hallgatólagos egyetértésével.
Nos, a valóságban a baloldal a történelem során soha nem volt szociálisan
érzékeny.
Jó példa erre a XIX. század manchesteri típusú tőke-vadkapitalizmusa és az
ebből kinövő kommunizmus.
E kettő, szögezzük le, egymás édestestvére és következménye.
Mindkettő a baloldali világszemlélet gazdasági leképeződése.
A valódi jobboldaliság gazdasági leképeződése a feudalizmus időszaka volt,
amikor a földművelők
szimbiózisban éltek földesuraikkal.
S bár az osztályharcos propaganda élénk színekkel festette meg az
"elnyomott" rétegek megpróbáltatásait,
meg kell állapítanunk, hogy egy átlagos középkori jobbágy összes
jövedelméből az arányokat tekintve jóval kevesebbet vont el az akkori állam,
mint manapság.
Aki nem hiszi, számoljon utána!
Akik a baloldal nem létező szociális érzékenységéről értekeznek, azoknak
föltehetjük a kérdést:
vajon ezen érzékenység megnyilvánulása volt nyolcmillió ukrán paraszt
halálra éheztetése?
Szociális érzékenységnek minősül az 1950-es évek hazai padláslesöprése, a
földművelők kifosztása,
a nemzetet vezető értelmiségi és arisztokrata réteg kiirtása?
Szociális érzékenységnek minősül a világon százmillió ember halálát okozó
kommunizmus?
A leggátlástalanabb arcátlanság szükséges ahhoz, hogy bárki is a baloldal
szociális érzékenységét hirdesse.
A Horthy-időben, az "egymillió koldus Magyarországán", vagy az állítólagos
"Habsburg-elnyomás" idején összehasonlíthatatlanul nagyobb létbiztonságban
éltek az emberek, mint a kommunizmusban,
vagy mint napjainkban.
A Horthy Miklós nevével fémjelzett évtizedekben honosították meg
Magyarországon a társadalombiztosítást,
ma pedig, miután az emberek befizetett járulékai eltűntek a kasszából,
felszámolják azt.
Persze a cél nyilvánvalóan nem az, hogy visszatérjünk a középkori viszonyok
közé.
De szellemiségében, szemléletében az a korszak összehasonlíthatatlanul
egészségesebb
és emberibb volt a mostaninál.
Szellemiekben a jobboldalnak igenis törekedni kell arra, hogy visszataláljon
saját gyökereihez.
Ahhoz a hagyományos rendhez, amely garantálja a valóságos szabadságot.
Azt a szabadságot, amelynek korlátai vannak, azért, hogy megmaradhasson,
hogy ne zúzhassák szét életellenes
dogmák rögeszmés, fanatikus képviselői.
A jobboldaliság és a baloldaliság igenis létezik, s nemhogy nem vesztette
aktualitását e fogalmi ellentétpár,
hanem épp ellenkezőleg, korunk szélsőséges materialista romlottsága miatt
minden eddiginél lényegesebb,
hogy azok, akik bárminemű szerepet vállalnak a közéletben, szilárd és
kristálytiszta, megalkuvásoktól mentes világnézetre építsék cselekedeteiket.
Meglehet, a valódi jobboldaliság képviselőinek értetlenség, gúny, szitok
lesz osztályrészük a plebs részéről.
Ez természetes, és egyébként biztató jel.
A valódi jobboldaliaknak ugyanis nem a tömegeknek való udvarlás a
küldetésük, sőt, ettől éppenséggel tartózkodni kell.
A cél nem a demokratikus pártokráciában való elhelyezkedés kell legyen,
hanem egy minőségi ellenforradalom,
amely szembeszáll a felforgatással, a halállal.
A cél a hatalom visszaszerzése kell legyen.
Erre pedig csakis az képes, aki sziklaszilárdan áll a lábán korunk harsány
káoszában.
"Érezzük mi, hogy népszerűtlen eszméket fejtegetünk, mert természetüknél
fogva csak az lehet népszerű,
a mi az egyesek hiúságának tömjénez", mondta a XIX. század első felében gróf
Dessewffy Aurél,
a reformkori aulikus konzervatívok egyik vezéralakja.
De az öröktől való igazságok akkor is igazságok, ha üldözik, gúnyolják vagy
nem értik őket.
A jobboldaliaknak ma nem a baloldaliakra való rálicitálás, a hozzájuk való
hasonulásra való törekvés,
hanem önmaguk megismerése és megszilárdítása a legfőbb kötelességük.
(barikad.hu)
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu
J-ZONA: http://hirportal.uw.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 19:56:38, kedd
|
| |
| |
Csökkentés helyett tovább emeli a gáz árát a kormány?
A Fidesz energiapolitikusa arra következtet a gazdasági minisztérium pénteki közleményéből, hogy ismét gázáremelés várható. Balla György szerint április óta csökkenthetné a földgáz árát a kormány, hiszen a világpiaci árak is csökkennek.
A képviselő azt mondta, ha szocialista-szabad demokrata kormánya van az országnak, akkor a kedvező piaci hatások nem gyűrűznek be, a kedvezőtlenek viszont mindig elérik az állampolgárokat.
Balla György szerint a kabinetnek nem csak a gázüzletből busás hasznot húzó cégek érdekeit kellene szem előtt tartania.
Pénteken a gazdasági minisztérium vészjóslóan közölte, hogy 86 milliárd forint hiányt kell megtéríteni, valamint arról is beszélt, hogy a kőolaj világpiaci ára emelkedni fog. Világos tehát a kormány szándéka, bár minden lehetőség meglenne arra, hogy csökkentse a gáz árát, mégsem ezt teszi, hanem az év második felében vagy a jövő év elejétől újabb jelentős gázáremelésben gondolkozik - fejtette ki a képviselő.
Forrás: hírTV
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 19:22:43, kedd
|
| |
| |
Húsz évre titkosítva...
2007. június 5.
Szilvásy György szerint nem volt a Nemzetbiztonsági Hivatal fedőszerve az Egymásért Egy-másért Alapítvány. A kancelláriaminisztert ma hallgatta meg az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága.
Az egymásért ügyben készült mindössze négy oldalas jelentést a szakminiszter 20 évre titkosította, így aztán továbbra is kérdés lesz, hogy mennyit tudhatunk meg a alapítvány működésének hátteréről. A mai nyilatkozati csörtét egyébként a kancelláriaminiszter kezdte: Szilvássy György a nemzetbiztonsági bizottság ülése után arról tájékoztatott, hogy szerinte egyértelműen kiderült: az alapítvány nem volt a Nemzetbiztonsági hivatal fedőszerve. A fideszes Demeter Ervin ezt nem fogadja el, mert szerint arra a kérdésre nem kapott választ a szakbizottság, hogy használta-e valaha is bármire a hivatal az alapítványt, ezt ugyanis nem szabályozzák olyan szigorúan mint a fedővállalkozások üzemeltetését.
Szilvássy György azt is elmondta, hogy nem volt szabálytalan, hogy az NBH egyik vezetője az alapítvány kuratóriumában is dolgozott, de nem is ért egyet a szabályozással, úgyhogy itt szigorítás várható. A szakminiszter viszont elismerte, hogy testvéreit használhatták arra, hogy politikai kapcsolatokat keressenek és azokat befolyásra használhassák, de hogy pontosan kik, az alapítvány vezetői vagy mások, erről nem tudunk semmit. Illetve megkérdeztem Simicskó Istvánt, a Nemzetbiztonsági Bizottság KDNP-s elnökét, de ő csak annyit mondott, hogy számára sem egyértelmű, kik keresték a kancelláriaminiszter, ismeretségét. Most annyit tudunk, hogy végül nem érték el Szilvássy Györgyöt.
Az ellenzék mindenesetre lemondásra szólítja fel a kancelláriaminisztert, mert szerintük a Nemzetbiztonsági Szolgálatokat nem irányítják, nemhogy megfelelően, de sehogy. Simicskó István azt is jelezte, hogy jövő héten várják az ügyben nyomozó Vám- és Pénzügyőrség parancsnokát.
Vizsgálóbizottság
Múlt hétfőn az MSZP leszavazta, hogy a parlament sürgősséggel tárgyalja a bizottság felállítását. Emiatt mindenki úgy gondolta, hogy a testület majd csak szeptemberben áll fel. Tegnap azonban a Fidesz kérte, hogy vegyék fel napirendre az ügyet, és ezt támogatták a szocialisták. Úgy néz ki, hogy mégis csak sürgősséggel tárgyalja az ügyet a parlament. Tegnap le is zárult az általános vita, vagyis akár néhány héten belül elkezdheti a munkáját a bizottság. Viszont feltűnően sok az "államtitok", emiatt azonban nagyon is bizonytalan, hogy a közvélemény mennyit tudhat meg arról, hogy pontosan mit is tett vagy nem tett a nemzetbiztonsági hivatal az ügyben, meg hogy mi is az alapítvány pontos szerepe.
http://www.nethirlap.hu/cikk/nethirlap.25451.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-06-05 18:41:08, kedd
|
| |
| |
Éger: ott leszünk minden kilométerkőnél
2007-06-05 15:55 Weborvos Erdélyi Ildikó
Pénzügyi nyomortól és hazugságoktól terhes az egészségügyi igazgatás - állítja Éger István.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke mai sajtótájékoztatóján a köztestület hétvégi küldött-közgyűléséről számolt be. Mint fogalmazott, történelmi pillanatban, történelmi cselekedetet hajtottak végre a küldöttek: egy ülésen oldották meg a teljes tisztújítást és fogadtak el új alapszabályt. A kötelező kamarai tagság törvényi megszüntetése után több mint 35 ezer orvos lépett be önkéntesen a köztestületbe, az általuk megválasztott küldöttek újra megalakították a MOK-ot. A közgyűlés nyilatkozatot is elfogadott, Kivéreztetett egészségügy címmel.
A kamara régi-új elnöke szerint a küldött-közgyűlés minden lehetőséget megadott arra, hogy a MOK ott legyen minden kilométerkőnél, hallassa szavát az egészségpolitika és a társadalom ügyeiben. A közvélemény előtt rövidesen megjelenik a Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ), a MOK által alapított szakszervezet is, amelybe 15 ezer kamarai tag lépett be. A tömörülés megkezdi a területi szervezeti építkezést, és jó esély van arra, hogy ez év második felében a munkahelyeken jelentős érdekképviseletté váljon.
Éger István hozzátette: holnap összeül a MOK elnöksége, s remélik, hogy támogatni tudják a Semmelweis Egyetem szakszervezetének most formálódó sztrájk-követeléseit.
A MOK elnöke elítélően szólt arról, hogy a volt holland egészségügyi miniszter több millió forintért ad tanácsokat Magyarországnak. "Eljön hozzánk megmagyarázni, hogy nekünk miért jó az, ami Hollandiában nagyon rossz" - mondta Éger István. Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a MOK patikákban és betegszervezeteken keresztül terjesztett, közérthetően fogalmazott kiadványában a több-biztosítós rendszer, annak minden változata ellen érvelnek.
Éger István elmondta azt is, hogy személyes találkozót kért a miniszterelnöktől, amire azt a választ kapta, hogy a kormányfő sűrű elfoglaltsága miatt Gál J. Zoltánnal tárgyaljon. Ezt a lehetőséget a MOK elnöke köszönettel visszautasította és nem mondott le arról, hogy szót váltson Gyurcsány Ferenccel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2007. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
686 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3963
- e Hét: 14230
- e Hónap: 25341
- e Év: 178837
|
|
|
Offline
