Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Mami, mit csinálsz?
  2008-12-04 22:32:00, csütörtök
 
 

Egy anyuka takarította karácsony elott a WC-t és hét éves
kislánya nézte.
- Mami, mit csinálsz?
- Kicsim, takarítom a WC-t, hogy szép tiszta legyen.
- Minek?
- Jaj, bogaram, tudod karácsony van. Jön a Jézuska...
- És nálunk fog szarni?




Otthon az ágyban hallja a feleség,hogy nyitja a férj a zárat és jön be.Gyorsan szól az akkor éppen ott levo három szeretojének,hogy bújjanak el.Kirohan mind a három férfi az erkélyre,ahol zsákokat találnak.Külön-külön belebújnak egybe.Bejön a férj,körülnéz,körülszaglászik, benyit a szekrényekbe,benéz a függöny mögé,ágy alá,végül kimegy az erkélyre.Látja a három zsákot.Fog egy botot és rávág az elsore.Erre a benne ülo férfi: - Miáááúúúú.
- Hmmm,biztos csak macska van benne. - Mondja a férj. Rávág egyet a másodikra is.
Vauvau - mondja ekkor a második zsákban ülo férfi.
- Hmmm,biztos csak kutya van benne. - Mondja férj.Ezután rávág a harmadikra.Semmi.Ráüt mégegyszer.Semmi.Harmadszori ráütés után fájdalmas hangon kiszól a zsákban lévo férfi: - Krumpli,bazdmeg,krumpli.


  
 
0 komment , kategória:  Humor  
Nem fogjuk vissza magunkat
  2008-12-04 21:44:19, csütörtök
 
  Megtakarítás helyett plazmatévé: halogatjuk a válságot

2008. december 4. 11:26

Molnár József
Kellemes karácsony elé néznek az elektronikai piac szereplői, hiszen válság ide vagy oda, nem fogjuk vissza költekezésünket. Januártól viszont borúsabb idők köszönhetnek rájuk.


,,El se hinném a forgalmunk alapján, hogy válság van, ha nem hallanám a hírekből" - nyilatkozta a FigyelőNet megkeresésére Várkonyi Balázs, az Extreme Digital ügyvezető igazgatója, akinek tapasztalatait Szánthó Balázs, a Media Markt koncepciómenedzsere is osztotta, mondván: ,,Pozitívak a karácsonyi forgalmi várakozásaink, visszaesést nem tapasztaltunk semmilyen területen. Összességében a tavalyi hasonló időszakhoz képest is forgalomemelkedésről tudunk beszámolni."

Nem fogjuk vissza magunkat

Vagyis a pénzügyi válságról szóló hírek, az elbocsátások és a rossz gazdasági körülmények szinte semmilyen hatást nem gyakorolnak a karácsonyi bevásárlásra. A bevásárlóközpontok hétvégenként megtelnek ajándéklistával rohangáló emberekkel, akik körülbelül ugyanannyit költenek, mint egy évvel korábban. A Kirakat.hu megbízásából készített Szonda Ipsos-felmérés legalábbis ezt támasztja alá: az emberek 58 százaléka maximum 30 ezer forintot szán idén ajándékokra, amelyet tavaly a népesség 61 százaléka lépett át. Az ennél bőségesebb költést tervezők részaránya az elmúlt esztendei 33 százalékról csak 27 százalékra csökkent a kutatás szerint.

Könnyű pórul járni a lapos tévékkel Ráadásul a hitelekkel sem lettünk óvatosabbak, hiszen a megkérdezettek 2-3 százaléka tervez hitelfelvételt, szemben a tavalyi 2 százalékkal. Magyarán fittyet hányunk a válságra, amit jól érzékeltet Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkárának korábbi nyilatkozata, mely szerint ,,részvény helyett inkább plazmatévét vesznek az emberek". S valóban, az általa említett termék, az LCD tévé, az MP3-, MP4-lejátszók, a navigációs készülékek, a notebookok és a mobiltelefonok mellett ott szerepel az elmúlt évben is sláger elektronikai cikkek értékesítési toplistáján.

Az olcsó cikkeket keressük

A változatlan forgalom tehát önmagában jó hír lehet a kereskedőknek, ám ha ez eladott cikkek árát nézzük, akkor már érezteti a válság a hatását. ,,Az elmúlt évhez képest több számlát állítunk ki, amelyek egyenként több terméket tartalmaznak, ám azok összértéke elmarad a megszokottól. Vagyis a statisztikáink alapján partnereink az olcsóbb cikkeket keresik" - nyilatkozta megkeresésünkre Balassa Gergely, a számítástechnikai eszközök importálásával és nagykereskedelmével foglalkozó Kelly-Tech kereskedelmi igazgatója. Tapasztalatait Várkonyi Balázs is megerősítette, mondván az emberek ugyanazon elektronikai cikkeket veszik, mint egy évvel korábban, csak az olcsóbb változataikat.



Balassa Gergely elmondása alapján a piac egészét nézve már korántsem ilyen jó a helyzet, hiszen a végfelhasználói forgalommal ellentétben, a nagyobb cégek és állami megrendelések beszállítóinál már komolyan érezhető a gazdasági recesszió. Ami alapján a szakértő iparági szinten összességében 20-30 százalékos visszaeséssel számol az utolsó negyedévben. A kellemes karácsonyt követően pedig sok szakértő szerint már komoly keresletzuhanás várható.

Nehéz idők jönnek

Több kutatóintézet például a globális PC-piac fékeződésével számol, aminek a fő vesztesei a hardvergyártók, és azon belül is az asztali szegmens lehet. Balassa Gergely elmondása szerint éppen ezért minden importőr bajban van, hiszen a márciusi-áprilisi konténermegrendeléseket most kell leadni a gyártók felé. ,,Igazából senki sem tudja, hogy milyen forgalommal számoljon. Nem lehet megbecsülni, hogy mi lesz a közeljövőben. Ez veszélyes, hiszen ha valaki túlrendelni magát, annak könnyen likviditási problémái lehetnek" - így szerinte nem szabad lebecsülni a válságot: ,,Jelzésértékű, hogy a távol-keleti gyártók majd mind komoly teljesítmény-visszafogást terveznek, így sokszor még az is megfordul az ember fejében, hogy az akitől rendelünk, vajon nem megy-e csődbe." S ekkor még nem is beszéltünk az árfolyamkockázatról.

Utóbbi miatt Várkonyi Balázs szerint mindenképpen várható januártól egy kisebb 5-8 százalékos áremelkedés, amit az euró-jen árfolyamingadozás indukál. Pesszimistább becslések pedig 10-15 százalékos áremelkedéssel számolnak. Az Extreme Digital ügyvezetőjének elmondása alapján ezen túl a kereskedők számára a legnagyobb problémát a hitelminősítő bankok óvatosabb hozzáállása jelentheti, akik komolyan lecsökkentették a beszállítók hitelkeretét. Ez azért jelent komoly problémát, mert sok nemzetközi és nagyobb hazai cég csak akkor szállít, ha partnere rendelkezik megfelelő hitelbiztosítási fedezettel, amelyet a pénzintézetek biztosítanak. Mivel csökkentették a keretet, a közeljövőben csak kisebb készleteket rendelhetnek a kereskedők. Várkonyi Balázs szerint ezért a nagy hitelállománnyal és kintlévőséggel dolgozó elektronikai kereskedők komoly bajban lesznek, s a gyenge cégek ki is eshetnek a piacról.

Védettek talán az internetes kereskedők lehetnek, akik amúgy is kisebb készlettel dolgoznak. Birkás Dávid, a Kirakat.hu főszerkesztője szerint ráadásul az internetes kereskedelem kis részaránya e tekintetben védettséget is jelenthet. ,,Néhányan biztosan megszenvedik majd az elkövetkező időszakot, s lehet hogy sokan költséghatékonysági szempontból megjelennek majd az interneten, így eme szegmensben én nem várok visszaesést" - vélte Birkás Dávid. Optimizmusában Szánthó Balázs is osztozott, aki rövid távon nem vár visszaesést. Talán nem is alaptalanul, hiszen egyre többen vásárolnak nagy elektronikai bevásárlóközpontokban. Vagyis a nagy kintlévőséggel dolgozó, webáruházzal nem rendelkező kisvállalkozások a kellemes karácsony után rideg januárra számíthatnak.


http://www.fn.hu/tech/20081203/megtakaritas_helyett_plazmateve_halogatjuk/?hirlev elkatt=2008-12-04		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Miért vesztettük el a bizalmun
  2008-12-04 21:41:13, csütörtök
 
  Miért vesztettük el a bizalmunkat?


Azért, mert újra és újra becsapnak minket. De bennünk sem bíznak meg azok,
akikben annyira hittünk még 1990-ben!




Budapest, 2006 - véres napok a Szabadságért





2006 őszén: ,,magyar" rendőr ,,elkurtuk" feliratos

trikóban fényképezteti magát,

és talán majd dicsekszik is vele a haveroknak!





Még élesen él az emlékezetünkben a 2006-os forró ősz, még sajognak a sebesültek sebei, nem felejtjük, akik az életüket adták, amikor az 56-os magyar szabadságharc 50. évfordulóján a békés, meghitt emlékezések helyett a hazug Gyurcsány ávós pribékei véres kezelésének voltunk a szemtanúi.

Hallottuk, hogy idegen nyelven beszélő, álarcos egyének vegyültek a tömegbe a Kossuth téren, akik kihívóan viselkedtek - pl. rendőröket dobáltak, majd gyorsan eltüntek - de a büntetést az ártatlan emberek kapták! Persze nincsenek bizonyítékaink, hogy a forrónak ígérkező évfordulóra valóban hány külföldi idegent hozhattak be az országba, de egy dolog bizonyos: a Ferihegyi repülőtérre kényszerleszállás után a fővárosban szétszéledt 150 utasról sem akkor, sem pedig ma nincs tudomásunk.



Orbán Viktor ne beszéljen «cinizmusról, amit a társadalomnak le kellene vetni magáról.» A többszörösen becsapott, meggyalázott és kirabolt magyar társadalomban a cinizmusnak súlyos okai vannak, amit nem lehet csak úgy levetni, mint valami piszkos gatyát!

A cinizmus azt jelenti, hogy hiányzik a bizalom azok iránt, akiket szavazatokkal sorsunk intézésére felhatalmaztunk. Más szóval, a cinizmus a teljes reménytelenséghez vezethet, mert a minket cserbenhagyott politikusok szép szavai nem győznek meg többé! A politikai vezetőség 17 év alatt teljesen elveszítette a hitelét és a nép bizalmát.



*

A ,,Hamasz" cionista/izraeli gyökerei

Mostanában sokat hallunk a ,,palesztinok terrorista csoportjáról, a Hamaszról". De tudjuk-e, hogyan jött létre ez a szervezet, kik pénzelik, és mi a tulajdonképpeni rendeltetése. Kedves olvasóm, kérded: miért kell magyar lapnak ezzel foglalkozni, amikor nekünk, magyaroknak is van éppen elég gondunk, bajunk? Ha úgy gondolod, hogy nem lehet hasonlatokat találni, akkor kérlek, olvass tovább.



Daniel Kurtzer, az USA izraeli nagykövete 2001. decemberében [2001 és 2005 között volt követ] nyilvánosság elé tárta, hogy Izrael a vallást használja a palesztin nemzeti mozgalmak (Hamas és Jihad) ellen.

,,A nyolcvanas években az iszlám mozgalom valóssággal virágkorát élte a Nyugati Part és a Gaza megszállott területein. Izrael úgy vélte: előnyösebb, ha a vallásba merülnek az emberek, nem pedig holmi nemzeti célokba (lásd. PLO). Ezért nem akadályozta, hogy a pénzt vallásos célokra költsék inkább, mint közoktatást végző iskolákra. Mindez azt eredményezte, hogy most a palesztinok a valláshoz fordulnak, amikor néptömegeket akarnak mozgósítani."







A zsidó Adam Gadahn - Perlman

(FBI fotó) arab öltözékben,

mint «Mujahid Azzam»

kalasnyikovval

üzenget Nyugatra!

A piros nyíl a nyakában lévő

Dávid-csillagra mutat.



D. Kurtzer tehát elismerte azt, amit sok más megfigyelő is tud, hogy ,,a Hamasz mindig is Izrael eszköze volt a palesztin nemzeti mozgalmak lebénításához."

Néhai palesztin elnök Yasser Arafat a PLO egykori elnöke hasonló nyilatkozatot adott, amit Izrael ,,félbolond hangulatkeltés"-nek nevezett. Arafat ezt mondta a Corriere della Sera c. olasz lapnak:

,,Mindent elkövetünk, hogy megállítsuk az erőszakot. De a Hamasz, Izrael alkotása, ami Jitzhak Shamír miniszterelnök idején (1980), több mint 700 intézménynek - iskoláknak, egyetemeknek és mecseteknek - juttatott pénzt. Ezt Jitzhak Rabin volt miniszterelnök is bevallotta, Mubarak egyiptomi elnök jelenlétében."



,,Hamasz izraeli támogatással jött létre, a PLO-val szemben. Pénzügyi segítséget és kiképzést is kaptak, élvezték az engedményeket, a felhatalmazásokat, mialatt a PLO még egy konzervgyárat sem volt képes felépíteni. Rabin mindezt végzetes elképzelésnek nevezte. -- Számos Izraellel együttműködő egyén is részt vesz az úgynevezett terrortámadásokban. Vannak bizonyítékaink, amelyeket az olasz kormány rendelkezésére bocsátunk." [Arafat, kijelentése az olasz L'Expresso napilapnak]



«Az arab ellenségeskedés hozzásegítette a cionistákat, hogy megőrizzék azt, ami más forradalmi rendszerekben nagyon gyakran eltűnik - az *állandó forradalom* légkörét.» -- Amos Elon ~ (Forradalmi légkör, ami az izraeli politikának a létkérdése! -tj)



~ ,,Az ellenségem ellensége az én barátom" elv érvényesül az olyan durva, szélsőséges ultra-nacionalista és fasiszta izraeliek agyában, mint Ariel Sharon és csoportja. És ez az igazság. Sharon-t nem érdekli a béke, és nem aggódik amiatt, hogy a szüntelen erőszakosság és támadások következtében palesztinok és izraeliek egyaránt pusztulnak." /D. Kurtzer/

*

~ ,,Sharon attól tart a legjobban, hogy miután minden lecsendesedik, megszűnnek a támadások, és le kell ülni, a tárgyalóasztalhoz. Ezt az egyet Sharon nem akarja, [nem látszik, hogy a jelenlegi izraeli miniszterelnök Ehud Olmert irányt változtatna, hiszen neki is hasznos a Hamas! -tj], mert terroristák ellen lehet lövöldözni, háborúzni, de a tárgyalóasztalnál beszélni kell. És szerinte ez veszélyes lehet." - [Yossi Sarid, a Meretz Párt tagja]



A kinyomtatott négy oldal terjedelmű angol nyelvű cikk rávilágít Izrael politikájára, és kissé lerántja a leplet. Akit érdekel az eredeti cikk, itt letölthető: Global Research



Mire is jó az egyenruha?

Az Al-Quaeda szintén cionista rémálom, amihez arab menekülteket használnak Afganisztánban. CIA-cionista Archibald Roosevelt azt ajánlotta, hogy arab zsoldos katonákat kell verbuválni, elküldeni őket Afganisztánba, ahol majd az oroszok ellen harcolnak. Mint kiderült, nem voltak hajlandóak harcolni, az afgánok tették ezt helyettük. De az arabok ottrekedtek Afganisztánban, mert a saját hazájuk nem akarta őket viszontlátni.

Aztán szárnyra keltek a népmesék: a veszélyes arab terrorizmusról (Jihad), videofilmekre vett feketébe öltözött álarcos ,,arab" fenevadak... Persze könnyű meséket kitalálni hazátlanokról. Az Afganisztánban maradt arabok a kubai Guantanamo-ban kötöttek ki, de nekik semmi közük sincs a terrorizmushoz. Némi kutatással kimutatható, hogy a legtöbb terror-cselekedetet cionista ügynökök végzik, amihez félrevezetett arabokat alkalmaznak.



Néhány példa

Budapest, 1944 - «A nyilas időszak a cionista ellenállás legfontosabb periódusa volt: a halucok [fiatalok] magyar és német katonai egyenruhákban, felfegyverkezve, hamis parancsokat lobogtatva mentették az embereket a nyilasok keze közül. [t. i. Szükség volt minél nagyobb tömegre - zsidó lakosságra! -- Izrael megalapításához. --tj] Tömegesen bujtatták az üldözötteket, jelentősen hozzájárultak a Nemzetközi Vöröskereszt gyermekmentési tetteikhez, és részük volt a pesti ,,nagy" gettó élelmezésében is.» [www.degob.hu]

Jeruzsálem, 1946. július 22. - A cionista Irgun nevű, araboknak felöltözött terrorista-csoport tagjai felrobbantották a King David szállodát - elpusztult 91 ember, köztük 17 zsidó. A bombatámadásra Menachem Begin (később Izrael ünnepelt miniszterelnöke) adott parancsot.

The Guardian, 2005. szeptember - Irak déli részén fekvő Basra nevű városban araboknak öltözött angol katonákat tartóztatott le a rendőrség, mert polgári személyekre lövöldöztek. A csoport Iraki autóban, arab öltözékben fegyverekkel és robbanószerekkel volt felszerelve. A teljes angol nyelvű cikk »»

Amikor az Israeli Defense Force /IDF/ araboknak öltözött alakulatai megszállnak egy-egy arab várost az izraeli sajtó, azt javasolja, hogy a világnak tanulnia kellene az izraeliektől, hogyan kell harcolni a terrorizmus ellen. Izrael tudj, hogy amikor muzulmánoknak öltözött zsidók munkához látnak, a világ egyértelműen a muzulmánokat okolja. Az ál-terrorista támadások kitűnő hangulatkeltési eszköz az ellenség lejáratására, (mint sátán-fajzatot emlegetik) miután még több amerikai pénzt és erősebb, hatásosabb eljárást követelnek velük szemben.

« (...) Míg a zsidó ortodox-vallás él és virul Oroszországban «az oroszok nagyon vágynak arra, hogy valamit megtudjanak Izrael hírszerzési módszereiről és technikájáról, mert az izraeli titkosszolgálat technológiai fejlődése lenyűgözte őket az elmúlt évtizedben.... Rendkívüli módon szeretnék megtudni, hogy milyen értesüléseket adnak át a cionisták a Szovjetunióban, -- újabban Oroszországban -- ami természetesen veszélyezteti Moszkva féltve őrzött hatalmát. Ahogy Izrael felhasznált olyan zsidókat is, akik ki tudták magukat adni arabnak, hogy arab területeken kémkedjenek, ugyanúgy tudnak olyan zsidókat is alkalmazni, akik nem zsidó orosznak adják ki magukat Oroszországban. Hiába igyekeztek az oroszok eltávolítani a zsidókat (értsd. cionistákat!) a KGB-ből és más biztonsági szolgálatokból, néhány más kelet-európai ország nem követte őket ebben. Még mindig van néhány cionista a hírszerzés kulcspozícióiban, (beosztásban) Romániában, Bulgáriában és Csehszlovákiában, akik a Moszad ügynökeiként is felléphetnek. ...(...)» [1] [Az író miért hagyta ki Magyarországot? Ott van a fő központ! --tj]

Moszad-ügynök nyilvánosságra hoz egy hamisított Al-Quaeda videót - «Mossad Agent Pearlman Releases Phony "Al-Qaeda Tape"»





A Hamasz, mint izraeli front-szervezet



A központi vezetőséget a Shin Bet [2] alkotja, amit titokzatos külföldi egységek pénzelnek, de a valóságban amerikai adófizetők pénze titkos izraeli front-szervezetek titkosszolgálati tevékenykedéseire Szíriában, Jordániában és Iránban.

Mialatt Izrael együttműködött a Hamasz-szal az USA elfordította a fejét. A Hamas 1987-ben alakult, Da'wah Hamasz néven, mint jótékonysági szervezet, és első számú tagja Sheikh Yassin. Az intézmény - az első időkben -- a palesztin nép érdekeit képviselte: a közoktatásban, társadalmi és vallásos segélyekben, de főleg a szegényeket segítette. A Hamasz kórházak zökkenőmentes működését, és általános gyógykezeléseket biztosított a palesztinoknak, akik soha nem kérdezték, mindehhez honnan is jön a pénz.

De van egy régi zsidó módszer arra, hogyan lehet megnyerni az ellenséget? «Támogassunk valamilyen közügyet, és ezzel azonnal megnyílik az ajtó!»

A Hamasz az állandó színteret szolgáltatja a megrendezett terror-játékoknak. Izrael nem tudná az arabokat lemészárolni «terror» nélkül. A Hamasz pokolgépei főleg izraeli vendéglőket robbantanak fel, ahol bevándorlók, idegen külföldi munkások, és izraeli arabok tartózkodnak, mégis Izrael telekiabálja a világot, hogy a ,,Hamasz az ártatlan zsidókat gyilkolja."



Példa a múltból: -- Tel Aviv-ban, az arab Maxim Restaurant épületét bombatámadás éri, és a sebesültek 90 százaléka nem-zsidó, ennek ellenére a világot elárasztják szörnyűséges képekkel, hogy ,,az őrült muzulmánok a szegény zsidókat gyilkolják."

Honnan veszi a Hamasz a katonáit? Az Israeli Defence Force /Izraeli Védelmi Erő /IDF/ lövészei gyakran célbaveszik egy kiszemelt újonc testvérét. Az IDF gyakran lemészárol egy egész családot, de életben hagyja a legidősebb testvért, akit meglátogat egy rokonszenves Hamasz-tag és megígéri neki, hogy bosszút állhat, amiért a családját megölték. [3]



Lenin: «A vallás a nép ópiuma»

Mi ennek az értelme? A nem-hivatalos CIA álláspont szerint Izrael Hamasz-támogatása vallási eszközökkel, a palesztin közösség megosztását szolgálja, az erős nemzeti PLO-mozgalom gyengítésére.

Mi a Yamasz? Izrael belső titkosszolgálata, -- a magyarországi ÁVÓ változata - a palesztinok közé beépített kémszolgálat.

Izrael nem harcol közvetlenül az ellenségeivel, hanem úgy intézi, hogy az ellenségei végezzék el a piszkos munkát egymással szemben! Izraelnek volt két dúsgazdag olaj-szomszédja - Irán és Irak - akiknek elég pénzük volt ahhoz, hogy megvásároljanak legalább ötven orosz gyártmányú atomlövedéket és a cionista államot a földdel egyenlővé tegyék. Ezért Izrael kitervezte az Irán-Irak háborút, egymásnak ugrasztotta a két országot. Izrael nem piszkolja be a kezét, hanem először Bush papát vette igénybe az első Öböl Háborúhoz, majd 2003-ban rávette G. W. Bush jelenlegi elnököt Irak lerohanására.

Most pedig Irán van soron: 2008-ban új amerikai elnököt választanak Washingtonban. Kétséges, hogy «az ő Istenével rendszeresen társalgó» G. W. Bush újra beülhet a Fehér Házba, de majd lesz más, aki megint elvégzi a feladatot, -- mert ennek így kell lennie, ezt muszáj megtenni, Izrael védelmében.

Azt mondják: «aki háborút vet, az természetesen háborút arat.»



Addendum

U.K. file on Entebbe contains claim that Israel behind hijacking



Haaretz (Israeli newspaper) | June 1, 2007

Newly released British documents contain a claim by an unnamed contact that the Shin Bet security service collaborated with the Popular Front for the Liberation of Palestine to hijack the June 1976 flight from Israel that was diverted to Entebbe, Uganda, the BBC reported Friday.



Israel's rescue of the dozens of hostages taken in the hijacking of the Air France plane, popularly known as the Entebbe raid, is considered one of the most daring and successful operations in Israeli history. Elite Israel Defense Forces troops stormed the airport where the hostages, many of them Israeli, were held and overpowered the hijackers and Ugandan soldiers. Although the captors used the hijacking to demand the release of Palestinians or Palestinian supporters, a British government file on the incident quotes the unnamed source as telling a British diplomat in Paris that Israel was behind the hijacking. The claim is not known to be backed up by corroborating evidence, and the file does not make it clear whether the British government took the claim seriously.



"The operation was designed to torpedo the PLO's standing in France and

to prevent what they see as a growing rapprochement between the PLO and

the Americans," the BBC report said British diplomat D.H. Colvin wrote

in the document, citing his source.



"My contact said the PFLP had attracted all sorts of wild elements, some

of whom had been planted by the Israelis," Colvin reportedly wrote.

"According to his information, the hijack was the work of the PFLP, with

help from the Israeli Secret Service, the Shin Beit."



The document was written on June 30, 1976, three days after the

hijacking and prior to the rescue operation. +++



Tóth Judit



------------------



Jegyzetek


1. Richard Deacon: Az izraeli titkosszolgálat. Kabala Kft. 1991. Bp. 351. oldal

2. Shin Bet - Az izraeli belügyminisztérium titkosszolgálata. (The Israeli domestic counterintelligence and internal security agency. The Shin Bet also handles overall security for Israel's national airline.)

/a/ The Shabak (in Hebrew, "Shabak" (help·info)) an acronym of "Shérūt Bītāhōn Klālī" is usually referred to in English as the Shin Bet (which was what Shabak was originally called in Israel's early days). The Shabak is also known in English as the Israel Security Agency (ISA), or the GSS (General Security Service). The Shabak is the Internal General Security Service of Israel. Its motto is ," which translates into: "Defender (Shield) who shall not be seen". The service consists of close to 5,000 employees. It is one of three principal organizations of the Israeli Intelligence Community, alongside Aman (the military intelligence of the IDF) and Mossad (responsible for overseas intelligence work). -- http://en.wikipedia.org/wiki/Shabak

3. http://cytations.blogspot.com/2005/08/why-do-israelis-keep-posing-as-arab.html



http://www.hazankert.com/200705_hamas.html		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Palotamutyi: ez eddig a jégheg
  2008-12-04 21:39:15, csütörtök
 
  Palotamutyi: ez eddig a jéghegy csúcsa?

2008. december 4. 13:02:00 Privátbankár

Sokkal nagyobb "ingatlanpanama-ügyek" vannak a VI., mint a VII. kerületben, és felmerül a gyanú, hogy megpróbálták eltussolni azokat - közölte Illés Zoltán, a Fidesz terézvárosi szervezetének elnöke és Hassay Zsófia, a Fidesz-KDNP kerületi frakcióvezetője csütörtökön sajtótájékoztatón.


Hassay Zsófia elmondta: jelentős azonosságok, párhuzamosságok vannak a VI. kerületi Andrássy úti paloták eladása és a VII. kerületi ingatlanbotrány között. Példaként említette, hogy a paloták eladása és a VII. kerületi ingatlanok értékesítése ugyanabban az időszakban - 2003 és 2005 között - történt. A pályáztatási technika is azonos, "tehát nincs pályáztatási technika" - tette hozzá a frakcióvezető.

Hassay Zsófia szerint nagyon hasonló volt az értékesítés is: általában olyan cégeknek adták el a kerületi ingatlanokat, amelyek aztán több áttételen keresztül, esetenként offshore cégek bevonásával tovább értékesítették azokat, míg végül követhetetlenné váltak az ügyletek.

Az is közös jellemző - sorolta a frakcióvezető - hogy az eladott ingatlanok lakói nem élhettek elővásárlási jogukkal, és volt olyan is (a VI. kerületi Andrássy út 21. vagy a VII. kerületi Király utca 15. alatti ház esetében), hogy a bérlők az újságokból értesültek az értékesítésről. A VI. kerületben is csak egy értékbecslőt foglalkoztattak szinte minden ingatlannál, akárcsak a VII. kerületben.

Hassay Zsófia elmondta, hogy a VI. kerületben összesen nyolc palota - az Andrássy út 3., 19., 21., 23., 47., 68., 8. és 52. szám alattiak - eladását vizsgálja a Fővárosi Főügyészség.

A rendőrség segített eltussolni a gyanús ügyleteket?

Illés Zoltán elmondta: a nyomozó hatóságoktól azt kérik, hogy ne eltussolni, hanem megoldani igyekezzenek ezeket az ügyeket. "Van arról információm, hogy a BRFK megpróbálta eltussolni egyik-másik ügyet, meg akarták szüntetni a nyomozást" - közölte. Az elnök szerint ezt a VI-VII. kerületi ügyészség nem tette lehetővé, és arra kötelezte a BRFK-t, hogy további nyomozást folytasson - tette hozzá Illés Zoltán. (MTI)

Folytatódik a plázaboom - mi lesz a kisboltokkal?
Drágább és lassabb: megszorongatják a hiteleseket
Megsegíti a főváros a lakókat
Elfelejthetjük az illeték-trükköket!

Bomba üzlet készül Erzsébetvárosban

A volt főbíró unokahúga 117 millióért vett üzlethelyiséget és most 477 millióért árulja.

A Király utca legfrekventáltabb pontján lévő 458 négyzetméteres üzlethelyiséget és a hozzá tartozó 30 négyzetméteres pincét jutányos áron vásárolhatta meg Lomnici Katalin cége. A hölgy unokahúga a Legfelsőbb Bíróság volt elnökének, Lomnici Zoltánnak, olvasható a Blikkben. (...) (Index)


*** www.nemzetihirhalo.hu *************

  
 
0 komment , kategória:  Általános  
„Elfelejtett zsidók̶
  2008-12-04 21:34:16, csütörtök
 
  ZSIDÓ ,,MENEKÜLT" LOBBBI IGYEKSZIK BIZONYITANI HOGY NEKIK NAGYOBB AZ ELEFÁNJUK!



Egy zsidó lobbi csoport nagy sikert könyvelhet el magának. Mindenáron be szeretnék bizonyítani hogy a hatvan évvel ezelőtt arab országokból ,,menekült" zsidóknak több igazságszolgáltatás jár, mint a palesztín menekülteknek.



,,Elfelejtett zsidók" állítják hogy helyzetük sokkal rosszabb a palesztíneknél és evvel a (legeslegújabb hollókosz) trükkel sikerült is maguknak követőket toborozni Washington-London-Brüsszelben.

Múlt héten kampányuk nagy rukkert kapott mikor Izrael legnagyobb politika pártjai kijelentették hogy a KOMPENZÁCIÓ ami a zsidó ,,menekülteknek" fizetendő lesz középpontja jövő évi választási kampányuknak.



A vallásos fundamentalista Shas párt hallani sem akar bármilyen palesztinekkel kötendő egyezményről annál többet az újabb kompenzációról. Ez a párt lehet a mérleg nyelve a választásoknál.



Az amerikai képviselőház már áprilisban határozott, semmiféle közelkeleti ,,béke" nem lehetséges mielőtt ezeknek a ,,szegény menekült zsidóknak" a helyzetét tisztáznák. (sic) A zsidó állam megalapítása után ugyanis ,,hontalanok" lettek Középkeleten, Észak Afrikában és a Perzsa öbölben. Bush president kijelentette ,,nagyon is tudatában van" az arab zsidók problémáival mellyel az elmúlt hónapok folyamán lobbiztak az angol parlamenten, az ENSZ-ben és az EU parlamentben!



Központi téma: a zsidó exodus mellett eltörpül a palesztinek minden szenvedése. Állításuk szerint 850,000 zsidót szorítottak ki az arab országokból, mindössze (sic) 720,000 palesztínnel szemben akiket kidobtak a zsidó országból. Kidolgozták hogy ezeknek az “arab zsidóknak" vesztesége mintegy 6 billió és 50%-al több mint a palesztínek vesztesége!!!



Avi Shlaim izraeli történész szerint viszont, akinek családja 1950-ben hagyta el Bagdadot, a legtöbb zsidó emigráns saját jószántából ment el a cionista ügynökségek nyomására. Legnagyobb számban morokkói zsidókat csalogattak át Izraelbe, a jobb élet igéretével. Mindössze a számszerűen kis egyiptomi és libyai zsidókat kötelezték az országok elhagyására. Kellemetlen Izrael részére az is, hogy letagadhatatlan bizonyítékok vannak arra, hogy agresszív Mossad propaganda kampány eredményezte az arab államokból való exodust.

A zsidók legnagyobb százaléka Izraelbe telepedett át, ahol ma majdnem felét képzik a népességnek.



Az egész észbontó ötletnek lényege hogy ha esetleg Obama fel akarná újítani a közelkeleti “béke folyamatot" azt hatásosan megtorpedózhassák.

Jewish ‘Refugee' Lobby Seeks to EclipsePalestinian Losses

By Jonathan Cook

December 02, 2008 "Information Clearinghouse"

http://www.informationclearinghouse.info/article21376.htm
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elégtételt az áldozatoknak, bé
  2008-12-04 21:32:02, csütörtök
 
  Elégtételt az áldozatoknak, békét az élőknek, nyugalmat elesetteknek

2008. december 04.

A Szabadság téri szovjet emlékművet az 1920-ban emelt, 1945-ben lerombolt Trianon-emlékműcsoport helyén emelték 1946-ban. A 15 méteres obeliszk tetején aranyszínű ötágú csillag, átellenes oldalain szintén aranyszínű sarló-kalapács, illetve két-két magyar és orosz nyelvű felirat található: ,,Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek". Az elesettek nevét tíz táblán sorolták fel. Az emlékmű a rendszerváltás után is a helyén maradt - ez a negyven éves magyarországi szocializmus egyetlen köztéren maradt szovjet emlékműve a fővárosban.

A II. világháborúban Magyarországra érkező, a fasiszta német megszállás alól felszabadító, s egyben a kommunista szovjet megszállást hozó orosz és más nemzetiségű szovjet katonák magyar nők tízezreit, szerény becslések szerint is a magyarországi női népesség 10%-át erőszakolták meg. Sok áldozat az életével fizetett az erőszakért. Az életben maradottaknak is maradandó lelki és testi sérüléseket, súlyos szenvedésekkel járó betegségeket okoztak a vörös hadsereg háborús bűnöket elkövető, erőszaktevő katonái. Nyilvánvalóan az áldozatok és leszármazottaik érzékenységét is sérti, hogy a mai napig a főváros egyik központi területe, a Szabadság tér ad otthont egy II. világháborús szovjet emlékműnek.

Fentiekre való hivatkozással, a meggyalázott magyar nők tízezreinek szóló egyfajta szerény elégtételkén, a vörös hadsereg kötelékében szolgálatot teljesítő, s a magyarországi harcokban életüket vesztett katonák valódi megbecsülése, valamint a fővárosban élő polgárok nyugalmának megőrzése érdekében, kértem, Göncz Kinga miniszter asszonyt, hogy tegyen lépéseket az említett emlékmű áthelyezése érdekében.

Kérjük és követeljük:

Mivel mindkét állam érdeke azt kívánja, hogy megszűnjenek a Szabadság téren felállított szovjet emlékmű elleni atrocitások, kezdeményezze a magyar kormány az említett emlékmű új, méltó helyszínre történő átszállítását.

Hogy a Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezésével a kormány végre elégtétel szolgáltasson az áldozatoknak, biztosítsa a mindennapok békéjét az élőknek, és a méltó tisztességet a szovjet hadsereg halottainak.

December 4. az 1956-os néma asszonytüntetés emléknapja.

Nőkként, asszonyokként rójuk le kegyeletünket a II. világháború és a kommunista diktatúra áldozatai előtt.



Ékes Ilona
tiszteletbeli elnök
Magyar Asszonyok Érdekszövetsége

http://www.oktober23bizottsag.hu/Hun/index.php?option=com_content&task=view&a mp;id=1809&Itemid=31		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Miért volt sikertelen a magyar
  2008-12-04 20:56:38, csütörtök
 
  Miért volt sikertelen a magyar rendszerváltás? - Interjú Stefano Bottoni történésszel

"Jövőkép nincs, mindenki egy helyben töpreng"

Hazafi Zsolt
2008-12-04 14:27



"Amit a kilopásról mondtam, azt csak fricskának szántam, hogy rámutassak: a magyar sajtótól nem nagyon kell félnie a politikusoknak" - mondta a Heteknek Stefano Bottoni olasz-magyar történész annak kapcsán, hogy egy az ügynökkérdésről tartott konferencián azt állította: más országokban az újságírók "már rég kilopták volna" az ügynöklistákat a nemzetbiztonsági szervezetektől.



Mire alapozza azt az állítását, hogy a magyar kommunizmus ugyanolyan jellegű volt, mint a többi szovjet típusú rendszer, annyi különbséggel, hogy sokkal hajlékonyabb volt a többinél? Ez a rugalmasság, hajlékonyság egyedi a keleti blokkban?

Egyedül Lengyelországban volt hasonló a helyzet, de teljesen más okból. Ott a 70-es évek végén olyan politikai élet alakult ki, amelynek fontos tényezője volt a hatmillió taggal rendelkező Szolidaritás nevű szakszervezet. Még a nyolcvanas évek eleji katonai puccs után sem lehetett olyan típusú "normalizációt" végrehajtani, mint '68-ban Csehszlovákiában, azaz nem lehetett az ideológiai államot teljes egészében újjáalakítani.

Az 1989-es tárgyalásokat úgy élik meg a lengyelek, hogy addigra a társadalom pluralizálódott. Magyarországon a legújabb kutatások szerint sokkal kevésbé volt plurális a társadalom, mint azt gondoltuk, vagy a közéletben elterjesztették. Az igaz, hogy voltak ellenzéki csoportok, de az az igazi kérdés, hogy milyen társadalmi befolyásuk volt. Szerintem a Demokratikus Ellenzéknek és a népi íróknak olyan hatást tulajdonítottunk, ami nem volt valójában.

A társadalom nagyobb része nem ideológiai alapon, de lojális volt a Kádár-rendszerhez. Nem volt nyolcmillió kommunista ebben az országban, de volt hat-hét millió ember, akik azonosultak azzal a programmal, amit Kádárék nyújtottak nekik. Azonban a fridzsider szocializmust egy láthatatlan, de kőkeményen működő állambiztonsági rendszer tartotta fenn.


Stefano Bottoni: Magyarországon elmaradt a katarzis
(Fotó: transindex.ro)
Mire alapozza ezt?

Többek között a Kenedi-bizottság jelentésére, és más, új kutatásokra. Annak ára volt, hogy a magyarok a keletnémetekkel, a csehekkel, a románokkal és a bolgárokkal szemben szabadabban utazhattak, és a külföldi turizmus számára is nyitottabb volt Magyarország. Mindez ellenőrzés alatt működött, de úgy, hogy a társadalom nagy része észre sem vette a titkosszolgálatok mindenre kiterjedő politikai kontrollját.

Romániában ezzel szemben például a szekusokat ismerték az emberek, hiszen többen közülük egyenruhát is hordtak. A magyar állambiztonság a "láthatatlanságával" sokkal hatékonyabbnak bizonyult, ezért sokkal inkább túl tudta élni a régi rendszert, mint más országok szervezetei.

Ez oka lehet annak, hogy Magyarországon erőteljes a csalódottság a rendszerváltással kapcsolatban?

Romániában és Csehszlovákiában a rendszerváltást egy felszabadulási pillanatként élte meg a lakosság nagy része. Sok indulat tört fel a felszínre, voltak összecsapások is, ezért erős pszichés hatása volt az egész folyamatnak. Ezekben az országokban nagyon gyorsan és hirtelen, olykor szó szerint pár hét alatt omlott össze a rendszer, és ezért a régi struktúráknak nem volt idejük megszervezni az önnön átmentésüket, lehetőségük sem maradt egy két-három éves folyamathoz viszonyítva a változásokra forgatókönyveket gyártani.

Magyarországon arról sincs konszenzus, hogy mikortól számoljuk a Kádár-rendszer igazi bukását. Az 1982-es IMF-be való belépéskor, a gazdasági rendszerváltás kezdetétől számítsuk ezt az időpontot? Esetleg Kádár 1988-as bukásától? Vagy a kerekasztal-tárgyalásoktól? Netán Nagy Imre újratemetésétől? Illetve az 1990-es új választásoktól, az Antall-kormány hatalomra jutásától?
Ha mindezt egybe vesszük, akkor láthatóan itt egy tízéves folyamat zajlott, ami úgy lett megtervezve, hogy nagyon kevés pillanat említhető, amikor érzelmileg is át lehetett élni a szabadságot.

Nagy Imre temetésével kapcsoltban Kenedi János Kis Állambiztonsági Olvasókönyvéből tudhatjuk, hogy kitűnően megszervezett titkosszolgálati akció történt, hogy az eseménynek csak kegyeleti jellege legyen, azon politika üzenet ne hangozzék el. Nem is csoda, hogy egy nyomasztó ünnepség lett, amin halottakra emlékeztek a magyarok, érthetően el is maradt a szabadságélmény megélése. A III-as főcsoportfőnökség ukázait egyedül Orbánék nem tartották meg, botrány is lett belőle.

Másokat, akik ugyancsak politikai üzenetet akartak a temetésnek szánni, mint Krassó Györgyék, egyszerűen elrejtették a társadalom elől. A rendszer hajlékony és simulékony volt, és hozzásimult a társadalomhoz, átnőtt a régi az újba.

Éppen most ünnepeljük a rendszerváltás huszadik évfordulóját. Van mit?

Szerintem az ünnepek nagyon jelentős szimbolikus jelentéssel bírnak. Nem véletlen, hogy Magyarországon nincs ezekben a hetekben elementáris erejű ünneplés, pedig például a Demokratikus Ellenzék pártja, a SZDSZ éppen most húszéves. Úgy tűnik, hogy jövőre se lesz országszerte őszinte örömünnep.


Emlékezés a Páneurópai Piknik évfordulóján: nyoma sincs az akkori eufóriának
(Fotó: MTI)

Sajnos Magyarországon minden '56-os ünnepség is már régóta borzalmasnak tűnik, az elit ünnepel valamit kötelességből, szigorú rendőri védelem mögött, de a nép ebben nem vesz részt. Valahogy fals az egész. Jobb lenne, ha nem is csinálnák.

Ugyanez igaz a rendszerváltással kapcsolatban is, ma nem tudni, hogy mit lehet ünnepelni. Azt sem tudni, hogy mi a régi és mi az új Magyarországon.
Sokkal sikeresebb volt a rendszerváltás azokban az országokban, ahol egyfajta állam- és nemzetépítés is történt párhuzamosan, mint Szlovákiában, Csehországban, Horvátországban, vagy éppen Szlovéniában, illetve a Baltikum országaiban. Ahol átöröklődtek a régi struktúrák, ott mintha kevesebb eredménye lett volna a rendszerváltásnak.

Az a személyes élményem, hogy a magyar társadalom túlnyomó részét nem igazán érdeklik ezek a dolgok. Az ügynökkérdés is mintha pár kutatónak lenne csak fontos, akik úgy érzik, hogy a társadalom nélkülözhetetlen igényét elégítik ki, nagy dolgokért küzdenek. Attól tartok, nincs igazuk. Az emberek mintha azt mondanák: hagyjuk már az egészet, úgy se tudjuk meg már soha az igazságot! Jövőkép nincs, mindenki egy helyben töpreng. Nem jó ez így, de ezt tapasztalom.

Ha a társadalom szeretné tudni, hogy milyen volt a múltja, akkor az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában nem csak évi két-háromezer igénylés érkezne, hanem több százezer. Az érdektelenséget nem lehet az információhiányra fogni, mert voltak olyan időszakok, amikor a csapból is ez a téma ömlött.

Ön foglalkozott az egyházakat is érintő ügynöki rendszer feltárásával. Egészen sokat lehet tudni már erről, például, hogy Rómában egy komplett állambiztonsági referatúra működött, még sincs ezen a területen sem katarzis.

Vatikánban sajnos nem lehet a Vatikánt kutatni, hiszen ott mindent automatikusan hetven évre titkosítanak, illetve zárolnak. Ott még annyira sem lehet hozzáférni az iratokhoz, mint Magyarországon. A római katolikus egyházban sem egyértelműek a következmények: Lengyelországban a varsói érseknek az érintettség miatt le kellett mondania, míg a pozsonyi érsek a helyén maradt, noha nyilvánvaló, hogy együttműködött a csehszlovák állambiztonsági hivatallal.

Vatikánban erős az úgynevezett "szenvedő egyház" teológiája, illetve az az álláspont, hogy néha kompromisszumokat kell kötni ellenséges rendszerekkel. A XII. Pius körüli polémiának is ez a lényege. A pápa kompromisszumokat tett, de közben belül építkeztek. Egy mércét alkalmaztak a nácikkal és a kommunistákkal szemben: simulékonyan, de ellenállni, botránymentesen élni, miközben építeni a saját hálózatukat.

A magyar vezetéshez is így álltak hozzá, a 60-as években ezért kötötték meg a részleges megállapodást a 70-es években ezért nyilatkoztak kedvezően az ide látogató főpapok a Kádár-rendszerről. A régi vágású katolikusuk és reformátusok nem értették a helyzetet, mondták, hogy ezek megőrültek a Vatikánban, ennyire félre lehet őket vezetni.

A közelmúltban jelentek meg Olaszországban Agustino Casaroli személyes diplomáciai feljegyzései, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy tökéletesen tisztában voltak a helyzettel. Reálpolitikai megfontolásból az az alapállásuk, hogy bármilyen rendszer működik egy országban, azzal meg kell próbálni együttműködni. Ilyen megfontolásokból találkozott a pápa például Pinochettel, vagy tárgyaltak és tárgyalnak Kínával. Évszázadokban látják a világot.
Magyarországon rendre találkozom azzal a véleménnyel, hogy általában a főpapok múltját politikai szempontokból bolygatják.

Reális ez a megközelítés?

Egyértelmű kettőség tapasztalható. A hívek és az alsó papság általában jól teljesített a diktatúrában, nem tudták őket beszervezni, az érintettség alacsony, pár százalékos e körben. Igazi ellenállás folyt ezen a szinten. Ez az arány, ahogy egyre felsőbb szinteket vizsgálunk, egyre magasabb. Tulajdonképpen az egyház kettészakadt ebben az időben, és az ebből adódó feszültséget nehéz feloldani, ami a mai napig egyfajta bénultságot okoz, mert kínos a helyzet.

Nekem úgy tűnik, hogy nincs olyan terület, amely annyira ne lenne feltárva, mint az egyházi, legalábbis iratfeltárási szinten. Ma mindenki tartogatja az ilyen típusú iratokat.

Miért állítják sokan azt, hogy az olasz-vatikáni vonal volt a legsikeresebb ágazata a pártállami titkosszolgálatoknak?

Egy nyolcvanas évekbeli főcsoport-főnökségi értekezleten maguk az állambiztonsági vezetők állították, hogy a vatikáni osztály működött a legjobban. Ez arra volt jó, hogy fenntartsák annak a látszatát, hogy a Kádár-rendszer humánusabb a többi kommunista országnál. Azt hitték, hogy megtévesztették a Vatikánt, de ez látszat volt csupán.

Viszont is így volt, Kádárék semmi többet nem adtak a Vatikánnak, mint a csehszlovákok, vagy a lengyelek, csak a körítés volt más. A magyarok feladata tényleg az volt a Varsói Szerződésen belül, hogy katonailag is behatoljanak Olaszországba, és mivel mindkét fél esetében katolikus többségű országról van szó, ezért érthető volt a szereposztás. Ráadásul történelmi szempontból is jelentősek a magyar-olasz kapcsolatok: Garibaldi, Türr, a római magyar akadémia és a 30-as évek Mussolini-Horthy barátsága. Kádárék mindent kihasználtak az olasz pozícióik erősítésére, aminek az volt az előnye, hogy az olasz sajtó kedvezőbben írt a magyarokról.

Azt mondta egy konferencián, hogy más országban, például Romániában biztosan, a sajtó már kilopta volna a kommunista ügynöklistákat a nemzetbiztonsági szervezetektől. Komolyan gondolja?

Tréfának szántam, de nem véletlenül. Magyarországon mintha nagyon félénk lenne a sajtó. Lengyelországban képletesen szólva széttépik az újságírók a politikusokat, de még a román zsurnaliszták is agresszívebbek a magyar kollégáiknál. Nem arról beszélek, hogy a lapok most pártoktól függnek, nincs sehol sem totális függetlenség, hanem arról, hogy a magyar sajtó simulékony. Nem tud erőt felmutatni például az állambiztonsági ügyekben, noha ezt más kelet-európai országban kőkeményen megteszik. Ha egységesen lép fel ötven újságíró, akkor szét tudnak szedni egy minisztert.

Romániában például úgy néz ki a sajtó, mint Magyarországon a századfordulókor, nagyon bohém és vagány. Igaz, nagyon sokan összefonódtak különféle titkosszolgálati figurákkal, de mégis ez a közéleti ügyek és botrányok kirobbanásához vezet, nem azok lefojtásához. Olaszországban is ilyen a helyzet, mennek az üzengetések és az egész rendszer ettől dinamikus jellegű.

Magyarországon is létezik ezen a területen összefonódás.

Inkább a hangulat befolyásolására működtetik ezt a rendszert, nem leleplezésekhez. Romániában egyébként egy sor botrányhoz nem is kell a titkosszolgálat. Egyszerűen az újságírók a saját technikájukkal igyekeznek lebuktatni a korrupt minisztereket. Kandikamerás módszerrel próbálják lépre csalni a politikusokat, akik - mivel korrupt ország, mint mindegyik Kelet-Európában - általában bele is buknak ezekbe. Magyarországon nyilván az adatvédelmi aggályok kerülnének előtérbe.

A sajtónak ezért nagy a felelőssége a közélet irányításában, így például abban, hogy milyen a hangulat az ügynökügyek körül. Erélyes sajtótól félnek a politikusok. Amit a "kilopásról" mondtam, azt csak fricskának szántam, hogy rámutassak: a magyar sajtótól nem nagyon kell félnie a politikusoknak.

Az interjú teljes szövege a Hetek hetilap pénteken utcára kerülő számában olvasható. Stefano Bottoni képeit a Transindex.ro bocsátotta rendelkezésünkre.


http://www.hirszerzo.hu/cikk.miert_volt_sikertelen_a_magyar_rendszervaltas_-_inte rju_stefano_bottoni_tortenesszel.89497.html		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A LIKUD(szószerint „kons
  2008-12-04 20:51:56, csütörtök
 
  L I K U D

A LIKUD (szószerint ,,konszolidáció") jobboldali politikai párt Izraelben.

A párt gyökerei részben a revizionista cionizmusban vannak, amelynek létrejötte a konzervatív, nacionalista és ortodox reakció a szocioalista irányzattal szemben a cionista mozgalomban a 20.-ik században. Miután létrejött Izrael állam ezek az irányzatok a Herut pártban tömörültek, amelyet Menhaim Begin vezetett.

1973-ban a Herut párt egyesült a La'am, kisebb centrum párttal, így jött létre a LIKUD párt avval, hogy megtartotta belső szervezeti rendszerét egészen 1988.-ig A Jom Kipuri háború után először utaltak az Izrael állam gyengeségeire amelyet a Munkáspárt irányított negyed évszázadigl. 1977.-ben a Likud párt megnyrete a választásokat és Begin lett a Miniszterelnök. Ezek után a Likud résztvesz és együttműködik az izraeli kormányokkal, úgy a jobboldali koalíciók élén, mint a nagykoalíciókban a munkapártiakkal egészen a mai napokig.

A gazdasági kérdésekben a Likud párt küzd a szabad piacért mint neoliberális gazdasági politikáért amelyet az alacsony adók és az állami tulajdonban lévő vállalatok privatizációja jellemez.. A külpolitikai kérdésekeben a Likud párt mint konzervatív nemzeti párt élesen küzd a palesztinok és a szomszéd arabok ellen, hogy elérje a megszállt arab területeket Izraelhez való csatolását, amely területeket a hatnapos háborúban elfoglaltak, ezek mellett küzd azért, hogy ott új zsidó települséek jöjjenek létre. Valójában Begin kormányzásának ideje alatt kezdődtek el a békés tárgyalások amelyek folytatódnak a következő Likud kormányok későbbbi vezetésével, beleértve itt Ariel Sharon kormányát amely az egyoldalú csapatkivonásokat rendelt el a Gaza övezetből, hogy véget vethessen a második intifadanak. Bár ez a döntés nagy töréseket okozott magában a Likud pártban, ahol sokan avval vádolták Sharont, hogy elárulta a zsidók nemzeti érdekeit, így alig tudta megtartani a hatalmat Benjamin Nethanyahuval szemben. Amint a laburisták bejelentették a Sharon kormányzatból való kivonulását, Ariel Sharon bejelentette távozását a Likud pártból, hogy megalakítsa a centrum új Kadima pártját..

Az utóbbi időkben meghonosodott a Likud mint fogalom azokra vonatkoztatva, akik tűzzel vassal küzdenek Izrael fenmaradásáért, valamint vezető érdekeiért az amerikai politikában és közéletben.

Eredeto forrás: http://sh.wikipedia.org/wiki/Likud szerbhorvát nyelven.

Fordította Polyák Endre.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
A forradalom még ráér
  2008-12-04 20:50:08, csütörtök
 
  Czike László: A forradalom még ráér

Olyan még sohasem volt, hogy amikor a történelem már véget ért, és beköszöntött az örök béke korszaka, az Aranykor - "Óh, csak az arabokat, a kínaiakat meg a terroristákat tudnám feledni, akkor valóban így is lenne!", mondhatná Francis Fukuyama, udvari jö­vendőmondója megfellebbezhetetlen próféciájáról, persze zárt kör­ben George W. Bush -; egy kis fél-balkáni provincia nyughatatlan népe egyszer csak gondol egyet, s hatalmasra duzzadt jóléte kellős közepén, hipp-hopp, egyszer hopp, másszor kopp forradalmat csi­nál, minden idők legtökéletesebb társadalmi beren­dez­kedése, a li­berális demokrácia ellen...

Persze, ilyen nem is lesz, mert ennyi ok még nem elég.

A forradalom még bőven ráér.

De azért beszélgetni - lehet róla...

Let's talk about the revolution - amint Tracy Chapman énekli.

Nem vagyok - már úgy 6-8 éve nem vagyok - Orbán Viktor elkö­te­lezett híve, mert amióta megtapasztaltam, hogy nem tűri az épí­tő kritikát sem, azóta semmi dolgom vele. A Fidesszel meg soha­sem volt. Nagyon igénytelen ez a nép, hogyha elfogadja, elfogadná ve­ze­­­tőinek a Pokorni, Deutsch, Rogán, Szájer, stb. típusú egyen-sza­bású euroszerencse-ifjakat, johannita és egyéb fajtájú szeren­cse­lovagokat. Évek óta nagyon csodálkozom azon is, hogy egy állí­tólag minden tekintetben "tökéletesen rátermett" népvezér, aki­nek a világnézete keresztény-konzervatív - hallgassátok csak meg a net­ről letölthető mp3-át, amelyen a papok előtt is megvallja is­tenhitét! -, hogyan veheti magát körül olyasvalakikkel, akik 1990 előtt nyilván­valóan a kommunista elit kivételezett személyisé­gei vol­tak? Ennyi hibát, bűnt, eltévelyedést nem lehetne meg­bo­csá­tani - pláne nyílt, őszinte megbá­nás hiányában! - ilyen egy­sze­rűen, csak azért, mert mi mindennél jobban szomjazunk valakire, aki végre szavak helyett tettekkel, és elsősorban minket, a magyar népet képviseli. Valaki olyan kellene, aki mindenre képes, aki sa­ját magát, elemi "érdekeit" is feláldozná a magyar nép megmen­té­sé­ért, feleme­­léséért. Aki nem a hódító multinacionálisok ügynöke, tehát nem vamzerből lett "állam­férfi". Aki átlátja, hogyha eljött a vég­ső idő, amikor többé már nem lehet a szőnyeg alá söpörni a bűnhalmazt, ami a rendszerváltó elitünk "lel­két" terheli. Aki nem restell cse­lekedni, amikor már min­den beszéd értelmét vesztette. Aki nem mentegeti magát, saját te­he­tetlenségét örök Pató Pálként:

"A forradalom még ráér, most fő a demokrácia betartása."

Mert ugyan mi is a forradalom?

A "demokrácia" kivívása vagy visszaállítása - a sza­badkőművesek vezényletével -, amikor éppen nincs...

De mit is kell(ene) nekünk betartanunk?

Hagyni, hogy mindenkinket, mindenünket elorozzák, elvegyék.

Kinek a családját, a szüleit, kinek a szerelmét, kinek a feleségét, kinek a gyermekét-gyermekeit, kinek a munkáját, a vagyonát, éle­te minden értelmét, a meggyőződését, vallását, országát, hazáját, a szavak és a tettek ősi jelentését, az igazsághoz való alapvető em­beri jogunkat. Hogy az egész életünk velünk született természetes értel­me egy céltalan káosszá változzék, rémületes lidércnyomássá, állandó létbizonyta­lan­­sággá aljasuljon, és ezt a tömény borzalmat az eszünk és a lelkünk feletti féktelen tobzódásukban mégis li­be­rális demok­ráciának, népuralomnak, szabad-versenyes tudás­ala­pú társadalomnak, jóléti államnak, szociális piacgazdaságnak, az önmegvalósítás, a vállalkozás tökéletes sza­badságát biztosító em­ber­­köz­pontú rend­szernek nevezzék el!

Nyugi, a forradalom ráér, életünket nem fenyegeti veszély.

De vajon valóban így van-e?

Vajon tényleg nem fenyegeti a fizikai létünket közvetlen veszély?

Vajon tényleg csak a vitázók pitiánersége hozta volna, hogy a vá­lasz­tási kampány fókuszában a társadalombiztosítás és járulékai álltak? Nem! Épp a kampány lényege, hogy a nemzetközi sza­bad­kő­­mű­ves háttérhatalom újabb megszorításokat követelt a magyar nép kerékbetörésének felgyorsítása érdekében - s míg az egyik fél "nem vette a lapot", és inkább a járulékok csökkentését tűzte zász­lajára, addig a másik a felszámoló ügynökség hitbizományává ten-né (tudja, meri és teszi is!) az egész egészségügyet, s ezzel egy csa­pásra két legyet is ütne: a magyar nép egészségét, munka-és élet­képességét a multinacionális biztosítók kénye kedvére szolgáltatná ki, s emellett spontán piaci eszközökkel lendítené fel a multinaci­o­nális koporsógyártást. Emlékezzünk, mit is jelentett a több bizto­sí­­tós rendszer bevezetése, vagyis a nemzetközi "nyugdíjbiztosító" szél­há­mo­sok beengedése a magyar piacra? A magyar munkaválla­lók fizettek, biztosítást nem kaptak - a befizetett pénz elveszett. S mit jelentett általában a nemzetközi biztosítók beengedése a piac­ra? Az árak többszörösre emelkedését, meg azt, hogy a biztosítási biznisz lényegében "magáévá tette" Magyarországot - a puszta le­ve­gőt, a mi levegőnket árulják, nekünk, méregdrágán és tengernyi pénz megy veszendőbe, jelentősen megnövelve a mindennapi élet egyébként is egyre elviselhetetlenebb terheit. A biztosítás Magyar­országon a létbizonytalanság, az improduktív ki­adások növeke­dé­sét hozta, s nem a biztonságot, amint hirdeti. Ami eddig történt, csak "olcsójáték" azonban a társadalombiztosítás készülő privati­zációjához képest. A még fennmaradt utolsó posztkommunista el­osztási rendszer "lebontása szükségszerű" mondják, ám a multi biztosítók bevonása az egészségbiztosítás állami finanszírozásába ismét, a már jól ismert "olcsójáték" újra-eljátszását jelenti, csak ezúttal sokkal nagyobb tétekben. A lényeg: a társadalombiztosítás állami kasszája fokozatosan vagy egyszerre, de mindenféleképpen a multik (biztosítók, bankok, stb.) tulajdonába megy át, a nép ala­nyi (állampolgári) jogon járó társadalom-biztosítása pedig lényegé­ben megszűnik - ezentúl a törzsi varázslónál tett minden preven­tív, illetve "jogfenntartó pofavizit" cca. 20 euróba fog kerülni, egy komolyabb műtéti beavatkozás pedig egy életmű munkájába. Akik már a fogsorukat is képtelenek évek óta megcsináltatni, mert nem futja rá a csekélyke jövedelmükből, ezentúl "joggal kárörvendhet­nek": ezrével lesznek olyanok, akik már az életmentő műtétjüket is "mindörökre" elhalasztják...

De a forradalom még korai, ráér.

Elvégre is Antall óta "demokratikus jogállamban" élünk.

Nem tetszettünk, és még most sem tetszünk forradalmat csinálni, ami persze a szabadkőműves vezényszó nélkül - amúgy "spontán-ön­magától" - nem is megy. Ahhoz vezér és vezényszó is kell... Kés­lekedik az aktuális nagymester, a mastermind, akinek személyre­szabott feladata len­ne a koncepcióalkotás, a stratégia és a taktika kidolgozása, majd a vezényszó mesterien időzített "kikiáltása", a for­radalmi össztűzre.

A legnagyobb aljasság, ahol kilóg a lóláb - ávósbakancs van ezen a lólábon! -: a társadalombiztosítási kártyák bevonása, és újak ki­bocsátása. Ennek az egyébként "ártatlannak" tűnő, adminiszt­ra­tív­nak intézkedésnek az a célja, hogy már eleve megfossza az em­berek egyharmadát-egynegyedét az egészségbiztosítási szolgálta­tá­­­sok igénybevételének puszta lehetőségétől is, azon a "jogcímen", hogy a kártyájuk mögött nem áll rendszeres biztosítási befizetés. Az állami vállalatok dolgozóinál, akiknek a cége "fizetésképtelen­ségből eredően" nem fizet, már évek óta társadalombiztosítási já­ru­­­lé­kot, feltehetően egyelőre nem lesz probléma, mert az állam az egyik zsebéből a másikba teszi a nem létező pénzt - "pénz az ab­lak­ba!" -, és rendezettnek tekinti a be nem fizetett összegeket. De azok a magánszemélyek és egyéni (kényszer)vállalkozók, akik jö­ve­­delem hiá­nyában - munkanél­küliség, megrendelés­-hiány, mul­ti­na­cionális konkurencia, stb. - nem képe­sek fizetni a képtelenül magas, nép-és emberellenes adójellegű járulékokat, mos­tantól ko­moly bajban lesznek, mert el­veszik, bevonják a tébékártyájukat, s mivel nem kap(hat)nak újat, a munkájuk és megélhetésük mellett így az egészségük megőrzésének u­tolsó lehetősége is odavész. Ne feledjük: a nemzetközi hát­tér­hatalom elképzelései - vö.: a Ró­­mai Klub '70-es évek végi ajánlásaival - szerint Ma­gyarország terü­le­tén mindössze 6-8 mil­li­ós népesség a kí­vá­natos nagyság!

Most jönnek az Illuminátusok, s "az ideát" meg is valósítják.

De a forradalom szükségtelen, még ráér, merthát hol is van, ki is az a "láthatatlan" ellenség?!

Ha valaki a szokásosnál kissé mélyebben elgondolkozik, és veszi a fáradságot, hogy áttekintse az elmúlt 16 év - a rendszerváltásnak nevezett népbutítás - kormányzati politikáját, látni fogja, hogy ab­­ban ugyan nem lehet felfedezni semmilyen pozitív stratégiai irány­vonalat, de egy határozott trend mégis megfigyelhető. Megfosztani a magyar népet mindenétől, ami veleszületett jogaként az övé.

Ez zajlik - folyamatos gyorsítással, mert valakiknek ez egyre sür­gő­sebb! - minimum 1982 óta, nyilvánvaló sikerrel.

Tetszettek volna forradalmat csinálni!

Társadalmi tulajdon

Antall József "rendszerváltó" kormánya mindenekelőtt jóvá­hagy­­ta a nómen­klatúra-burzsoázia (a "szövetséges" reform-kom­mu­­nista po­­litikai és pénzügyi elit) "spontán privatizációnak" el­­keresztelt sza­­bad rablá­sát. Ezután - még mielőtt a magyar nép követelhette volna jogos jussát, mely­nek folyamatos, erőltetett bővítéséért (vö.: 25-30 %-os felhalmozási ráta, nagyberuházások külföldi kölcsö­nökből, stb.) évtizedeken át, gyakorlatilag éhbérért dolgozott - pá­nikszerűen "államosította" a nemzeti vagyont (társadalmi tulajdon = "TT") s el­rendelte az államosított működő tőke (vállalatok) kam­pányszerű, intézményes privatizációját, azzal a hamis prekon­cep­cióval, hogy "legyen miből visszafizetni" a bukott szo­ci­a­lista rend­szer illegitim módon felvett külső hiteleit. Ma már tudjuk, ez az el­képzelés téves (vagy hazug) volt - a nemzeti vagyon eltűnt, döntő hányada mul­ti­nacionális óriásvállalatok tulajdona lett, az adósság pedig mára meg­hétszereződött -; a "kampányszerű privatizáció" vi­szont végelát­ha­tatlan fo­­lyamattá aljasult, mely egyrészt a privati­zá­ciós kiadásokon (ÁPV Rt., tanácsadói díjak, stb.) keresztül meg­te­rem­tette a költségvetési rabló privatizáció alapjait is, másrészt nyilván­valóvá vált, hogy ez a "kampány" mindaddig tart, amíg a tel­jes ma­gyar közvagyon el nem fogy, illetve mindenestül külföldi kézbe nem kerül. Az állami portfoliókezelő szervezetek tulaj­do­ná­ban ma már alig van jövedelmező vagyonelem.

Nemzeti ipar

A féktelen, lavinaszerű, átgondolatlan (megvalósítható koncepció nélküli), és ki­zárólag a korrupciós jutalék-éhség vezérelte állami-intézményes privatizáció első baljós következményeként elveszett az egész magyar nemzeti ipar; az élelmiszerfeldolgozó-ipart hama­rosan követ­te a gépipar, az energiaipar - alig maradtak olyan kis-és kö­zepes üzemnagy­ságú vállalkozások, me­­lyek képesek felvenni a versenyt a multik hatékonyságával és tőkeerejével, és még nem süllyedtek a puszta bérmunkás bedolgozó reménytelenül alacsony profit-szintjére.

Nemzeti kis-és nagykereskedelem

A kis-és nagy-, a bel-és külkereskedelem a termékek értékének, a profit realizálásának fő szolgáltató szakterülete. Akié a kereskede­lem, azé a legtöbb haszon, hiszen a nyereség (a termelőé is) döntő hánya­dában a kereskedelemben realizálódik. Tudták ezt a magyar állami va­­gyont kisajátító, elprivatizáló külföldi befektetők is, akik első­sor­ban a sa­ját nemzeti termékeik (élelmiszerek és iparcikkek) szá­mára keres­tek és találtak (szereztek) pót­lólagos piacot Magyar­or­szágon. Nem az elavult magyar kapacitásokra "vadásztak" hát - e­zekből feleslegük volt a saját hazájukban is -, hanem a magyar nem­zeti piacot jöttek megvásárolni, potom áron. A termelő válla­la-ta­ink felvásárlásával három legyet is ü­töt­tek egy csapásra:

(1) Meg­vették a magyar ipart, amit azu­tán vagy beinteg­rál­tak multinacionális társaságuk nemzet­kö­zi hálózatába (net­work), vagy - mint felesleges kapacitást - egyszerűen fel­szá­molták.

(2) Övék lett a kereskedelem min­den viszonylata, ami a tel­jes termelői és értékesítési profit lefölözését jelentette.

(3) A piac teljes körű ellenőrzése és bir­toklása következtében már minden akadály elhárult, amelyet koráb­ban a nem­zeti piac puszta létezése jelentett; teljes ke­resztmetsze­té­ben meg­kez­dődhetett a piac és a kereskedelem nemzetközi monopol-kapitalista át­szervezé­se, amely - bevásárló központok, felvá­sárlás és be­dolgoztatás rendszere, stb. révén - már eleve ki­zár­ta, hogy az önálló nemzeti ipar, a mező­gazdaság s a ke­reskedelem a jö­vőben bármikor is újjá születhessen, vagy új­raszerveződhes­sen.

Ma­­gyar­ország tehát véglegesen és visszafordíthatatlanul, mint be­dol­go­zó bérmunkás gyarmat tagozódott be a világ és az Európai Ú­nió nem­zeteinek nagy közösségébe, amit egyébként "szaknyel­ven", cinikus-nagyvonalúan csak integráci­ó­nak, világpi­ac­nak és/vagy globalizációnak hívnak.

Mezőgazdaság

A multinacionális privatizátorok célja természetesen a mezőgazda­ság tekintetében is ugyanaz volt, mint a nemzeti ipar és a nemzeti kereskedelem megszerzése terén: kitágult lehetőségeket szerez­­ni, és azokat örökre bebiztosítani a saját termékek értékesí­té­sé­re, s minden jövőbeli profit bekebelezésével elsorvasztani a potenciális nemzeti erőforrásokat, és ezzel felszámolni az újraéledés minden perspektivikus lehetőségét. A legfontosabb távlati cél azon­ban a termőföld tulajdonjogának végleges megszer­zése volt. Vagyis a parasztok, a kisgazdák elkergetése földjeikről; - ezúttal már nem olyan erőszakos eszközökkel, mint az ipari forra­da­lom idején, Angliában, hanem "tisztán gazdasági, piaci" érték­í­té­lettel bizonyítva be, hogy a családi gazdaságaink életképtelenek, nem ver­senyképesek az EU-tagországok optimális üzemnagysá­ga­ival szemben. Ha többé már nem lesz magyar nemzeti parasztság - sem ős-vagy családi kisáru­ter­melés, sem kiskereskedelem -, és mindenki a shopping cen­te­rek­ben, a plazákban vásárolja a klóno­zott-génkezelt holland sárga­ré­pát is; akkor a személyes fogyasztá­sa kiszolgáltatottjává tett néppel már bármit megtehet "a terroriz­musellenes világ-demokratúra", mivel a magyar személyes és jog­ál­la­mi függetlenség többé már nem állítható helyre. Ma­gyarország földje -- amint az úniós belépési tárgyalások során, a mezőgaz­da­sági fejezet lezárása kapcsán, még 2002-ben ezt alá­ír­ta az éppen regnáló magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is - pedig a min­den­fajta jogharmonizációs trükkök, egyoldalú diktátumok révén egy­szer csak "a mobil nemzetközi működő tőke" szerves, integrált ré­szévé vált.

Munkahelyek

A rendszerváltás következményeként Magyarország szinte azonnal kilépett a KGST-ből, valamint a Varsói Szerződésből. Így a rubel el­szá­molású külkereskedelmi piacunk hónapok alatt összeomlott, s mindezek együttes következményeként Magyarországon mintegy másfél millió munkahely szűnt meg, anélkül, hogy új munka­he­lyek létesültek volna, hiszen a kollektív tulajdonú nemzeti mű­ködő tőke kampányszerű állami privatizálása még nem involvált ún. "zöld­mezős beruházásokat"; a magyar nemzeti vállalatok ki­vá­sár­lása mindenekelőtt a nemzeti piac megszerzésére irányult, ami a munkavállalók tömeges elbocsátásával is párosult, igen gyakran el­­lentétesen a privatizációs szerződés konkrét előírásaival. Az el­múlt 16 év alatt még további sok tíz-és százezer munkahely szűnt meg, mert az állam nem gondoskodott új munkahelyek lé­tesí­tésé­ről sem közvetlen, sem közvetett form­á­ban. Maga nem hozott létre új munkahelyeket; a kisvállalkozásokat pedig nemcsak, hogy nem támogatta, de az adóterhek állandó növelésével, a vállalkozási-és hi­­tel­feltételek folyamatos ellehetetle­ní­té­sé­vel gya­kor­­lati­lag minden potenciális fejlesztési forrást elvont tő­lük. Másrészt a privatizáció súlyos munkahely-megszüntető következményei csak néhány év­vel a konk­rét tranz­akciók lezajlása, nyélbeütése u­tán jelentkeztek teljes szélességükben. Mivel a szakmai és tisztán pénzügyi befek­te­­tők egyaránt csak azért jöttek Magyarországra, hogy a meg­szű­nő/felvásárolt álla­mi vállalatok piacait a multinacionális network számára maradéktalanul megszerez­zék: egy-két évnyi, a beígért fej­lesztések nél­küli látszatműködést követően felszámolták előbb a leányvállala­tokat, a gyáregységeket, majd az egész vállalatot, az ingatlanokat elad­ták, majd a magyar piacot elárasztották tízszeres áron "kínált" olasz, német, francia, holland, amerikai, stb. termé­keikkel, s a ki­szolgáltatott, meg­vett piac "eszi, nem eszi, nem kap mást", kény­te­len volt ezentúl ezeket megvásárolni, az eredetileg sok­kal olcsóbb s gyakran minőségükben is versenyképes, de meg­szüntetett magyar termékek helyett.

Az elmúlt 16 évben mindez­ekkel pár­huzamosan lé­nye­gében meg­szűntek a hagyo­má­nyos mun­ka­­vállalói jogok, a jog­orvoslati lehe­tőségek is formálissá si­lá­nyod­tak - a szakszervezeti érdekvédelem "felmondta a szolgálatot", és a Munka Törvénykönyve is inkább viselhetné már "A tőke tör­vény­könyve" címet, olyannyira csak a mun­káltatók érdekeit képvise­li. Ilyenformán annak, aki nem akar ráfanyalodni a tőkének, a tő­kés­nek minden tekin­tetben kiszol­gál­tatott bérmunkásrabszolga kilá­tás­talan életmódjára, annak egyet­len lehetősége (maradhatna) az ön­álló vál­lalkozás függetlensége, a polgári egzisztencia megszervezése, felépítése.

Nézzük, valóban reális lehetőség-e ez?

Szabad vállalkozás, megélhetés

Az Amerikai Egyesült Államok az elmúlt két évszázadban többek között - sőt, ­elsősorban - azzal lett naggyá, hogy a Kongresszus mindjárt a kezdet kezdetén olyan kisvállalkozói törvényt alkotott, amely deklarálta és garantálta, hogy az USA, a szövetségi demok­rá­cia alapvető­en a vállalkozás szabadságára épül. Ezért az állam minden lehetséges eszközével - jogilag és pénzügyileg is - támo­gatta az új vállalkozások gründolását, feltőkésítését, fejlesztését; az pedig kifejezetten törvénybeütköző cselekedet, törvénysértés és bűntény lett volna, ha valaki, netán egy "eszement honatya" olyan törvényre tesz javaslatot, amely "az aranytojást tojó tyúkok levá­gá­sára", a még alig magalakult új vállalkozások megfojtására irá­nyul. Az ilyen szenátor, egy ilyen törvényjavaslat épp az új állam, az izmosodó USA létalapjait ásta volna alá. De nem így történt ez a rendszerváltó, újrakapitalizálódó Magyarországon! A reform­kom­mu­nis­­ta nómenklatúra-elitet mi sem jellemezte inkább, már ko-ráb­­­ban is, mint a kreativitás teljes hiánya, a könyvelői vénájú piti­ánerség és ennek megfelelően a bigott vállal­kozásellenesség. Meg­jegyzés: a más vagyonának, jövedelmének, eg­zisztenciájának, ala­nyi/elemi emberi jogainak, ötleteinek és tudásának, tudományá­nak, szakmai eredményeinek, talál­mányának, élet­mű­vének, stb. kisajátítására irányuló mohó kommunista hajlam, és az intéz­mé­nyesen (államilag, illetve a hanyatló pártállam maradék erejének, szervezeteinek, kapcsolatrendszereinek illegális felhasználásával) megszervezett - értsd: bűnszövetségben elkö­vetett - spontán priva­tizáció, majd az orvul szerzett vagyon felélése nem egyenlő a vál­lal­kozással. A közös lopásra irányuló "vállalkozás" egyfajta állami maffiát tételez. Az új magyar állam törvényeit a nómenklatúra csi­nóvnyikjai hoz­ták, azok, akikbe évtizedes pénzügyminisztériumi gyakorlatként ­i­degződött be a rákosista padlássöprés ideológiája, mely alaptermészete sze­rint egyre növekvő bátorsággal kopasz­tot­ta, kopasztja meg ma is, bor­nírt, ember-és életellenes törvényeivel valamennyi önálló egzisztenciára törekvő kisvállal­ko­zót. Ma már nem érdemes semmire vállalkozni. A munka ered­ményét, az árbe­vételt, a jövedelmeket - sőt, már a fiktív vetítési jövedelemalapként bevezetett dupla minimálbért, házipénztári pénzállományt, "el­­várt" mi­nimum-jövedelmet, stb. is - olyan mértékű adók, illeté­kek és já­ru­lékok, irreális bankköltségek és kamatok terhelik, melyek kiter­mel­he­tet­­le­nek és megfizethetetlenek (lásd pl.: Gyurcsány legújabb megszorító csomagjait, melyek legalábbis atavisztikus, mélytuda­ti gyökereiket s várható politikai-társadalmi hatásaikat, következ­mé­­nyeiket tekintve egyfajta kun­bélás/­á­vós szellemet idéz­nek). A nyil­vánva­ló céljuk, hogy az összes kelet­kező, elsődlegesen magyar jö­ve­del­met a bankok és az állami költség­vetés feneketlen (lyukas) zse­beibe te­reljék be, és ezáltal felszámolják a vállalkozásokat, ami legalábbis gátlástalan multinacionalizmus, mely Magyarországot, a magyar fogyasztói és beruházási piacot kizárólag a multik szabad va­dászterületeként értelmezi. Minden egyéni vállalkozónak szem­be kell néznie azzal, hogy még ha nincs is re­a­li­zált jövedelme, akkor is évről évre növekvő, lassan már mintegy fél­mil­lió fo­rin­tos összeget kell évente befizetnie, a legkülönbözőbb koholt jogcímeken az államnak, amely pedig az adó-és járulékbe­vételeket maradéktalanul, sőt, növekvő hiánnyal (+ a felvett hitelek és azok ka­­matai!) szó szerint elherdálja (vö. pl.: utántöltős Gripenek, Siemens-Combino villamosok vá­sár­­lása). A magyar kisvállalkozá­sok 80 %-a a tönk szélén vegetál, ezrével szűnnek meg, miközben az állam, amely elvileg csak az ál­lampolgáraiért van, illetve kelle­ne, hogy legyen, gyakorlatilag vi­szont belőlük él - dőzsölve paza­rol.

Termőföld

Mint említettem, hazánk termőföldje a mobil nemzetközi működő tőke szerves részévé vált - még 2 év a moratórium -; tehát a föld, hol ősapáink és ősanyáink sírjai domborulnak, már csupán név­­leg a miénk, és közel a pillanat, amikor a fél kegyelmű, de teljesen liberális parlament meghozza végső döntését, mi­szerint a "Magyarország" elnevezés már idejét múlta, hiszen ebben az országban immár főként nemcsak magyarok élnek, hanem mindenféle multikultúrális-kozmopolita népek, ami a demok­rati­kus köztársaság lényege: a terrorellenes koalíció.

Nemzeti hadsereg, önvédelem

A magyar nemzet kormánya az elmúlt években tökéletesen feladta saját önvédelme önszervezésének minden lehetőségét. A NATO-ba történt belépésünk Magyarország önvédelmi lehetőségein semmit nem javított - csupán előkészítette beléptetésünket a terrorellenes koalícióba, ami ugyanaz, mint a NATO: a "nemzetköziesített" USA­világhatalom világcsendőr katonai erőszakszervezete. Megszűnt a sor­kötelezettség, kislétszámú professzionális hadsereg alakult, de az állami költségvetésünkben mégis nőtt a hadikiadások aránya - bár ennek mértékével a NATO messze nem elégedett! -, mert a be­lépés szükségszerűen kikényszerítette NATO-kompatibilis hadifel­szerelések beszerzését. Az utántöltős Gripenek kötelező beszerzése újabb nyolcszáz-milliárd forinttal terhelte meg az amúgy is végle­te­­­­kig eladósodott magyar költségvetést, mindemellett önvédelmi ké­pességünk ettől egy jottányit sem javult. Egy feltételezett (fiktív) újkori Jellasich bán egy éjszaka leple alatt úgyszólván minden el­lenállás nélkül elfoglalhatná a fél Magyarországot - adja Isten, ne­hogy meg is ­történjék.

Nemzeti függetlenség (EU)

Magyarország szuverenitása az EU-ba történt belépésünkkel - ta­lán mindörökre - elveszett. A hangsúly most nem az "elveszett" i­gére teendő - hiszen a független magyar állam utoljára talán Hu­nya­di Mátyás alatt létezett -, hanem a "mindörökre" időhatáro­zó­ra. Most az a remény, amely utoljára hal meg, az veszett el végleg, s halt meg. A magyar állam önmagát és népfelségét önként felad­va belépett egy olyan "világ korruptja" - szabadkőműves - szövet­sé­gi rendszerbe, melynek nem is titkolt jövőképe egy, az Amerikai Egye­sült Álla­mo­kéhoz hasonló föderáció (ámbár végkifejletében el­kép­zelhe­tő egy monarchisztikus változat is) létrehozása, hogy a vi­lághatalmat megint csak kísérletileg és látszólag kétpólusossá te­gyék, egy évszázados okkult mesterterv alapján. Olyan, köz­pon­tilag (Brüsszelből) kormányzott hatalmi monstrumba léptünk be, amely a tényleges belső viszonyait tekintve leginkább a szét­­esett Szov­jetúnióra, meg a "béketábor"-ra emlékeztet, ámde annak va­lós emberbaráti - vö. pl.: "Leg­főbb érték az ember!" -, szociális és egész­ségügyi vívmányai nél­kül. Ez a szövetségi rendszer úgyszin­tén az erő­források és a hatalom (a közigazgatás) központosított új­ra­le­osztá­sán alapul - vö.: a hadikommunizmus korai, primitív for­májával, a "tervutasításos gazdaságirányítási rend­szer"-rel -; de hiába hirdeti fennen az ún. "szubszidiaritás" elvét, abból semmit nem valósít meg, még annyit sem, mint a le­vitézlett kommunista rendszer. A nemzeti függetlenség legerősebb pillérei - úgy, mint a pénzügyek, a költségvetési- és az adópolitika, a gaz­daság jo­gi és piaci feltételei, a területi önigazgatás, a kül­ügyek, a honvédelem, a szociális támogatások s az egész­ségügy rend­szere, de még az oktatás és a kultúra is - mind a nagy szö­vetségi rendszer, az Európai Únió általános sémáinak, el­várá­sa­i­nak rendeltettek alá, így a magyar állam kompetenciája a zéró felé közelít. Kis túlzással állíthatjuk, hogy az "egyéni prob­lé­mák" meg­ol­dásában az állam csupán annyit tehet, hogy a hozzá benyújtott bár­milyen tárgyú magyar panaszos-levelet haladék­ta­la­nul továb­bítja Brüsszel­be vagy Hágába, ahonnan úgysem fognak megoldani semmit. Arra, hogy a magyar kormány valódi hatásköre mi­lyen mérhe­tet­lenül kicsire zsugorodott össze, mi sem jellemzőbb, mint hogy külügymi­niszter lehetett egy olyan kvalitású női hölgy - csak azért, mert -, akinek az édesapja Magyarország minden idők leg­népszerűbb műfordítója (vö.: "A gyűrűk ura") volt. Az igazság az, hogy a legfonto­sabb állami döntési hatáskörök "szükség­sze­rűen" Brüsszel­be tevődtek át, ami "természetes velejárója" az e­u­rópai ha­talom koncentrációjának és centralizációjának, ami az EU lényege. Így hát nem is a "takarékosság" önként, józan meg­fon­­to­lásból felvállalt szükség­szerűsége kényszeríti ki a magyar ál­lam mé­retének, apparátusá­nak, közigazgatási kompetenciájának és tiszt­viselői létszámának, valamint költségvetésének drasztikus - az "államprojekt" stratégiai tervezője a pénz­ügyminiszterként egy­szer már megbu­kott (Drasztikus) Draskovics Tibor - leépítését, hanem a globálisan integrált szabadkőműves (illuminátus) alap­­ve­­té­sű EU-háttérerők ama nem publikus terve, miszerint a nem­zetálla­mo­kat fokozatosan mindenestül el kell sorvasztani, hogy a közös ka­rám­­ba sikeresen betagolt népek soha többé ne legye­­nek ké­­pe­sek a függetlenségre, vagyis országuk szuverén irányítá­sára. Hogyha csak tisz­tán gazdaságossági-hatékonysági megfontolások vezet­nék a magyar állam mostani reformját, akkor "a Haza Böl­csei" mun­kájuk vég­eredményében javaslatot tehetnének felelős or­szággyűlés, politikai pártok és nemzeti kormány helyett egy csak né­hány tucat főt számláló adminisztratív ügynökség felállítására, amely csak közvetítené, szignálná az ügyiratforgalmat Brüsszel és Budapest között, oda-vissza.

Néhány év múlva megérjük, még ezt is...

Az emberi jogok a kasztrendszerben

Nos, nézzük csak, hogyan is változott Magyarországon a rendszer­vál­tás óta a legalapvetőbb emberi jog: a munkához, az értelmes élet­hez, az önálló - képességekhez mért - karrier felépítésé­hez, a családalapításhoz, az önálló egzisztencia meg­­te­rem­téséhez való jog, más szóval: AZ EMBERI ÉLETHEZ való jog esélye. Különös tekintettel arra, hogy e jogokat az alap­vető nem­zet­közi emberjogi egyez­mé­nyek (pl.: ENSZ alapokmánya, genfi e­gyezmény, stb.) is garantálják, sőt, még az úgynevezett kommu­nista dik­ta­túra több évtizedes gyakorlata is megvalósította az általános és teljes fog­lalkoztatást, mi több, a szinte töké­le­tes össz­társadalmi lét­­biz­­ton­ságot, híven hivatalosan dek­la­­rált esz­mé­jéhez-eszményéhez, mely szerint: A LEG­FŐBB ÉR­TÉK AZ EM­BER. Azt remélhetnénk, s joggal gondolhatnánk, gon­dolhattuk, hogy a liberális demokrácia - ha már meghódította az egész glóbuszt (vö.: Francis Fukuyama) - legalább annyira ma­gá­évá teszi/tette az alapvető emberi értékeket, jogokat, mint az ál­ta­la sokat kárhoztatott átkos rendszer, a kommunizmus.

Várakozásaink hamis illúzióknak bizonyultak.

A liberális állam csak azok "szabadságát" valósítja meg, s bizto­sít­ja - akár a fősodrás vezérállamaiban, akár a periféria gyar­matain -, akik ösztönösen vagy tudatosan, engedelmesen magukévá tet­ték a birodalmi gondolatot és cselekvést, vagyis egész személyük­kel örökre elköte­lezetten a Világállam hívei. Így a kis magyar pro­vin­ciában is meg­valósult a világállami kasztrendszer modellje, a­mely egy végérvényesen kettészakadt társadalom képét mutatja: a csekély létszámú uralkodó elitből + a kamatrabszolgák széles tö­me­geiből tevődik össze. Aki tettlegesen elárulta a nemzeti gondo­la­tot - vagyis a hazáját -, az busás jutalékot húz a nemzeti vagyon kiárusításából, és/vagy tevékeny, köztiszteletnek örvendő állami tiszt­­viselőként vesz részt - jó magas jövedelemért - a nemzetállam fel­számolásában. Ezek alkotják azt az álnemzeti elitet, amely ezer szálon és személyi kapcsolatokon (tanulmányút, aspirantúra, ösz­töndíj, továbbképzés, előadások, publikáció, stb.) keresztül köz­vet­lenül is kapcsolódik a világállami elithez, és akiket a birodalom legbensőbb köreiben is úgy kezelnek, mintha oda is tartoznának. Ezek az emberek valójában magasan képzett janicsárok, akiket a globális világállam magas költséggel saját nemzetállamuk elárulá­sára és felbomlasztására képezett ki, s küldött haza, mint a világ­állam ügynökeit. Ők adják az állami tisztviselők, a politikai (párt) vezetők, a politikusok, a tanácsadók, a brókerek, a bankárok tel­jes személyi állományát - s munkájukban maradéktalanul a világ­állam szervezésének érdekeit érvényesítik. Valódi nemzeti politikai osztály és nemzeti burzsoázia léte a lassú-gyors halódásra ítélt, de átmenetileg még létező nemzetállamokban nem kívánatos, ezért a trend mindenképpen ezek elsorvadását, tönkretételét, felszámolá­sát mutatja. A nemzeti vállalatokat csődbe viszik, s eleve olyan ál­lami (adó-és egyéb) jogszabályokat vezetnek be, amelyek lehetet­lenné teszik nemzeti középréteg (nagypolgárság) kialakulását vagy huzamosabb időn át történő egzisztálását, fennmaradását. Időről időre fel-feltűnnek nemzetinek álcázott politikusok, akikről azután kiderül, hogy ilyen vagy olyan szabadkőműves páholy, lovagrend tagjai - minden esetben olyanoké, melyeknek központi "műhelyei" külországban működnek, ezért periodikusan kötelező is felkeresni ő­­ket - beszámolni a végzett "munkáról", átvenni az újabb felada­to­­kat, s az esedékes kitüntetést (pl. francia lovagkeresztet, becsü­letrendet, stb.).

A kettéhasadt társadalom legszélesebb tömegei azok a nincstelen milliók, akik számottevő vagyonnal nem rendelkeznek - akik sem portfolió, sem jutalék formájában nem lopták ki a részüket a pri­va­tizációnak nevezett nemzetáruló szabadrablásból. Nekik semmi esélyük az elithez való valamikori csatlakozásra; szó szerint csak a munkaerejükkel rendelkeznek, amelyet bérbe adnak valamelyik multinak, aki azután kénye-kedvére ki is használja munkavégző képességeiket, míg el nem használódnak, mint egy felmosó rongy. A nincstelenek a világállam kamatrabszolgái. A kamatrabszolga­ság lényege, hogy nem az ember a legfőbb érték, hanem a TŐ-KE, A KAMAT, A PÉNZ ÉS A PROFIT. A világállamot konstruktív szellemi értelemben a pénzügyi­-politikai elittel szervesen összefo­nó­dott, a tény­­leges ve­zetők háttértanácsadóiként mű­kö­dő szak­rá­lis elit, a szabadkőművesség névtelen "bölcsei", afféle Vének Ta­ná­csa irányítja. Az általuk praktikus szempontok szerint kidolgozott és bevezetett "játékszabályok" értelmében csak kétfajta ember lé­te­zik: azok, akik hajlandók és képesek is megfizetni a világ­állam fej­lesztéséhez és fenntartásához "szükséges és kö­te­lező" sarcot - amit adónak, járuléknak, kamatnak, ille­ték­nek, vám­nak, stb. ne­veznek, és valójában a lokális hábo­rúk, gyarmato­sí­tás, hódítások, tehát a világállam erőszakos ter­jesz­kedésének finan­szí­rozására for­dítanak -, no meg mind­­a-zok, akik nem. Aki hajlandó és képes is megfizetni az elképesz­tően pofátlan mértékű "hadisarcot" - vö.: "terrorizmusellenes koa­líció" -, annak az egzisztenciája bizonyos alapszinten ideig-óráig biztonságban van, de aki akár betegségénél, számkivetett helyze­ténél, netán másként gondolkodó mivoltából eredően nem képes, vagy nem hajlandó erre, az menthetetlenül elveszett: halál fia. Ki­közösítik, a "társadalom", mint selejtet, (szám-)kiveti magából, és valamilyen gyógyíthatatlan betegség vagy baleset áldozata lesz, de az is lehetséges, hogy hosszú, magányos haldoklásra ítéli az a sa­játos automatizmus, amit kontraszelekciónak nevezünk, és töké­le­­te­sebben működik, mint bármelyik ávós személyzeti apparátus.

Az egzisztencia-teremtés esélytelensége

Mint az előzőekben említettem, az Amerikai Egyesült Államok az úttörő (pioneer) telepesek és a szabad vállalkozás (törvénye és gya-korlata) révén lett "nagy". Magyarország már soha többé nem lesz - még egyszer - "nagy". Egyszerűen azért nem, mert a mostani vi­szo­­nya­ink kö­zött nem teremnek olyanok, akik naggyá tehetnék. A viszonyokat szándékosan, tervszerűen alakították ilyenné. Mert a magyar értelmiségi és alkalmazotti réteg el van bolondítva (vö. pl.: kon­zum-idióták, panel-prolik és/vagy nemzetáruló janicsárok), a vál­­lal­ko­zókat, a vállalkozást ellehetetlenítették - a polgárosodá­sunk pedig elmaradt; a középréteg nem alakulhatott ki, illetve tör­ténelmünk során a mindig újabb gyarmatosítók több lépcsőben is lefejezték. Az önálló egzisztencia, családi vállalkozás létrehozása - megfelelő örökölt vagy lopott tőke hiányában - már csak azért sem lehetséges, mert Magyarországon a gazdasági s az üzleti élet min­­den viszonylata és szintje mélyen alárendelődött a multinacionális cé­gek világuralmának (vö.: a D. C. Korten "alapművében" leírtak­kal). Úgy is mondhatjuk, hogy Magyarországon - ahol mindig is, kí­sérletképpen elsőként próbálták ki a különböző világállami ún. "társadalmi technológiákat", vagyis azon mód­szereket, amelyek­kel "pozitív" eredmények esetén az egész világot szándékoztak beren­dezni és kormányozni - a rendszerváltás hamis jogcímén és égisze, sőt leple alatt eleve, tehát originálisan olyan rendszereket, és min­den értelemben olyan kontraszelekciós me­chanizmusokat építettek fel és ki, melyek lehetetlenné teszik, hogy emberek tömegei számot­tevő, jelentős létszámban vegyék kezükbe a saját sorsuk, egzisz­ten­ciájuk alakítását, s esetleg bújjanak ki így a világál­lami ""extra-kamatos kamat" megfizetésének kötelezettsége alól. Magyarorszá­gon bármely vállalkozás alapításához eleve csak ingatlanjelzálog-fedezetre lehet hitelt kapni. A hitelek kamatai pedig olyan maga­sak, hogy - a leány-, kábítószer- és szervkereskedelem kivételével - nincsen olyan "tevékenység", amelynek hasznából a hitel kama­tos kamataival együtt törleszthető lenne. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a még magyar tulajdonú ingatlanokat a külföldi magán­sze­mélyek tömegesen vásárolják fel, vagyis kinek van már itt ingatla-na, amely vállalkozási célú jelzáloghitel fedezetéül szolgálhatna?) Az egyéni vállalkozó a gründoláshoz az égvilágon semmilyen álla­mi segítséget, kedvezményt, ingyenes juttatást, stb. nem kap - sőt, ellen­kezőleg: bármilyen külföldi tulajdonú vállalkozáshoz képest o­lyan mértékű adó-és járulékhátrányt szenved, amihez képest az idegen vállalkozások tőkeerő-fölénye és piaci monopolhelyzete - mint további hátrány - szinte eltörpül. A kezdő vállalkozó folya­ma­tos adó-és járu­lékfizetési kötelezettségei olyannyira magasak, ami eleve alsó árbevétel-limitet szab a vállalkozás számára: nem gazdaságos olyan egyéni vállalkozást szervezni, melynek az első, induló évi árbevétele nem éri el a 8-10 millió forintot, mert ekkora "üzemnagyság" alatt teljes képtelenség ki­fizet­ni a felmerülő rezsiköltségeket, bankköltségeket, banki és egyéb kamatokat, illetve az állami adó-és járulék-terheket. Ekkora vállalkozás elindításához pedig legalább 20-30, de inkább 50 millió forintnyi kezdő álló-és forgótőke szükséges, amit nincs honnan előteremteni. Tekintettel arra, hogy a multinacionális cé­gek "agytrösztjei" nem Magyarországon, hanem a birodalom szívé­ben vannak -- vezető beosztáshoz jutni itt szinte lehetetlen, per­fekt angol nyelvtudás nélkül pedig egészen az. A beosztott szelle­mi munka vállalásának esélyei is rendkívül rosszak, mert a mul­tik magyarországi lerakataiban, leányvállalatainál alkotó szellemi te­­vékenység szinte egyáltalán nem folyik. Ami mármost az állami vezetői állásokat illeti - a meglévő csekély lehetőségek kivétel nél­kül "politikaiak": politikai (párt-) ajánlás, illetve effektív kapcsolat nélkül ilyen állást nem lehet kapni. Hogy felmérjük egy bármilyen komoly gyakorlattal rendelkező, vagy éppen pályakezdő értelmi­sé­gi esélyeit, nem kell mást tennünk, minthogy elemezzük az inter­netes és egyéb fórumok álláshirdetéseit. Kiderül, hogy a kínálat a következő kettőre-háromra korlátozódik:

- ún. "multilevel-system" (MLM) keretében folytatandó ter­mék-mened­zseri tevékenység, vagyis "önálló" értékesíté­si hálózat felépítése valamilyen multinacionális cég ter­mé­­keinek marketingjére-eladá­sá­ra;

- biztosítási-és/vagy bankhitel-ügynöki tevékenység va­la­mely multinacionális biztosítótársaság, pénzintézet ún. "termékeinek" értékesítésére, szintén MLM-keretben;

- végül: ugyanez az MLM-szisztéma, csak végtelenül leegy­sze­rűsítve - ún. "piramis-játék", ami kizárólag és tisz­tán pénz megszerzésére irányul, "termék vagy szol­gál­tatás" közbeiktatása nélkül, netán valamilyen "fal"-, il­let­ve látszat-információ megosztását-terjesztését téve a rendszer látszólagos céljául, ami azt szol­gál­ja, hogy az áldozat bekapja a horgot, s fut­va a "befek­te­tett" pénze után, váljék maga is a piramis "pénzkereső" tagjává.

A jóléti állam, állami gondoskodás

Az Európai Únió alkotmányából nemcsak az egyesült Európa ke­resztény gyökereire apelláló hívő, de a jóléti állam megvalósí­tá­sá­ra, felépítésére és fenntartására utaló nemhívő szociáldemokrata hagyományokat, vívmá­nyo­kat is könnyedén kifelejtették - tehát pusztán eszmei megkö­ze­lí­tésben is könnyen bizonyítható, hogy az EU a mai formájában nem több, mint szimpla hatalmi tömb, ame­lyet a mindenfajta, va­lóban hu­mánus-lelki megközelítésektől és gyakorlati jóléti törek­vé­sektől is (Isten, ember, munka, egyéni bol­dog­ság, jóléti társada­lom, társadalmi béke, szeretet, kollektív bol­do­gulás, stb.) egyaránt mentes, azoktól teljességgel idegen, s csak a kontinens-, majd világhata­lom­ra törő gátlástalan és kíméletlen szabadkőműves mentalitás és erőkoncentráció hozott létre, nem pedig valami magasabb, emberbaráti megfontolás. E téren is fölé­nyes győzelmet aratott a luciferi illuminizmus, "megvilágosodás" - va­lójában szellemi elsötétülés -, amely mostmár az emberiség kor­látlan hatalmú, és szinte egyetlen hivatalos iránytűjévé vált. Ez a "sötétséglámpa" vezeti az immár legalábbis földi, földhözragadt sí­kon magára maradt emberiséget Amerika és Európa aljas fú­zi­ója, vagy még pusztítóbb végső összecsapása, konfliktusa és - közös "ter­rorizmus-ellenes" civilizációk világháborúja, vagy egymás elle­ni világhatalmi - há­bo­rúja felé. Az állam immár nem az egyén és a társadalom egyéni és kollektív, evilági és/vagy üdvözítő, síron tú­li jólété­nek, paradicsomának legfőbb szervezője, vagyis az erő­ket a szent, közös célra összpontosító segítője és katalizátora, ha­nem csupán a minél magasabb adóbevétel összetarhá­lója, az­zal a nem is nagyon titkolt céllal, hogy a hamis világpénz és a valódi fegyverek erejével minél hamarabb elkészülhessen a rettenetes orwelli világkarám, amelybe majd beterelik a kon­zum-idióta juhnyájat, hogy Rothschild és Rockefeller ezentúl még olcsóbb technológiával juthasson a tömegek verejtékével megtermelt aranygyapjúhoz, amiből "földi öröklétükhöz" a mannát - az élet-elixírt - készítik. A nemzetállamok megszűn­nek, hiszen semmi szükség nincsen regionális karámokra, amikor gyorsított ütemben épül az egyetlen, az egységes központi. Szociá­lis gondoskodásra és egyéni szabadságjogokra (munka, egészség, jólét, stb.), a hitvallás és a vélemények szabadságára sincsen már szükség, hiszen a központi angolszász kondérban már főzik a gra­nulált rizskását, az agymosó/agymosott világmédia pedig terjeszti az új világvallást, ami a sámánhit, a buddhizmus, a messiásvárás, a szcientológia és a delírium tre­mens (marihuána) sajátos keveré­ke, de "ökologikus ökumenizmus" lehet-lesz a gyakorlatias-tudo­má­nyos meghatározása.

Emberi öregséget biztosító nyugdíj

A nyugdíj-rendszereket spekulánsok - ezeket magánbiztosítóknak hívják - felügyelete alá helyezik, amelyek elcsalják az emberektől azt a maradék kis pénzüket is, amit - szájuktól véve el a falatot - öregségük, magatehetetlensé­gük előfinanszírozására kuporgatnak keservesen össze. Így az öregség előfinanszírozásának összegei - a sok kicsi, sokra megy! - is becsorognak a terrorizmus-ellenes koa­líció központi házipénztárába - értsd: Wall Street -, ahol az év­szá­zadok alatt sikeresen összelopott családi hitbizo­mányt és kap­csolt von­­za­tait már semmiféle elavult-elévült nemzetállami adók, já­ru­lékok (vö.: "házipénztár-adó") többé nem fenye­getik. A nyugdíjra - mint fenntartandó nemzetállami csökevényre - egyrészt a nemzet­ál­­la­­mok, másrészt a delikvensek (a nyugdíjkorúak) tervezett töme­ges-gyári meghalasztása (vö.: eutanázia-tervek) mi­att sincsen már szükség; maximum a koporsógyártás központi dotálása válhat in­dokolttá, mint átmeneti kivétel a monopolizált piac egyébként ön­szabályzó és mindenható mechanizmusai alól.

Nemzeti oktatás, kultúra, nemzeti reprodukció

Mint mondottam: a világállam-tervek értelmében a nemzetállam napjai megszámláltattak. Természetesen - mivel elsőnek mindent az évtizedek óta kísérleti műhelyként kezelt-működtetett periférián, mindenekelőtt Magyarországon próbálnak ki - elsőnek a birodalom gyarmatainak nemzetállamai szűnnek meg; a felbomlasztásuk va­lójában már évtizedek óta folyik. Valószínűsíthető, hogy az Únió-hoz csatolásu(n)k éppen a szükséges időpontban valósult meg - a­mikor már nem lehetett tovább halogatni -, nehogy az államunk költségvetési, közigazgatási és szociális összedőlése olyan kezelhe­tetlen társadalmi káoszt idézzen elő, amit az Únión belül a belga és olasz vízágyúk problémamentesen megoldanak majd.

Nyilvánvaló, hogy a leírt globális folyamatok végeredményben tel­jesen szükségtelenné teszik, hogy egy haldokló, pusztulásra ítélt "kvá­zi nemzetállam" végső halódása pillanataiban még olyan stra­­tégiai teendőket lásson el, s komoly összegeket költsön fenntartá­sukra, mint a nemzeti oktatás, a nemzeti kultúra vagy a nemzet tényleges és szakrális reprodukciója. Ezek az alapvető funkciók a valódi nemzetállam esetében életfontosságúak, egyben kötelezőek, vagyis nélkülözhetetlenek - de vajon mit is oktassanak pl. történe­lem­ből, szo­ciológiából s az egyéb társadalomtudományi tárgyakból egy olyan Ma­gyarországon, amely maholnap csak egy régió, par­cel­la vagy falanszter lesz Európa ma még history-fictionba illő, ámde holnap már rideg valósággá váló, a globális vakolók által új­ra­rajzolt térképén? S mit nevezzünk kultúrának, ugyanitt? Lökött vagy lelki perverz, netán toprongy liberálisok vagy neokonok ferde hablatyolásait, egymás rituális körbenyaldosását, szakrális onáni­áját egy nemzeti kultúrának titulált szabadkőműves szimbolikus-dupla totemoszlop, va­lójában pogány multikulti bálvány, vagyis ö­ku­­menikus aranyborjú kö­­­rül? A hamis dollár és a hamis euró is­­te­ni áldás, valódi fedezet nélküli spekulatív GDP-növekedését? A lopott pénzen meghízott sunyi mecénások önimádtató fűzfapoéta ópuszait? Zene, ritmus és rímek helyett a Sátán trendi hahotáját? Vagy az égi szárnyalás helyett a pokolba konyuló forradalmi ün­ne­p hazaárult kénkőbűzös orgiáját, melyet egymás karjaiba omol­va együtt ülnek meg az áldozatok és a sortűz vezénylői? Hogy a főnixként feltámadó ávó ixedik szabadrablását is megint a nép­pel fizet­tetik meg? Hogy a szabadkőműves maastrichti krité­riu­mok moszkovita át­­hágásáért is újra csak a nép fizet, és most sem az ördög meg az öreganyósa? Hogy tősgyökeres magyar beszéd és kultúra he­lyett a televíziókban is már fiatalon banyák sely­peg­nek vagy vihorásznak, affektán sápítozva, hogy kirázza a hideg, a­ki meghallgatja? Hogy a nemzet reprodukciója helyett spontán ki­­ha­lasztanak bennünket, mert másnak kell ez az ország?!

Álmodjál tovább, szegény Magyarország, ebben az országban nin­csen számodra hely! Volt, hogy példát mutattál másoknak - bár e példát soha, senki nem fogadta meg, s téged is újra csak a földre tepertek -, de többé nem fogsz példát mutatni senkinek, mert nem születnek hősök már, hogy helyrezökkentsék, ami félresiklott.

A forradalom már nem ér rá, igazából már most is késő.

Meghalt, s legott eltemették...

Vác, 2006. szeptember 12.
Czike László

http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=czike 		 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ma azok a szlovákok példaképei
  2008-12-04 20:45:29, csütörtök
 
  Mihályi Molnár László: Ma azok a szlovákok példaképei, akiknek legfőbb "erénye" a magyarellenesség
2008.12.04.


,,Nem tudom, miért jó egy államhatalomnak, hogy árvaságra ítéljen egy népet, hogy eltiltja származásának kutatásától vagy nyilvánosságra hozatalától és szüleik megnevezésétől, egykori lakóházuk (ha így tetszik: történelmi Magyarország!) felidézésétől" - mondta Mihályi Molnár László Szepsiben élő költő, publicista és tanár a Beszéljük meg rovatunk vendégeként. A következőkben az Olvasóink kérdései alapján készített interjút közöljük:



Aktuális - a földrajzi nevek és a szlovák-magyar viszony

Kezdjük egy aktuális témával, hiszen éppen most tárgyalta a parlament a földrajzi nevek írásának kérdését a magyar iskolások tankönyveiben. Ön szerint hogyan kellene használnunk a helységneveket a mindennapi beszédben? Kell-e ragaszkodnunk mindenáron a magyar megnevezéshez, mert például nagyon kevesen tudják ma azt, hogy mi is az a Máriatölgyes, illetve hogy hol van? Kell az ilyet erőltetni? Pozsony, Zsolna, Eperjes, az rendben van, mert ezeket a mindennapos közbeszédben is használjuk, de vajon az olyan településekét is, aminek alig ismerjük a magyar megfelelőjét?

- Ez csak itt probléma, ebben a kifosztott térségben. Kicsinyes, megalázó és alantas jellemre vall még a kérdésfelvetés is abban az ügyben, hogy esetleg valami idegen jöttmentek kedvéért megváltoztassuk a magyar helyesírás és nyelvhasználat szabályait. Sem Párizst, sem Bécset, sem Pozsonyt vagy Kassát nem kell, nem szabad egy magyar szövegben másként használni. Persze, azokat az erőltetett neveket, melyeket a XX. század első felében találták ki , nem bizonyos, hogy forszíroznunk kellene, de az őshonos magyar területen lévő magyar neveket a legtermészetesebb, hogy anyanyelvünkön használjuk. Egyébként, ha az alkotmány garantálja az anyanyelv használatát, annak pedig megvan a szabályzata, akkor ha nem a szabályzat szerint járunk el, akkor az nem magyarul van, tehát a SZK Alkotmánya szerint is jogsértő. Kár , hogy képviselőink ezt még nem szögezték le...

Egyetért azzal a nézettel, hogy az ember nem attól magyar nemzetiségű, éljen bárhol, hogy egyfolytában használja a Felvidék, Kárpát-medence, magyarság, felvidéki magyar kifejezéseket.

- Az ember attól is ember, hogy tiszteli azokat, akiknek létét, születését köszönheti. Megismeri szüleit, nagyszüleit, nevén nevezi őket, még ha az ellenkezőjére is akarnák kényszeríteni. Az, hogy a vizet víznek, a tüzet tűznek, a jót jónak, a hazugságot hazugságnak nevezzük, éppen olyan természetesnek kellene lennie, mint az, hogy levegőt veszünk, eszünk vagy este lefekszünk aludni. Aki mégis azt akarja sugallni, hogy mégsem kellene legtermészetesebb elnevezéseinket használni, az vagy együgyű balek, akinek már átmosták az agyát, vagy pedig fizetett (vagy másért felbérelt) bérenc. Erről nem tudok másképp nyilatkozni. ,,A hideg legyen hideg, a meleg legyen meleg, az igen legyen igen, a nem pedig nem!" - ezt nem én találtam ki, de hű követője vagyok. Persze az ember nem ettől magyar, de ezek nélkül nem lehet magyar !

Ki a felelős a kialakult szlovák-magyar feszültségért?
Nevetséges lenne egy-egy személyt keresni, de a történelem szeszélyére is balgaság lenne kenni. Sajnos törvényszerű következménye ez a kialakult viszonyoknak, melyek a nagyhatalmi önzés hálójában születtek.

- A feszültség régebbi keletű. Amikor a kiegyezés után a magyar vezetés észrevette, hogy az előző három-négyszáz évben bebocsátott menekülő és üldözött népcsoportok kezdenek visszaélni a vendégjoggal, akkor bekeményítettek, például átkereszteltek néhány települést, avagy kötelezővé tették a magyar nyelv ismeretét legalább a felső tagozaton oktató nevelőknek, és a történetírásuk csak erre a két-három évtizedre emlékezik, és ezt tanítják, mintha már ezer éve, és mintha mindig ez lett volna. Az ország megalakulását a nagyhatalmi érdekeknek köszönhetik, mert önrendelkezésre a mai napig sem nekik sem nekünk nem adtak lehetőséget... kilencven éve tart ez a jogtalanság. Először ezt kellene megszüntetni.

Az MKP és a nemzet

Ha Ön szlovák nemzetiségű polgár lenne, miként vélekedne a kialakult helyzetről, miként értékelné az MKP politizálását, mit szólna a Magyarországon zajló, Szlovákiára is kiható eseményekről?

- Nem szeretnék ma szlovák nemzetiségű polgár lenni, még ha milliókat fizetnének is. Egyrészt azért, mert nem ismerhetném meg tisztességesen ennek a népnek történelmét, sem a szomszédokét, másrészt olyan torz figurák alapján ítélnének meg engem is a világban, akik a szlovák nemzetre csak szégyent és gyalázatot hoznak. Tudom, ha engem csak olyan könyveken és tananyagon nevelnének, mint a jelenlegi szlovák fiatalokat, akkor bizony utálnom kellene Kárpát-medencében azt a nemzetet, amelynek a szlovákság a létét, megmaradását és keresztény néppé formálását köszönheti... egyszer majd eljön az idő, hogy ezzel is számot vetnek. Ám jelenleg, sajnos, azok a példaképek, akiknek legfőbb erényük az volt, hogy nem szerették a magyarokat... utcák, terek, intézmények, városok viselik nevüket. Itt van a gondok fertőzött gyökere!

Az egyik kritikus olvasónk azt kérdezi Öntől, hogy vajon a választópolgárok arra hatalmazták fel az MKP politikusait, hogy úgy politizáljanak, ahogy éppen politizálnak? Szerinte nyugalomra van szükség, nem heccelődésre, és üzeni Önnek is, hogy ne felejtse el, 2008-at írunk, az emberek többsége ma fütyül Trianonra, a Beneš-dekrétumokra, ám mindig lesznek olyanok, akik azt szajkózzák, amit a médiumok által kiemelt ismert személyek hangoztatnak úton-útfélen...

- A választópolgárok arra szavaztak, hogy az MKP képviselje érdekeiket, védje meg igazságukat, ne engedje az ellenünk acsarkodó jogtiprást. Egy képviselőnek akár élete árán is védelmeznie kellene ezt, nem pedig bohóckodnia a TV-ben, miközben lassan minden széthull... Aki heccelődésnek gondolja az érdekképviseletet csak azért, mert esetleg néhány tudatlan, félművelt és faragatlan embernek ez nem tetszik, az valószínűleg a saját gyermekét is kilökné az ablakon, ha a szomszédja panaszkodna arra, hogy az hangosan játszik vagy énekel....

Akinek nem fáj, hogy édesanyját elvesztette vagy elrabolták, az veszélyes ember lehet. Akinek nem fáj Trianon, nem érzi azt, hogy ebben az országban már az Alkotmány első mondata is tizedrendű állampolgárrá degradálja, annak még fel kellene nőnie legalább egy érettségi szintjére. Persze, nem tudom pontosan, hogy az árvaházban miként élik meg a gondozottak a szüleik hiányát, de azt igen, hogy felnőtt korukban egyre nagyobb erővel tör rájuk egy szorongató érzés: amit vagy szüleik megkeresésével, vagy pedig nagyon gyakran a számukra árvaságuk miatt gyűlöletesnek mutatkozó társadalom elleni erőszakkal kompenzálnak. Ha Trianont nem orvosolják, az utóbbi fog felszínre törni 10 éven belül. Nem tudom, miért jó egy államhatalomnak, hogy árvaságra ítéljen egy népet, hogy eltiltja származásának kutatásától vagy nyilvánosságra hozatalától és szüleik megnevezésétől, egykori lakóházuk (ha így tetszik: történelmi Magyarország!) felidézésétől. Makovecz Imre mondta valahol, hogy a korszerűség nem a gépekben, üvegpalotákban, autósztrádákban van, hanem abban, hogy még valaki megismeri az öreganyját! Igen, 2008-ban még inkább érvényes, még fontosabb, hogy az eredendő emberi alapértékeket megőrizzük, és gyermekeink megkaphassák azt, ami: apa, anya, Isten, haza, bölcső, szemfedő, csók, szerető, szeretet. Akitől ezt elveszik, az a Sátán kezére jut, s a pusztulás követi azt....! József Attila pontosan látta a jövőt, mely egy világháborúban ötven millió halottal igazolta jóslatát. Ám hiába mondta azt is, hogy: Nem! Nem! Soha!

Ön tagja a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) felvidéki vezetőségének, illetve alelnöke annak. Közismert, hogy az MVSZ és a "hivatalos" szlovákiai elit, politikai képviselet (MKP) között szinte nincs semmilyen kommunikáció. Mi ennek az oka, illetve mi a véleménye arról, hogy Patrubány hatalomra jutásával az MVSZ-t nem a demokrácia, hanem a diktatúra jellemzi.

- Az MVSZ nem fordított hátat senkinek, sőt minden szervezetet, minden vezetőt meghívott a MVSZ 7O. évfordulójára, az ünnepségre és a 250 tudományos előadásból álló konferenciára is, mely a magyarságkutatás, szellemiség minden szféráját felölelte. Egy kezem sok, hogy megszámoljam, hányan jöttek el közülük, de ez az ő bizonyítványuk, ne mitőlünk kérjék számon. A MVSZ azért kényelmetlen, mert nyíltan a beneši dekrétumok, a trianoni diktátum és a szabadkőműves aknamunka ellen foglalt állást, miközben sokan mások megalkudtak egy kis ,,zsebpénzért", hogy ezekről hallgatni fognak...Nem tudom , milyen diktatúra lenne a MVSZ-ben! Patrubányt legális küldöttek választották meg, miközben mások úgy akarták megbuktatni, hogy megvonták tőle (a MVSZ-től) a költségvetési támogatást. Azok a diktátorok, akiknek nem tetszett, hogy egy tehetségtelen flótást, a szabadkőművesek jelöltjét, nem tudták az MVSZ élére ültetni. Avagy másként kellene értelmezni a demokráciát, amint az elvtársak tették 45 után?! Inkább visszakérdezek: Melyik újság vagy TV hozta nyilvánosságra az MVSZ kongresszus dokumentumaiban szereplő önrendelkezési nyilatkozatot (Árpádhír, Zenit TV, de hol a többi)?

Számtalanszor halljuk, hogy a magyarság ilyen meg olyan rossz állapotban van. Jó lenne, ha valaki panaszszó helyett, mint a Sarkcsillag irányt is adna. Ön miben látná ,,Az török áfium ellen való orvosságot"?

- Az irány adott: Szent István királyunk, aki az egész országot, vagyis a Kárpát-medence magyarok által őshonos területét a boldogságos Szűz Mária oltalmába adta. Vissza kell térnie az egész nemzetnek az Evangélium üzenetéhez, szelleméhez, mert ez tartott meg egy évezreden át. Népünknek küldetése volt és van: hiába rabolták ki, hiába csonkították meg, hiába bitorolják kétharmadát idegen zsoldosok, avagy a ,,maradékországot" az istentagadó, szerencsétlen liberálisok és kommunista utódok.

Mi a véleménye arról, hogy Szlovákiában megtagadták egy polgári társulás bejegyzését csak azért, mert az alapszabályában szerepel a Kárpát-medence kifejezés? Ön szerint, hogyan használhatná ki az MKP ezeket a támadásokat arra, hogy minél több magyar választót mozgósítson?

- A szlovák politikai garnitúra abban egyetért, hogy a magyarok itt csak ideiglenesen megtűrt, felesleges és beolvasztásra ítélt folklórjelenségek lehetnek. Aki ezt látja, annak egyértelművé kellene tennie, hogy a Sátánnal nem parolázunk. Egyébként nem a választásokat kell megnyerni, hanem határozottan kiállni minden helyen és fórumon. Akkor is, ha ez Pozsonynak nem tetszik. Nem azon kellene töprengeni, hogy most hogyan viselkedjen, fésülködjön, hebegjen vagy szónokoljon, csakhogy megválasszák. Az ilyen megélhetési képviselőktől kellett volna már megszabadulnia a MKP-nak! Néha belegondolok, hogy vajon mivé lettünk volna, ha Dobó elkezd a törökkel alkudozni... Ha az MKP határozott, egyenes, nyílt és igaz magyar érdekvédő lesz, akkor nem lesz gondja a szavazótáborral. Sajnos, a politikai szélhámosok és kalandorok csak a választások megnyerésére játszanak, nem a választók érdekeiért. A népet csak választópolgárként, de nem emberként kezelik. A kampányban hazudoznak, ígérgetnek...becsapják az embereket, ahogy a jelenlegi magyar kormánypárt is tette.

A Kárpát-medencét hívhatják akár "brindzás haluskának" is, de attól az még a Kárpát-medence marad. Amint a Gömör—Tornai-karsztot is átkeresztelték sok mással együtt. Ám ezzel is azt igazolják, hogy a neveink és történelmünk eltorzításával a létjogosultságunkat akarják megkérdőjelezni. Ez fasiszta módszer...

Mert azt sem bírják beismerni, hogy a szlávok erre a területre csak a tatárjárás (,,tatársky okres" lesz talán az új törvény szerint!)) utáni korokban kezdtek morva, lengyel, goral, ruszint menekülő vagy megélhetést kereső népek formájában beszivárogni, s a 18. századtól kezdtek egy nemzet irányába alakulni, de még száz éve sem beszéltek egy nyelvet. Azt sem tudják lenyelni, hogy a történetkutatás igazolta, hogy Cirill és Metód a büdös életben ezen a tájon soha nem járt, mert a délvidéki (horvát és szerb területen lévő) Morava mentén volt Nagymorávia (de nem birodalom). Fáj az igazság, hát okozzunk fájdalmat annak is, aki gondoskodott rólunk! - mondják, és teszik a magukét.

Az alkotmánybíróság érvénytelenítette a dunaszerdahelyi polgármesteri választást. Pázmány Péter polgármester úr helyében tavasszal újból ringbe szállna?

- Tisztelem és becsülöm Pétert, régebben az Együttélésben ,,egy követ fújtunk". Tudom, hogy milyen és honnan pénzelt aknamunka folyt és folyik ellene. Nem tudom, hogy mit tennék az ő helyében, mert annyira nem ismerem a helyzetét, hogy maradása egy belharcot indítana el, aminek esetleg Szerdahely inná meg a levét, így viszont lehet, hogy olyan kerülhet a helyébe, aki behódol azoknak, akik idegenből ezt a várost is fel akarják vásárolni... Bár gondolom, hogy szeretne már egy kicsit pihenni, és találnak egy új, rátermett jelöltet a magyar oldalról, akit a város, ha meg akar maradni, megválaszt.

A tanár

Ady Endre így fohászkodik: "Bús ébredők! a naphoz arccal, Pusztul az ország, s az idő repül. S kik hivatottak vezérül a népnek. Ne maradjatok gyáva csőcseléknek Úri vigasságok jobbágy őréül... Kapja meg végre szegény Magyarország A szabadító magyar tanítót". Hogy véli, ezek a sorok időszerűek napjainkban is? Mi a véleménye az egyetemekről kikerülő tanító "palántákról" ? Gárdonyi Géza így ír: "A lámpás én vagyok. / Világítok a sötétségben. Utat mutatok. Nálam nélkül vak a látó is. Hát még ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajat!" Hogyan határozná meg a tanár XXI. századi küldetését, feladatát?

- A pedagógus felelőssége nagy, de azoké sem jelentéktelen, akiknek módjukban állana, de nem tesznek szinte semmit azért, hogy megbecsülést kapjanak azok, akikre gyermekeinket, jövendőnket bízzuk. Mikszáth írja a Szent Péter esernyője elején, hogy ,,ha tanítót temetnek, szomjan marad a sírásó..." Akkor is így volt. 1920 után, amikor a maradék Magyarországra úgy nézett a világ, hogy pusztulását várták, mint egy utca közepén hagyott cserbenhagyásos gázolás áldozatát, szomszédai pedig a vérét csapolták, akkor Klebensberg megsokszorozta az oktatásra és kultúrára kiadott költségvetési támogatást (ha jól tudom 13%-ra, de lehet több, de most nálunk csak 4% körül van !). Ez meghozta az eredményét, pedig csak Olaszország adott támogatást, és így jutottunk az olasz, majd a német kényszerpályára a harmincas években , s ezt kérték rajtunk számon 1945 után azok, akik teljesen önszántukból álltak Hitler mellé.

Visszatérve a kérdésekhez: a pedagógus küldetése, feladata nem változott, csak a világ fordult elég nagyot. Ahogy Odüsszeusz rábízhatta Mentorra fia nevelését, húsz év múlva, mikor hazatért, mintha önmagával állt volna szemben, mert a fiú mindent megkapott ahhoz, hogy méltó legyen arra a feladatra, amire jelöltetett. Jelenleg a tanító többet van a tanulókkal, mint a szüleik, s akarva-akaratlan az ő szerepüket is be kellene töltenie. Viszont hiányoznak azok a magatartásbeli tulajdonságok, amelyeket a diáknak otthonról kellene magával hoznia, az iskola pedig ennek kiművelésére nincs berendezkedve. Ezért támogatom az egyházi és magániskolák minél szélesebb körű elterjedését, főleg azért, mert erre a hatalomra nem lehet tiszta lelkiismerettel bízni az oktatás kérdését. A diák nem edény, amit meg kell tölteni, hanem lámpás, amit meg kell gyújtani. - mondta valamikor Sas Elemér az iskolatelevízióban. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy olyan legyen a lámpa, amiben van lámpaolaj: emberi tartás, erkölcsi alap, akarat és kitartás. A pedagógus pedig ne tantárgyat oktasson, hanem diákot, felnövekvő embert. Ne magoltasson , hanem azt kérje számon, hogy az ismeretet tudja-e és miként tudja alkalmazni a diák, mert a gyomor is rossz emésztésről árulkodik, ha úgy adja vissza az ételt, ahogy befogadta (mondta ezt négyszáz éve Montaigne). Nem a lexikont, hanem a tudáshoz vezető utat kell először megmutatni és megszerettetni. És a mi viszonyaink közt természetesen vállalni kell egy többletet: alaposan megtanulni és diákjainkkal megismertetni nemzetünk értékeit, múltját, erényeit. Ezek nélkül favágás lenne , amit csinálunk.

Miért javasolja a fiatal szülőknek a magyar iskolát? Mit adott Önnek a magyar iskola?

-Nem szoktam megkérdezni egészséges embertől, hogy miért vesz levegő, vagy miért nem ugrik le a szikláról. A betegeket kellene megszólítani, hogy miért nem választották a dolgok természetes rendjét, mert az a legtermészetesebb, hogy az ember anyanyelvén tanuljon, művelődjön. Mint pszichológus és szociálpszichológiai kutató ismerem a torzulások módját, mibenlétét. Ha csak kevesen választanák azt, hogy nem anyanyelvükön tanulnak, akkor a törtetés, helyezkedés, alkalmazkodás, számító taktikázás esete lenne, vannak ilyenek is. De ahol ily tömegesen indulnak el a ,,fertőzés" vagyis a nem természetes állapot felé, ott a dolgok mögött a szándékos, aljas hatalmi manipulációval van dolgunk !

Aki nem anyanyelvén tanul, az hagyományaitól, szüleinek tiszteletétől, a szeretet útjától is elszakad. A mi családunkat ilyen nem fenyegeti, s ezt az örömet semmi mással nem lehet pótolni.

Hogy mit adott nekem a magyar iskola, azt csak akkor láthatnák, hogyha nem ezt kaptam volna. Szerencsére az lettem, aki. Látok viszont szerencsétlen emberi sorsokat, síró anyákat, akiket leköp a fiuk, betiltja még a magyar televízió nézését is a házban, amikor ,,barátai", iskolatársai meglátogatják, eldugják a magyar könyveket... ennek az országnak az az érdeke, hogy inkább legyenek bűnözők, mint magyarok...sajnos ennek is meglesz a ,,gyümölcse". A nyelvükből, hitükből, önbecsülésükből kiforgatott emberek nyomában ,,halált hozó füveket" érlel az idő !

Annak idején az osztálya történelmi Magyarországot ábrázoló tablót készített, utána következett az Ön meghurcoltatása. Vannak még ma is ennek lecsapódásai?

- Az osztályom legalább megtanulta a leckét. Én pedig tovább tanítok ugyanott, és mindenkinek tiszta lelkiismerettel nézhetek a szemébe. A tanár kötelessége, hogy megvédje diákjait akkor is, ha tudatlanságból valami meggondolatlant tesznek, de még inkább akkor, ha igazuk van. Nekik a becsületükbe gázoltak, nekem a tanári elhivatottságomat kérdőjelezték meg, de ettől egyik sem csorbult, hanem megerősödött. Sajnos hamar tönkre mennek azok az iskolák, amelyek nem tudják megvédeni tanítványaik lelkét, igazságát...több szülő jelezte, hogy ha nem tanítanék az Ipariban, nem adnák ide gyermeküket. Azt hiszem , ez az igazi elismerés, ami többet ér minden kormánykitüntetésnél és kiemelt prémiumnál. Nem veszek belőle luxusnyaralót, de tiszta szívvel és lélekkel nézhetek tükörbe. Aki nem ilyen hittel tanít, az jobb, ha elhagyja a katedrát!

Tanári hivatásából kifolyólag nap mint nap diákok közt tölti mindennapjait. Valahogy mindig az ifjúságtól várná az ember az "új kor hajnalát" . Mint Tanár, hogy látja reális ezt elvárni a felvidéki magyar ifjúságtól?

- Sándor György mondta: fiatalok, tiétek a jövő, no persze valaha ezt nekünk ígérték...Félre a tréfával. Az új kor mindig itt van, olyan lesz, amilyenek a nevelési feltételek, de nem csupán az iskola, hanem a család, az utca, a tömegtájékoztatás és a társadalmi közhangulat. De már Ady is megírta, hogy újabb megváltónak kellene eljönnie, mert ,,beteg a világ, nagybeteg". Azóta még betegebb lett, veszedelmesebb és kiszolgáltatottabb. Ez alól a felvidéki fiatalság sem kivétel, de sajnos (vagy szerencsére?) egyre gyakrabban figyelmeztetik arra, hogy hová tartozik. Diákjaim rendszeresen megélik a vonaton , autóbuszban, hogy leköpik, lekiabálják, káromolják őket, mert magyarok. Bizony, Kassán is ez a helyzet ! Egyszer a buszban én védtem meg egy slotai epigontól a diákjainkat a buszban, s azóta tudom, hogy nekik nem kell kétszer elmondanom a dolgok lényegét.

Volt olvasónk, aki szerint ön egy etalon a pedagógusok között, akit tanítani kellene. A kérdése, hogy miért támadják Önt mégis olykor az Új Szóban? Kinek áll az útjában?

- Ennek a magyar billentyűzetet használó napilapnak a jelenlegi főszerkesztője kijelentette szó szerint, hogy ,,a szlovákiai magyarság nem érdemli meg, hogy Mihályi Molnár Lászlót olvassák", vagyis a szólásszabadság jegyében cenzúráznak minden más véleményt. Ugyanakkor védett burokban tartanak egy olyan firkászt, aki a trágárságot, a perverziót és delikvenciát, a gyűlöletet és a politikai vadorzást népszerűsíti. A nemzeti hagyományok ápolását, történelmünk felmutatását, történelmi évfordulóink megünneplését, a tragédiáinkra való emlékezést, nyelvünk védelmezését, jelképeink tiszteletét ők ott magyarkodásnak nevezik, ami szerintük fasizmus. Nekik sokkal fontosabb a drogok liberalizálása, a melegek propagálása, a magzat akadálytalan legyilkolása, a keresztény egyházak gyalázása, más népek tragédiájának siratása és a magunké eltitkolása stb. Az Új Szóban sok embernek gyakran nincs szerencséje az igazmondáshoz, és amikor ezt szóvá tettem, és helyreigazítást kértem, akkor megharagudtak rám, és nem csak egy alkalommal. Hazug lapban valóban nincs helyem! Az Új Szó hűséges maradt kommunista hagyományaihoz, márpedig a kommunizmusnak hatvanszor több áldozata volt, mint a fasizmusnak! Jó lenne, ha megszűnne, mert a rossznál a semmi is jobb!

Egy másik olvasónk azt firtatja, miért nem ír gyakrabban jegyzeteket, publicisztikákat? Például arról, hogy Kassa a századelőn erős polgári város volt, ma már kevesen vannak, akik "Márai-polgári eszméit" vallják. Ön szerint mi ennek az oka?

-Köszönöm az elismerő szavakat - az előző kérdezőknek is. A számítógépem tele van jegyzetekkel, tanulmányokkal, elemzésekkel...a Nemzeti Hírháló, a Kárpáti Harsona, a Gömörország és a Kassai Figyelő a Magyarok Vasárnapja bőven publikál belőle. Persze így csak azokhoz jut el, akik nagyon keresik. Márait sokan akarták eltorzítani és kisajátítani, de az ő munkássága ennek ellenáll. Ő valóban etalonja lehetne a magyar irodalomnak és közgondolkodásnak: amihez három pillérét kell látnunk, ahogy maga is fogalmazta és ebben a sorrendben: MAGYAR, KERESZTÉNY, EURÓPAI. Ez nekem is példamutató igazodási pont.

Az, hogy Kassa olyan lett, amilyen, abban az 1945 utáni deportálás, az erőltetett iparosítással felduzzasztott népesség is ludas. A város történelmi hagyományaitól idegen szellemiség csak torz utánzata lehet annak, amit Márai a lelkében hordozott élete végéig. Ő is látta ezt 1940-ben, amikor hazatérve számbavette a cseh megszállás időszakának romjait, és pontosan tudta, hogy akkor 1914 nyarán örökre elveszett az a város, amit Kassának hívtak. Tetszetősen megújult a főtér, a Dóm körüli épületsor és a sikátorok is, de a Schalkház Szálló helyén 68-ban épült szocreál Slovant most egy amerikai stílusú ,,ravatalozó" váltja, ahol a rossznyelvek szerint végleg elbúcsúztatják a Város egészséges szellemiségét, mintha szélesre nyílna az egykori Ördögárok...

A költőhöz és az irodalmárhoz

A közelmúltban jelent meg verseskötete Magyar Golgota címmel. Ki adta ki a kötetet, milyen versek vannak benne és hol lehet hozzájutni?

- A kötetet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége adta ki Miskolcon, ahová rengeteg szállal kapcsolódom, és a magyar forradalom évfordulója előtti miskolci Nemzeti Esten került bemutatásra. Ha röviden és az irodalomtanárok számára alkalmas sablonnal akarnám jelezni: nemzeti, keresztény, hitvalló és útmutató versek. Miskolcon avagy nálam van még néhány példány. Sok helyre hívnak beszélgetésre, találkozókra. Ott még lesz velem, de az AB-Art karácsonyra kiadja a NAPSZENTÜLET c. kötetet, amely a felvidéki magyar könyvesboltokba is eljut majd.

Költőként mi az ars poeticája? Magyarán: mi a költői hitvallása?

,,Keresd a fényt éjhomályban,
az igében légy a társam,
és az úton megtalálsz..."

Van kedvenc könyve, írója?

Kedvencem, illetve ami nélkülözhetetlen, az az Újszövetség. Szerzők sokan vannak: József Attila, Ady, Ratkó József, Vári Fábián László, Fekete István, Székely János, Márai Sándor, Hamvas Béla, Reményik Sándor, Wass Albert, Nagy László, Szentmihályi Szabó Péter, Dsida Jenő...nehéz lenne egyet is kiemelni külön, és még mennyit lehetne sorolni.

Magánélet, közélet...

Ön aktív szereplője volt a rendszerváltozásnak, és az azt követő éveknek, többek között parlamenti képviselő is volt. Milyen mulasztásokat követtek el a csehszlovákiai magyar politikusok az 1990-1992 között. amelyeknek még ma is "isszuk a levét"? Miért távozott az ún. "nagypolitikából"?

- Engem viszonylag elég felkészülten ért a változás, mert pszichológiai , irodalmi és történelmi tanulmányaim során is céltudatosan elemeztem a hatalom természetét, az önkény gátlástalanságát, az emberi kapcsolatok rendszerét. Már 1979-ben egy Játsszunk Európát! c. összeállítással mentünk a helmeci Vox Humana kisszínpaddal Komáromba., majd az Atomkor alkonya is egy ilyen jellegű feldolgozás volt. A Csemadok keretében pedig felkészítő tanfolyamokat szerveztem a közösségszervezés témájában. A nyári túrák és táborok keretében pedig felnőtt egy vezető gárda: polgármesterek, képviselők, sikeres vállalkozók tucatjai indulta el ezekről a helyekről.

Sajnos egy olyan hatalomváltásnál, amikor az addig kirekesztettek jutnak szerephez, az a legnagyobb gond, hogy nem értenek a kormányzáshoz, a diplomáciához és a politikához. Beszélni tudnak róla, mint a drukkerek a lelátón, de a tizenegyest sem tudja akárki belőni, és mifelénk az a helyzet állt elő, hogy olyanokat raktak be a "válogatottba", akik még soha nem játszottak nagypályán. Mintha a fürdőkádban meg lehetne tanulni úszni...! Ez persze nem mulasztás, hanem tapasztalatlanság, gyermekbetegség. A legnagyobb elszalasztott lehetőség (szerintem az FMK által szándékosan elszabotáltnak nevezhetjük!), a komáromi nagygyűlés volt, amikor minden feltétel megvolt az önrendelkezés kihirdetéséhez, de az Együttélés a másik két párttal szemben mégsem vállalhatta egyedül, mert akkor a legitimitása megkérdőjelezhető lett volna. Prágában frakcióvezetőként is megtapasztaltam, hogy a liberálisok miként árusítják ki a magyar érdekeket, miként alkudoznak a hátunk mögött a mi bőrünkre. Azóta nyilvánvaló lett, hogy honnan kapják az utasításokat, a pénzt :.. ugyanolyan helyről, ahonnan Masarykot, Benešt és a trianoni tárgyalódelegációkat is instruálták...ahol most egy újabb válságot kirobbantva ismét felosztják maguk közt a világot.
Egyetlen oka volt a távozásomnak: az az ízléstelen módszer, azok a feltételek, ahogy az egyik aljas napilap segítségével az Együttélést ,,bedarálták" a koalícióba. Az MKP-nak soha nem voltam tagja, mégsem mondom, hogy mást támogatnék. Jelenleg nincs jobb, bár ez sem a legjobb. Arról nem is szólva, hogy néhány évig milyen pökhendi vezetése volt... Így legalább független maradtam, és örülök, hogy kimaradtam ebből a pártoskodásból, amikor csak a szavazatomra lettek volna kíváncsiak, de nem a véleményemre. A választásokban az a legszomorúbb, hogy azt ígérik, hogy a helyes választás eredményeként minden jó lesz, pedig csak a rossz és kevésbé rossz közt lehet dönteni... ettől megy el az emberek kedve.

Önt látni lehetett a cserkészszövetség történelmi vetélkedőin. Mi a véleménye a szlovákiai magyar cserkészmozgalomról?

- A cserkészek adják vissza a hitemet ahhoz, hogy remélhessek, hogy szülőföldünkön nem szűnik meg a magyar élet. Három gyermekemnek adott lehetőséget a mozgalom egy értelmes közösségre. Nem tettem cserkészfogadalmat hivatalosan, de én ennek szellemében éltem akkor is, amikor kerékpártúrákat, nyári táborokat és egyéb közösségi alkalmakat szerveztem. Vonzott , hogy aktívabban részt vegyek benne, de egyrészt az egy teljes embert igényel, s tudom, hogy mennyi feladat vár egyéb helyeken is. Másrészt nem azokra van a mozgalomban szükség, akik a kommunizmus idején nőttek fel, hanem a fiatalabbakra. Szerencsére megismerhettem jópár rátermett cserkészvezetőt. A történelmi vetélkedők nekem is élményt nyújtottak. Azt a tudásvágyat, lelkesedést, jókedvet az iskolában csak ritkán élem meg: pedig ilyen tanítványokról álmodom, de én már csak azt a palántát gondozhatom tovább, amit behoznak. A cserkészek a legerősebb, legegészségesebb palánták közé tartoznak. Le a kalappal: jó munkát nekik !

Mi jut eszébe Önnek a Karácsonyról? Önnek mi volt a legkedvesebb ajándéka, amit szeretteitől kapott?

- A karácsony azt suttogja, hogy van remény, van megváltás, akármilyen kegyetlen, igazságtalan és széthulló ma a világ. Ez a legszebb ajándék, mert ez az üzenet tárgyi ajándékok nélkül is egybetartja a családot. Soha nem kérek semmit, de mindig meg tudnak lepni valamivel. Egy lányom, két fiam és a három unokám után most az ünnepek után várjuk a negyediket. És még szüleim is élnek: nyolcvankilencedik évükben Rimaszombatban. Tíz unokájuk után immár a nyolcadik dédunokát is megláthatják majd... s ha ezekre gondolok, akkor tudom és érzem, hogy szeret minket az Isten. Legyen áldott az Úr, és legyen áldott a népünk, benne a felvidéki magyarság üdvösséget és szabadulást váró tömege! Békés karácsonyt minden olvasónak, és köszönöm, hogy megtiszteltek kérdéseikkel, bizalmukkal.

- Felvidék Ma, on -


http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=9762& ;Itemid=1		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2008.11 2008. December 2009.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1074 db bejegyzés
e év: 10632 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2247
  • e Hét: 12514
  • e Hónap: 23625
  • e Év: 177121
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.