|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 23:47:22, péntek
|
| |
| |
10 különbség Mohamed és Jézus között
A következő néhány szempont abban segíthet, hogy összehasonlítsuk Jézus Krisztust, mint a keresztény hit alapítóját és szerzőjét Mohameddel, aki az iszlám alapító prófétája. Mivel a kereszténység és az iszlám arról szól, hogy az alapító életútját és tanítását követi, fontos látni, hogy mi jellemzi Jézust és Mohamedet. Amilyen ugyanis a vallás alapítója, olyanná válnak a követők is. Ezt a Biblia is kijelenti, amikor Pál apostol ezt írja: ?Mi azonban mindannyian fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét. Eközben pedig az Úr Szelleme által fokozatosan átváltozunk, egyre jobban hasonlítunk őhozzá, és dicsőségről-dicsőségre jutunk? (2Kor 3:18, EFO). Nézzük hát, mik a különbségek Jézus és Mohamed között.
1. Mohamed megölte a harcban foglyul ejtett embereket (Ibn Ishaq 451). Jézus soha nem ejtett foglyokat, és soha nem ölt embert.
2. Mohamed arra biztatta embereit, hogy erőszakolják meg a foglyul ejtett nőket (Abu Dawood 2150, Korán 4:24). Jézus soha nem ejtett foglyul nőket, soha nem biztatott senkit erőszakra, és maga sem követett ilyet el.
3. Mohamedet sosem kínozták meg, ő maga azonban sokakat megkínzott (Muslim 4131, Ibn Ishaq 436, 595, 734, 764). Jézus soha nem kínzott meg senkit, ő maga azonban sokat szenvedett értünk, emberekért.
4. Mohamed azt hirdette, hogy követői harcoljanak azok ellen, akik más vallást követnek, míg mindenki nem követi majd Allahot (Korán 8:39). Jézus arra biztatta a követőit, hogy szeressék Istent és az embertársaikat, mint saját magukat ? függetlenül a nemzetiségüktől, vallásuktól (Mt 5:44).
5. Mohamed helyénvalónak tartotta egy félig vak ember brutális meggyilkolását (al-Tabari 1440). Jézus meggyógyított egy születése óta vak férfit (Mk 8:28).
6. Mohamed egy rabszolgát arra utasított, hogy emelvényt készítsen neki, amiről az iszlám tanítását hirdetheti (Bukhari 47:743). Jézus megmosta a tanítványai lábát (Jn 13:5).
7. Mohamed szerint a legnagyobb parancsolat az Allahban és a Jihadban való hit (Muslim 1:149). Jézus szerint pedig ez: szeressük Istent és a felebarátunkat, mint magunkat (Mt 22:34-40).
8. Mohamed gazdagon halt meg, azzal a vagyonnal, melyet másoktól zsákmányolt. Jézus szegényen halt meg, mert másokat szolgált, és nem halmozott fel vagyont.
9. Mohamed helyesnek tartotta mások keresztre feszítését (Korán 5:33, Muslim 16:4131). Jézust keresztre feszítették.
10. A követői szerint Mohamed elvárta, hogy mások az életüket adják érte (Sahih Muslim 4413). A követői szerint Jézus az életét odaadta másokért (Jn 18:11).
A következtetések levonása legyen mindenki egyéni felelőssége?
Forrás: infaustus.wordpress.com |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 23:24:27, péntek
|
| |
| |
Migránsvágy: Money+Girl! Job NO!
Közzétéve 2016-07-29
Azért vagyok itt, hogy megdugjalak benneteket, ordította a migráns!
20 év körüli lányokat zaklatott a 27 éves migráns, a fiatalok elképedtek attól, amit az arcukba ordított...
A svéd fiatalok azt vették észre kora reggel, hogy valaki követi őket. Állítólag a 27 éves férfi nagyon feldühödött, miután az egyik lány rákiabált, hogy kopjon le.
Vimmerby főterén ezután olyan dolgok hangzottak el, amiket a lányok sosem fognak elfelejteni...
“Utálom Svédországot, csak azért vagyok itt, hogy helyi lányokat d*ghassak és a svédek pénzét költsem!" - kiabálta a zaklató a lányok arcába.
A migránsnak a szóbeli inzultus nem volt elég, lehúzta a nadrágját és leköpte a lányokat. A rendőrség megtalálta az elkövetőt egy mellékutcában, ahol azonnal őrizetbe is vették szeméremsértés és szexuális zaklatás miatt.
Mint kiderült, a férfit már kiutasították, miután nem kapta meg a menedékjogot. A migránsnak eddig sikerült elkerülnie, hogy kitoloncolják, de a rendőrség most haladéktalanul deportálja a férfit.
(ripost)
Bal-Rad komm: Ez a migránskan legalább valamennyire őszinte volt! Részben kifejtette szándékait.
Lesz ez még gorombább helyzet is! A svédek még csak azt sem mondhatják, hogy nem is szóltak nekik.
http://www.balrad.com/2016/07/29/migransvagy-moneygirl-job-no/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 23:20:59, péntek
|
| |
| |
2016. 07. 29. 21:29
Most már biztos, Lázár Jánostól elvették az értékes játékszereit
Hivatalossá vált, hogy megszüntette a kormány a Lázár János vezette Miniszterelnökségen a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és a postaügyért felelős államtitkári posztot, a Magyar Fejlesztési Bankot, a Első Nemzeti Közműszolgáltatót (ENKSZ) és a Magyar Postát pedig a Seszták Miklós irányította Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) alá vonta.
A kancelláriaminiszter vesztesége nem csupán szimbolikus. Óriási pénzek feletti diszponálásról kellett lemondania, ugyanakkor ennek előszele már érzékelhető volt Spéder Zoltán eltüntetésekor.
Valószínűleg az ENKSZ lehet a legnagyobb skalp, ami most ott virít Seszták tárcavezető hivatalának falán. Az átcsoportosítás mögött az MVM köreit lehet sejteni, így a Paks2-re szánt pénzek és az államosított energiapiac bevételei egy kézben fognak összpontosulni.
http://alfahir.hu/most_mar_biztos_lazar_janostol_elvettek_az_ertekes_jatekszereit |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 23:19:50, péntek
|
| |
| |
Szitnyai Zoltán:
ADY ENDRE ÉS A ZSIDÓK
(Szitnyai Zoltán írása először Ady Endre ismeretlen arca címmel a Hungária c. Münchenben megjelenő emigrációs lap 1953. december 23-ai és 1954. január 8-ai számaiban jelent meg két részre bontva, majd az 1957-ben kiadott Őrzők a vártán c. tanulmánykötetében is helyet kapott, mégpedig A Nyugat nem politizált cím alatt.)
A Hangli mögött, a Vigadó-Kávéház egyik sarokasztalánál jöttek össze a Nyugat munkatársai. E délután különösen népes volt a hosszú asztal. A főbbek csaknem mind ott voltak. Ott volt Ady Endre is.
Ezidőben mutatták be Hatvani Lajos ,,Híresek“ című darabját. A konzervatív irodalmi körökkel kötött, ifjúkori kalandjának már hátat fordított, többé nem írt a Budapesti Szemlébe, ahol egyike volt azoknak, akik az Ady-ellenes támadásokat megnyitották. Gyulai Pál meghalt, a katedrája tövében töltött szellemi inaskodás ideje letelt, s a magántanári képesítésig vezető út túl hosszúnak látszott egy nagyratörő fiatalember szemében, aki rajtaütésszerűen akarta elragadni a sikert. Az Akadémia öregeire nincsenek hatással a Grassalkovich hercegek egykori kastélyából írogatott és hétágú koronával díszített levelei. Az öreg Heinrich Gusztáv fiókjában hónapok óta olvasatlanul hevernek dolgozatai, és Berzeviczy Albert sem ér rá tüzetesen megbeszélni a fiatal báróval tudósi terveit.
Különben is új szelek fújdogálnak az egyetem ódon falai között. Riedl Frigyes előadásainak anyagába bekerült Ady. A fiatal tudós, Horváth János egyetemi magántanár egy egész művét jelöli meg Ady nevével. Olyan jelenségek, amelyeket nem hagyhat figyelmen kívül egy törekvő fiatalember. A hatvani cukorgyárat, földbirtokot, bárói rangot készen kapta, valamivel neki is illő gyarapítania a család nimbuszát. A katedrához vezető út hosszú és bizonytalan, de lám, a magyar szellemi életből olyan ősforrás fakadt, amelyet jobban hasznosíthat, mint elődei a cukorrépatermelést.
Dicsőséget áraszthat nevére, politikai szerephez segítheti, és azzal egyszer a hatalomhoz is. Fürge agyveleje serényen szövi további terveit és ott látja már nevét egy nagy politikai lap élén. Főszerkesztői előszobájában bebocsátásra várakoznak a legnagyobb írók, közéleti emberek. Nem ő tehet arról, hogy az Erlich G. Gusztáv Rákóczi úti vörös bérpalotájában berendezkedő Pesti Napló főszerkesztői székéből épp akkor kellett kizuhannia, amikor a kezét már odacsúsztatta az államvezetés gyeplőjéhez. Károlyi ügyetlenkedett el mindent, az ő bűne, hogy az emigrációban unatkozott egy évtizedig, és unalmában megírt néhány cikket, amelyekért Töreky emelvénye előtt kellett meaculpáznia. Elnök úr, méltóságos Töreky elnök úr, Károlyi a bűnös, ő a felelős... És aztán 1945-ben minden előröl kezdődik, vörös drapériák alatt, vörösre mázolt katedrán...
De addig még több mint négy évtized telik el. Még épségben áll a Vár, a Szent Korona még odahaza van, és Ferenc József az apostoli király. A Vigadó-Kávéház egyik hosszú asztalát pedig körülülik a Nyugat munkatársai. Hatvanit ,,Laci“-nak becézik a kitüntetett kevesek, és szigorúan báró úrnak szólítják a többiek. Ha végzett az irodalmi cercle tereferéjével, gépkocsi röpíti a Várban lévő családi palotába. Ott szórakozik, emitt vállakat vereget és munkálja a dicsőséget hozó jövőt. Még fiatal férfi, de már irodalmi múltja van. ,,Gyulai Pál estéje“ a nagy halottal dicsekvő, nem érdektelen és nem is rosszul megírt mű címe, melyet a Nyugat Könyvtár jelentetett meg. ő az a ,,magyar mágnás“, aki hátat fordított a merev körnek, amelybe rangja, származása és vagyona szerint tartozik. A neve fogalom. Az érdekesség varázsa övezi nyúlánk, elegáns alakját, amely vetekedhetnék Pallavicini őrgróf eleganciájával is, ha nem hiányoznék belőle az igazi nagyúriasság, amely sokmindent megbocsáthatóvá tesz a politika porondján izgágáskodó másiknál.
Hatvani báró mindenesetre divatos ember, mindenfelé látható, és akinek nem sikerül vele összeakadnia a pesti életet számos sugarában végigpásztázó útjain, az a Váci utcai fényképésznél megbámulhatja a homlokára enyhe árnyékot vető cilinderrel, a megszállottak mélybehatoló tekintetével, az elvek emberének mosolytalanul zárt ajkaival és arcának azt a meggyőződést sugárzó kifejezésével, hogy kedvelik a nők és tisztelik az írók.
Családjának más tagjai is divatban vannak. Hatvani Bertalan tompa színekkel festett, hófehér aktjainak hosszú sorát mutatta be sikerrel az Ernst-múzeum. Lili bárónőről méltán mondják, hogy Budapest egyik legszebb asszonya, párducléptű, keleti zamatú, sötét rózsa, akinek szépségét a kaszinói zsűrik szerint csak a szőke Köpesdy Elemérné múlja felül.
A kávéházi asztal főhelyén ül Hatvani. A mellette levő széket Schöpflinnek sikerült megszereznie. A Vasárnapi Újság hasábjain méltatta már ugyan a Híreseket, de a fukar Hoitsy Páltól nem kapott elegendő teret ahhoz, hogy e ,,remekműről“ elmondhassa minden jó véleményét. Most húzza a báró fülébe, zengőbben és melegebben, mint ahogyan nyilvánosan tehetné. A báró maga elé nézően, beleegyezően hallgat.
Osvát a lapokat böngészi, Ignotus a politika mezőnyére száguld Fenyő Miksával, és megegyeznek abban, hogy a balkáni háború mögött Oroszország áll, és Magyarországot csak a nemzetiségek széleskörű autonómiája mentheti meg a szétszabdalástól egy világkonfliktus esetén.
Gellért Oszkár Füst Milánnal töpreng, Laczkó Géza a Nyugat legújabb számát lapozgatja ideges dobolással amiatt, hogy bosszantó sajtóhibák kerültek a ,,Német maszlag, török áfium“ című regényének archaikus párbeszédeibe.
Ady a hosszú asztal végén ült, a többiektől elkülönülten. Megszokott könyöklő mozdulatával bámult a füstbe, a messzibe, a semmibe. Mámorosnak látszott. Utolsónak érkezett, talán az Andrássy úti Három Hollóból, ahol Papp Viktorral meg a megyéjéből felruccanó komákkal szokott poharazgatni, magyar módra búsulni, Tisza Istvánt, zsidót szidni és kicifrált ködjövendőt táncoltatni a boros asztalon.
Talán nem is hallotta a kávéházi beszélgetők zsongását, talán nem is látta a körülötte ülőket. Lehet, hogy épp az öreg Hatvani-Deutsch báróval való esetét élte át újból, amit az imént nevetgélt el italozó barátainak. Azon az estélyen történt, amelyen írókat, művészeket láttak vendégül a hatvani kastélyban. Az öreg báró volt a házigazda. Bizalmatlanul nézegette a házában szokatlan gyülekezetet, amelyet a fia csődített oda. Hm, írók? De mi a foglalkozásuk? Mert élni is kell valamiből. Ezt firtatta, amint megszólításával tüntette ki a jelenlévőket. A legtöbbjüknek volt valami kenyéradó foglalkozása is, ha nem egyéb, legalább az újságírás. Míg egyikük gőgös fejvetéssel azt a hetyke választ adta, hogy csupán költő, és semmi más. Az öreg Hatvani-Deutschot elképesztette, majd méregbe hozta a felelet. Arcát ellepte az öreges harag pírja. ,,Also ein Niemand!“ - vágta vissza, és sarkon fordult. Ady mosolyogva nézett utána, és megveregette az öreg báró röstelkedő fiának a vállát: ,,Also te egy valaki vagy!“
Erre gondolt, másra... Mélyen maga elé nézett, és mosolygott. Majd lassan megemelte nehéz szemhéját, és a tekintetével célba vette Fenyő Miksát.
— Sidó! — mutatott feléje bal kezével.
Az asztal minden pontján csönd lett. Csodálkozó arcok fordultak Ady felé. Fenyőt egy könnyed biztonságú mondatban állította meg az ittasan elnyújtott szó. A Delcassé szerződés jelentőségét méltatta éppen. A barátian szeretett Adyra pillantott szórakozottan. Igen, ő zsidó, de ebben nincs semmi meglepő. Ezt ő mindenesetre jobban tudja Adynál, és tudják mások is. Bandi szeret kötekedni, ha beivott. Nem jelent semmit. Ismét Ignotus felé fordult, és folytatta félbeszakadt mondatát.
De az őskaján valóban évődő kedvében volt. Mosolya, lehunyt szemhéja alatt lappangott egy darabig. Aztán ismét feldugta a fejét és előbbi mozdulatával a neofita Gellért Oszkárt vette célba:
— Sidó!
Gellért kissé elpirult, és szivarjának füstfüggönyével rejtette el haragját.
Ady tovább könyökölt, bámult, hallgatott, s közbe pajzánul fel-felbuktatta a fejét:
— Sidó!... Sidó!...
Sorra vette Ignotust, Osvátot, Füst Milánt, Szép Ernőt.
Azok megbocsátóan vették tudomásul, hogy italosan jött, borissza garázda, akiben duhaj nóták és kötekedő hangulatok dudorásznak.
Adynak különben is többet volt szabad, mint másnak. Neve fáklya, amely fényt ad, villamosság, amely magával ragadja a Nyugatot. Írásaiban színvallóan áll zsidó barátai mellé, és versei fölé írott ajánló szavakkal tesz vallomást baráti hűségéről. Bölcsen tudták, hogy Magyarországon az efféle zsidózást nem kell komolyan venni. A magyar társadalom egésze szívből helyeselte a jogok teljességét megadó recepciós törvényt, és zsidónak lenni még csak kényelmetlen állapot sem volt azon a régi Magyarországon. A magyar ember barátsága felmelegedő hangulataiban nem kevésbé évődik a tóttal, oláh-val, svábbal. A ,,buta tót“, a ,,bocskoros oláh“, a ,,huncut a német“ is csupán évődő kedvének és nem bántó szándékának kifejezései. Szeretet van bennük, ártatlan rátartisága a sovén gőgnek, amely szerint teljes értékű ember csak magyar lehet. Veszélytelen hetykeség, amely után békítő koccintás, baráti ölelés következik. Játék, amelybe a zsidók maguk is beálltak, a lapok élcrovatában, a kabarék pódiumain is. A zsidó viccek legnagyobb része, épp a legcsípősebbek, zsidó agyvelőkben születtek.
A keresztény Schöpflin azonban, akit legszebb szólamaiban és Hatvanival való teljes összhangjában zavart meg Ady, komoly rosszallással mondta:
— Nézd, Bandi, mindnyájan tudjuk, hogy Hugó zsidó, Ernő, Miksa, Oszkár, meg Milán is az. Ők is tudják, tehát fölösleges ezt neked külön is felfedezned.
A komolyság mérgező cseppje hullott a humorba, és a hangulat feszélyezetté vált.
Ady ajkai szélén ismét megjelent a kaján mosoly. Szemébe csapódó hajfürtjének szálai közt áttekintve, derűje italos kacsintásával a sorban utolsónak hagyott Hatvani Lajost vette célba:
— Sidó!
Hatvani nem értette a tréfát, ha ő volt a tárgya. Arca a feminin harag gyors sápadásával komorodott el. Hiszen alig néhány perce, hogy egy százas bankjegyet csúsztatott a gúnyolódó zsebébe.
Schöpflin észrevette a báró arcának színváltozását. Van egy határ, amin még Ady sem teheti túl magát. A Nyugatnál ugyan sokat döngicsélnek a krapotkini ideológia homályosan elképzelt szociális államáról, a földvagyon átrendezéséről, a bankok és nagyipari vállalatok uralmának megszüntetéséről, de a nagyiparos és nagybirtokos Hatvani tabu volt. A nyolcezer holdas Hatvani-uradalomban a béres, a gyári munkás épp oly igavonó, mint másutt, a Nyugatot azonban a báró pénzeli, és az ő mosolyából az arany imádott cseppjei hullanak a tenyerekbe. Vele szemben félre kell tenni az antikapitalista elveket, még azt is, hogy a két Schöpflin fiúnak Ady a keresztapja. Messze még az idő, amikor e komaság gyümölcse leszüretelhető. Különben is a bárónak vitathatatlanul igaza van.
— Uraim, — szólt ismét Schöpflin a többiekhez — Bandinak ma kötekedő kedve van. Hagyjuk őt magára, és menjünk a másik terembe.
Az érdekeltek vállukat vonogatták. Túlzottnak találták ezt az érzékenységet. A báró azonban felállt, mire a többiek is. Osvát Ernő bicegett a sor végén.
— Marhaság! — morogta Gellért fülébe, aki rangsort tisztelő sietséggel bocsátotta őt maga elé.
Osvát tudta, hogy az emberek ritkán nézik a lényeget, és még olyan okos, tisztánlátó agyvelők is, mint Schöpflin, a felszín alapján ítélkeznek. Szemüvegének vastag lencséjén át, a sor élére iparkodó Schöpflin után ívelt gunyoros tekintete. Azt is tudta, hogy általában iparkodó ember ez az Aladár. De vajon miként vezekel majd a magyarok Istene előtt a bűnök halmazatáért, amelyek őt terhelik a magyar nyelv és a művek eredetijével szemben, amelyeknek albérleti fordítását ifjonc egyetemi hallgatókkal végezteti? Jószemű kritikus, a helyes gondolkodás és világos stílus művésze, aki jól látja meg az írói feladat és megoldása közötti hézagokat, de miért ír újabban novellákat, regényeket, sőt színdarabokat is? Szabad-e ezt tennie annak, aki azt a küldetést kapta, hogy írói alkotások elfogulatlan bírája legyen? Osvát tudta csak igazán, mennyi önuralmat, személyes becsvágy leküzdését és szókimondó bátorságot kíván ez a küldetés. Például a mindenki által körülduruzsolt és elkényeztetett ,,Lacinak“ mondani meg kurtán: ,,Ez bizony silány“. Néha neki is embertelenül nehéz, pedig ő alázatosan megszüntette írói vágyait, hogy annál jobban szolgálhassa másokét. Fáradalmaitól megkínzottan, többször hangoztatta, hogy szívesen elhagyná a helyét. De vajon valóban őszinte volt-e ez? Lemondani arról, hogy egy eszmét szolgáljon, amely észrevétlenül működik a Nyugat fedőlapja alatt, és teljesítményük legmagasabb fokáig sarkallja azokat, akiket magába az eszme szolgálatába állított be? Lemondani a gyönyörű látványról, amint igazgyöngyöt verejtékeztet a kagylóból, és a hírnév csúcsaira emel másokat, míg ő névtelenül marad a mélyben? Gül Baba elhagyhatja-e rózsáskertjét, amelynek minden darabját maga ültette, ápolta, nyesegette és nevelte fel? Lenne-e, akinek átadhatja rózsáinak tündérkertjét, nála hívatottabb kertésznek? Tűnődő tekintete Schöpflin után ívelt. Beretvált, papos arcán gúnyos mosollyal lépett be a másik terembe.
Eltűnt a tarka kaleidoszkóp, amely Osvát kivételével, szinte hiánytalanul együtt lesz, amikor a szellem emberei Sztálin vad hordáit köszöntik Budapest kapujában. A Nyugat nem politizált, munkatársai nem voltak politikusok, és a Nyugat nem volt politikai lap. Annál több volt: gondos előrelátással épített trójai faló, amely észrevétlenül csempészett a magyar közvéleménybe egy politikai gondolatot. Írói nem politizáltak, kifejezetten nem, de Ignotus egész lényét apai örökségként hatotta át a politika. Miként apja, az öreg Veigelsberg, az egykori országgyűlési képviselő, az idősebbik Andrássy Gyulának volt az íródeákja, úgy ő a Casinóban Duci grófként becézett ifjabb Andrássy mellett töltötte be ezt a szerepet. Osvát aszkétikus visszavonultságában a kommunizmus eszményeit szolgálta, és a vasmunkásból szalonkommunistává szelídült Kassák Lajos mögül tolta mind előbbre e világnézet eszméit a Nyugat hasábjain, míg egy ködös, téli reggelen, imádott leánya halotti ágyánál revolverlövéssel zárta le szerzetesien szerény életét. Fenyő Miksa sem volt politikus, a GYOSZ főtitkári székében sem, de a bensejében törtető politikai vágy addig próbálkozott, mire ismételt kudarcok után sikerült bejutnia a képviselőházba. Gellért Oszkár sem Ofélia térdein himbálódzott csupán, hanem amikor színt vallhatott, ő lett Károlyi Mihály sajtófőnöke. Történelmünk az emlékezés szégyenlapjára marta a nickeusi szent ligetekből kitörő Hatvani Lajos politikai szerepét és Ignotus cikkeit a kassai meg bécsi emigráció idején. Laczkó sem volt politikus, aki évtizedek múlva a Pest szerkesztőségében anekdotázta el a fenti esetet, de a hitleri háború propagandáját szolgálta szerkesztői munkájával, hogy néhány év múlva majd a ,,zabráló hősök“ előtt hajlongjon, és egyetemi katedrát szerezzen az őszirózsás forradalomban való részvétele jutalmául.
Az ajtó becsukódott. A hosszú asztalnál, a lehetőségek kétirányú előnyét mérlegelő, gyors döntéssel, csupán Laczkó maradt Adyval.
Az egy darabig mosolygóan nézett maga elé, majd a hallgatás mélyéből felkapta ismét a fejét, Laczkóra hunyorított és karja kurta lendületével az üres székekre mutatott:
— Nincs már egy se sidó!
Mi volt ez az eset? Bizonnyal semmi több, mint alkoholmámorban kieszelt ugratás, duhajkodó felidézése annak, ahogyan otthoni borozgatások közben szidták Tiszát vagy a zsidót, mert a mámorhoz hozzátartozik, hogy szidni kell valakit. Az esetet ugyan feljegyezte Laczkó emlékezete, de a többiek nem tulajdonítottak annak jelentőséget. A baráti hűtlenségek miatt panaszkodó Hatvani is így vallott: ,,Adyban azonban nem csalódtunk“.
A lélek mélyébe senki sem lát, de minden elejtett szó elárul valamit a lélek titkaiból. Ady nem volt antiszemita, de zsidóbarát sem. Érzelmei igazi imádatával egyedül fajtáját szerette. Mámoros tréfájáért három évtized múlva népellenesnek nyilvánította volna, és súlyosan megbünteti a népbíráskodás csőcseléke, de akkor még nem vadultak el egészen a lelkek, csak gyűjtötték jövendő elvadulásuk anyagát. Láthatatlan tőröket fentek, halálos mérgeket kevertek.
A Nyugat nem volt politikai lap, de szellemi katakombáiban időzített bombák készültek az alkalmas pillanatra. A ,,fákat is égigröpítő forradalomra“, ahogyan a kiváló novellista Nagy Lajos jósolta egyszer az Otthon Körben.
Csak egy volt közöttük, az élő magyar költők legnagyobbika, a nemzet szerető szívétől távolkerült és mégis elszakíthatatlanul ahhoz tartozó, aki nyíltan, egész lényét kitáróan és a rajongók megszállottságával vallotta:
— Lelkemből más sohasem érdekelte fölszánt poéta-ceruzámat, csupán Politika és Szerelem.
+++
"ADY ÉLETE A MAGYARSÁG MULASZTÁSAINAK PÉLDÁJA"
Dobszay Károly utószava:
Az Ady Endre megítéléséről immár majdnem egy évszázada tartó folyamatos vita nem olyan egyszerű, ahogy sokan gondolják. Sokkal bonyolultabb, s ezért nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy azt mondjuk: Ady a zsidók kitartottja volt, az ő szekerüket tolta. Verseinek komoly, hozzáértő vizsgálata mellett végre ideje lenne szembenézni azzal a ténnyel, hogy miért sikerült a zsidóságnak, a zsidó mecénásoknak behálózni a magyarság soraiból jövő igazi tehetségeket, és így vagy úgy a saját céljaik érdekében felhasználni. Ez a folyamat úgy istenigazából Adyval kezdődött és még napjainkban is tart. Legfőbb oka azonban nem a zsidókban keresendő, hanem a magyarság tehetősebb rétegének a kultúrát és az irodalmat semmibe vevő, hanyag hozzáállásából következik, amire ezer bizonyíték szolgál. Ez a tehetősebb magyar réteg két kézzel szórta a pénzt talmi ,,értékekre", ahelyett, hogy megbecsülte és támogatta volna a magyar ugaron vegetáló saját tehetségeit. Így akarva-akaratlanul a zsidók karmaiba űzte őket, akik már korán felismerték, hogy micsoda ütőkártya a kezükben, ha maguk mellé tudják állítani a magyarság soraiból a legtehetségesebb irodalmárokat. Ady zseniális költő volt, de alkatánál fogva könnyen befolyásolható. Számtalan verséből kiolvasható, hogy egész pályafutása alatt két véglet között őrlődött és vívódott, amit Szitnyai Zoltán fenti írása is kiválóan szemléltet. Egyik kései, jobboldali méltatója - Mecseki János - ennek az őrlődésnek és vívódásnak okait a következőképpen próbálja felvázolni:
,,Mentségére fel kell azonban hoznunk, hogy az ő napjaiban Magyarországon csak baloldali reformmozgalom létezett. A reform, a változás és változtatás szükségességétől annyira át volt hatva, hogy türelmetlen reformvágya politikai éleslátása fölé kerekedett. Hogy a baloldalon kik ígérgetnek milyen reformot, ezzel az alapvető kérdéssel már nem is foglalkozott. Lángoló fajszeretete, tősgyökeres magyar lénye és művészete ellenére nem vette észre, hogy Magyarországot szétdarabolással, a nemzetet megfojtással fenyegető, eredetükben, szellemükben és érdekeikben idegen erők szolgálatába szegődött. Ő szegény abban a hitben volt, hogy a magyarság ügyét szolgálja, pedig a valóságban, politikai tekintetben is, ,,a halál rokona“ volt. Beteg idők és beteg társadalom egészség után sóvárgó beteg dalnoka.
Olvasóink egy részét talán meglepi, hogy a Jászi Oszkárok, Bölöni Györgyök, Ignotus-Veigelsberg Hugók barátjának, a Fenyő Miksák és Hatvani Lajosok pártfogoltjának, a Lédára átköltött Brüll Adélok gavallérjának, a dekadens, baloldali, marxistabarát Adynak a költészetét nagyra tartjuk, s az irodalmin túlmenő jelentőségét hangsúlyozzuk.
De miért ne tennénk? Azért, mert Ady politikai nézeteivel nem értünk egyet, baráti és pártpolitikai kapcsolatait mélységesen helytelenítjük? - Ady Endre költőzseni és politikai dilettáns volt, akinek lírai nagyságát politikai dilettantizmusa, életszemléleti dekadenciája és erkölcsi esendősége éppúgy nem csorbítja, ahogy, fordítva, irodalmi érdemei sem mentik politikai állásfoglalását, pártállását és életszemléletét. Jó költők is lehetnek igen gyarló emberek és rossz politikusok, sőt az esetek többségében, lelki alkatukból következő okokból, valóban rossz politikusok is. Nekik van ugyan a legérzékenyebb ,,antennájuk“ új koráramlatok, társadalmi átrétegeződések, közelgő nagy változások megérzésére és jelzésére, de észleleteikből, megérzéseikből ritkán képesek reálpolitikailag helytálló, a szükségszerűségeket és lehetőségeket józanul és szenvtelenül felmérő következtetéseket vonni és nekik megfelelően cselekedni. A hatalom és hatalmi küzdelem térségében torzít az ,,antennájuk“, mértéktelen szenvedélyességük vagy elefántcsonttoronyba húzódó mimózás érzékenységük politikai akarásuk, felismerésük és tetteik útjában állnak. Ez persze általánosítás, de a nélkül erről a problémáról nem lehetne beszélni. Általánosságban áll a tétel, hogy a költők semmi esetre sem jobb politikusok más hivatásbelieknél.
Ady Endrére kétségkívül áll. Bámulatosan finom érzéke, szimatja volt kora feudális, dzsentris, maradi, társadalmilag igazságtalan, romlott, halálra ítélt magyar életének kitapogatására és művészi ábrázolására. A ,,magyar ugar“ sivár, meddő, vigasztalan világa nemzeti tárgyú verseinek minduntalan visszatérő témája. Másokban a tiltakozás és felháborodás szóvivője, a lázadás és forradalom Dózsa Györgyöt idéző prófétája. Az akkori helyzet diagnózisában, a bajok és betegségek megállapításában egyetért vele minden magyar, akinek nemzete ügye a szívén fekszik.
Politikailag Adyval ott kerülünk szembe, ahol a társadalmi és nemzeti szimptómákból, az állapotok helyes érzékeléséből és diagnózisából orvoslásukra irányuló következtetéseket kell levonni. Mélységes elégedetlenségében és nyugtalanságában ő hamis politikai próféták, romboló programok és irányzatok szolgálatába szegődött, olyan erőkkel szövetkezett, amelyek a reformra szoruló állapotoknál még sokkal rosszabb állapotokat hoztak, 1918/19-ben éppúgy, mint 1945-től napjainkig.
Adynak csak részben önhibája, hogy nemzetidegen, őt kihasználó és hírnevével visszaélő irodalmi üzérek és menedzserek karmaiba került. Sokkal súlyosabb vád és szemrehányás jár ki kora magyar társadalmának, amelyben nem volt annyi éleslátás, nemzeti öntudat és kulturális felelősségérzet, hogy a magyar tehetségek ügyét, osztálykülönbségekre való tekintet nélkül, felkarolta volna. Rövidlátóan és részvétlenül hagyta őket elkallódni vagy ,,a disznófejű Nagyúr“-akat megtestesítő idegen pártfogókat, mecénásokat keresni."
Ady élete és munkássága a legjobb példa arra, milyen mulasztásokat követett el a magyarság tehetősebb része a múltban, de ebből mind a mai napig a magát nemzeti elkötelezettségűnek feltüntető réteg sem tanult. Egyszerűbb számára Adyt és még sok másokat is nemes egyszerűséggel zsidóbérenceknek feltüntetni, mint a saját bűneit és mulasztásait végre beismerni és jóvátenni. Ez egy olyan káros folyamat volt a magyarság kulturális életében, amelyben talán csak egy kivételes időszak ismerhető fel, mégpedig 1935 és 1945 között, amikor az akkori nemzeti oldal végre felismerte, és lehetőségeihez képest megpróbálta jóvátenni korábbi hibáit, és támogatni a saját tehetségeit. Aztán 1945 után minden ment tovább a régi séma szerint, és legnagyobb sajnálatunkra bizonyos értelemben ez még jelenleg is tart.
Ha Ady nem hal meg 42 évesen 1919. januárjában, és még legalább tíz évet élhetett volna, az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság és Trianon tapasztalataival a háta mögött valószínűleg nála is megtörténik a nagy metamorfózis, ahogy ez később többek között Erdélyi József és Sértő Kálmán esetében is megtörtént. Nem véletlenül jegyezte meg halálos ágyán, amikor Kohn (Kun) Béla és Klein (Korvin) Ottó vezette csőcselék marxista jelszavakat kiabálva vonult el ablaka alatt:
,,Ez nem az én forradalmam!"
(Kuruc info, 2013. július 12.)
https://www.facebook.com/historicus52/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 23:16:07, péntek
|
| |
| |
2016. 07. 29. 12:57
Az FPÖ fölényét mutatja a legfrissebb felmérés
A szabadságpárti jelölt nyerné az osztrák államfőválasztást a Gallup közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése szerint, amelynek eredményét pénteken tették közzé, két hónappal a megismétlendő választás előtt.
A felmérésben hatszázan vettek részt, a kérdésekre a hét közepén válaszoltak.
Norbert Hoferre, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltjére, az eredeti második választási forduló vesztesére 52 százalék voksolna, Alexander Van der Bellent, a Zöldek pártjának jelöltjét 48 százalék támogatja.
A válaszadók 65 százaléka ugyanazt a jelöltet fogja választani, mint korábban. Öt százalék biztosan másra voksol majd, ugyanennyien átgondolják még a korábbi döntésüket.
A szabadságpárti jelölt nyerné az osztrák államfőválasztást a Gallup közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése szerint, amelynek eredményét pénteken tették közzé, két hónappal a megismétlendő választás előtt Van der Bellenre inkább a nők, a fiatalok és a magasabb jövedelemmel rendelkezők szavaznak, míg Hoferre a munkások, valamint a 30 és az 50 év közötti korosztály.
A felmérés szerint a válaszadók többsége úgy véli, hogy a szociális igazságosság, a jelölt személye, a terrorizmus elleni védelem és a határozottabb menekültpolitika játszik majd fő szerepet a választási kampány során.
Az Österreich című osztrák napilap beszámolója szerint a terrortámadásokról és az ámokfutásokról szóló, naponta érkező hírek miatt a lakosság fél és dühös, ami a szabadságpárti államfőjelöltnek kedvez.
A május 22-i választáson szoros küzdelemben Alexander Van der Bellen, a Zöldek által támogatott független államfőjelölt nyert, a voksok 50,35 százalékát szerezve meg, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltjével, Norbert Hoferrel szemben, akit a szavazásra jogosultak 49,65 százaléka támogatott. Van der Bellen alig több mint 31 ezer szavazattal előzte meg Hofert.
A második fordulót azonban az alkotmánybíróság határozata értelmében kell megismételni, mivel a bírák helybenhagyták a szavazatszámlálás érvényességét kétségbe vonó, szabadságpárti beadványt. Az államfőválasztás megismételt második fordulóját várhatóan október 2-án tartják.
http://alfahir.hu/az_fpo_folenyet_mutatja_a_legfrissebb_felmeres |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 23:11:26, péntek
|
| |
| |
Ismét önmagára szabott választási rendszert kényszerítene Budapestre a Fidesz?
2016. július 29. 17:53
Hunhír.info
Tarlós István nemrégiben beszélt arról, hogy a Fidesznek több terve van a főváros közigazgatásának, kerületi beosztásának átalakítására. A közigazgatási tagozódás megváltoztatása a rendszer működéséből fakadóan együtt járna a fővárosi választási rendszer módosulásával is.
A főpolgármester úgy fogalmazott, hogy "a változtatási szándék mögött a pragmatikus városvezetési szempontokon kívül közrejátszhatnak pártpolitikai, hatalomgyakorlási szempontok is". Értelmezésünk szerint ezzel Tarlós István beismerte, hogy a Fidesz megismételné azt, amit 2014-ben már megtett: saját érdekeinek megfelelően alakítaná át a választás rendjét.
A Jobbik külön aggályosnak tartja, hogy a lakossággal elfelejtettek konzultálni a tervek előkészítése során. Azt sem tudjuk, hogy készültek-e előzetes tanulmányok arra vonatkozóan, hogy az egyes változtatásoknak milyen hatásai lennének.
Úgy tűnik, hogy a XX. századi receptnek megfelelően ismét arra készülnek, hogy az emberekről azok feje fölött döntsenek, a tájékoztatásuk, illetve megkérdezésük nélkül.
Amennyiben a Jobbik 2018-ban elnyeri a választópolgárok bizalmát, az ilyen és ehhez hasonló fajsúlyos kérdésekben a valódi nemzeti konzultáció alkalmazásával nem az állampolgárok feje fölött, hanem az állampolgárokkal együtt fog döntéseket hozni.
Tokody Marcell Gergely, a Jobbik fővárosi képviselője
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=96147 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 23:06:32, péntek
|
| |
| |
2016-07-29
Tisztelt szarháziak!
MAtolcsy MNB-elnök, aki rászabadította a famíliáját a közpénzekre (Fotó: Kovács Tamás / MTI)
Ma reggel, amikor megnéztem és többször újranéztem az RTL Klub tegnap esti híradójának vonatkozó részletét, ugyanolyan sokkot kaptam, mint a kolléga az este: ilyen szürreális álomhoz, ilyen visszájára fordult elbeszélő jelenhez még soha nem volt szerencsém.
A hír tehát újra a Matolcsy-klánról szól, annak is a Szemerey-ágáról. Matolcsy György unokatestvérének felesége, Szemerey Gabriella a főszereplője ennek a kis szóra sem érdemes történetecskének. Aki hivatalosan egy igazi sztahanova. Szemben mondjuk Rogán Cecíliával, aki papíron se igazán gyakorolta azt, amiről mondanivalója viszont lett volna, ha és amennyiben hagyják szóhoz jutni és kibontakozni.
Szemereyné asszony annyira tehetséges, szorgalmas és hatalmas tapasztalatokkal rendelkező rokon szakember, hogy egyszemélyben a Matolcsy-féle PADA alapítvány igazgatója, ugyanakkor az alapítvány által létrehozott cégek közül kettőben igazgatósági tag.
És mennyit keres unokatestvérné három darab munkahelyen? Na ez az, ami nem ránk tartozik, illetve csak félig tartozik ránk.
Merthogy a Matolcsy-alapítvány nem volt hajlandó elárulni - mint korábban annyiszor annyi mindent -, hogy igazgatóként pontosan milyen javadalmazásban részesül a Szemerey-oldalborda. Még egyszer mondom: közpénzeket kezelő alapítvány, nemhogy nem tünteti fel az oldalán a vezetők, alkalmazottak fizetését, de nem is hajlandó válaszolni a közérdekű adatot érintő kérdésre. Ezért csak annyit tudunk, hogy Gabriella asszonyság több, mint 1 millió forintot visz haza a három műszakból. A két cégből összesen 800 ezret, meg a többi.
Mégis ebben a penetráns nepotizmustól bűzlő sztoriban számomra nem ez volt a pofátlanság teteje - jóllehet az 1,2 millió, vagy 1,9 millió, vagy 2,8 millió is több, mint az 1 -, hanem a vállalhatatlan disznósághoz fűzött magyarázat:
Vagyis tegnap július 28-a volt, és ha eddig a büdösbunkó alattvalók nem tudták volna: az ingatlanfejlesztési és oktatási területen kimagasló tapasztalattal rendelkező unokatestvérné, aki több jótékonysági szervezetben végez társadalmi munkát, bizony tegnap is dolgozott, pedig házassági évfordulót ünnepelt ezen a jeles napon.
Nekem valójában itt szakadt el a cérna, még akkor is, ha az amit látunk, egy jelentéktelen csepp a mindent beborító korrupció fekáliájának tengerében. Bármit, és annak az ellenkezőjét is el tudom képzelni, mint potenciálisan bekövetkező jézusmáriával felérő történést ebben az országban, de azt, hogy egy közpénzből fizetett pereputty-tag bérezését firtató kérdésre hivatkozási alapként lehet felhozni az érintett házassági évfordulóját, azt szerintem én képtelen vagyok átfogni a tudatommal.
Olyan szinten beborított mindent ez a ragacsos, fullasztó bűzt árasztó, maga körül mindent elpusztító erkölcstelenség, hogy generációk élete fog rámenni, hogy ebből kimosakodjunk. Ha egyáltalán. Nem elég, hogy néhány maffiacsalád kezére került az ország közintézményekkel együtt, nem elég, hogy teljesen feladták, hogy a köz javára dolgozzanak, de ez az arcpirító kollektív hülyének nézés az, ami igazán döbbenetes.
Hogy egy közpénzekből urizáló alapítvány igazgatója nem lehet más, csak a Nemzeti Bank elnökének bármelyik szegről-végről rokona, mára normálisnak tűnik. Hogy kies tájainkon lassan nincs olyan kifizetőhellyé silányított intézmény, ahova sehogy se találnak alkalmasabb, hozzáértőbb embereket, mint a saját népes famíliájuk tagjait, lassan olyan evidencia, hogy fel sem emeljük rá a fejünket. Tisztelet a nem kevés kivételnek. Abba viszont belegondolni is félelmetes, hogy hány ilyen Szemerey Gabriella van ebben a hazában, aki azt bírta letenni az asztalra egész életében, hogy valakinek a felesége lett, aki másvalakinek az unokatestvére, akivel együtt és másokkal együtt közösen züllesztették bűnszervezetté az ország irányítását.
Mégis ki a büdös francot érdekel, hogy házassági évfordulótok van? Most akkor verdessük a seggünket a földhöz, hogy munkával ünnepel egyik vagy másik ingyenélő? Vagy örüljünk, hogy a Matolcsy-birodalom oszlopos tagjainak születésnapjait, névnapjait és egyéb, puccal és flanccal megkoronázott sátoros ünnepnapjait még nem nyilvánították nemzeti ünneppé? Amit az alattvalók természetesen ugyanúgy munkával töltenek majd, mint az összes többi keserves hétköznapot?
Nem tudom eldönteni, hogy az az igazán durva, hogy hülyének néznek és kitaláltak egy rablómesét, vagy az, hogy történetesen igazat szóltak és véresen komolyan gondolják, hogy egy, a nyilvánosságra semmilyen módon nem tartozó, magánéleti eseményt használnak érvként az elvégzett munka komolysága után járó megérdemelt bérezés alátámasztásául. Fogalmam nincs hol lehettek ezek a Matolcsy szerteszéjjel nézése által szaporodó tehetséges családtagok korábban, de ezt a pofátlan, aljas, cinikus népséget mutogatni kellene. Elrettentő példaként lehetőleg.
Tisztelt szarháziak! Ebben az országban rengeteg ember jár be a munkahelyére a házassági évfordulóján, a születésnapján, hivatalos munkaszüneti napokon, karácsonykor, húsvétkor, vagy az újév első napján, amikor a Matolcsy-Szemerey félék másnaposan fordulnak a másik oldalukra. Értjük, hogy nincs húsosfazék, amiről ne lehetne levenni enyves ujjaitok másolatát, de hogy mellé még ilyen mértékben pofátlanok is vagytok, arra tényleg elfogynak a jóérzésű szavak.
Nem elég, hogy becstelenek, tisztességtelenek, korruptak vagytok, már a becsületesség látszatára sem adtok (nem, dehogy éreznénk magunkat jobban), toljátok bele az arcunkba, hogy igen, igen, igen, erkölcstelenek vagytok a végtelenségig, és nem is szégyellitek. Röhögve, hörögve blöfföt kiáltotok, és kikéritek magatoknak, hogy nem a másét, nem a mindenkiét lopjátok, pedig de. A mindenkiét lopjátok és forgatjátok bele családi vállalkozásaitokba. Ezt a gőgös garázdálkodást épeszű, normális ember nem tudja felfogni. Még akkor sem, ha a nemzeti identitását zaklatottan kereső, igénytelen, frusztrált kisebbség tapsol hozzá.
Valahol olvastam és bár pontosan idézni nem tudom, a lényege az volt, hogy ezeket a Matolcsy-Szemerey és tágabb értelemben vett Orbán-féléket valószínűleg bántalmazták, kiközösítették, lehülyézték az iskolában. Aztán ezek az emberek, ahelyett, hogy kárt tettek volna magukban és a bántalmazóikban, elvették azokat a nőket feleségül, akik nem röhögték ki őket az iskolában és hajlandóak is voltak hozzájuk menni. Azóta közös erővel aláznak meg egy országot az őket ért fiatalkori sérelmek miatt. Szemerey Gabriella egy a sok közül. Aki annyit tett le életében az asztalra, hogy egy sérült önértékelésű, erkölcstelen gecivé vált emberhez ment férjhez, aki Matolcsy György gazdasági katasztrófa unokatestvére. Együttesen szívják az ország vérét és nem bírják abbahagyni. Eddig ez még nem volt, de bónuszként már a házassági évfordulójukat is beledörgölik a pofánkba. Fasza.
http://kolozsvaros.com/2016/07/29/tisztelt-szarhaziak/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 22:21:53, péntek
|
| |
| |
Családtagjaik nevén halmozzák a vagyont a politikusok
A hozzátartozók vagyonnyilatkozata ugyanis nem nyilvános, ők viszont így ,,nem vagyonos emberként" tetszeleghetnek a közvélemény előtt.
Vagyonnyilatkozatai alapján szinte semmije sincs Orbán Viktornak, felesége nevén viszont számtalan ingatlan van - írja a Direkt36.
Emlékeztetnek: Orbán Viktor a családja gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság meghallgatásán, 2005-ben a felesége nevén lévő felcsúti földekről úgy beszélt, mint sajátjairól, noha vagyonnyilatkozataiban soha nem szerepeltek földek. A bizottság akkor az Orbán-család felcsúti és sárazsadányi földvásárlásait, valamint tokaj-hegyaljai borászati vállalkozását vizsgálta.
Több tucat ingatlan
Orbán Viktor egészen addig, amíg 2010-ben miniszterelnökké választották, minden évben nyilvánosságra hozta felesége, Lévai Anikó vagyonnyilatkozatát is. Ebből kiderül, hogy bár a miniszterelnök saját vagyonnyilatkozata nagyon puritán, felesége tekintélyes ingatlanvagyont halmozott fel. 2010-es vagyonnyilatkozatában az Orbánnal közös budapesti családi házon kívül 38 ingatlant sorolt fel. Ebből 14 - többségében földek - Szolnokon vannak, ezeket egy kivételével örökölte. Az ingatlanok több mint fele viszont, több mint 60 hektár Felcsúton és környékén terül el, ezeket 2001 és 2010 között vásárolta.
Lévai az első felcsúti földeket 2001 őszén szerezte meg. Az Orbán-család vagyonosodását vizsgáló bizottság jelentése szerint 6 millió forintot fizetett értük, noha a környék akkori átlagáraival számolva dupláját érhették. Nem sokkal a földvásárlás után az Országgyűlés az Orbán-kormány előterjesztésére 2,7 milliárd forintot szavazott meg a Felcsút környéki települések vízrendezésére, aminek hatására jelentősen emelkedtek az ingatlanárak, 2005-ös átlagáron számolva Lévai földjei már 34,3 milliót értek.
Lévai Anikó nevén van az a stadion melletti parasztház is, amely az elmúlt években Orbán Viktor házaként vált közismertté. 2013-ban a miniszterelnök megvette magának a szomszédban lévő telket és kis házat az addig ott lakó idős férfitól, az utca következő háza pedig Orbán apjáé, Orbán Győzőé, ő 2010-ben vásárolta meg azt.
Orbán 2010-ben hagyott fel azzal a szokásával, hogy felesége vagyonnyilatkozatait is nyilvánosságra hozza. A Direkt36 rámutat: a vagyonnyilatkozatok nem sokat árulnak el arról, mi lehetett az ingatlanvásárlások fedezete. 2010 előtt nyilvánosságra hozott vagyonnyilatkozataiban a miniszterelnök felesége nem vallott be jövedelmet.
,,Lüke rendszer"
A Direkt36 arra az esetre is emlékeztet, amikor Sipos Péter, egykori XII. kerületi PM-es önkormányzati képviselő ,,egyik évről a másikra nincstelen lett". Több százmillió forintos vagyonát a gyerekei nevére íratta és a pénzét is odaadta nekik, arra hivatkozva, hogy ,,ő már öreg", majd megjegyezte, hogy a vagyonnyilatkozati rendszer ,,lüke rendszer", hogy az ilyen vagyonátrendezések nyomon követésére nem ad lehetőséget.
Gyurcsány Ferenc nemrég döntött úgy, hogy megválik céges érdekeltségeitől és csak a politikára fog koncentrálni, tanácsadó cégét, az Altust pedig ,,odaajándékozta" feleségének. Vagyis a jövedelem a családban marad, csak nem fog megjelenni Gyurcsány vagyonnyilatkozatában. A volt miniszterelnök a Direkt36 megkeresésére azt mondta: nem dugják el vagyonukat, és csatolta Dobrev Klára legutóbbi vagyonnyilatkozatát is, amiből kiderül, hogy az ő nevén van a család budai háza, Gyurcsánnyal közösen birtokolja a kötcsei nyaralót, és van néhány céges érdekeltsége is, de megtakarításai nincsenek.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter tokaji szőlőt és budai lakást vett kiskorú gyerekei nevére, de már 2006-ban kiderült, hogy akkor másféléves kisfiának tulajdonrésze van egy révfülöpi nyaralóban, amely Lázár vagyonnyilatkozataiban nem szerepelt, annak ellenére, hogy élete végéig tartó haszonélvezeti joga van rá. Pedig 2013 óta a haszonélvezeti jogot is fel kell tüntetni.
(24.hu)
Bal-Rad komm: “...Pedig 2013 óta a haszonélvezeti jogot is fel kell tüntetni..."
Az egykori Magyar Népköztársaság képzeletbeli tulajdoni lapjára nyugodtan rá lehetne vezetni: Tulajdonos: Politikus Zrt. Jogcím: Elbitorlás.
http://www.balrad.com/2016/07/29/nemazenyem-csaladtage/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-29 22:20:00, péntek
|
| |
| |
Misa-frász Izraelben
Közzétéve 2016-07-29
Tizenkét napja történt már a dolog, de csak most kezdenek róla beszélni.
Július 17-én a Golan-fennsík felől egy pilóta nélküli repülő szerkezet hatolt be Izrael légterébe, és ott harminc percig-EGY ÖRÖKKÉVALÓSÁGIG-körözött, majd vidám döngicsélés közepette visszafordult Szíria irányába. És ahogy jött!-úgy el is tűnt.
Persze az észlelés és a távozás időpontja közötti idő alatt történt egy ‘s más, ami miatt pánikban van az izraeli légierő.
Az “Al-Monitor" izraeli hírportál írása szerint sokkoló esetek sokasága zajlott le.
Először is: képtelenek voltak beazonosítani a CSAK VIZUÁLISAN ÉSZLELHETŐ drónt. Jöttét semmiféle elektronika nem jelezte. Egyszercsak ott volt. Szemmel láthatóan ott volt.
Másodszor: életbe lépett a szokásos protokoll. “Patriot"-rakéta indult!-és elment az ismeretlen eredető drón mellett. Újabb rakéta indult! - de ez is dolga végezetlenül esett le valahol a sivatagba. Ám a drón még mindig repült.
Harmadszor: az elképedt izraeli légvédelem a légierőhöz fordult segítségért.
Izraeli vadászgép startolt, és ráközelített a célra, majd kilőtt rá egy levegő-levegő rakétát. A vadászgép pilótája majd el ájult a döbbenettől, amikor látta hogy rakétája ide-oda cikázva nagy ívben kikerülte az ismeretlen drónt, és eltűnt valahová a fenébe.
No ekkor esett meg az a dolog, hogy a drón megfordult, és kecsesen elrepült. Amit a földről is jól láttak.
https://youtu.be/L7zpziBkpoA
A példátlan eset miatt azonnal válságtanácskozásra röffentek össze az eset miatt amúgy is válságos lelkiállapotba került izraeli illetékesek. Ám közös ülésük egyetlen eredménye az lett, hogy ki kell nyomozni a dolgokat. Mi volt az?-kié volt az?-miért nem tudták lelőni?
A pánikhangulatot pedig az a tudat váltotta ki, hogy VAN VALAMI KÜTYÜ, ami az ő akaratukon és tudtukon kívül szabadon járkálhat Izrael egén. És a híres védelmi rendszerük - mondjuk ki-sz@rt sem ér vele szemben!
Az “Al-Monitor" szerint olyan sejtéseik vannak a szakértőknek, hogy valamiféle trükkös, új orosz akármivel volt dolguk. Ami kisebb és lassúbb, mint a nagyobb és gyorsabb repülőgépek, ezért aztán a repülőgépek ellen kifejlesztett rakétarendszereket ki tudja cselezni. Eme számukra korántsem megnyugtató magyarázatra az akciózó vadászgép pilótája még rá is tett egy lapáttal: nem a drón, hanem a kilőtt rakéta kóválygott olyan “cselesen", hogy nem találta el a célt. Amit ő maga is csak vizuálisan észlelt, és célzott meg!
Na ez volt a frász pillanata! MI AZ, HOGY A MŰSZEREK NEM ÉSZLELTÉK?-NEM LÁTTÁK? A drónt. Amikor azért vannak, hogy észleljenek. És mégsem!
Az meg nem lehet, hogy az izraeliek tömegei-mint a prérikutyák-állandóan az eget lessék!
Az odáig rendben van hogy orosz szerkezetre gyanítanak! Meg az is rendben van, hogy egy ideje már ők is úgy gondolják, hogy jobb Misával nem bajuszt akasztani! Nem lődözni mindenféle orosz légijárművekre!
De az határozottan aggasztja az izraeli szakmát, hogy van valami, amivel szemben tehetetlenek. Ez viszont nagyon aggasztja őket!
http://www.balrad.com/2016/07/29/misa-frasz-izraelben/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2016. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
369 db bejegyzés |
| e év: |
5039 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 14230
- e Hónap: 25341
- e Év: 178837
|
|
|
Offline
