|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 15:19:04, vasárnap
|
| |
| |
Fabatkát sem ér - Bevonja az 1 és 2 forintos érméket az MNB
2007-09-21 10:41 Barikád.hu
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2008. március 1-jén bevonja a készpénzforgalomból az 1 és 2 forintos érméket - közölte a jegybank pénteken. A közlemény szerint márciusig mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy a nála lévő érméket vásárlásai során felhasználja, vagy jótékony célra elajándékozza.
A kereskedők címletenként 50 darabot kötelesek elfogadni egy-egy érméből fizetésül, míg a posta és a kereskedelmi bankok 100 darabot címletenként. Mivel márciustól már nem lehet 1 és 2 forintossal fizetni, a kereskedőknek a készpénzes fizetéseknél az egyes tételeket nem, de a számla végösszegét kerekíteniük kell.
(MTI, barikád.hu)
****************
Abszolút racionális intézkedés az 1 és 2 Ft-osok bevonása. Értékük semmi, előállítási költségük jóval felette van az értéküknek.
Évek óta fújom itthon, talán már Orbán idejében is, hogy minek ez a salátapénz??? Tudjuk, hogy mennyi az előállítása, persze szerintem már rég nem kell előállítani olyan nagy mennyiséget ... de mégis.
De: innentől minden 5,- Ft-ra fog végződni.
Ez azt jelenti 1,- Ft esetében, hogy 4 Ft-tal, mig 2 Ft esetében, hogy 3 Ft-tal drágult az adott termék. (Inflációs hatása talán elhanyagolható.)
Azonban: a különbségek 1-2 milliárd ÁFA többletet fog hozni gyurcsány(i)éknak!
Gyakorlatilag az inflációból tartja fenn magát ez a mocsodék kormány.
Ha nem lenne (bocsi, KSH adat ... nyilván elég távol áll a valóságtól) 7-11 % körüli pénzromlás és az ebből adódó jelentős többlet-ÁFA .. Magyarország rég összerogyott volna.
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 15:06:46, vasárnap
|
| |
| |
2007. szeptember 23. vasárnap 00:00
Hitlert meg kell állítani
Ez a történet már valóban arról szól, csak és kizárólag, hogy ki tud kitartóbban hazudni, s ehhez egyre lojálisabb partnerekre találni. Tegnap idéztem ide két sarokszámot: a szocialistákra ma a választók tizenhat százaléka adná a voksát, s ugyanezek - mármint a teljes választók - nyolcvanhat százaléka ítéli rossznak, vagy nagyon rossznak a gazdaság helyzetét, azon belül saját személyes perspektíváit. Ehhez vegyük hozzá azt, amivel az említett választók - amúgy érthető okokból - nem igazán szoktak a kelleténél jobban foglalkozni: hogy csak az elmúlt három napban osztrák, cseh és szlovák pofonban részesítették külpolitikánkat.
Na most, az egy dolog, hogy a Bajnai majd jól levízágyúzza őket, de talán mégsem ez a megoldás...
De az sem, hogy a szocialisták élcsapata összegyűl, s maguk hergelésére a Cabaret jeleneteivel szórakoztatják önmagukat. Öt éves katasztrófa-kormányzás után, másfél-két éves ,,nem csináltunk semmit" lebukással a hátuk mögött - másból is meríthettek volna. Ha felkérnek, akár én magam írok nekik, egy éjszaka alatt, valami Kabai-kabarét, vagy Zuschlag-operettet, sőt, reggelig színészt is találtam volna rá... Hát komolyan: méltányos helyzet ez, nekünk, egyszerű állampolgároknak? Hogy egy Gyurcsány mikrofon mögé pattan, és arról beszél, hogy valaki az ellenzékből ,,...tönkre tesz mindent, ráadásul vádolja és hazug módon rágalmazza a kormány, az ország és egy nép teljesítményét...". Könyörgöm, hát ha így is lenne, azt ne tessék már nekem mondani, hogy Orbán Viktor személyesen kapta puskavégre a pannon pumát, valahol a radványi sötét erdőben. Öt év, kis kezit csókolom, drága Ferenc testvér, öt hosszú éved volt arra, hogy valami mással is megpróbálj hatni az emberekre - ne csak folyton a nem létező fasizmus vizionálásával.
Lehet - rettenetesen rozsdás az agyam. De el nem tudom képzelni azt a szocialista politikust, aki ma délután hazaautózott, akárhová, és a sofőrjével út közben arról értekezett: igen, ez egy rettenetes nehéz küzdelem, de kitartunk, ha körül is zárnak bennünket. Nem baj, ha mindenütt euróval fizetnek majd; rá se rántsunk, hogy már nem nyolcvanhat, hanem kilencvenöt százalék érzi gazdaságilag rossz bőrben magát mifelénk, és hát lehet, hogy már csupán tíz százalék szavazna ránk - de akkor is kitartunk. Le kell győzni a fasizmust, gátat kell vetni Hitlernek. Amúgy mit hallott, a Castro nevű diktátor még mindig él? Kérdi sofőrjét, akin egy pillanatra ekkor azért átvillan az OPNI címe, hogy akkor itt kellene ezzel balra fordulnia, és fel, a hegyre, de aztán mégsem teszi.
Csak hallgatja, tovább, a beszámolót, hogy Gyurcsány milyen helyesen mondta: ,,...soha egyetlen kormányt nem ért annyi nemtelen, hazug és tisztességtelen támadás, mint a mostani kabinetet. És egyetlen kormánynak sem volt ennyire elvadult ellenzéke, egyetlen kormányt és miniszterelnököt sem ért annyi sértés, mint az általa vezetett kabinetet és személyesen őt". Hallgatja, mert hát mondhatná, hogy azért, szólhat bármit az ellenzék, a szocialisták tényleg apró, mezei seregét mégis csak Ferenc testvér szúrja le, immár rendszeresen, hogy semmire sem jók, s hogy mániákus, féltékeny hisztérikák. Az is megkapta, akit itt szállít, hazafelé, a szolgálati autóban, ám aki mintegy antifasiszta daccal tekint a gazdasági adatokra, a népszerűségi indexre, mert mindez nem számít. Hitlert meg kell állítani, bármi áron.
Hallgatnak. Kisvártatva a képviselő úr hétköznapi dolgokra tereli a szót. Rendben ment minden, otthon találtad? Igen. A húszmilliót átadtad neki - mondtad, hogy bocs a zacskóért, nem célzásnak szántam (itt a humorára büszkén kacarászik egyet), de csak ezt találtam hirtelen otthon. A sofőr kötelességszerűen vele kuncog, majd a zsebébe nyúl: itt van, főnök, az elismervény. Micsoda, hőköl a képviselő. Megmondtam, hogy semmi papír, a szájába rágtam, hát nem érti az a marha? Én nem tudtam, dadog a sofőr, jó, nem maga tehet róla, de nem kellett volna a papír. Hát mondtam ezt. S gyorsan elveszi, összegyűrve a szájába tömi, és rágni kezdi. Közben kiemel a táskájából egy másik borítékot, és átnyújtja azt: est még ma migyeel tuggyaova, aggya be, és sámojjon be a taktikáol. Hogy nagyon fontos: Hitlert meg kell állítani. És ne aggódjon, ő se, maga se, mert lehet, hogy ma még csak a választók egyötöde áll mellettünk, de ez hamarosan emelkedni fog. Egyhetedre, egynyolcadra, sőt. Na, jó éjszakát.
...Egyébként, épp csak megemlítem: pár éve egy fantasztikusan összeállt alkalmi társulat mutatta be sok vidéki nagyvárosban a Cabaret színpadi változatát. Mármint hogy az eredeti művet. Csupán a fővárosban nem tudták színre vinni. Nem volt rá pénz. Ez csak úgy eszembe jutott...
Tamási Orosz János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 15:02:26, vasárnap
|
| |
| |
Ablonczy Bálint, hetijegyzet@hetivalasz.hu
7. évfolyam 38. szám, 2007.09.20.
Elüldözött, megalázott, nincstelenné tett magyarok
Ablonczy Bálint: Elüldözött, megalázott, nincstelenné tett magyarok
A sovén bohócokból álló nemzeti pártiak javaslatát Fico kormányfő Smerje és Vladimir Meciar HZDS-e ugyanúgy támogatta, mint Mikulas Dzurinda SDKÚ-ja és a kereszténydemokraták. Egyedül a Magyar Koalíció Pártja szavazott az előterjesztés ellen. Nincsen tehát olyan szlovák tömörülés, amelynek lenne elég bátorsága szembefordulni saját nemzetének démonaival. Folyt.
A Szlovák Nemzeti Tanács csütörtökön határozatot fogadott el a Benes-dekrétumok sérthetetlenségéről. Jegyezzük meg jól a pillanatot: kevés nemzet törvényhozása engedi meg magának azt a luxust, hogy állást foglaljon a faji alapú kirekesztés mellett.
Mert bár kétségtelen, hogy a kassai kormányprogram meghirdetését követően az 1945. május 14. és október 27. között kiadott 143 dekrétum közül csak 13 foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel, azok azonban a lehető legdiszkriminatívabbak. A rendelkezések ugyanis kollektíve megfosztották állampolgárságuktól a magyar és német nemzetiségűeket, megvonták a nyugdíjakat, elbocsátották az állami alkalmazott kisebbségieket, kizárták őket az egyetemekről, befagyasztották a magyar számlavezetők bankbetéteit. Ez a történelem és sajnos egyben a jelen is. Mert bár a szlovák külügyminiszter javaslatára a dekrétumok érinthetetlenségét kimondó határozat elé írtak egy passzust, mely szerint Szlovákia elítéli a kollektív bűnösség elvét, a jogi fügefalevél ellenére a döntés egyértelműen a hatvan évvel ezelőtt hozott rendeleteket dúcolja alá. S egyben megakadályozza, hogy a meghurcolt, megalázott emberek utódai kártérítési igénnyel lépjenek fel a szlovák állammal szemben.
Az esetnek két szomorú tanulsága is van. Úgy tűnik, le kell számolnunk a demokratikus szlovák erőkkel való összefogásról szőtt magyar álmokkal. Míg idehaza néhány napja mind az öt parlamenti párt támogatta a szlovák-magyar közeledést szolgáló közös bocsánatkérést, szlovák oldalról a hideg zuhany volt a válasz. A sovén bohócokból álló nemzeti pártiak javaslatát Fico kormányfő Smerje és Vladimir Meciar HZDS-e ugyanúgy támogatta, mint Mikulas Dzurinda SDKÚ-ja és a kereszténydemokraták. Egyedül a Magyar Koalíció Pártja szavazott az előterjesztés ellen. Nincsen tehát olyan szlovák tömörülés, amelynek lenne elég bátorsága szembefordulni saját nemzetének démonaival.
A másik tanulság, hogy míg a szigorúan a nemzetközi jog talaján álló magyar nemzetpolitikai törekvéseket (amelyek például a területi autonómia kivívását célozzák) a régi reflexek alapján Nyugat-Európa legtöbb diplomáciája a térség status quoja felrúgásának, a területi revízió előfutárának tekinti, addig a napi gyakorlatban diszkriminatív, vállaltan magyarellenes szlovák állami intézkedéseknek láthatóan jóval enyhébb a megítélése.
A helyzet abszurditásának érzékeltetésére csak egy pillanatra gondolkozzunk el azon, vajon más uniós tagállam a XXI. században megerősítené-e hatvan évvel ezelőtti törvényeit, amelyek állampolgárainak egy csoportját tartósan diszkriminálja, pusztán azok származása miatt. Ezen ország törvényhozása és kormánya valószínűleg gyorsabban válna szalonképtelenné, mint amennyi idő alatt ezeket a szavakat leírom. Most nem tapasztalunk ilyesmit, s csak a jobb- és baloldali magyar európai parlamenti képviselők határozott fellépésének köszönhető, hogy az ügy vélhetően az Európai Parlament emberijogi bizottsága elé kerül. Helyes, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő telefonon fejezte ki nemtetszését Robert Fico miniszterelnöknek - hasonló keménységet vártunk volna el Malina Hedvig ügyében, akkor azonban a magyar miniszterelnök szlovák belügyről beszélt.
A történtek után adódik a kérdés: ha a kinyújtott jobbra az ökölbe szorított kéz a válasz, van-e értelme jószomszédi viszonyról beszélni? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 15:00:33, vasárnap
|
| |
| |
Divergenciaprogram
Konvergencia vagy divergencia? Felzárkózás vagy leszakadás? Ez itt a kérdés. Szó és tartalom szerint is, hiszen a magyar gazdaság lejtőre került. Egyelőre nem tudni, végérvényesen-e, ám a jelek nem túl biztatók.
Sokkolta az elemzőket, amikor a Központi Statisztikai Hivatal közzétette az adatsorát a második negyedéves gazdasági bővülésről. Bármilyen meglepő, az 1,2 százalékos gyarapodásról - ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni - szóló beszámoló csak a kormányt nem lepte meg. Felettébb úgy tűnik, a piac bizakodóbb volt a magyar gazdaság várható tempójával kapcsolatban, mint a kabinet, amelynek képviselői sokáig arról szónokoltak, hogy bennünket irigyel Nyugat-Európa. Emlékeznek még? Megjegyzem, én még nem találkoztam olyan némettel, franciával vagy osztrákkal, akit a fukarság érzése szállt volna meg az itteni helyzet miatt. Mint mindent, ezt is meg lehet magyarázni: a kormányzati megszorítás szükséges keresletszűkítő hatással járt, illetve jár. Olyannyira, hogy még ebben a negyedévben is tovább zuhanhatunk. Londoni szakértők szerint "elérheti" akár az egy százalékot is a gazdaság növekedése a mostani negyedévben. Ami pedig barátok közt sem felzárkózás a fejlett uniós országokhoz, hanem inkább távolodás, leszakadás.
Nemcsak az okozza a problémát, hogy Mariana-árok jött létre hazánk és a kelet-közép-európai térség között a gazdasági növekedés tekintetében, hanem az: a jövőkép sem túl biztató. Ám ahogyan gyűlnek a megszorítás hatásairól az adatok, egyre könnyebb mérleget vonni. A mostani kiigazító csomag egyértelművé tette, hogy a gazdaság szerkezete nem egészséges. Miközben korábban többpólusú (vállalati beruházás, állami fejlesztés, lakossági fogyasztás és a kivitel) volt a növekedés alapja, addig a jelenlegi minimális bővülési ütem csak az exportra termelő cégeknek tulajdonítható. Ha az állam és vele együtt az önkormányzati rendszer levonul a pályáról, a külföldi tőke pedig Szlovákiát, Romániát és Bulgáriát választja, búcsút is mondhatunk a növekedésnek. A belső gazdaság erőtlen: a kis- és közepes vállalatok - kellő tőketartalék nélkül - képtelenek ugyanis beruházni. Helyzetüket rontja, hogy beszállítani sem tudnak a multiknak. Ahhoz, hogy a minőségi követelményeket betartva megfelelő szinten tudjanak termelni, ugyancsak pénz kell, fejlesztés. Eközben az állam sem bánik velük kesztyűs kézzel: nemcsak a hatósági packázásokról beszélek, hanem a folyamatosan emelkedő adókról, illetékekről, egyéb közterhekről. A lakosság pedig, miután a háztartások egyre kevesebbet költenek fogyasztásra, szolgáltatásra, nem tud "segíteni" a vállalatoknak. Ördögi kör.
A szerkezeti problémákat tetézik a regionális eltérésekből fakadó gondok. Miközben ugyanis az ország bizonyos pontjain a nehézségek ellenére valamelyest prosperál a gazdaság, éppen a legszegényebb térségekben nem történik semmi. Nem is csoda, hogy fél Magyarország aktív korú lakossága tervezi, hogy Budapestre költözik. Ha nincs munka, ha alacsony a kereset, bizony nehéz megindokolni: miért is maradjon huszon-harmincévesen az ember a szülőföldjén. Apropó, a nettó keresetek tekintetében is az utolsó helyre süllyedtünk. Hiába: a térség más országaiban a gyors gazdasági növekedés, az élénk működőtőke-beáramlás és a munkaerőhiány felfelé hajtja a béreket.
Mi várható jövőre? A Pénzügyminisztérium új, "megemelt" növekedési terve szerint a következő esztendőben sem érjük el a háromszázalékos gazdasági bővülési ütemet. Eközben versenytársaink a dupláját, a tripláját produkálják ennek a dinamikának. Rég nem arról van szó, hogy mikor érjük be a fejlett Nyugatot - ez a téma már a sci-fi kategóriájába tartozik -, hanem sokkal inkább arról: mennyire maradunk le. A szomszédainkhoz és magunkhoz képest.
Aki még nem jött rá arra, hogy mi a különbség a két nagy politikai tömb által vallott gazdaságfilozófia és gyakorlat között, most megtudja. A 2001-ig alapvetően növekedésorientált pályát felváltották a száznapos programok, az Európa-tervek, a nagy ívű vidékfejlesztési koncepciók, hogy csak a javát soroljuk. Ám az osztogatós, segélyezős, húzd meg-ereszd meg gazdaságpolitika minduntalan egy irányba viszi az országot. A megszorító csomagok és a leszakadás útjára.
Felzárkózás vagy leszakadás? Tessék választani! Igaz, csak négyévente lehet.
Szajlai Csaba
magyarhirlap.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 14:59:05, vasárnap
|
| |
| |
Kolompár Orbán viszonya a közpénzekhez
2007-09-23 13:51 Barikád.hu
Vajon a pólója igazat mond?Vajon a pólója igazat mond?Sikkasztó az első számú cigány?
Börtöntöltelék vezeti a hazai cigányságot?
Ezek a kérdések vetődnek fel óhatatlanul, ha az ember figyelemmel kíséri Kolompár Orbánnak, az Országos Cigány Önkormányzat elnökének múlt- és jelenbeli tevékenységéről kiszivárogtatott médiahíreket.
Kolompár igen sajátos figurája a magyarországi közéletnek.
Felkészületlen, alulképzett, korrupt, megalkuvó, hazug - írja róla Csík Tamás a C-Press hasábjain. Az egykori Centrum pártos újságíró arra is rámutat, hogy Kolompár Orbán és Horváth Aladár építették fel anno a Roma Kulturális Központot, amelynek kivitelezésére - micsoda véletlen - éppen e két cigány politikus nyert több százmillió forintos pályázati összeget. Amúgy nem mellékesen Csík még azt is megjegyzi, hogy Kolompár az utóbbi években soha, egyetlen alkalommal sem számolt el hitelesen a rábízott pénzekkel.
Hová tűnt 2004-ben több millió forint értékű festmény, szobor, bútorzat, számítógép, mobiltelefon nyomtalanul?
Nem, ezt a kérdést már nem a C-Presses főszerkesztő, hanem Farkas Antal, egykori OCÖ-alelnök teszi fel Kolompár Orbán szerény személyének címezve.
Mert, hogy szerény a személy, az aligha kérdéses, hiszen a hazai cigányság első számú vezetője eddig nem cáfolt információk szerint a kisegítő iskola hatodik osztályát végezte el sikeresen, majd a hetedik a jelek szerint már túl erősnek bizonyult neki.
Az OCÖ-elnök szellemi képességeiről szóló híreket maga Kolompár erősítette meg a közszolgálati televízió cigány nemzetiségi műsorában tett kijelentésével, miszerint a Jobbik egymillió plakátot készített egy kecskeméti cigánybűnözés-ellenes demonstrációra.
A kolompári kiszólás kommentálásra sem szorul: ha igaz lenne, az ország összes településének majd minden fáján, közfalán, lámpaoszlopán még ma is jobbikos plakátok díszelegnének, nem is ejtve szót a plakátozás emberi (hány aktivista bevonásával működne a dolog?) és anyagi (milliók) vonzatairól.
De semmi gond, a Kolompár família családi gazdasága ,,dübörög", zökkenőmentes száguldását négy keréken, azon az OCÖ-nek vett 14 millió forint értékű mikrobuszon teheti, amelyet csaknem kizárólag ő használhat, persze családtagjaival közösen, ahogy Farkas Antal állítja, nyilván nem alap nélkül.
Persze ehhez benzinpénzre is jut valamennyi, hiszen az már Hága Máriánál, a Zoril Cigány Kulturális és Szociális Alapítvány elnökénél is kicsapta a biztosítékot, hogy Kolompár a cigányság mélyszegénységéről beszél, miközben OCÖ-elnöki javadalmazással több százezres havi fizetésből ,,éldegél", mint a cigánybűnöző Hevesen.
Hogy ki is a hazai cigányság No.1-ja?
Hogy termetében és diktatórikus módszereiben valóban hasonlít-e Hitlerre, vagy ezt csak Rostás László, független cigány képviselő állítja róla?
Az biztos, hogy jelenleg a Vám- és Pénzügyőrség a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitánysággal karöltve vizsgálódik utána sikkasztás gyanúja miatt, mivel 11 millió forint hiányzik a Kiskunmajsai Roma Kisebbségi Érdekvédelmi Szervezet kasszájából.
-Megállják-e majdan a vádak a helyüket?
-Valótlant állítottak-e Kolompár Orbánról azok a cigány közéleti személyiségek, akiket a cikkemben idéztem?
A válasz az igazságszolgáltatás kezében van, a nyomozás eredményét kíváncsian várom.
Bíber József Tibor,
a Jobbik alelnöke
barikád.hu
http://barikad.hu/node/7945 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 14:56:01, vasárnap
|
| |
| |
Giró-Szász András, agenda@hetivalasz.hu
7. évfolyam 38. szám, 2007.09.20.
Egy év
Gíró-Szász András: Egy év - Az elmúlt egy esztendő világosan megmutatta, hogy Gyurcsány Ferenc igazat mondott elhíresült beszédében arról, hogy mit tettek és hogyan kormányoztak, egész pontosan hogy mit nem tettek, hogyan nem kormányoztak. Az őszödi beszéd soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban. Akár most is elmondhatná a miniszterelnök ugyanezt a beszédet, csak az elmúlt egy évre vonatkoztatva. Semmi nem változott. Folyt.
Egy év lehet rövid, de hosszú idő is egy ember életében. Van, amikor semmi, s van, amikor rengeteg minden változik és alakul át ezen időszak alatt. A tanulással, az ismeretszerzéssel újabb és újabb tapasztalatokat hasznosíthatunk életünkben, igyekezve a korábbi hibákat, tévedéseket orvosolni, illetve a későbbiekben elkerülni őket. Valószínűsíthetően az emberek többsége így - s nagyon helyesen - éli az életét. A kérdés csak az, hogy ha a mindennapi életünkben logikusan gondolkodunk, akkor a közéletben miért nem vagyunk képesek rá.
Ha a hétköznapokban nem felejtjük el vásárláskor, ha rossz árut kapunk vagy drágábban kapjuk, mint kellett volna, akkor miért dugjuk a fejünket a homokba a politika, a politikusok túlkapásai esetén, s miért magyarázunk mindent azzal, hogy a másik - az esetleges alternatíva - sem jobb a hibát hibára halmozónál?
Ha pusztán a rokon-, illetve ellenszenv irányítja a szavazatainkat ebben az esetben, akkor szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy minket megvezettek. Megvezettek, mert úgy reagálunk a politikai oldalunk cselekedeteire, amely reakción mélységesen megdöbbennénk a hétköznapjaink szituációiban. S nem vesszük észre, hogy bohócot csinálunk magunkból.
Egy évvel az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után ez a helyzet. A magyar választópolgárok jelentős része - a beszéd által okozott megdöbbenésből felocsúdva - menteni kezdte - hol maga, hol a nyilvánosság előtt - a menthetőt. Hétköznapi szavazók éppúgy, mint közírók és egyéb közszereplők már igazságbeszédről, bátor cselekedetről, sőt egyenesen egy új korszak kezdetéről beszéltek. S részben igazuk is volt, hiszen ténylegesen egy új korszak kezdődött a "következmények nélküli ország" történetében: a józan gondolkodástól és a hitelességtől elzárkózó, minden figyelmeztetést, tanácsot figyelmen kívül hagyó kormányzás korszaka.
Az elmúlt egy esztendő világosan megmutatta, hogy Gyurcsány Ferenc igazat mondott elhíresült beszédében arról, hogy mit tettek és hogyan kormányoztak, egész pontosan hogy mit nem tettek, hogyan nem kormányoztak. Az őszödi beszéd soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban. Akár most is elmondhatná a miniszterelnök ugyanezt a beszédet, csak az elmúlt egy évre vonatkoztatva. Semmi nem változott.
Nem hagyták maguk mögött a felvállalhatatlan éveket, nem kezdtek bele az alapok átalakításába, nem tudtak felülemelkedni pártpolitikai érdekeken, s nem tudtak semmilyen tekintetben nemzeti érdekeket képviselő politikusokká válni. Ugyanazokkal a sablonokkal és taktikákkal dolgozva próbálják meg - s tegyük hozzá, sikeresen - meggyőzni választóikat, hogy ők igazából jót cselekszenek, s még mindig jobbak, mint politikai "szélsőjobbos, két világháború közötti, maradi" ellenlábasaik.
Nagyon sokáig jóhiszeműen azt hihettük, hogy ha nem is azt mondják, amit az emberek egy része hallani szeretne, de legalább ők hisznek benne, s lehet, hogy mi gondoljuk rosszul. De az őszödi beszéd ebben a tekintetben is kijózanító jelentőséggel bírt. Világosan kiderült Gyurcsány Ferenc szavaiból, hogy a szocialisták, a kormány és a miniszterelnök világosan tudta, hogy amit állít a magyar lakosságnak, az köszönő viszonyban sincs a valósággal. Hogy nem elég, hogy hazudtak éveken át, hanem még csak meg sem próbáltak kormányozni, mert az ország helyes kormányzásából fakadó össznemzeti előnyöknél többre tartották a szocialisták és szabad demokraták ismételt pozícióba kerülését. Saját túlélésükért egy ország érdekeit áldozták fel.
Egy évvel ezelőtt egy kora őszi délutánon azt hitte az ember - hallgatva a miniszterelnök felfoghatatlan mondatait -, hogy ez már felül kell hogy írjon minden politikai megosztottságot és minden emocionális kötődést és ellenérzést. Azt hitte az ember, hogy ezek a mondatok, ezek a gondolatok már olyan elemi erővel rázzák meg az országot, hogy egyértelműen elfogy a miniszterelnök támogatottsága. Csalódnunk kellett. Nem Gyurcsány Ferenc támogatottsága, hanem a józan ész, a morális tartás és a közösségi érzés és megbecsülés fogyott el. S mindez miért? Mert sokan elhitték, hogy egy miniszterelnököt más mércével kell mérni, mint bármely hétköznapi embert.
Tévedtek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 14:36:21, vasárnap
|
| |
| |
KDNP: Hatalmát félti Gyurcsány, ezért enged az SZDSZ-nek
2007-09-23 10:44
Hatalma megtartása érdekében Gyurcsány Ferenc inkább enged a szabad demokratáknak az egészségbiztosítás átalakításáról szóló vitában - állítja a KDNP képviselője Nagy Kálmán.
Nagy Kálmán képviselő szerint a kormányfő hisztiző politikusokról szóló beszéde és bejelentése, hogy október 15-ig be kell nyújtani a parlamentnek a több biztosítós rendszerről szóló javaslatot is azt mutatja, hogy Gyurcsány Ferenc beáldozza a szocialisták akaratát, az új törvényjavaslat pedig a liberálisok álláspontját fogja tartalmazni. Szerinte, ha a kormány végrehajtja a rendszer átalakításával kapcsolatos terveit, tovább nő a káosz az egészségügyben.
(hírTV)
*********
Mikor szakad a koalíció? - Első kérdésünk Horn Gáborhoz
Az SZDSZ nem partner a reformok leállításában
Népszava Online 2007.09.22. | 05:44:35
Az SZDSZ népszerűsége akkor ugrana meg, ha visszaadná az egészségügyi tárcát az MSZP-nek - mondta lapunknak adott interjújában a szabad demokraták koalíciós államtitkára. Horn Gábor ettől függetlenül kiáll az ágazat átalakítása mellett, s bízik abban, hogy a kormánypártok lezárják a területen zajló vitákat. A pártfunkcióját tekintve ügyvivőként dolgozó politikus türelmet kért a liberálisoktól, hogy látszódjanak Kóka János elnök eredményei.
- Mikor szakad a koalíció?
- Azt ígértem - és ehhez tartom magam -, hogy az SZDSZ addig marad a koalícióban, amíg a reformok folytatására van lehetőség és remény. Az egyik kulcskérdés az egészségügyi reform, de szó van az oktatás, a közigazgatás átalakításáról, az önkormányzati reform folytatásáról. Mi ragaszkodunk ahhoz, amit elkezdtünk, és nem tudunk partnerek lenni abban, hogy ne folytassuk.
- Mikor jön el az a pont, amikor úgy látják, hogy elveszett a "remény és a lehetőség" a reformok folytatására? Miben mérik a reformelkötelezettséget?
- A nyár elején úgy láttuk, kérdésessé vált a reformok megvalósításának folytatása, ezért kezdeményeztük és egészítettük ki a koalíciós megállapodást, amiben határidőket szabtunk meg a kormánynak. A harmadik Köztársaság történetében most először konkrét, számon kérhető dátumokkal rendelkezünk arról, hogy mikorra kell elvégezni a feladatokat. Bár természetesen nem kőbe vésett határidőkről van szó, a betartásukra törekedni kell. Amikor arról beszélünk, hogy október közepéig be kell nyújtani az egészségügyi biztosítási reform teljes törvénycsomagját, nemcsak azért mondjuk, mert ebben állapodtunk meg, hanem azért is, mert ha az év végéig nem fogadjuk el, akkor ebben a ciklusban már nem tudunk előre lépni, s ez számunkra elfogadhatatlan. De nem úgy megyünk a tárgyalásokra,, hogy azon gondolkodnánk, hogyan lépjünk ki a koalícióból. Jogos kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor azt érezzük, nem haladunk előre, de az egészségügyben például úgy látom, meg tudunk állapodni.
- Magyarul: ha nem lesz biztosítási reform, akkor szakad a koalíció...
- Az egészségbiztosítási reform önmagában a közvélemény számára nehezen érthető kérdés, hiszen borzasztó bonyolult. Látszólag azon vitatkozunk, hogy hány biztosító legyen, regionális vagy párcucmintás, leopárd vagy hópárduc. Ez mosolyogtató is lehetne, mégis iszonyatosan nagy a tét. A mögöttes kérdés ugyanis az, hogy a jelenleginél jobb lesz-e a magyar egészségügy, hogy ezt a nagy rendszert, amihez senki - mi sem - mertünk hozzányúlni 16 éven át, képesek vagyunk-e hatékonyabbá formálni. Ha megnézzük azokat az elemeit, amelyekben változások történtek, akkor kiderül, hogy hatékonyabban működnek. Érdekes módon senki nem hőzöng, hogy a háziorvosi ellátás teljes egészében magántulajdonban van, senki nem mondja, hogy micsoda disznóság ez. Azt se látom hatalmas transzparenseken a patikusoktól, hogy vissza szeretnék adni állambácsinak a gyógyszertárakat. Senki nem hangoztatja, hogy vonjuk ki a részvénypiacról a magyar gyógyszercégeket. Az álláspontok finoman szólva is következetlenek. Az a mi hibánk, hogy a mostani vita nem érthető, de abban bízunk, hogy a végeredmény világos eredményeket hoz: a rendszer a maival ellentétben nem a politikáról, hanem a biztosítottakról fog szólni. Ma a politikáról szól: kórházigazgatókat váltottak le három nappal az önkormányzati választások után csak azért, mert más színű lett az önkormányzat.
(A teljes interjú a Népszavában olvasható.)
Népszava Online
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 10:48:02, vasárnap
|
| |
| |
Gyurcsányt elrabolja az Al-Kaida, és százmillió dolláros váltságdíjat követelnek érte. Eltelik egy hét, semmi válasz. Eltelik még egy hét, még mindig semmi válasz. A harmadik hét után kétségbeesett üzenet érkezik a külügyminisztériumba :
- Na jó, akkor legalább azt mondják meg, maguknak mégis mennyit érne meg, ha sosem látnák viszont ezt az alakot ? |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 10:36:25, vasárnap
|
| |
| |
Nem kérnek a képviselok Gyurcsány reguláiból
MTI
2007-09-23 09:59
Sérelmezték a frakciók képviseloi a házbizottság csütörtöki ülésén Gyurcsány
Ferenc képviseloi költségtérítésre és a hiányzások szabályozására tett
javaslatát.
A távirati iroda információi szerint az ülésen mind az öt parlamenti párt
képviseloje kinyilvánította, hogy nem vennék szívesen a képviseloi
költségtérítés szabályozásának megváltoztatását.
A miniszterelnök az oszi ülésszak elso napján 48 pontban ismertette a
kormány elott álló feladatokat és a következo egy év teendoit. Az "új rend"
tíz pontja közé sorolta a képviseloi költségtérítés átláthatóbb és a
képviseloi munkavégzés szigorúbb szabályozásának kialakítását.
A frakcióvezetoknek és a házelnöknek küldött levelében - amelyben a probléma
rendezésére az Országgyulést kérte fel - a miniszterelnök már úgy
fogalmazott: mindkét ügy a társadalmat élénken foglalkoztatja és az emberek
többségét joggal irritálja. A házbizottság ülésén - az MTI információi
szerint - többen kifogásolták Gyurcsány Ferenc szóhasználatát is.
Répássy Róbert (Fidesz) arra is felhívta a figyelmet, hogy nem a kormány
ellenorzi az Országgyulést és a képviseloket, hanem fordítva. Ezzel többek
között Gusztos Péter (SZDSZ) is egyetértett - tudta meg a távirati iroda.
A fideszes politikus azt is felvetette, hogy míg a képviselok tiszteletdíja
öt év alatt alig több mint harminc százalékkal nott, addig a miniszteri
illetményt majdnem 170 százalékkal emelték, és szerinte ez utóbbi is
irritálja az emberek többségét.
Göndör István (MSZP) frakcióvezeto-helyettes arról beszélt a házbizottság
ülésén, hogy a politikusság is foállású munka, és el kell dönteni, hogy
megfizetik-e rendesen vagy azt ajánlják a képviseloknek, hogy keressenek
mellette más jövedelemszerzo tevékenységet - értesült az MTI.
A hiányzások szankcionálásával kapcsolatban többen megjegyezték, hogy a
bizottságok ülésezési rendje miatt képtelenség, hogy a képviselok megfelelo
arányban és számban részt vegyenek az üléseken, amelyek többször a
frakcióülésekkel és a plenáris üléssel is egy idoben vannak.
Az MTI úgy tudja, a frakciók képviseloi szerint ezen a területen a
kormánynak is lenne dolga, hiszen a bizottságokban az államtitkár, vagy a
miniszter helyett köztisztviselok jelennek meg, hogy érveljenek a tárca
eloterjesztései mellett, de ok a politikai vitában nem tudnak részt venni.
A távirati iroda információi szerint Szili Katalin, az Országgyulés elnöke
Gyurcsány Ferencnek írt válaszlevelében sérelmezte a javaslatok idozítését,
amely álláspontja szerint rontja a Ház és az országgyulési képviselok
egyébként is megtépázott tekintélyét. Emlékeztetett arra is, hogy 2006-ban
már szigorították a költségtérítésre vonatkozó szabályozást és megállapodtak
arról, hogy folytatják az egyeztetéseket.
JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-09-23 10:31:23, vasárnap
|
| |
| |
Eltelt hát a nyár, kedvenc pártunk és kormányunk pedig megújult erővel folytathatja a szétbarmolást. Más szóval nehéz lenne jellemezni azt a tevékenységet, amit folytatnak. Csak címszavakban: Gyurcsány kiselőadása Merkelnek a Szent Koronáról, növekvő csecsemőhalandóság, FHB eladása, vagyontörvény. Nem mellesleg akkora maffiaügybe keveredett Zuschlag, hogy ha csak egy tizedekkora ügye lett volna a Fidesz-kormánynak, azt évekig tartó toporzékolás kísérte volna. Persze lehet, hogy ez csak azért maradt el, mert a törzsszavazók a mai napig sem tudják túltenni magukat az "elvett" (értsd: MSZP által a választások előtt törvényben megígért, ám a kormányváltás miatt ténylegesen soha ki nem fizetett) 19000 Ft-os nyugdíjon. A Klubrádióban legalábbis még tegnap is ezt ecsetelte egy betelefonáló.
Mindezek persze senkit sem érdekelnek, beszéljünk hát a Magyar Gárdáról. Jó-e nekünk ez az egész? Én azt gondolom, hogy összességében nagyon is hasznos és pozitív fejlemény, hogy ilyen szervezet alakult. Hogy miért gondolom így, azt a Gárdát ért bírálatok megválaszolásával tudom a legjobban megindokolni.
A baloldal egészpályás hadművelet keretében sipítozik, ellentüntet, fasizmust kiált. Tapasztalati tény, hogy minél jobban tartanak valamitől, annál jobban támadják azt és csinálják a hisztit. Hát ekkora fesztivált nem nagyon láttunk az elmúlt időszakban, okkal reménykedhetünk tehát, hogy tényleg félnek az ilyen politikailag inkorrekt szerveződésektől.
A támadások vezérfonala természetesen megint az árpádsáv - nyilasok - holokauszt gondolatmenet. Jogos-e ez a képzettársítás? Azt kell mondanom, hogy önmagában teljesen elfogadható az az érvelés, amit Sólyom László is használt tegnapi beszédében, miszerint sokak érzékenységét a piros-fehér csíkok sértik, rossz emlékeket idéznek. Csakhogy aki ezt állítja, figyelmen kívűl hagyja azokat a körülményeket, amik a zászlók divatba jöttét okozták. Az árpádsáv használata ugyanis nem más, mint jogos és arányos reakció azokra a rágalmakra és hisztériakampányokra, amellyekkel a jobboldal egészét próbálták nácinak, fasisztának bélygezni. Amikor a fidesz-nagygyűlések elenyésző számú árpádsávos résztvevőiben láttak újabb alkalmat ennek a rágalomkapánynak a folytatására, egész egyszerűen betelt a pohár. Lehet, hogy az a pár ember, aki anno először használta a zászlót, valóban rokonszenvezett szélsőséges eszmékkel. De egész egyszerűen annyira tele lett már a töke sokaknak az állandó megfelelési kényszerrel, a gesztuspolitikával, és nem utolsósorban a hagyományos magyar értékek elleni módszeres támadásokkal, hogy azt mondták: zavar az Árpádsáv? Ki nem szarja le? Nesze, itt van még. A zászló szimbólummá vált, a balliberálisok által diktált politikai korrektség, az elhatárolósdi és a tudatos értékrombolás elutasításának jelképévé. Pontosan tudják ezt ők is, és valójában ez az, ami zavarja őket.
A Magyar Gárda támogatói szélsőségesek és antiszemiták lennének? Nos igen, a baloldal definíciói szerint mindenképpen. Nem voltam ugyan jelen, de ismerem a radikális jobboldaliak jellemző gondolkodásmódját. Kár lenne tagadni, hogy változó intenzitással, de megfogalmaznak fenntartásokat a zsidók ellen, szeretik Horthyt, gyűlölik Kádárt, és a sztálini rendszert sokkal rosszabbnak tartják a nácizmusnál. De hazugság lenne azt állítani, hogy primitívek, csőlátással rendelkeznének, sőt! Jellemzően jól tájékozodtak, és javarészt nem a leszakadt társadalmi rétegekből származnak. Ahogyan az árpádsáv használata, úgy gondolkodásuk és világképük is alapvetően reakciós. A többség reakciója pedig inkább indokolt és helyes, mint indokolatlan és helytelen, előítéletes lenne. Még akkor is, ha az ellenoldalnak remek érzéke van közülük a félnótás turbómagyarokat megtalálni, és rajtuk keresztül az egész nemzeti radikalizmust hiteltelenné tenni. Bár statisztikailag nehezen mérhető, de minden figyelmes ember számára nyilvánvalóan érzékelhető, hogy egyre népesebb a radikalizálódott réteg. Ez pedig intő jelként kéne figyelmeztesse a politikai ún. elitet arra, hogy nem jó irányba mennek a dolgok.
Hogy nem jó irányba mennek, azt Orbán és társai is érzékelik. Nekik is bajuk van a Gárdával, mégpedig azért, mert pontosan tudják, hogy támogatói a Fideszből kiábrándulófélben lévő csalódott szavazók, és talán ez az első olyan eset, hogy az ő létezésüket a nagy nyilvánosság előtt sem lehet eltagadni. Az olyan lózungok, mint a "Gárda rossz megoldás a problémákra" vagy "a népszavazás az egyetlen lehetséges út" ezekre a szavazókra már egyáltalán nem hatnak.
A legálságosabb érv, ami a megfelelési kényszerből és a politikai korrektség rabságából szabadulni képtelen jobbosok köréből elhangzik, az az, hogy a Gárda tulajdonképpen úgy kellett Gyurcsányéknak, mint egy falat kenyér, és eltereli a figyelmet a valóban fontos kérdésekről. Igen? És mikor volt képes a Fidesz az elmúlt időszakban ráirányítani a figyelmet ezekre a valóban fontos kérdésekre? Hol vannak azok a látványos tiltakozó akciók, engedetlenségi mozgalmak, obstrukciós módszerek, amivel a szétbarmolás ellen fellépnének? Sehol. A verbális tiltakozás elégtelen, és a szavazók is többet várnak tőlük. Talán meg lehetett volna akadályozni az FHB eladását, csak azért nem sikerült, mert minden erőforrást lekötött a Magyar Gárdától történő elhatárolósdiban való részvétel? Meg a középen álló birkák győzködése arról, hogy a Fidesz nem szélsőséges? Nevetséges ez az egész. Eközben az MSZP nem hogy megvetné a szélsőségeseit, de egyenesen a keblére öleli a Chegevuaristákat, az Antifasisztákat, és megvédi a tagjai között megbúvó volt ifjúgárdistákat. Persze ez nem meglepő egy ex-ifjúkommunista által elnökölt párttól, aki apját '89-ben "dzsentroid, 56-ot még ma is forradalomnak tartó" elemként jellemezte.
Érdemes néha elgondolkozni azon, hogy mi is a mögöttes értelme a mostani történésknek, miről is van itt szó nagyobb távlatokban. Szerintem arról, hogy az elmaradt rendszerváltást, az akkor megspórolt társadalmi áldozatot most 17 év kamataival súlyosbítva fogjuk megfizetni. Tavaly még úgy nézett ki, a törlésztést véráldozat formájában rója le a magyar társadalom, azóta inkább úgy fest, hogy anyagi és erkölcsi veszteségként kell majd megfizetnünk a tartozást. De meg lesz fizetve, mert ez elkerülhetetlen. Ha forradalmat nem lehet csinálni, hát majd a rosszabodó körülmények kényszerítik távozásra a kormányt. Ez leghamarabb 2010-ben következik majd be, ám azt sem lehet kizárni, hogy ez akár későbbre is tolódhat. Hacsak előbb ezek túl nem feszítik a húrt... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2007. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
923 db bejegyzés |
| e év: |
6477 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1740
- e Hét: 12007
- e Hónap: 23118
- e Év: 176614
|
|
|
Offline
